2022. május 07. 09:57 - Gazz

Giro bankszámlaszám ellenőrzésének HELYES algoritmusa

Ez egy rövid, de hasznos bejegyzés lesz, amit indulatból írtam, mert alaposan felhúztam magam.

Kell készítenem egy beadandó házi feladatot, aminek a része az, hogy bankszámlaszámot kell a rendszernek fogadnia, amit ellenőrizni kell, hogy formailag helyes-e.

Az ember ilyenkor rákeres a google-ban az algoritmusra.

1. tapasztalat: Hivatalos helyről semmilyen információ nincs, hogy hogyan kell ezt csinálni.

2. tapasztalat: Félhivatalos helyeken - a témával foglalkozó magánszemélyek oldalain - van algoritmus, de hibás.

Nézzük mit írnak ez utóbbiak. Szerintük a következő az eljárás:

A Giro bankszámlaszám 24 karakteres, csak számokból áll. Ezt 3 db 8 karakteres részre kell szétdarabolni, és mindegyikre le kell futtatni a következő algoritmust.

A nyolcas karaktersor első karakterhelyén álló számot 9-cel,

a második karakterhelyén álló számot 7-tel,

a harmadik karakterhelyen álló számot 3-mal,

a negyedik karatkerhelyen álló számot 1-gyel,

az ötödik karakterhelyen álló számot 9-cel,

a hatodik karakterhelyen álló számot 7-tel,

a hetedik karakterhelyen álló számot 3-mal,

a nyolcadik karakterhelyen álló számot 1-gyel szorozzuk be,

majd a szorzatokat összeadjuk. Az összegnek tíz egész számú többszörösének kell lenni, akkor érvényes a számlaszám.

Az algoritmus HIBÁS!!!

Csak az első nyolc karakterre működik! Illetve OTP esetén a második nyolcra is, de ennek csak az az oka, hogy az OTP esetében a harmadik 8 karakter csupa nulla.

Ezzel szemben a valódi algoritmus az, hogy a fenti metódussal leellenőrizzük az első nyolc számjegyet, és ha az rendben van, akkor a második és harmadik nyolc számjegyre is kiszámoljuk a fenti összeget, de ennek nem külön kell nullának lennie a második 8 számjegyre, és a harmadik nyolc számjegyre, hanem a második és harmadik nyolcas vizsgálata során kapott összegeket össze kell adni, és annak kell 10-el oszthatónak lennie. Magyarán az algoritmust az első nyolc, majd az utána következő 16 számjegyre kell futtatni. Ezek alapján könnyű belátni, hogy az OTP-nél miért működik a második 8 számjegyre is önmagában.

Remélem sok ember hasznosnak találja ezt a bejegyzést, és nem fog órákat eltölteni azzal, hogy ott keresi a hibát, ahol nincs, csak mert bedőlt a neten talált félinformációknak.

2 komment
2022. március 30. 21:02 - Gazz

Newton harmadik törvénye továbbra is megkerülhetetlen.

A mai blogbejegyzés témája három olyan különleges meghajtási mód, amivel a NASA is kísérletezett, de zsákutcának bizonyultak. Illetve majdnem...

1. EMDrive. Ezen a blogon is beszámoltam az EMDrive-ról, mint ígéretes meghajtási rendszerről. Akkor még nem jöttek ki az új eredmények, amelyeket a Drezdai egyetemen végeztek, és amelyek precíz mérésekkel tételesen cáfolták, hogy az EMDrive képes lenne megsérteni Newton harmadik törvényét, és önmagában mozgásra lenne képes. Mint kiderült, a készüléket működtető áramvezetékek hatottak kölcsön a föld mágneses terével, és tévesen ezt az erőhatást azonosították hajtóerőként. Az EMDrive fizikája egyébiránt nem volt tisztázott, virtuális fotonok áramlásáról voltak találgatások, illetve mikrohullámok keltette nyomóerő is felmerült. Ez utóbbi fizikai szempontból nem volt problémás, végülis a fotonrakéta is így működik, s annak az elméleti alapjai szilárdak. De a nyomóerő mértéke nem volt összhangban az EMDrive-ből távozó mikrohullámú energiával, így aztán se magyarázat nem maradt, se valóban működő szerkezet, reprodukálható kísérleti eredményekkel. Ma már egyhangú vélemény, hogy az EMDrive humbug.

2 Mach Effekt meghajtás. Ez a meghajtási mód azon alapul, hogy a relativitás elvnek megfelelően a nagy sebességgel mozgó testek tömege megnő. Így ha egy aszimmetrikus rezgést végző test egyik irányban relativisztikus sebességgel mozog, míg az ellenkező irányban jóval lassabban, akkor az eredő lendület egy irányba fog mutatni. Itt is készült szerkezet, amely piezoelektromos kristályok által rezegtetett kondenzátorlemezek segítségével valósította meg. A kísérletet ugyanaz a Drezdai kutatóintézet diszkvalifikálta, amely az EMDrive működését is cáfolta. Itt is ara jutottak, hogy az áram hozzávezetés és a föld mágneses tere közötti kölcsönhatást azonosította a feltaláló tévesen mint erőhatást. Egy megjegyzést én is hadd tegyek hozzá. Ezek a relativisztikus tömegnövekedésre alapozó meghajtási rendszerek véleményem szerint teljesen tévúton járnak. Ugyanis mindegyik arra alapoz, hogy ha kellő energiával felgyorsítunk valamit, akkor annak a megnövekedett tömege a rendszer tömegét is növeli. Ez azonban nem így van. Egy űrhajót tekinthetünk nyugodtan zárt rendszernek, ha ebben a zárt rendszerben egy testet relativisztikus sebességre felgyorsítunk, akkor ahhoz bődületes mennyiségű energia kell, amit az űrhajó részét képező nagy energiasűrűségű energiaforrásból kell kinyernünk, pld. hasadóanyagból. Amivel az ilyen szerkezetek kiötlői nem számolnak, az az, hogy az az energia, amit a test gyorsításához használnak, az e=mc2 összefüggésnek megfelelően csak tömegáthelyezést jelent,mivel a hasadóanyag a hasadása során pont annyi tömeget veszít, mint amennyivel a relativisztikus sebességre felgyorsított lemez tömege megnő. Így az egész objektum ugyanazon súlypont körül oszcillál, csak nem szimmetrikusan. Ebből így nem tud haladás kijönni.

3. Helical drive. Itt a vezérelv ugyanúgy egy asszimetrikus oszcilláció kialakítása. A lényege az, hogy a hajtó tömeget egyik irányba mozgatáskor megforgatják relativisztikus sebességre, így annak tömege megnő. A másik irányba mozgásnál meg leállítják, így alacsonyabb tömeg miatt az visszafelé irányuló lendület kisebb, így az eredő lendület nem nulla.....lenne..., ha a forgatáshoz használt energiának nem lenne tömege, pont úgy, mint a Mach effekt meghajtásnál. Így csak tömeget helyezgetünk át a csónakunkban, ettől az nem fog előre menni, hanem továbbra is egy pont körül oszcillál.

4. Warp drive, Alcubierre drive. Itt még fejlődik az elmélet, megvalósításról, tesztelésről szó sincs. Egy dologra viszont érdemesnek tartom felhívni a figyelmet. Az egyik LIGO észlelés során kiderült, hogy a gravitációs hullámok fénysebességgel terjednek. Szerintem ez azt jelenti, hogy a térgörbítésen alapuló haladás a büdös életben nem lesz gyorsabb a fénysebességnél. Egész egyszerűen nem tudjuk elég gyorsan meggörbíteni a teret ahhoz, hogy ez megtörténjen. De fénysebesség alatti mozgásnak nincs akadálya. úgy tippelem, hogy a térgörbületi meghajtással működő űrhajó a külső szemlélő számára folyamatosan gyorsulónak fog tűnni, pont mint a föld felé zuhanó kő. Ez a gyorsulás addig tart, amíg a szerkezet a fénysebességet meg nem közelíti, vagy le nem áll.

Ennyit mára a tudomány és a technika érdekességeiről.

Szólj hozzá!
2022. február 22. 16:31 - Gazz

Várjunk egy kicsit Báthory Erzsébet felmentésével

bathoryerzsebet.jpgEzen cikk témája az egyik leghíresebb magyar, akinek a nevét lényegesen többen ismerik a világban, mint akár Kossuth Lajosét, vagy teszem azt Mátyás királyét. Mint az a címből is látszik, Báthory Erzsébetről lesz szó, akinek története számtalan filmben jelenik meg, és Vlad Tepes mellett az egyik legnépszerűbb közép-európai szereplője a horror szcénának. (Vajon tudunk mondani még egy olyan magyar történelmi személyt, akiről black metal zenekart neveztek el?) 

Ahogy Drakula sem volt vámpír, úgy a ma uralkodó felfogás szerint Báthory Erzsébet sem követte el azokat a bűnöket, amikkel megvádolták, és ami miatt a legenda szerint élve befalazták a csejtei várának egy tornyába, ahol is 1614-ben, a per után 4 évvel meghalt. A valóságban szó sem volt befalazásról, csak házi őrizetben volt, és ezt írásos dokumentumok is alátámasztják. 

Az, hogy Báthory Erzsébet koncepciós per áldozata lett volna, a nyolcvanas években kezdett el terjedni, és többnyire Thurzó György nádort vélik az összeesküvés mögött felfedezni.

Kapargassuk meg ezt az állítást egy kicsit!

Az kétségkívül igaz, hogy Báthory Erzsébet az egyik legvagyonosabb főnemes volt az országban, de férje halála után visszavonultan élt, politikával nem foglalkozott. Leszármazottai voltak, akik örökölték a vagyont, Thurzó Gábor ebből nem részesült. De nem is részesülhetett, mert valójában nem volt igazi per, és nem volt ítélet sem. A nádor saját hatáskörben intézkedett az asszony bezárásáról, és erről a királyt is tájékoztatta, aki a döntést a csatolt bizonyítékok ismeretében elfogadta.

A leggyakrabban hangoztatott  körülmény, ami arra utal, hogy a vádak hamisak, az az volt, hogy a tanúk vallomása nem volt egybehangzó, Magát Báthory Erzsébetet nem hallgatták ki. Nem kétséges hogy Báthory Erzsébetet nem törvényes eljárás szerint ítélték várfogságra.

Az üggyel foglalkozó történészek ebből azt a következtetést vonták, le, hogy Báthory Erzsébet ártatlan.

A helyzet ezzel szemben az, hogy lényegesen több körülmény szól Báthory ellen, mint mellette. 

Haladjunk visszafelé az időben! Kezdjük tehát a perrel. Ahogy fent is írtam, a per során nem tartották be a törvényes kereteket. Ezt egy percig sem vitatom. Viszont ne menjünk el amellett a tény mellett, hogy egészen konkrétan tettenérés történt, ugyanis amikor a grófnőt letartóztatták, megkínzott cselédlányok holttestét találták meg a vár pincéjében. Erre szokták a szerecsenmosdatók azt válaszolni, hogy akkoriban szokás volt keményen bánni a cselédekkel. Nagyon érdekes, nincsenek más ilyen feljegyzések a korból, hogy cselédlányokat kínhalálnak vetettek volna alá. Bizonyára előfordultak halálos ítéletek, de a kínhalál nem a szolgálólányok számára volt tartogatva. És arra is érdemes figyelni, hogy Báthory Erzsébetet konkrétan hatszáz cselédlány megölésével vádolták meg, nem néhányéval. Ami hatszáz nevet jelent. Ami mögött emberek vannak. Akiket ismertek, akikre a tanúk emlékeztek. Akiknek rokonaik, szüleik voltak. Hova tűnhetett hát ez a hatszáz cselédlány? Az még egy főúr életében sem volt jellemző, hogy több mint félezer cselédlány fordult meg a szolgálatában, praktikusan azért, mert normális esetben egy cselédlány évtizedekig is szolgálta urát, ezért aztán nem kellett őket olyan sűrűn cserélgetni. Persze ha rövid úton a pincében végezték, akkor ez a szám érthető. Na és persze ha valaki nem akarja érteni, mert inkább a koncepcióját akarja mindenáron hihetővé tenni, akkor az meg szépen átugorja az ilyen apró részleteket, vagy elüti a felmerülő kérdést egy olyan kényszeredett bullshittel, miszerint akkoriban ez volt a szokás. Nem. Nem volt szokás. A szokás az volt, hogy a jó cselédet megbecsülték, és megtartották szolgálatban, a rosszat meg elbocsátották. 

Namost az eljárásra visszatérve a tettenérést követően tanúvallomások is voltak. Erre a mentegetők válasza az, hogy kényszer hatására születtek. Ez részben igaz, mert akiket letartóztattak, és megvádoltak, azok valóban kényszer hatására vallottak, de voltak egyszerű tanúk is, akiket nem vádoltak semmivel, mégis elmondták, amit tudtak - ez többnyire csak olyasmi volt, hogy ismertek cselédlányokat, akik aztán eltűntek. Az eltűntek azonban nem kerültek elő - senki sem jelentkezett olyasmivel, hogy elbocsátották a szolgálatból, és hazament. Aki eltűnt, az eltűnt. Közben a várpincében meg ott voltak a holttestek.

A vallomások figyelembevételével Thurzó Csejte várába záratta Báthory Erzsébetet, ahol az még 4 évig élt. Nem volt befalazva, látogatókat is fogadhatott, levelezhetett. A vagyonát sem kobozták el.

A vádak ismeretében ez nekem  koncepciós per helyett sokkal inkább tűnik egy amolyan elsikálásnak. Végtére mégiscsak egy főnemesről volt szó. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ekkoriban virágzott a reformáció, és ez az alacsony sorból származó református prédikátoroknak köszönhetően hatott az általános morálra. Egy ilyen főnemesi sorozatgyilkosság száz évvel korábban még talán bocsánatos bűn lett volna a Dózsa féle parasztháború idején, de ekkor már nem az. Hatszáz áldozatnak rengeteg hozzátartozója volt, és ezek a kor szokásainak megfelelően egyházközségekbe tartoztak. Ott pedig nyilván szóba került, hogy miért nem jelent meg egyik-másik tag a misén. A szálak összeértek, és a prédikátoroknak feltűnt, hogy ugyanaz a minta ismétlődik. Hogy miért írom le ezt? Azért, mert Báthory Erzsébet bűnössége tekintetében ez az aduász. Ismét egy olyan körülmény, amit sehogy sem akarnak figyelembe venni azok a történészek, akik valamilyen oknál fogva eldöntötték, hogy Báthory Erzsébetet fel kell menteni a vádak alól.

Szóval Kedves Olvasóim, a helyzet az, hogy Thurzó nádor egyáltalán nem egy hirtelen ötlettől vezérelve ütött rajta Báthory Erzsébeten, amikor az Csejte várában tartózkodott. A kedves grófnőt ugyanis már régóta körüllengte a szóbeszéd, hogy zsinórban tűnnek el körülötte a szolgálólányok. Amikor Csejtén élt, akkor Csejtén, amikor Sárvárra költözött, akkor Sárváron történtek ilyen esetek. És még csak nem is a férje halála után, hanem még annak életében is, mintegy tíz évvel az ominózus per előtt. Persze ehhez az is hozzá tartozik, hogy a férjével nem sokat látták egymást, erről a kettejük közti kiterjedt levelezés is tanúskodik. Egyszóval a férj nem okvetlenül volt tudatában a történteknek, mivel főleg a csatamezőkön és birtokain tartózkodott, ami azt is jelenti, hogy távollétében a grófnő volt a vár ura.

 Magyari István, Nádasdy Ferenc  tábori papja volt az első, aki megvádolta Báthoryt Erzsébetet azzal, hogy megöleti és kínozza a cselédeket. Tette mindezt bármilyen kényszer és önös érdek nélkül 1601-ben Sárváron a grófnő jelenlétében a gyülekezet előtt, amihez - valljuk be - nem kis bátorság kellett. Ekkor ugyanis még élt a gróf is, akit a törökök csak Fekete bégként emlegettek. A történethez szorosan hozzátartozik, hogy Magyari nagyon jó viszonyban volt a gróffal, és annak 1604-ben bekövetkezett halála után is mindig hálával emlékezett meg róla.

A gróf nem lépett. Nem fogatta le a papot, nem vetette börtönbe. Talán tudott a felesége viselt ügyeiről, talán el is hidegült tőle emiatt... nem tudni. Még az is lehet, hogy a szíve mélyén egyetértett a pappal, de a gyerekei anyját mégsem tartóztathatta le, aki főnemesként de iure élet-halál ura volt, szóval elvileg még akár joga is volt a szolgáit megöletni, persze nem kénye-kedvére.

Érdekes, hogy senkinek sem üt szöget a fejébe, ugyan mi indíthat egy prédikátort arra, hogy a gyülekezet színe előtt megvádolja munkaadója és egyben barátja feleségét sorozatgyilkossággal?

Én erre egy választ tudok. A hite. Amit ebben a korban a prédikátorok nagyon komolyan vettek, és készek voltak akár a gályarabságot, akár a halált vállalni érte, (lásd itt) . Magyarinak, mint a közösség lelkipásztorának, ugyanakkor a gróf bizalmasának és barátjának tökéletes rálátása volt arra, hogy mi történik a grófnő körül. Világi ítélkezést nem tudott kikényszeríteni, de mint hitéhez hű pap, nem hunyhatott szemet a grófi udvarban történtek felett. És mégegyszer szeretném hangsúlyozni, véssük jól az eszünkbe, a vád 9 évvel a per előtt, a grófnő férjének életében fogalmazódott meg először, amikor az hatalma csúcsán volt

Ez egy olyan körülmény, amely teljességgel hiteltelenné teszi azt a feltételezést, hogy a grófnőt politika okokból és alaptalanul vádolták meg. Figyeljünk a mondat két felének ÉS kapcsolatára! Nem állítom biztosan, hogy ne lettek volna politikai motivációk amögött, hogy elővették a grófnő viselt dolgait - bár azt gondolom, hogy Báthory Erzsébet nem vállalt politikai szerepet, ami miatt el kellett volna tenni az útból. Azt viszont biztosan állítom, hogy a grófnő szerecsenmosdatása ezer sebből vérzik, és a sorozatgyilkosság vádja egyáltalán nem légből kapott. És mivel a grófnőt a bizonyítottnak tekintett vádak ellenére sem végezték ki, ezért inkább azt mondhatjuk, hogy az ügyből azért nem lett nyilvános per, hogy a család hírnevét védjék. Annyira bizalmasan lett az ügy elintézve, hogy szélesebb körben csak évtizedek múltán terjedt el a híre egy jezsuíta szerzetes írása nyomán, amikor a történet szereplői közül már senki sem élt.  

Számomra nem világos, miért kell megkérdőjelezni mindenáron, hogy a középkori nemesek és főurak között is lehettek kéjgyilkosok? Nem Báthory Erzsébet volt az első ilyen, és nem is az utolsó. Ott tartunk, hogy így, hatszáz év távlatából már Gilles de Rays, a legendás Kékszakáll bűnösségét is megkérdőjelezik, pedig az ő esetében is, Báthoryéhoz hasonlóan megvolt a jól dokumentált folyamat, ahol először csak páraknak - Kékszakáll esetében is a helyi papnak - tűnt fel, hogy valami nagyon nincs rendben. Aztán - tökéletes összhangban azzal a pszihológiai ténnyel, miszerint a kéjgyilkosok nem bírnak leállni - egy idő után kiborult a bili, és az esetek nagy száma felett már nem lehetett szemet hunyni. Meg kell mondjam, ez a fontoskodó, "majd én jobban tudom azoknál, akik akkor éltek" történészi mentalitás nagyon könnyen át tud csúszni történelem hamisításba, ha a delikvens az elmélete igazolását korabeli dokumentumok elhallgatásával akarja alátámasztani, csak azért, hogy tehessen egy meredek állítást, amire felfigyelnek.

Ez az blogbejegyzés azért született meg, mert egyre gyakrabban szembejön internetes portálokon, fórumokon tényként hangoztatva, hogy Báthory Erzsébet egy ártatlanul meghurcolt nemesasszony volt és  lassan kezd afféle feminista ikon válni belőle, akit az ördögi férfiak, elsősorban a hatalmával visszaélő pénzéhes Thurzó nádor, no és persze a Habsburgok tönkretettek. Arról a rengeteg ártatlan nőről viszont egy szó sem esik, akik Báthory Erzsébetnek köszönhetően nem ágyban, párnák között haltak meg, hanem Csejte és Sárvár kínzókamráiban. Néhány történésznek köszönhetően a 17. század Magyarországának női Brian Epsteinje a vádlottak padjáról szép csendben átült az áldozatok közé, ami azért meglehetős tiszteletlenség az áldozatokkal szemben.

 

 

9 komment
2022. január 07. 16:47 - Gazz

A teljesen elhibázott magyar lakáspolitika

Bár az előválasztás eredménye is beindította az agyamat, de a magyar lakáshelyzet annyira progresszíven romlik, hogy mégis ezt választottam a soron következő havi poszt témájának.

Először is szeretném leszögezni, én a fogyasztói oldalon állok. Amit írni fogok, az nyilván nem fog tetszeni az eladói oldalnak, de ez meglehetősen hidegen hagy.

Szóval ami engem illet, eddig szerencsém volt, a lakásvásárlásaim jó ritmusban történtek. Kétszer vásároltam lakást, és mind a kettő esetben ez egy-egy állami lakásprogram előtt történt, így a mai árakhoz képest nevetséges összegekért vásároltam. Persze nekem ezek az árak akkor is magasnak tűntek, de az összeg mindkét esetben bérből és fizetésből kigazdálkodható volt.

A helyzet mára teljesen megváltozott, egy családi ház elérése ma fizetésből teljesen lehetetlen.  Úgy gondolom, ennek legfőbb oka a kormány lakástámogatási politikája. Három ilyen támogatási hullám volt eddig a rendszerváltás után. Az első 2000-ben indult az államilag támogatott kedvezményes lakáshitelek bevezetésével, és semmi mást nem hozott, mint hogy jól feltornázta az árakat. Én az első lakásomat 3 millió forintért vettem 1999-ben részben szülői segítséggel. Ez még éppen a hitelprogram előtt volt, és egy másfélszobás panelről beszélünk, Ez két év múlva - az első lakáshitelprogram beindulása után - már hatmilliót ért, vagyis pont annyival lett drágább, mint amennyibe eredetileg került. Ezt az összeget az akkori bérviszonyok között semmi esetre se tudtam volna kifizetni, hiába takarékoskodom előtte évekig. Pár év alatt az elérhető kategóriából a lakás átkerült az elérhetetlenbe. Persze lehetett volna hitelt felvenni, és ezt tíz év alatt talán ki is tudtam volna fizetni, de ha így történik, akkor családalapítás után nem költözhettünk volna tíz év múlva sorházba, hogy el is férjünk valahogy a két gyerekkel.

A sorház meg úgy jött össze, hogy éppen válság volt, s szerencsémre a nagyobb lakások értéke bezuhant, míg a kisebbeké - amilyenben ugyebár éppen laktam - kevésbé, mert az még az éppen elérhető kategória volt az átlagvásárló számára, persze az igények leszállítása mellett. Rengeteg lakást megnéztünk, és egészen belejöttem az alkudozásba. 10 % árengedmény teljesen reális volt akkoriban. Szóval szülői támogatással, a korábbi lakás eladásával és 11 év elég keményen garasoskodó megtakarításával sikerült vennünk egy sorházat Zuglóban, aminek a felújításáról ebben a blogban is sokat írtam.

Ez akkor itt Budapesten éppen kigazdálkodható volt a fizetésemből. Azóta nyilván előrébb léptem fizetésben, és a feleségem is programozóvá avanzsált, ami azt jelenti, hogy ő sem keres rosszul, de a környékbeli lakások értéke háromszorosára nőtt időközben. És ez már messze túl van azon a kategórián, amit valaha is össze tudnánk kaparni.

Szóval láthatóan végigéltem az elmúlt évtizedek lakáspiaci változásait, és hát nem kell különösebb elemzőkészség annak megállapításához, hogy az árak mindig akkor szálltak el, amikor a kormány kinyitotta a pénzcsapokat, és a kereslet ennek köszönhetően felduzzadt.

Ez aztán közgazdaságtankönyvi példaként torzította minden esetben a piacot, mert a kínálati oldal nem igazán tartott lépést a növekvő kereslettel, és az árak az egekbe szálltak. A kormány által nyújtott támogatások rendszerint arra az árszintre voltak belőve, ami az árak elszállása előtti időket jellemezte, így viszont egy ördögi spirálba kerültek a lakáskeresők. Mire felvették az állami támogatást, azzal szembesültek, hogy pont ugyanakkora lakást tudnak csak venni, mint korábban támogatás nélkül, de legalább még jól el is adósodnak közben olyan összegekkel, amiket csak évtizedek alatt tudnak kifizetni.

Ezzel persze az építőipar jól jár, de elvileg a lakástámogatási rendszernek nem az építőipar, hanem az emberek támogatásáról kellene szólnia, nemde?

Eddig egyedül Jakab Péternek, a Jobbik elnökének tűnt fel, hogy itt valami nagyon nincs rendben, de ő is csak érintőlegesen említette, hogy a jelenleg lakáspolitikára fordított pénzek nem jól kerülnek felhasználásra. És utalt rá, hogy a keresleti oldal helyett a kínálati oldalt kellene erősíteni, ahelyett, hogy állami pénzekből extraprofitot biztosítanánk az építőipari és ingatlankereskedelmi szektornak.

Az Ócsai lakópark körüli mizéria megmutatta, hogy az állam jelenleg nem igazán jó a lakásépítésben, ez viszont nem jelenti azt, hogy ennek így is kell lennie. Az államnak rengeteg eszköze van arra, hogy szereplőként megjelenjen az építőiparban. Állami vállalatot is alapíthat erre a célra, de a jelenlegi intézményrendszerén keresztül is szerződhet alvállalkozókkal arra, hogy nagy volumenben a tisztességes haszonon nem túlmutató mértékben, ellenőrzött standardoknak megfelelően építtessen az egykori lakótelepek modern megfelelőjeként lakásokat, amelyeket aztán az aktuális szociálpolitikának megfelelően vagy bérbead, vagy értékesít. 

De mondok ennél jobbat.

Észre kell venni, hogy az országban mélyen szántó demográfiai folyamatok indultak el, amelyek automatikusak és egy világméretű trendbe illeszkednek. A lakosság urbanizálódik, tehát a népességcsökkenés ellenére is új lakások építésére van szükség, mert a jelenleg elérhető lakások nem ott vannak, ahol azokra szükség van. A vidéki falvak elnéptelenedése egy öngerjesztő folyamat, amire a kormány az egyik kezével ugyan rak egy vékonyka szépségtapaszt a vidéki CSOK formájában, de a másik kezével - az oktatás és egészségügyi ellátás teljes elhanyagolásával, az önkormányzati erőforrások elvételével - viszont elképesztő mértékben ráerősít a tendenciára. Nyilvánvaló, hogy a helyi intézményrendszer elsorvasztása a települések elsorvadását is magával vonja, csak erről ma nem szívesen beszél senki sem, hiszen a kormánypárt pont azokon a helyeken alakított ki egy erős függőségi rendszert, ahol ez a probléma elsősorban jelentkezik.

Feltehetőleg a kistelepülések is látják azt, hogy egy orvos és egy tanár sem fog hozzájuk költözni a helybéliek két szép szeméért. Pláne hogy az utóbbi rétegnek erre pénze sincs, de amúgy is, egy ilyen helyen lakást venni - és azért egy életre eladósodni - nagyon rossz beruházás, hiszen egy ilyen ingatlan gyorsan elértéktelenedik. A szocializmus idején erre a szolgálati lakás intézménye volt a válasz, és ez nincs másképp most sem. Az önkormányzatoknak ez az egyetlen lehetőségük, hogy megfordítsák a településük elnéptelenedését, és ha már itt tartunk, hadd jegyezzem meg, ez lehet a nagy versenyelőnyük is. Aki előbb lép, az nyer.

Ezzel meg is érkeztünk a kínálatbővítő állami lakáspolitika első feladatához. A nyakra főre osztogatott, és a piacot teljesen eltorzító, az állampolgárokat az árak megugrásán keresztül inkább megnyomorító, álszent támogatások helyett inkább szolgálati lakásokat kellene építenie vagy vennie az államnak. Ezzel az állami szférában dolgozókat kivonnák az elsődleges lakáspiacról, amivel jelentősen javulna a kínálat/kereslet viszony. Ugyanakkor jelentősen javítaná azoknak a ma már hiányszakmáknak a pozícióit egy kedvezményesen kivehető szolgálati lakás, amelyek lassan eltűnni látszanak, de igény meg óriási lenne rá. Gondolok itt pld. bizonyos tanári szakokra (kémia, biológia, fizika), amikre már a fővárosban is alig találnak embert. El sem tudom képzelni, mi lehet az aprófalvas térségekben. De a körzeti orvosi praxisok jelentős része is betöltetlen, mint ahogy jegyzőkből is hiány van az ország bizonyos részein. Az értelmiségi réteg visszacsábitása a vidéki falvakba még akár az elnéptelenedési folyamatot is meg tudná állítani, ha az életpálya modell részévé teszik a szakmához kötött szolgálati lakást.

Ezt a mostani rendszert már többször kipróbáltuk. Mindig szívás lett a vége. Az eladósodott ember nem elégedett ember. Egy szolgálati lakásban élő viszont lojális a munkahelyéhez és a lakóhelyéhez is, akár még a rendszerhez is, ami ezt kínálja neki.

Ezt még akár egy korlátolt politikus is képes felfogni.

37 komment
2021. november 25. 10:25 - Gazz

Mándoki üzenete

Nem szívesen veszem el Puzsér Róbert kenyerét,  de Mándoki László mai teljesítménye mellett egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni. Mándoki eleve a magyar(?) popszcéna egyik leggázosabb szereplője, de ízléstelenségben ma sikerült megdöntenie minden rekordot.

A "világhíres" előadó ma ezzel az üzenettel szórta meg a sajtót:

Tisztelem őt emberként és legendás zenészként egyaránt. Többször voltunk együtt a színpadon az elmúlt évtizedekben, s mindezt nagy élményként éltem meg. Most Los Angelesben turnézunk, de amint lenyomjuk a soron következő koncertet, indulok Budapestre. Ott akarok lenni, hátha valamiben tudok segíteni. […] Jövök, Mecky, tarts ki!

Nézzük meg, miről is szól ez a látszólag kedves üzenet. Kezdjük a végén. Az utolsó sor azt sugallja, hogy Kóbor Jánosnak most már tényleg csak addig kell várnia, amíg Mándoki befejezi ezt a fránya Los Angeles-i koncertet, mert hát ők ketten, mint igazi világsztárok tudják, hogy "the show must go on!", szóval ha van valami előrevalóbb egy barát életének megmentésénél, az egy koncert. Ami jó eséllyel a magyar adófizetők pénzén finanszírozott nagykövetségi koncert, mert Mándoki olyan világsztár, aki inkább a biztos állami suskát szereti, nem a bizonytalan jegybevételeket. De most már tényleg csak ez a koncert van, és Mándoki máris repülőre száll, hazajön, és megmenti Kóbor Jánost, aki a lélegeztetőgépen nyilván alig várja, hogy Mándoki megjelenjen, és kicserélje az ágytálat, majd sámándobon szittya gyógyénekeket kísérve kimentse a halál kezei közül.

Most pedig jöjjön az amit ez a sajtónyilatkozat valójában jelenteni akar. Szépen, sorrendben.

  • Kóbor Jánossal többször léptem fel egy színpadon, nálunk, nagy zenészeknél ebben nincs semmi meglepő. E rövid színpadi jelenlétek alatt mindent elsöprő barátság alakult ki köztem és Kóbor János között, és csak azért nem született közös lemez ebből a hatalmas barátságból mert..... őőőő izé, elfelejtettem, hogy mit akartam mondani. Lapozzunk!
  • igen, jól olvastátok ti ott a magyar ugaron, én Mándoki László Los Angelesben koncertezem. Tudjátok hogy megy ez világsztáréknál, egyik nap itt, a másik nap ott.
  • Most már tényleg csak kettőt kell aludni, és repülőre szállok (nyilván business class, majd a külügy kifizeti), és mindenki fellélegezhet, mert akkor én ott leszek, és Kóbornak már tényleg csak annyi dolga van, hogy felgyógyuljon.

Szögezzük le, Kóbor János az intenzíven van, látogatókat nem fogadhat, és valószínűleg nincs is abban az állapotban, hogy fogadhatna. Az meg teljesen biztos, hogy semmi szüksége arra, hogy Leslie Mandoki megszakítsa nagysikerű világkörüli turnéját, és hazajöjjön, hátha tud segíteni. Vannak erre képzett emberek, akiknek ez a szakmájuk. Megkockáztatom a kijelentést, ha Kóbor van abban az állapotban, hogy tud híreket olvasni, akkor a hírt olvasván tuti felkapta a fejét, azzal a nézéssel, hogy "ez meg mi a faszt akar itt?".

Ez a "segítség" így nyilván annyit jelent, hogy az itthon világhírű zenész majd a kórház bejárata előtt vagy a repülőtéren fotóztatja magát a sajtónak erre fogékony részével, hogy lám, ő milyen segítőkész ember. Mert hogy kb. ennyi az, ami ebből ki tud sülni. Ezt én is tudom, a Kedves Olvasó is tudja, és természetesen Mándoki is.

Azt meg mindannyian érezzük, hogy mennyire mélységesen ízléstelen egy élet-halál között lebegő embert felhasználni arra, hogy egy kis hírverést csapjunk magunk körül.

Mándoki erkölcsi értelemben véve egy hulla. Be is fejezem a rugdosását.

 

Szólj hozzá!
2021. szeptember 23. 10:46 - Gazz

Kocabiciklisek a Balaton körül

Tavaly felvettem az éves hagyományok közé a Balaton körbetekerését. Ehhez egyetemi barátaimban találtam társakra. A fejlődés progresszív, mert míg tavaly csak ketten voltunk, idén már hárman tekertünk. Ideális létszám, ennyi embernek könnyű szállást szerezni, és ennyi különböző akarat a csapaton belül még könnyen kezelhető.

Zamárdiból indultunk, és az első kerülés tapasztalatai alapján úgy döntöttünk, hogy az óramutató járásával ellentétesen kerüljük meg a tavat. Tavaly nem így csináltuk, s akkor Balatonkenesénél csak azért nem reccsentünk meg a faluvégi nagy emelkedőn, mert sikerült egy szökőpályát találni a Club Aliga mellett. Az már akkor is látszott, hogy erre azért nem érdemes hosszútávon számítani, amolyan féllegális útnak tűnt, s mindemellett elképesztően szar minőségű is volt. Ráadásul így kihagytuk a kerékpárút egyik legszebb kilátást nyújtó szakaszát, ami a magaspart tetején húzódik, míg mi lent kerekeztünk.

Ahogy bringázik az ember, önkéntelenül is kialakul benne egy érzet, hogy mennyire néz ki jól a környék, ahol jár. Mivel a tópart egészen elképesztő mértékben be van építve, ez leginkább a házak/nyaralók szépségének függvénye, de azon a kevés helyen, ahol a természeti környezet kilátszik a házak közül, ott természetesen az viszi a prímet.

Nos, hát én ilyen szemmel is vizsgáltam az utat, a tapasztalatokat pedig most itt meg is írom. Bámészkodásomat egyébiránt nagyon megkönnyítette, hogy a saját készítésű fekvőbiciklimen mentem, ami a nevével ellentétben inkább egy ülőbicikli, és ami túrázásra szerintem a legideálisabb választás. 

reku.jpg

Látszott ez abból is, hogy míg két társam folyamatosan izületi és izomfájdalmakra panaszkodott, elsősorban az ülőgumóik és a csuklójuk tekintetében, addig nekem egyáltalán nem volt semmi panaszom, nagyon kényelmesen utaztam, és el sem fáradtam különösebben. 

Szerintem az van, hogy a biciklik kifejlesztése során a lovaglás volt a minta. Ezért van nyereg a biciklin, és ez fejlődött tovább a mai formájába. Ehhez képest a rekumbenseknél a szekér/hintó volt a kiindulási pont, nem véletlenül vannak három, sőt akár négykerekű rekumbensek is. Az enyém - mint a képen is látható - egy kétkerekű, a felépítése még egy biciklinél is egyszerűbb. Sima zártszelvényekből van összerakva, már három éve használom. Mindent a legegyszerűbbre és könnyen pótolhatóra csináltam rajta, így olcsóbban kijött, mint egy sima kerékpár.

Visszatérve a túrára, nem kapkodtuk el a dolgot, az első két nap 70-80 kilométeres távokat tettünk meg, míg a harmadik levezető napon a déli parton egy kb. 50 kilométeres szakasszal fejeztük be a túrát Máriafürdő és Zamárdi között. Itt jegyezném meg, hogy ez az utóbbi rész jövőre bővülhet egy Csisztapusztai kitérővel. Nagyon számítok arra, hogy addigra elkészül a Fonyód-Csisztafürdő kerékpárút, mert ha van valami, ami igazán fel tudja dobni az embert egy biciklitúra közben, az a brüggölés egy termálmedencében. A Csisztai víz kifejezetten jót tesz az izületeknek, mivel kénes. Ugyanezt persze Hévízen is megkaphattuk volna, akár ingyen is a kifolyónál, viszont amikor arra jártunk, az egy 80 km-es nap volt, és így a kitérő az időnkbe nem fért bele.

Szóval visszatérve az első napra, azt a bizonyos sokat emlegetett aligai magaspartot természetesen Siófok felől is meg kellett mászni, de ebből az irányból egy meredekebb, ugyanakkor lényegesen rövidebb úton értünk fel a peremre, ahol aztán enyhe, szinte alig észrevehető szögben emelkedve jutottunk el a Kenese és Aliga határán húzódó dombtetőre. A tó körül - talán a Badacsonyi Római utat leszámítva - ez a legkeményebb szakasz, de lefelé gurulni rajta hihetetlenül felemelő érzés tud lenni. Ahogy azt említettem, a magaspart az egész bicikliút egyik legszebb része, tényleg kár lett volna kihagyni. A házak csodaszépek itt, minden nagyon rendezett, és az út is jól karban van tartva. Kenesére érve maga a falu nem tartogat különösebb látnivalókat a bicikliút mellett, de utána viszont van egy nagyon klassz erdei szakasz, amit kifejezetten szeretek. Fűzfőről a levágható kurflik jutnak eszembe, itt néha tesz az út olyan kanyarokat, amelyek mellett ott van egyenesen a régi út. Ha az ember nem először jár itt, akkor már tudja ezt, és nem kerül feleslegesen. Almádira beérve egy barkács/kertészeti áruház mellett vitt el az utunk, ami éppen kapóra jött, ugyanis sűrgősen szükségem lett egy tekercs szigetelőszalagra. Történt ugyanis, hogy a bringába új hátsókereket raktam, aminek duplafalú felnije volt. Kicsit furcsálottam, hogy a felni vájatában nem fut körbe valami vedőszalag, ami a belsőt védi, de ezt annak tudtam be, hogy a belső a duplafal miatt nem érintkezik a küllőfejekkel, így biztos erre nincs is szükség. Egy lótúrót nem volt, két defektet is kaptam amiatt, hogy a felnivájatban levő lyukak sorjás széle nagy sebességnél kilyukasztotta a belsőt. Kb. egy óránk ráment a szerelésekre.

Almádiban az út kitáblázását nyilvánvalóan valami rosszindulatú köcsög csinálta. Folyamatosan Veszprém felé akarják eltéríteni a tó körül tekerőket, a tókerülő útszakasz ugyanis sok helyen zsákutca jelzéseket kapott (holott ez a bicikliútra nem vonatkozik), ellenben a Veszprém felé vezető leágazásoknál (kettőt számoltam) nem egyértelmű, hogy ez most egy közös szakaszra visz-e, vagy kifejezetten a csak Veszprémbe igyekvőknek szól. Akárhogy is, a strand bejáratánál levő halsütőnél bekeszegeztünk, aztán indultunk tovább Füred irányába. Alsóörs, Paloznak, Csopak... az utóbbi helyen megtöltöttük a kulacsainkat a bicikliút melletti díszkútnál. Köszi csopakiak, ez nagyon kedves volt Tőletek!

Balatonfüred. Hát igen, ezen a városon azért nagyon látszik a pénz. Szinte nyugat-európában érezheti magát, aki idejön. A sétány világszínvonalú. Éppen SUP versenyt rendeztek, ezért hatalmas volt a tömeg, egy szakaszon le is kellett szállnunk a bringáról. Milyen érdekes, Balatonfüreden (szemben Balatonszepezdel) eszükbe sem jutott, hogy balesetveszélyre hivatkozva a bicikliutat valami ótvar részén vezessék át a városnak. Pontosan tudják azt, amit sajnos az északi parton néhány sutyerák önkormányzat képtelen felismerni. Ha szezont akarsz hosszabbítani, akkor légy jóban a biciklisekkel. Ráadásul pont mi, a kocabiciklisek vagyunk azok, akikre a leginkább számíthattok. Mi nem csak átsuhanunk a településeken. Ellenben nagyon nem szeretjük azt, ha láthatóan direkt szivatnak minket, ugyanakkor nagyon is hajlamosak vagyunk arra, hogy pénzt költsünk a bicikliút melletti üzletekben és vendéglátóipari egységekben. Ha megéhezünk, akkor megállunk enni, ha megszomjazunk, megállunk inni.  Ha elfáradunk, akkor megállunk pihenni, és enni meg inni. És még az is előfordul, hogy szállást foglalunk. Mindezt március végétől októberig. Kapísi? 

Szóval Füredre visszatérve, itt olyan a milliő, mintha Kaliforniában lennénk. A sétány, a park, a házak gyönyörűek, az ásványvíz ott bugyog az út mellett, bárki ihat belőle. Az üzletek elegánsak, kellemes nyüzsgés, platánok, rendezvények. Ja tényleg, ásványvíz... Enyhén szénsavas, és erősen vasas íze van. A város Tihany felé eső végén van egy másik forrás, azt még nem kóstoltam, de legalább ezúttal észrevettem a létezését.

Füredet elhagyva a Tihanyi elágazáshoz értünk. Nem mentünk be a félszigetre, mert nem körbetekerhető. A nyugati oldalán nincs út, s mivel már öt óra felé járt az idő, nem értünk rá tekeregni a Belső-Tó körül. Szóval mentünk tovább Aszófő irányába, ami egy kifejezetten szép, természetes szakasza az útnak. Szeptember tizedike volt, és hétágra sütött a nap. Ilyenkor általában ideális bicikliző idő van, tavaly is ilyenkor mentünk. A nappalok elég hosszúak, kellemes a meleg, és még lehet fürödni a tóban. (Én meg is tettem mindkét este). Jobboldalt hegyek, balra a tó, komoly emelkedők nincsenek, és végre házak sem. Tényleg hangulatos ez a rész nagyon. Aszófőnél van egy nagyon klassz templomrom is, forrással, de ezt most kihagytuk, mert sietnünk kellett a szállásra. Szintén kimaradt az Örvényesi vizimalom, ahol szintén van egy iható vízű forrás. Sebaj, majd jövőre.

Sötétedés előtt beértünk Udvardiba, ahol még lementünk csobbanni egyet a strandra, és vacsorára betoltunk egy remek pho levest. A mi korunkban már meggondolja az ember, hogy mit és mennyit vacsorázik. A húsleves nem terheli meg a gyomrot, ellenben sokat segít a regenerálódásban, és laktat.

Másnap reggel betekertem a hátsókerekem abroncsának belsejét szigetelőszalaggal, majd miután bevásároltunk a helyi közértben és megreggeliztünk, nekivágtunk Akalinak. 

Ahol elértük utazásunk egyik mélypontját. Mint azt korábban említettem, a hagyományos biciklin tekerő barátaim sokat panaszkodtak az ülésükre, és itt értük el azt a pontot, amikor Zoli kijelentette, ő ezen az ülésen nem tud tovább tekerni. Gyorsan meg is néztük, hogy hol tudnánk másik ülést venni, s  nagy örömünkre ráleltünk a közeli "Bringakali" nevű biciklis megállóhelyre, ahol bicikliszerelést kombináltak étel és italárusítással. Még csak kitérőt se kellett tennünk, ott volt a bicikliút mellett. A bejáratnál egy egészen négeresen göndör hajú srác a kezünkbe nyomott egy kupont meg egy szórólapot, hogy ingyen limonádét kaphatunk érte. Oké. Még el se indultunk a pult felé, amikor ránktámadt a tulaj, s leordította a fejünket hogy mit képzelünk mi, ha kap egy NAV ellenőrzést, akkor ő hogy fog elszámolni a kuponokkal? Láthatóan fel sem merült benne, hogy ha limonádéról van szó, akkor adott esetben nem kell beütni a kuponos italokat a gépbe. Mi mindenesetre pislogtunk, mint egy szatyor hal, hogy ezt most miért velünk akarja megvitatni? Némi kínos csönd után neki is leesett, hogy mi nem tudunk neki segíteni, ezért aztán a kuponos sráccal ordítozott tovább, aki csak annyit tudott mondani, hogy ez előre meg lett beszélve. Ezek szerint nem eléggé.

Na ezek után a szerelőműhelybe merészkedtünk, ahol a tulajdonos házaspár férfitagja eligazított bennünket, hogy a bolt az emeleten van (mint köztudott), és ott a kezünkbe nyomott egy olyan igazi nagymami bicajra való ülést. Nem voltunk biztosak benne, hogy ezt fel lehet-e szerelni a Zoli bringájára, de megengedte, hogy kipróbáljuk. Felszereltük, bevált, tiszta száraz érzés. A régi ülést a kukába dobtuk, az újat meg szerettük volna kifizetni. Ekkor Zoli hirtelen átlátszóvá változott, egyszerűen nem akarták észrevenni, hogy ott van. Átvettem a kezdeményezést, proaktívan nem hagytam, hogy elnézzenek mellettem, s közöltem, hogy ezt most itt ki akarom fizetni. Oké, így már ment a dolog. Sikerült a deal. Közben Balázs megszomjazott, és botor módon rákérdezett, hogy milyen üdítőjük van. Erre azt a választ kapta, hogy "Most soroljam fel?"

Ezen már tényleg csak röhögni tudtunk kínunkban. Ezek az emberek a biciklisekből akarnak megélni, de szemmel láthatóan rendkívül zavarja őket pont a biciklisek jelenléte. Sajnos ezzel a mentalitással máshol is találkoztunk az északi parton. Zánka volt utunk következő állomása, majd következett Balatonszepezd. Ahogy beértünk a faluba, a következő kép tárult szemünk elé. Balra tőlünk egy út lefelé a part irányába, előttünk keresztben a 71-es, a bicikliút meg nyílegyenesen fel a hegynek egy 20 fokos lejtőn. A látvány nemcsak minket döbbentett le. Egy rakás biciklis állt ott tanácstalanul. ( Ez a kép egyébként, hogy kerékpárosok állnak tanácstalanul, és nem hisznek a szemüknek, előjött párszor az északi parton).

Aztán ebből a rakat bicajosból szépen mindenki úgy döntött, hogy irány a 71-es út. Köszi Balatonszepezd, dugjátok fel magatoknak jó mélyre a bicikliutatokat. Itt ragadnám meg az alkalmat arra, hogy megkérjem a többi tókerülő biciklist. Balatonszepezden NE vegyetek semmit, NE foglaljatok szállást! Itt nem szeretnek bennünket. Nyugodtan tekerjetek végig a 71-esen, és hagyjátok magatok mögött ezt a falut minél hamarabb. 

Talán kicsit túlzónak tarthatja a kedves olvasó, hogy ennyire kiakadtam. Sajnos minden okom megvan erre. A balatonkerülés egy olyan dolog lehetne, amit gyerekekkel is meg tud csinálni az ember. De pont az ilyen kis aljas húzások lehetetlenítik ezt el. Egy gyerek nem fog felmenni a 20 fokos emelkedőn. A bicikliút aztán a falun belül is egyfolytában olyan helyeken megy, ahol egy gyerek, vagy egy anyuka leszáll. Közben észre sem lehet venni, hogy milyen szép a falu központja, mert már jön a következő emelkedő. (ezt tapasztalatból tudom, mert tavaly a bringaúton mentünk) A végén az egészből az marad meg, hogy itt valaki olyan jelölte ki a bicikliutat, aki direkt szopatni akarta a bicajosokat. Az indok? Azért nem a parton vezetik, hogy ne legyen baleset. Aham. Értem. Máshol lehet, a parton nem. Balatonfüreden, Almádiban, Keszthelyen, Fonyódon, végig a parton sehol nem félnek, de ezek a Szepezdiek márcsak ilyen óvatos népek. Egyből bukósisakért nyúlnak, ha meglátnak egy félelmetes biciklist. Azzal természetesen semmi bajuk sincs, hogy az autók járnak az utcáikon, abból nem lehet baj. De a biciklisek! Az kész életveszély kérem!

Miután elhagytuk a biciklista gyűlölők Mekkáját, egy gazzal igencsak benőtt szakaszon végiggurulva megérkeztünk Révfülöpre. Ami egy kifejezetten barátságosnak tűnő kellemes település Szepezd után. Elképesztő módon a hajóállomás melletti korzón megy keresztül a bicikliút, kerestük is a mentősöket, akik bizonyára folyamatosan ingáznak a Tapolcai kórház és a helyszín között a sok baleset miatt. Egyet se láttunk. Nem történt baleset. Itt bizonyára óvatosabbak a biciklisek, mint Szepezden. 

Balatonrendes előtt egy rövid szakaszon nincs bicikliút egyáltalán, úgyhogy a 71-es úton kell tekerni. Ezután folytatódik az elhanyagolt, gazzal benőtt kerékpárút, ami errefelé megszokott. Így értünk be Badacsonyra.

Ahol aztán ismét tanácstalanul nézegető biciklisek jókora csoportjába botlottunk. Badacsonyon is felvitték a kerékpárutat a hegyoldalba. Itt ugyan nem olyan brutális emelkedővel indítanak, mint a Szepezdiek, de egy nagyon komoly pszichológiai fegyvert sikerült összehozniuk a biciklisek ellen. Ahhoz, hogy a bicikliút rátérjen a hegynek felfelé vezető szakaszra, a Római útra, egy kis darabon visszafelé kell menni keletnek, és aztán irány a meredek. Tudom, mert tavaly - igaz másik irányból - de végigmentünk rajta. Ez pszichológiailag azért kissé problémás. Egyébként nagyon szép szakasz, és én mentem is volna -  kellemes emlékeim vannak tavalyról a finom fügéket termő útmenti bokrokról - de Zoli Szepezden annyira besokalt a nyilvánvaló szivatási szándéktól, hogy itt már fel sem merült, hogy ne a laposabb úton menjen. Úgyhogy gurultunk szépen a 71-es úton, ahogy a többi biciklis. Itt amúgy bőven van hely az út mellett, szóval simán lehetne csinálni egy családbarát bicikliutat is. Aki meg hegyet akar mászni, az mehet a Római úton. Én elfogadom, hogy nem lehet mindig laposan tartani egy kerékpárutat, de azzal nem árt tisztában lenni, hogy a biciklis - csakúgy mint a gyalogos - mindig a könnyebb utat választja. 

Így jutottunk el a Szigligeti elágazáshoz, ami után egy erős kaptató következik a Várhegy oldalában. Itt nem érzi az ember a rosszindulatot a tervezés mögött, egész egyszerűen erre lehet menni. Aki nem bírja, az szálljon le. Mi bírtuk, jól is esett egy kis lihegés. Az út tetőpontján van egy mexikói kajálda. Kissé drága, vécé, mosdó viszont nincs. Ellenben hihetetlen finom termést adó almafák nőnek a bódék mellett, gyerekkoromban a nagymamámnál ettem utoljára ilyet. Itt ebédeltünk, aztán tovább karikáztunk Edericsre. Ez egy szép szakasz, kevésbé van beépítve. 

Reggel elég alaposan betáraztunk kólából. Biciklizéshez ez a legjobb ital. Persze a cukros verzió. Koffein, kalória - van benne minden ami kell. Szigligetnél benyakaltuk a nagyját, úgyhogy Gyenesdiásig meg se álltunk, mentünk mint a sportegerek. Ott egy kis pihenőt tartottunk egy bambuszligetes megállóhelynél, majd nekivágtunk Keszthelynek. Amiről azt kell mondjam, brutálisan kiépült, és jól is néz ki. Nem említettem, de a bicikliutak elhanyagolása Badacsonytól nyugatra már nem számít kötelező önkormányzati feladatnak, valószínűleg ezen a részen jobb üzleti érzéke van a lakosságnak, így elsőrendű utakon gurultunk. Keszthelyen szerettük volna a kulacsokat megtölteni valahol, ezért megálltunk egy kocsmánál, ahol nagyon szívélyesek voltak. Innét kezdve már nem kellett sehol sem emelkedőkre számítani, úgyhogy nagy önbizalommal vágtunk bele aznapi utunk harmadik szakaszába. Nekem ez egy titkos kedvenc rész. Talán a mocsaras Kis-Balaton miatt, talán más oka van, de itt maradt meg a leginkább a Balaton eredeti állapota. Erdők, mezők, nádasok váltották egymást. És amúgy is, biciklizni délután öt óra körül a legjobb, ilyenkor valahogy más a hangulata mindennek. Talán a lemenő nap teszi, mert ilyenkor a legszebbek a fények, és ettől még jobban megérint bennünket a természet varázsa. A Zala hídjánál nagyon komoly útépítési munkálatok folynak, és itt néha meg kellett állnunk, hogy kitaláljuk, merre menjünk, de mindig megoldottuk. Jó lesz ez a rész ha elkészül, azt viszont előre borítékolom, hogy abban az egy ember szélességű alagútban, ami a 76-os út töltése alatt visz át, rengeteg baleset fog történni a szembejövők ütközése miatt.

Szóval idilli környezetben bicikliztünk egészen Balatonberényig, ahol aztán kezdetét vette a déli part, amit a többség lesajnál. Ennek szerintem az lehet az oka, hogy itt már nemigen találni beépítetlen területet.

Én ezzel szemben legalább annyira szeretem, mint az északi partot. Erre több okom is van:

- lapos, nincsenek emelkedők

- jobb az infrastruktúra

- és ami a legfontosabb: sokkal jobb a kilátás, hiszen innen látható az egész északi part. Konkrétan, Fonyódon van az egész bicikliút egyik legszebb szakasza. A fonyódi hegy is szép, de a tó másik oldalán fekvő tanúhegyek sehonnan nem néznek ki ilyen jól. Lenyűgöző látvány.

A második nap Máriafürdőn aludtunk. Ahol este ismét csak úsztam egyet a tóban, és utána elmentünk vacsorázni a Garden Pizzériába, ahol elfogyasztottam életem legrosszabb halászlevét. Tudom, én voltam a barom, hogy halászlét rendeltem egy pizzériában, hamu fejemre.

A harmadik napon utitársaim igencsak lassan szedték össze magukat, ezért tíz óra is volt már, mire útnak eredtünk. Volt egy olyan terv, hogy a földúton kitekerünk Csisztára Fonyódról, de ez ilyen késői indulás mellett nyilvánvalóan kútba esett. Ezért némileg kárpótolt minket az, hogy így viszont nem kellett kerülni a Szent István utca felé, hanem a parton mentünk, ahol az a bizonyos szuper kilátás van. A Fonyód után következő Fonyódligeten is a part mellett vezet az út tovább. Gyerekkoromban voltam itt táborozni, klassz volt újra látni a régi helyeket, a szabadstrandot, a tábor épületeit.

Aztán begurultunk Boglárra, aminek a központi része nagyon szép, bár ezt szinte mindegyik településre el lehet mondani a déli parton. Kicsit trükkösen a kerékpárutat itt bekanyarították a büfék mellé a Platán strandon. Nekem ezzel nincs bajom, fontosnak tartom, hogy a biciklisekből a települések is profitáljanak, az a jó, ha mindenki jól jár. Az itteni strandhoz meg amúgy is kellemes élmények kötnek, ide szoktunk megérkezni a balatonátúszások alkalmával. 

Míg ezen méláztam, már Lellén is voltunk, ahol megálltunk egy étteremnél ebédelni. Mindenki halat evett, én harcsapaprikást, a többiek lazacot. Valahogy adja magát, hogy a Balatonnál halat eszünk. Egyrészt könnyű étel, de mégis hús. Másrészt a remek balatoni borokból készült fröccs nagyon illik hozzá, és a sör is. És kezdve a legegyszerűbb sült keszegtől a hekken át a halászléig, a halételek alapvetően finomak.

A remek ebéd után folytattuk utunkat Szemes felé. Közben azon morfondíroztam, hogy a déli parton azért sokkal kevesebb bicikliutat kellett építeni mivel itt összeérnek a települések, úgyhogy inkább csak a kijelölt utcákra kellett a jeleket felfesteni. Ennek a megoldásnak az az egyik kétségtelen előnye, hogy felújítás szempontjából nem kell külön keretet elhatárolni. A forgalom meg egyáltalán nem zavaró, csendes helyek ezek, az autók is lassan mennek.

Átcsorogtunk Szemesen, majd Földvárra értünk, ahol a magaspart alatt egy gyönyörű platánsor mellett vezet az út. Földvár gazdag település, a villák nagyon pöpecül néznek ki, és minden gondosan karban van tartva. Cserébe nincs szabadstrand. Ami szerintem nagyon gáz, de ez legyen a földváriak baja, ők választották ezt az önkormányzatot. Ez inkább északi parti mentalitás, de ha nekik így jó, akkor hajrá. Én maradok Zamárdinál, ha fürödni akarok. 

Szántódnál a rév után egy valóságos biciklis sztráda várt bennünket. Ezt nagyon jó, hogy megcsinálták, mert korábban itt vagy a hepehupás járdán közlekedtek a biciklisek is, vagy kimentek az országútra, ami kisgyerekekkel azért elég aggályos. Most ennek vége, egész Zamárdi határáig meg van csinálva az út, ott meg lekanyarodik kisforgalmú mellékutcákba. Zamárdi jól néz ki, és remek szabadstrandja van a falu központjában. Éttermekkel is bőven el van látva, lehet válogatni. Mi a Zamárdi alsón levő Patkó büfébe ültünk be egy levezető italra, és kértünk mellé egy kis rétest is, ami elképesztően finom itt. Csak megjegyzem, a Patkó mellett van a Hirschmann fagyizó is, ahol még kapható gyerekkorom otthon főzött fagyija, igazi gyümölcsből, és nem is drága.

Ezzel utunk végére értünk. Összefoglalóul annyit írnék, hogy a Balaton megkerülése biciklivel remek szórakozás, és maradandó élmény. Legalább egyszer az életben érdemes kipróbálni. Ez a háromnapos verzió meg közben arra is jó, hogy az ember együtt lehet a barátaival, akikkel ritkán találkozik. Szóval azt tanácsolom, próbáljátok ki, csak figyeljetek oda az időjárásra, és válasszatok kényelmes biciklit hozzá.

 

30 komment
2021. augusztus 27. 10:55 - Gazz

VEKEngés

Szomorú nap ez a mai. Mostanra datálható ugyanis, hogy a VEKE nevű, a múltban kifejezetten hasznos és színvonalas civil szervezet végleg elhagyta a civil szférát, és beállt a CÖF jellegű fidesz propagandaintézmények sorába. Leszögezem, a pénzügyi háttérről nem tudok semmit, csak sejtésem van, hasonló sorsra jutott szervezetek nem szoktak anyagilag rosszul járni.

Ami viszont tény, a nyilatkozataikat immáron Rogánék írják. Míg korábban a Demszky éra idején komoly szimpátiát keltettek azzal, hogy kizárólag szakmai alapon, érvekkel alátámasztva adták elő  kritikai észrevételeiket, a gerinctelenné válás evolúciójának következő állomása az volt, hogy Tarlós alatt láthatóan visszavettek a kritikából. A végállomáshoz pedig most értünk el, amikor szakmai érvek helyett csak a Habony-Rogán művektől megszokott színvonaltalan böfögésre futja.

Szomorú nap ez a mai. Budapest közösségi közlekedése végleges elveszejtésének napja. Egymásnak gyökeresen ellentmondó, szakmailag zavaros - van aki hazugot emleget - és a közösségi közlekedést súlyosan visszavető intézkedések bevezetését jelentette be Karácsony Gergely főpolgármester. Mindezt persze úgy, hogy ezzel pont a közösségi közlekedést szeretnék erősíteni - legalábbis dumában

Amikor először hallottam a VEKE-ről, megkérdeztem a közlekedés-mérnök végzettségű főnökömet, hogy mennyire lehet őket komolyan venni? Azt válaszolta, hogy ismer közülük pár embert, és ezek a srácok tényleg megszállottjai a közlekedéstudománynak. Külön kiemelte, hogy az egykor szebb napokat látott Vitézy Dávid direkt korábban kelt mindennap, csak hogy villamossal járhasson be az egyetemre, ráadásul még csak nem is a legrövidebb útvonalon.

Oké, nyugtáztam magamban, ezek tényleg megszállottak. Innen kezdve elolvastam a nyilatkozataikat, és elégedetten szemléltem, hogy  a Demszky "majd én jobban tudom" Gábor fémjelezte közlekedési politika önellentmondásaira milyen korrekten hívják fel a figyelmet.

Miután Tarlós lett a polgármester, azt gondoltam, hogy Vitézy kinevezésével a BKK élére végre elérkezett a szakmaiság ideje a fővárosi közlekedésben. És tényleg, az újonnan felálló BKK első intézkedései azt jelezték, hogy itt új korszak kezdődik. De aztán hamar működésbe léptek Tarlósnak a hetvenes években kialakult ösztönei, (akkoriban a szolgálati zsiguli még nyugodtan parkolhatott a Bazilika előtt), és az "erősebb kutya baszik" elv mentén Vitézynek mennie kellett.

Az első kételyek akkor kezdtek megfogalmazódni bennem, amikor a VEKE ezt csendben végignézte. Egy kis halk sopánkodásra futotta csak, gondosan vigyázva, hogy nehogy valaki észrevegye, mert nemistudommitörténikdebiztosannagyonrossz!

20131115-tarlos-istvan-es-vitezy-david.jpg

Aztán Vitézy a Közlekedési Múzeum élére pottyant, és ahelyett hogy tisztességes közgazdászként megmérette volna magát a versenyszférában, és tapasztalatot szerzett volna, ő eljátszogatott a kisvonatokkal, időnként összejárt sopánkodni a haverokkal a Tütü bárba, de érdemleges dologra nem futotta tőle semmi. Vitézy a VEKE-vel egyetemben itt kezdte elveszteni a gerincét. Zokszó nélkül hagyta, hogy megalázzák. Ez persze jó belépő a NER-be, ami Vitézy jelenlegi pozícióját nézve sikerült is. Mindezek ellenére az áldozatszerep jól állt neki, még én is sajnáltam. A szakmai hitelessége még megvolt, ezért történhetett meg az, hogy amikor Karácsony Gergely lett a főpolgármester, akkor kérte Vitézyt, hogy pályázza meg a BKK vezetését. Vagyis nemcsak én gondoltam hiteles embernek, hanem az ellenzék is. Ez olyasfajta humántőke, amivel rendkívül kevesen rendelkeznek ebben az országban.

Mégis ez volt az a fordulópont, amikor Vitézy Dávid a ezt a bizonyos hitelességét sutba dobta. Ha tényleg a fővárosi közlekedés érdekelte volna, nem habozott volna elvállalni a feladatot, ráadásul Karácsony és Vitézy közlekedésről kialakított felfogásában rengeteg átfedés volt. Vitézy azonban inkább a langymeleg NER akolt választotta, és beosztották az amúgy jóindulatú, de komolyan nem vehető, súlytalan Fürjes Balázs alá a fővárosi kormányhivatalba, ahol tovább lehetett játszadozni a kisvasúttal, semmilyen jelentősséggel nem bíró nyilatkozatokat tenni, és havonta figyelni az sms-t, hogy a busás fizu rendben megjön a számlára. Innét kezdve aztán amikor az volt kiadva, hogy köpje le magát a tükörben, és szólaljon fel olyan változások ellen, amiket korábban maga is szorgalmazott, Vitézy minden lelkiismeretfurdalás nélkül megtette. 

Ez a történet azért különösen szomorú, mert végre itt volt egy ember, aki nagy ívben tojt a pártpolitikára, és lehetett volna MINDENKI közlekedési szakértője, mit ad Isten, döntési pozícióban levő technokratája, de a NER a morális gyengeségét kihasználva őt is ugyanúgy bedarálta, mint sok más többre hivatott szakembert. Ugyanide jutott az egykor szépreményű egyesülete is, akik mára a fenti idézett alapján - van aki fideszes propaganda szócsövet emleget - teljesen komolyanvehetetlen gittegyletté silányodtak.

Vitézy előtt most az a pálya, hogy ha egyszer valamikor majd fideszes polgármestere lesz Budapestnek, akkor ő is kap  egy komolyan vehető közlekedési pozíciót. Vagy legalábbis be lesz ígérve, amíg a kampány tart, hogy a maradék - nem túl acélos - népszerűségét kihasználva kicsit növeljék az esélyeket. Aztán az egészből az marad, ami az egész eddigi pályafutására jellemző, hogy átnyúlnak a feje felett, és ha esetleg nem vág hozzá jó pofát, akkor lecserélik egy olyanra, aki még annyit se ellenkezik, mint ő. Bár őszintén szólva ha a pályaívét nézzük, erre valószínűleg nem igazán lesz szükség. Ezzel az illúzióval már leszámoltunk.

Ami meg a VEKE-t illeti, a NER megint túltolta. Ahogy szokta... (az alábbi képen Szentkirályi Alexandra éppen megszólítja a fiatalokat :-D).

39569573_a7e2c519a407a87bc34ae6aa71738092_wm.jpg

 

34 komment
2021. augusztus 15. 13:38 - Gazz

A közelgő afgán menekülthullám margójára.

A világ elhűlve nézi, hogy milyen gyorsan omlik össze az USA által összetákolt bábállam Afganisztánban. Hiába a kétszeres létszámfölény, a légierő, a fejlett nyugati fegyverek, a kormányerők folyamatosan meghátrálnak a tálibokkal szemben, a katonák dezertálnak, rosszabb esetben átállnak az ellenséghez.

Mit lehet ebből leszűrni? Azt, hogy a demokrácia, a liberális állam nem kell az afgánoknak, vagy legalábbis nem érdekli őket. Annyira biztosan nem, hogy valamit tegyenek is érte.

Az egészben pedig az a hatalmas álszentség, hogy az az afgán fiatal férfi, aki teljesen nyugodtan jelentkezhetett volna az afgán hadseregbe, hogy megvédje a demokráciájukat a középkori állapotokat visszaállítani akaró tálibokkal szemben, nos az a fiatal férfi az pár hónap múlva már ott toporog az EU határán, hogy akkor ő innentől kezdve itt szeretne élni közöttünk, mert őt otthon politikailag elnyomják.

Sajnálnunk kéne ezt az afgán férfit? Be kellene fogadnunk? Szerintem nem. A fiatal afgán férfi pontosan tudta, hogy milyen világ jön a tálibokkal, de ahelyett, hogy tett volna ellene, megvonta a vállát, és most itt akarja magát eladni menekültként.

Egyetlen afgán sem várhatja el, hogy az ő háborújukat mások vívják meg helyettük. Lehet szövetségeket kötni, lehet átmenni gerillába, ahogy a tálibok is csinálták, de ahogy a régi közmondás tartja: Magad uram, ha szolgád nincs. Emellett ha minden változást akarónak menekülési útvonalat biztosítunk, tessék már megmondani kérem, mégis ki a fene fogja akkor magát a változást kiharcolni?

Felmerülhet az a vélemény, hogy a demokráciának ott nincs társadalmi támogatottsága. Érdekes, Akkor honnan a jófenéből kerül elő az a többmillió afgán, akik a nyugati demokráciákban szeretnének letelepedni, arra hivatkozva, hogy Afganisztán nem demokratikus állam? Nem gyerekekről beszélünk, Afganisztánból fiatal férfiak jönnek ide, mondván hogy otthon nincs jövöjük. Ami tényleg nincs, de pont azért, mert semmit sem hajlandóak tenni érte. (és ahogy kinéz, itt nyugaton sem igazán törik magukat ezért).

Az, hogy élvezzük az előnyeit az amerikai csapatok által biztosított szabadabb életformának, majd amikor kivonulnak, akkor szarunk bele az egészbe, és szökünk utánuk, az nem más mint cherrypicking, illetve élősködés. Afganisztánnak rengeteg problémája van, de ezt az afgánoknak kell megoldani. Ha változtatni akarnak, ahhoz kapnak segítséget külföldről, ha kérnek. Illetve most pont az a helyzet, hogy pénz, paripa, fegyver az van, csak éppen elkötelezett ember nincs, aki használná. Ha viszont elfogadható a tálib rendszer annyira, hogy nem akarnak harcolni ellene, akkor lehet nyugodtan otthon maradni, és nem exportálni más népek közé az afgán kultúrát.

Az írásom nem azok ellen szól, akik együttműködtek az amerikai hadsereggel. Őket szerintem az amerikaiaknak becsületbeli ügy kimenteni. Tolmácsokra, ügyintézőkre gondolok. Ott létrejött egy deal a megszálló haderővel, ami nyilván életveszélyes következményekkel jár.

De az afgán társadalomnak ez csak kis része. A többség az szép csendben figyeli, hogy bevonulnak a tálibok, és megvonja a vállát. Ezek nem szírek, akik felkeltek a mészáros diktátoruk ellen. Ezek közömbös emberek, akiknek láthatóan nincs különösebb baja a talibánnal. Nekik jó ez is. Igazság szerint másnak sem probléma, tényleg nincs is ezzel semmi gond. Simán lehet, hogy csak mi szerintünk jó az, ha a nőknek nem kell zsákruhában járni, és iskolába is mehetnek, az igazi afgán meg utálja ezt. Oké, ők így képzelik el az életüket, legyen. Az USA se szállta volna meg őket, ha nem fogadják be Oszamát annó, máig élvezhetnék a talibán nyújtotta középkori állapotokat.

Ha ez nekik megfelel, akkor szívemből kívánom, hogy tényleg éljenek úgy, ahogy szeretnének. Otthon.

mudzsahedin.jpg

 

 

260 komment
2021. július 23. 12:13 - Gazz

Zalakaros, Bögölyfürdő

Újra nyár van, és a járvány enyhülésének hála kinyitottak a termálfürdők. Ezúttal júniusban töltöttünk egy hetet Toponáron, így felváltva hol a Virágfürdőbe mentünk, hol pedig Igalra. De ez azért így kevés az én Szoboszlón szocializálódott lelkemnek, ezért minden évben kipipálunk egy új termálfürdőt is. A nagyok közül Harkányt tavaly próbáltuk ki (és hatalmasat csalódtunk), ezért idén úgy döntöttünk, hogy megcélozzuk a másik nagy és híres komplexumot, Zalakarost.

Kocsival az út Kaposvárról kb. másfél óra szép kényelmes tempóban. Jórészt a 61-es úton mentünk, mely elég jó minőségű, és a táj is gyönyörű, csak az a rengeteg kamion ne volna. Vésénél tértünk le róla Zalakomár felé, na innen kezdve az utak állapota rallypályára emlékeztetett. De azért csak elzötyögtünk rajtuk Zalakarosig.

Az első meglepetés akkor ért, amikor beértünk a városba. Forgalom semmi, az utcák kihaltak, válogathattunk a parkolóhelyek között. Június 23.-a volt, oké, értem, előszezon, de ez azért mégis túlzás. Szép kényelmesen elgyalogoltunk a bejárathoz, nem kellett sorba állni, úgyhogy megvettük a jegyet és az öltözőszekrényhez mentünk. Karkötős rendszer van, az nyitja a szekrényt. Az ilyet szeretjük. Mindenütt tisztaság, a padlón felfestett lábnyomok mutatják merre kell menni. Átöltöztünk, zuhanyoztunk, irány ki a strandra. Ott azért már voltak emberek, de tömegnek ezt se lehetett nevezni. Sebaj, nem vágtuk fel az ereinket, hogy nem kell küzdeni a helyért, úgyhogy gyorsan célba is vettük a melegvizes gyógymedencét, amiből egyből kettő is van egymás mellett, egy kellemesen langyos, és egy kifejezetten meleg. A medencék félig fedettek, ami egy fontos tényező, szóval ezért jár a pluszpont.

Mivel engem leginkább  a gyógyvíz érdekel, nézzük hát, mit kapunk a pénzünkért.

- a víz színe fehér. Olyan mint a tej. Ez nyilván az oldott gázok kiválásakor keletkező gázbuborékok miatt van. Nagyon jól néz ki.

- A szaga kénes. Ettől függetlenül a gyógyvíz nemcsak kénes, de jódos is. Sőt, kifejezetten magas a jód és brómtartalma, a szoboszlói vízhez mérhető. Itt elérhető a részletes táblázat. Ez a maga nemében egészen különleges, nincs máshol az országban, hogy a gyógyvíz egyszerre jódos-brómos és kénes is. Érdekesség, hogy itt jóval több ion-ra vizsgálták meg a vizet a szokásosnál, és bizony van egy két feltűnő adat. Elsősorban a kiemelkedően magas stroncium érték, amely ebben a gyógyvízben a leggyakoribb összetevő, magasan felülmúlja a nátrium és a kalcium arányát is. Szerencsére itt nem a maghasadáskor keletkező radioaktív stronciumról van szó, mert az komoly gond lenne. Viszont ez a természetes stroncium nagyon jó hatású a csontritkulás ellen. Emellett egy rakás nehézfém is szerepel a listán, cirkónium, yttrium, réz, króm, nikkel, kobalt. Ez annyira azért nem megnyugtató, mivel a nehézfémeket a szervezetünk csak mikromennyiségekben tolerálja. Kérdés, hogy ekkora higításban mennyire ártalmasak. Én speciel nem innám meg ezt a vizet, őszintén szólva másnak sem javaslom.

- A hatása fürdés után nagyon kellemes. Sok olyan gyógyvíz van, ami lefárasztja az embert, a Zalakarosi viszont sokkal inkább felüdíti. Szerintem az egyik legjobb az országban.

A víz kitárgyalása után térjünk rá a strandra. Aki élményfürdőzni akar, nem fog csalódni. Rengeteg csúszda van, hullámmedence, strandmedence, élménymedence, minden, ami szem-szájnak ingere. A gyerekek sem fognak unatkozni. Az úszómedencét külön kiemelném, nagyon hangulatos, és nagyon mély, a víz hőfoka pont optimális.

Ami a szolgáltatásokat illeti, elég sok az étterem, de ezek fele be volt zárva, gondolom a vendégek alacsony száma miatt. Szerencsére a lángosos nem. Igazi békelbeli óriás lángosokat árultak, bár az is igaz, hogy elég drágán, ezer forint feletti árakkal számoljunk. Ugyanott vettünk szintén békebeli hatalmas finom fánkokat is. Ez nekem különösen kellemes élmény volt, mert ma már mindenütt a minifánkot erőltetik, és a gyerekkorom rendes méretű, barackízes fánkjai a legtöbb helyen kikerültek a kínálatból, de itt a strand közepén levő retró lángososnál még ez is volt. Mind a lángos, mind a fánk nagyon népszerű volt a fürdőt nagy számban látogató cseh turistáknál is, a sor felét ők tették ki.

A strand előnyeként kell megemlítsem, hogy vannak ivócsapok. Sok helyen ezeket leszerelték, hogy az ember kénytelen legyen több italt venni. Ezt a hozzáállást tapasztalni pld. a Virágfürdőben is. Elég aljas húzás. Szerencsére itt nem élnek vele. (Szoboszlón és Harkányban sem)

A pozitívumok után jöjjenek a negatívumok. Ebből egy említésre méltó van, az viszont sajnos elég komoly. Igen, a böglyökről van szó. Én ennyi bögöllyel egész eddigi strandlátogató pályafutásom alatt nem találkoztam, mint itt. Kb. 15-20-at csaptam agyon, és rengeteget kergettem el. Köztük akkorákat, mint a kisujjam. Egynek sikerült megcsípni, egy másik pedig Ádám fiamat kóstolta meg. A feleségem megúszta, de csak éppenhogy. Lehet hogy csak az időzítés volt rossz, és nagyob tömegben jobban eloszlanak ezek az undorító rovarok, de én másra gyanakszom. Szerintem két dolog vezetett a bögölyinvázióhoz. Az egyik a csónakázótó. Ezen igazából nem is lehet csónakázni, és tele van tavirózsával, szóval jobb is hogy nincsenek csónakok. Mesterséges tóról beszélünk, amit az elhasznált fürdővízzel töltenek. Egyetlen embert sem láttam a partján, úgyhogy a népet különösebben nem érdekli. Viszont szerintem a böglyöknek ez lehet a költőhelye. Minden adott, hogy jól érezzék magukat benne.

A másik faktor, hogy láthatóan a böglyöknek bejön ez a kénes melegvíz. A gyógymedencék körül lényegesen több volt mint máshol. És sajnos teljesen tönkretették az ellazulás élményét, mert állandóan résen kellett lenni miattuk. Teljesen észrevétlenül tudnak rászállni az emberre, és ha valaki velünk levő személy nem látja, akkor észre sem vesszük őket mindaddig, amíg meg nem csípnek. Egy idő után az ember mindenhol fantomböglyöket érzékel magán, és kényszeresen csapkod, pedig sokszor nem is támadja semmi. 

Szó ami szó, ezzel a jelenséggel szerintem kezdeni kéne valamit, mert nagyon zavaró. Kisgyerekek esetében tuti sírás lesz a vége, ha megcsípi őket egy ilyen rusnya jószág.

Ezzel együtt a fürdő nagyon jó hely, mi is vissza fogunk még ide térni. Meglátogatását minden hozzám hasonló termálfürdő rajongónak erősen javaslom.

zalakarosifurdo1979.jpg

1 komment
2021. június 15. 10:04 - Gazz

A Jobbik azt tette, amit tennie kellett

Az ellenzéki oldalon sokakat felháborított, hogy a Jobbik megszavazta a pedofil törvényt. Ez a mai blogbejegyzés ezeknek a felháborodott embereknek szól.

Előrebocsátom, nem vagyok Jobbik szavazó. Aki hajlandó visszaolvasni, az láthatja, hogy ha kellett, kritizáltam őket. Ezúttal azonban nem kritizálok, még úgy sem, hogy nagyon elítélem a pedofil törvény azon kiegészítését, amely az LMBT tárgyú médiatartalmak 18 éven aluliak elől történő elzárásáról szól. (és mindeközben nagyon remélem, hogy az az erő, ami Szájer Józsefet elkaszálta, Kocsis Mátét is utoléri mihamarabb.)

Félreértés ne essék, ez a törvény valójában nem a pedofil ügyek elszaporodása miatt született. A Fidesz - a katolikus egyház sokszoros érintettsége miatt - inkább akadályozta a törvény létrejöttét. Ennek ellenére a törvény már régóta csőben lehetett, de amiért előkerült, az egyértelműen a Fudan ügy.

Bár a blogbejegyzés nem erről szól, de azért pár szóban erre érdemes kitérni, ugyanis a Fudan ügy a Fidesz legsúlyosabb politikai baklövése volt 2010 óta. Egyrészt nehezen lehet vitatni, hogy a kínai érdekek magyar érdekek elé helyezése konkrétan hazaárulás, és ezt érti a fidesz szavazó is, de az különös pikantériát ad a dolognak, hogy meglépnek egy ilyet azok után, hogy az összes politikai elemzőjük folyamatosan küldi a vészjelzéseket az önkormányzati választások óta, hogy a Fidesz nem képes elérni a fiatalokat. Ezzel a lépéssel tovább nőtt a szakadék a Fidesz és fiatal korosztály között.

Szóval a Fidesznek elemi érdeke volt most bedobni valamit, amivel zavart kelthet az ellenzéki oldalon, és ennek eszközét a pedofil törvény kiegészítésben találta meg. Az egész a klasszikus módon volt felépítve, először csak azok a részek kerültek terítékre, amelyekben egyetértés volt várható, majd amikor már elég nagy lett a médiafigyelem, övön alulról betámadtak a módosító javaslattal. Ami egyébként jó eséllyel alkotmányellenes, de mivel minden valószínűséggel se a magyar Alkotmánybíróság, se a köztársasági elnökünk nem fogja feladatának érezni, hogy megvizsgálja az ügyet (számomra világos, hogy a lojalitást előrébbvalónak tartják a tisztességnél), ezért az Strassbourgban fog elvérezni pár év múlva.

Namost ezzel természetesen a Fidesz is tisztában van, ezt a törvényt nem is tervezte másnak, mint sima provokációnak, hogy tematizálja a közbeszédet. illetve megbontsa az ellenzéki egységet és hiteltelenítse a Jobbikot.

Látható tehát, hogy az ellenzéknek két rossz választása van. Vagy elutasítja a törvényjavaslatot, és onnan kezdve a Fidesz pedofilbarátnak fogja őket bélyegezni, illetve a Jobbik szavazói elbizonytalanodnak, vagy megszavazza, akkor viszont arculköpi a szavazóit.

Ezúttal azonban sikerült a kármentés. A Jobbik megszavazta a törvényt, így a Fidesz nem húzhatja rájuk a "pedofil simogató" jelzőt, és nem bizonytalanította el a szavazóit.

Az ellenzék többi része meg kivonult a szavazásról. Az ő szavazóik főleg nagyvárosi értelmiségiek, nemcsak hogy leperegnek róluk a Fidesz bárgyú, gyurcsányozáson túlmutatni nem tudó üzenetei, hanem azok kifejezetten kontraproduktívak. Ez az önkormányzati választáson is megmutatkozott, és szerencsére a Fidesz képtelen volt tanulni az esetből.

Azt kell észrevenni kedves olvasóim, hogy ma Magyarországon minden a választásról szól. Ezen a szemüvegen keresztül kell minden lépést nézni. Az, hogy a Jobbik megszavazta a törvényt, az minden valószínűség szerint az ellenzéki pártok egyetértésével történt. Nem is nagyon találunk nyilatkozatokat, amiben a Jobbikot támadják ezért ellenzéki oldalról. Fekete-Győr és Karácsony kijelentéseit pedig betudhatjuk a miniszterelnök jelöltségért való küzdelem lépéseként.

A vidéki kistelepülések a Jobbik nélkül nem hozhatóak, és természetes, hogy a Jobbik olyan politikát folytat, ami ezek megtartására irányul. Egyszerűen annyi történt tehát, hogy az ellenzék nem ült fel Orbán provokációjának, hanem kezelték a helyzetet, a lehető legkisebb kárt elszenvedve. 

Mindazonáltal azért van bőven van tér hova fejlődni az ellenzéki oldal kommunikációs csapatának. Nem tartozik szorosan az ügyhöz, de nem tudom megállni, hogy ne adjak hangot a felháborodásomnak egy ekkora kihagyott ziccer láttán.

A pápalátogatásról van szó. Megvannak az elméletek, hogy Rogánék csapata mért vette le a szájkosarat a habzó szájú Bayerről, meg a többi "jótollúnak" tartott megmondóemberről a pápalátogatás ügyében, de ellenzéki szemszögből ez tök mindegy. Amire tényleg le kellett volna csapni, az az, hogy miközben ezek a morális hullák oktatták ki a pápát a kereszténységről, addig Semjén elvtárs lapított, mint szar a fűben. Nem kellene elfeledkezni arról, hogy a KDNP azért egy szervezetileg elkülönült entitás a fideszben, és ennél jobb alkalmat sose kapott az ellenzék arra, hogy a katolikus, de nem feltétlen Orbánhívő fidesz szavazókat elbizonytalanítsa. Szerencsére még nem késő a pápalátogatás idejére beüzemelni a kommunikációs bombákat. Ez egy olyan ügy, ahol nehéztüzérséggel kell lőni, a muníciót szerencsére bőven biztosította az utóbbi időben egyre többet hibázó Rogán féle propagandagyár. És hadd jegyezzem meg, ez elsősorban a Jobbik feladata lenne, mint jobboldali pártnak, de érezhető a többi ellenzéki párt részéről is, hogy sok mindenben egyetértenek a pápával, így nekik is van arra politikai alapjuk, hogy fellépjenek a védelmében.

Az ellenzéki szövetség mára beláthatta, hogy egészpályás letámadással szemben csakis egészpályás letámadással lehet harcolni. Megtanulhatta mindenki, hogy a Fidesznek nincsenek morális skrupulusai, ezért az ellenzéknek létkérdéssé vált, hogy  minden alkalmat megragadjon, ahol a Fideszt hitelteleníteni tudja. A lehetőségeket megkapták, kérdés, hogy tudnak-e élni vele.

u.i. Nemcsak a Jobbiknak, hanem Gallának is igaza van.

 

 

 

116 komment
2021. június 13. 12:12 - Gazz

Galla meg a kretének

Az Index ma kapott egy levelet a Kretén színház társulatától.

Társulati állásfoglalás

Alulírottak, a Kretén Színház színészei leszögezzük, hogy társulatunkat véleménykülönbség nélkül, egységesen megbotránkoztatta Galla Miklós előadásunkon tanúsított viselkedése. 

Különösen sérelmesnek tartjuk, hogy évtizedes ismeretségünk és munkakapcsolatunk ellenére Galla úr nem tartott minket méltónak arra, hogy terveibe előzetesen beavasson. 

Mi az ominózus „produkciót” nem láttuk, de nézőink egybehangzó véleménye szerint annak semmilyen művészi értéke nem volt.


Nagyon sajnáljuk, hogy a pandémia után nagy energiákkal létrehozott első előadásunk ilyen méltatlan esemény miatt vész kárba.


Bor László

Csík Csaba
Juhász Ottó
Nagy-Rigler Renáta
Pável Miklós

Nos, ami azt illeti, én nem voltam ott, így nem tudom eldönteni, hogy a bőrhúzogatás mennyire illett bele az adott szituációba, így csak arra tudok hagyatkozni, hogy szerintem mennyire illik bele abba a művészi koncepcióba, amit Galla képvisel.

Kezdjük ott, hogy az ország 99%-ának fogalma se volt arról, hogy mi az az abszurd humor mindaddig, amíg azt Galla és a Holló színház meg nem honosította hazánkban. Galla abból csinált karriert, hogy más mint a többi ember. Ugyanakkor remekül ráérez arra, hogy mi az, amit az emberek kényelmetlennek találnak, és ezt nagyon ügyesen kifigurázza.

Akinek ezzel újat mondtam, az szerintem ne hívja meg Gallát előadni, mert pofára esik. Amit a Kretén színház most művel, arról nekem Terry Gilliam jutott az eszembe 2005-ből.

Gilliam volt mindig is a legkevésbé vicces a Monty Pythonok közül, ő inkább rendezői vénával rendelkezett. 2005-ben a Grimm című (egyébiránt nagyon jó) filmje bemutatója kapcsán hazánkba látogatott, és ez alkalomból a hazai rajongók számára rendeztek egy díszbemutatót az Urániában. Az előadás előtt Gilliam tartott egy beszédet, és hát ki más is lehetett volna alkalmasabb tolmács és egyben riporter egy Monty Python tag mellé, mint Galla Miklós.

Nos Galla tökéletes érzékkel asszociált a helyzetről a híres sorozat "Hungarian Phrasebook" című epizódjára, és haláli viccesen félrefordította a híres rendező szavait, elképesztő baromságokat adva annak szájába. Egyszóval komplett idiótát csinált belőle. Számomra ez Galla humorista karrierjének egyik csúcsát jelentette. Nem úgy Terry Gilliamnek. Neki sajnos nem jutott eszébe a "Hungarian Phrasebook", úgyhogy totálisan mellreszívta a dolgot. Nyilván nem volt könnyű helyzetben, amikor azt tapasztalta maga körül, hogy az amúgy a filmről szóló teljesen közömbös mondatainak a lefordítása után a közönség minden alkalommal szénné röhögi magát, de ahelyett hogy egy humoristához méltóan humorral próbálta volna oldani a helyzetet, vöröslő fejjel távozott a teremből, a film kezdetét meg se várva. Hogy azóta kibékültek-e Gallával, azt nem tudom, de a sztori az én olvasatomban ugyanaz, mint a mostani eset.

 

Namost ehhez képest a gyakorlatilag Galla köpönyegéből előbújt Kretén Színház állandó tagságáról sajnos az derült ki, hogy az ő abszurd humor iránti érzékenységük felülről erősen korlátos. Én simán el tudom képzelni, hogy az a péniszmutogatás az adott szituációba tökéletesen beleillett, mert Galla egy olyan figurát hozott, aki ilyeneket csinál. Galla ugyanis egy olyan pojáca, aki kitűnően tud eljátszani bármilyen más pojácát, és bizony vannak olyan pojácák, akiknek a péniszmutogatás a humor netovábbja, Szóval miért is lenne elképzelhetetlen, hogy egy jó humorista épp egy rossz humoristát, vagy akár egy szatírt figuráz ki?

Nézzük meg az alábbi képet. A netről töltöttem le, kb. fél percbe tellett, mire rátaláltam. Mindenki ismerheti. Most ezek után tényleg annyira meglepő, hogy Galla meztelenkedik a színpadon?

galla2.jpg

Szóval ebben a szituációban számomra úgy tűnik, egyedül Galla az, aki az abszurd humort komolyan veszi, s ez az attitűdje tökéletesen illeszkedik Karinthy felfogásához, aki - mint tudjuk - humorban nem ismert tréfát. Így a vándorgyűrű nem is kerülhetne jobb helyre, mint Galla pufók ujjára, de mivel azt egy - a humort maximum az értelmező szótár leirásából ismerő, ráadásul kifejezetten konzervatív világnézetű - testület adományozza, ezért nem csoda, hogy végül mégsem kapja meg. Sebaj, adják oda megint a Bagi-Nacsa duónak, őket biztosan nem lehet azzal vádolni, hogy félreérthető a humoruk, mivel nincs nekik. (illetve Nacsának nyomokban néha igen, de Baginak sajnos elvétve sem).

Van azonban még valami, ami eszembe jut Galláról. Illetve nem is valami, hanem sokkal inkább valaki. Nevezetesen Benkő Dánielre gondolok, aki miután felépített egy impozáns művészi karriert, vén fejjel hirtelen vett egy száznyolcvan fokos fordulatot, és a meztelen fellépéseivel belevetette magát a bulvár ölelő karjaiba. Hogy ez sima trollkodás volt, vagy komolyan gondolta, máig sem tudom. Azt gyanítom, hogy az igazság valahol a kettő között lehet. Az mindenesetre biztos, hogy ügyesen etette a markából a bulvársajtót a haláláig, és valószínűleg ebből jól meg is élt.

Egy régi haverom, akivel annó az "Ezeréves Sonka" nevű formációban zenéltem együtt, akkoriban a nyarakat a Balatonon töltötte újságárusként. A kilencvenes évek elején volt ez, akkor még nagyon jártak a németek a Balcsira, ugyanakkor ez volt az az időszak, amikor a hirtelen támadt sajtószabadság jegyében tömegével jelentek meg a szexlapok az országban. Ezek közül a legextrémebb stílust a Bizarr magazin képviselte, ami a szexuális perverziókra szakosodott, és az animal szextől a pisi-kaki szexig minden megtalálható volt benne, amit az olvasóközönség szeme-szája megkívánt. Karesz bódéjában is lehetett kapni, és ő mesélte, hogy egy jól behatárolható kör, a hatvan feletti német férfiak úgy vitték az újságot, mint a cukrot, gyakorlatilag napok alatt elfogyott, amikor egy új szám megjelent.

Ezen akkor morfondíroztunk egy sort, hogy mitől kattannak be a német férfiak hatvan év után, hogy hirtelen ilyenné válik az ízlésük. Végül kiegyeztünk abban, hogy a kapuzárási pánik lehet a ludas a dologban. Csakhogy értsük egymást, egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy akár Galla, vagy Benkő perverz lenne, hanem azt, hogy pont abban a korban kezdtek extrémebben, és szexuálisan túlfűtötten viselkedni a színpadon, amelyikben az idős német urakat is elkapja az extrémitások utáni vágy. Benkő is azzal kezdte, hogy hatvanvalahány évesen meztelenül lépett színpadra, és Galla is kb. ennyi idősen váltott olyan szerepekre, ahol mutogathatja a csoffadt testét. 

Kapuzárási pánik? Szerintem igen.

Művészi önkifejezés? Szerintem igen.

Véleményem szerint ez az a kor, amikorra beleunnak abba a szerepbe, amit addig csináltak, és ezért kezdenek kísérletezni valami újjal. A tesztoszteronszint csökkeni kezd, egyre erősebb stimulusokra van szükség. A bulvármédiának pedig ez egy remek téma. Galla amúgy szerintem röhög az egészen. Persze vannak jelei annak, hogy a NER-es prüdéria ebből is politikát csinál, és ha elkezdenek fogyatkozni a fellépések, akkor könnyen az arcára fagyhat a mosoly.

De valójában az egész csak egy vihar a biliben.

 

Szólj hozzá!
2021. április 28. 17:41 - Gazz

Haj meg háj

Hét éve, negyvenhárom évesen, írtam egy bejegyzést, hogy milyen érzés a negyvenes éveinket taposni. Mivel most léptem át az ötvenes éveimbe, először arra gondoltam, hogy írok erről is, de mivel még az elején tartok végül arra jutottam, hogy inkább arról írok, hogyan indultam neki.

Egy fogyókúrával kezdtem. Kezdetként azt akartam belőni, hogy mekkora kalóriamennyiségre van kb. szüksége a szervezetemnek ahhoz, hogy egyensúlyban legyen. Ahhoz én nem vagyok elég alapos, hogy táblázatot vezessek, ehelyett inkább az étkezések számát kezdtem redukálni. Első lépésem az volt, hogy minden reggel tök meztelenül lemértem magamat, szigorúan a fáradt olaj leengedése után. Ami meglepő, hogy mennyire nehéz erre rávennem magamat, amikor tudatában vagyok annak, hogy előző nap sokat ettem. Tényleg küzdeni kell, hogy ráálljak a mérlegre. De nincs mese, a visszacsatolásra szükség van, mert különben az ember illúziókba ringatja magát. És hát sajnos kiderült, hogy az a kalóriamennyiség, ami ennyi idősen a testsúlyom szinten tartásához elegendő, az sajnos borzasztóan kevés. Első körben a vacsorákat hagytam el, de ez a lépés nem bizonyult elégnek. Úgyhogy sajgó szívvel, de a reggelikről is lemondtam. Ez esetben viszont egy érdekes jelenség sietett a segítségemre. Rájöttem ugyanis, hogy az ember gyomra később ébred, mint a test többi része. Így éhség nélkül ki tudom húzni délelőtt tíz óráig. Ekkor eszek egy almát, aminek a kalóriamérlege kb. nulla, azaz az emésztéséhez nagyjából annyi kalória kell, mint amennyi benne van.  Szóval a kísérlet konklúziója az lett, hogy a kalóriaszükségletem gyakorlatilag egyetlen kiadósabb ebéddel fedezhető, e mellé maximum néhány gyümölcs fér be. Ez azért rettenetesen elkeserítő, mert a másik tapasztalat meg az, hogy minél idősebb az ember, az evés annál nagyobb örömöt okoz. Szóval ennyi a szinten tartáshoz elég. Fogyni meg úgy lehet, ha emellett a kevés kalóriabevitel mellett még mindennap mozgunk. A mérleg akkor jelez másnap súlycsökkenést, ha a mozgás (most a járvány idején én speciel kocogok) fél óránál tovább tart. Ha ennél kevesebb, akkor mintha meg sem történt volna.

Általános tanulságul mondom, és ezt tényleg szívlelje meg mindenki, aki még abban a fázisban van, hogy megteheti: nem elhízni sokkal könnyebb, mint lefogyni. Én rengeteget kísérleteztem mindenféle módszerrel, a végén viszont csak az jött ki, hogy a kalóriatáblázat nem hazudik. Fogyni tényleg csak úgy lehet, hogy kevesebb kalóriát viszel be, mint amennyit elhasználsz. Ez a része egy sikeres fogyásnak azonban csak 50%. A másik ötven százalékot pszihológiailag kell hozzátenni. Erre nem lehet általános receptet adni, de azt meg tudom osztani, hogy nálam mi működött.

Én imádok enni. Sokat és sokfélét, lehetőleg változatosan. És amit még jobban szeretek, az a szociális étkezés, amikor társaságban eszünk. Ez annyira kellemes élmény, hogy nem tudok róla lemondani. Így a logikus választásom az volt az evési alkalmak leredukálását illetően, hogy csak az ebédet tartom meg. Mivel a szociális étkezés jellemzően az ebédet jelenti, ez volt a legjobb döntés. Ha esetleg túlenném magamat - ami a jóllakáson messze túlmutató, valójában kellemetlen érzés, akkor meg este többet sportolok.

 

 

Ennyit a hájról, térjünk rá a hajra. Eredetileg nem akartam erről írni, de olyan eredményre jutottam, hogy úgy döntöttem, talán érdemes megosztani, mert valószínűleg sokan járnak hasonló cipőben.

Szóval a hajritkulásom most érkezett el abba a fázisba, amikor már kezd feltűnő lenni. Így én is elkezdtem foglalkozni vele, és sikerült is egy módszert kikísérleteznem, amitől gyakorlatilag teljesen megállt a folyamat. Az a kár, hogy ezt nem tíz évvel korábban kezdtem, mert visszafordítani már nem tudom, gondolom a már elhalt hajhagymák már nem élednek újra. De amennyi még van, az tulajdonképpen vállalható, és felemelő érzés, hogy fésülködés után nincs tele a fésű kihullott hajszálakkal. Remélhetőleg hosszabb távon is működik a dolog, egyenlőre öt hónapos tapasztalattal rendelkezem a módszert illetően.

A metódus a következő lépésekből áll:

1. Hajmosás hetente egyszer.

2. Samponokat felejtsük el. Hosszú ideig tartott, de rájöttem, hogy a minden samponban megtalálható nátrium-lauril-szulfát az nagyon nem tesz jót a hajamnak, és irritálja a fejbőrömet. Azóta erről a neten is olvastam, szóval valószínűleg sokan vannak így vele. Tehát samponok száműzve.

3. Samponok helyett használjunk hajmosó szappant. Tényleg működik, nincs benne az a bizonyos vegyület, és meglepően kevés kell belőle. Én öt hónapja használom, és még a fele megvan az elsőnek. Vannak hajhullás elleni típusok is. Válasszunk ilyet, ha találunk, de jó a sima hajmosószappan is.

4. A következő titkos összetevő, ami úgy néz ki, hogy a game changer a folyamatban a tökmagolaj. Egy fecskendőbe hajmosás előtt felszívok egy kupaknyit, és bemasszírozom vele a fejbőrömet azokon a részeken, ahol ritkul a hajam. Kb. félórát hagyom rajta, majd ezután hajat mosok a fent említett hajmosó szappannal. Én hidegen sajtolt tökmagolajat használok, de feltehetőleg jó a másfajta is.

5. A hajam leöblítését én speciel a Dagály fürdőnél található Béke kútról hozott gyógyvízzel szoktam elvégezni, mert a kéntartalma jó a korpásodás ellen, de lehet sima vízzel is csinálni. Ami fontos, ne a kád vizében áztassuk a hajunkat, mert az már szappanos, hanem használjunk tiszta vizet.

Ennyi. A módszer működik, a hajritkulás teljesen megállt. A tudományos alap pedig annyi, hogy a férfias típusú kopaszodást a dihidro-tesztoszteron okozza, ami az életkor előrehaladtával egyre nagyobb mértékben van jelen a szervezetben, és a tesztoszteronból képződik. A tökmagolajban olyan hatóanyag van, ami ezt a molekulát blokkolja, így a hajhagymákat (és nem mellesleg a prosztatát is) védi. Emellett a tökmagolajnak magas a cink tartalma, ami elősegíti a szőrnövekedést.

A módszer egyszerű és hatásos. Legalábbis nálam. Ártani semmiképpen sem árt, úgy gondolom másnak is érdemes kipróbálni, ezért írtam le.

Ennyit a tudomány és a technika érdekességeiről mára.

 

1 komment
2021. április 11. 09:18 - Gazz

Kétfrontos háború

Puskaporszag van a levegőben. Illetve, hogy Virág elvtárs örökérvényű bölcsességét idézzem, a nemzetközi helyzet fokozódik. Ami újdonság az eddigiekhez képest, hogy ezúttal két helyen is. Egyrészt Taiwan körül, másrészt az ukrán-orosz határon.

Úgy néz ki, hogy Oroszország és Kína taktikai együttműködésre lépett néhány régi problémájuk megoldása érdekében. Az együttműködés logikus célja a nyugati erők megosztása. Nagyon valószerűtlen, hogy akár a NATO, akár az Egyesült Államok felvállalna egy kétfrontos háborút, így az, hogy azonos időpontra időzítik Ukrajna és Taiwan megtámadását, az kész helyzet elé állítja az atlanti szövetségi rendszert. Nem biztos hogy ezzel összefüggésben, de az USA felismerve a helyzetet, Afganisztánban állomásozó csapatai kivonásáról döntött, ami jelentheti azt is, hogy nem akarja egy kevésbé fontos terepen lekötni az erőit.

A jelenlegi szituációban Oroszország és Kína stratégiai érdekei rövid távon egybeesnek, amennyiben a cél az Egyesült Államok hegemóniájának meggyengítése. Habár az USA a második világháború során már bizonyította, hogy sikeresen meg tud vívni egy kétfrontos háborút, ha ebben szövetségi rendszere is segíti, a mostani helyzetet nem hasonlítanám a világháborúhoz. Annak előzményei viszont némileg illenek a jelenlegi szituációra.

Kína és Oroszország célkitűzései sokkal kisebb volumenűek egyenlőre, mint annó a Harmadik Birodalomé. Putyin mindig is nosztalgiával emlegeti az egykori Szovjetuniót, és nem különösebben titkolt célja az egykori befolyási övezet visszaállítása. Ennek persze nem sok realitása van, és a közép-ázsiai térségben ráadásul érdekütközés van Kínával. Ukrajna viszont nem érdekli Kínát, úgyhogy semmi kifogása sincs az ellen, ha Oroszország elfoglalja azt, vagy annak egy tekintélyes részét. Úgy vélem, a Fekete tenger partvidéke, Mariopultól Odesszáig lehet a célpont, hogy biztosítsák az összeköttetést a Dnyeszter menti orosz bábállammal, illetve hogy a Krím vízellátását megoldják. De a hadjárat sikerétől függően akár jóval nagyobb területet is kihasíthatnak Ukrajnából.

Kína célja pedig Taiwan elfoglalása. A kínai néphadsereg mostanra elérte azt a szintet, amikor erre reálisan van esélye. De Taiwan csak úgy foglalható el, ha az USA le van foglalva máshol. Ezt pedig Oroszország fogja biztosítani Ukrajnában.

Az esélyek első közelítésben mindegyik esetben az agresszoroknak kedveznek. Tekintélyes hadászati fölénnyel rendelkeznek szinte minden téren, Nem kérdés, hogy egyik kiszemelt célpont sem tudna sokáig ellenállni egy támadásnak.

Van azonban néhány olyan tényező, amit nem árt figyelembe venni. Az egyik az, hogy egyik célország sincs egyedül. Taiwan esetében Japán egyértelműen jelezte, hogy beavatkozna a konfliktusba, és az Egyesült Államok is tett ilyen utalást.

Ha fogadnom kellene, hogy Amerika melyik frontot választja, akkor Taiwanra tennék. Ukrajna jelentősége sokkal kisebb az amerikai gazdaság szempontjából, mint Taiwané. A rendkívül fejlett taiwani félvezetőgyártás egyértelműen felértékeli a szigetország szerepét az USA szemében (nem mellesleg Kína szemében is), míg Ukrajna csak egy szegény kelet-európai ország, amely nem igazán van beágyazódva a globális árutermelésbe. Emellett Taiwan védelme sokkal egyszerűbb, ugyanis ott Kínának partra kell szállnia ahhoz, hogy elfoglalhassa. Arról nem is beszélve, hogy jelentős amerikai katonai erők állomásoznak a környéken, jelesül Okinawán, Dél-Koreában, és a Fülöp-szigeteken. Kína a hatalmi törekvései során a Dél-Kínai tenger körüli országok mindegyikének rálépett már a tyúkszemére, ezért nem tűnik lehetetlen feladatnak összekovácsolni egy szélesebb Kína ellenes koalíciót Vietnámmal, és a Fülöp szigetekkel. Amihez boldogan csatlakozna Japán és Ausztrália is. Ez már egy olyan haderő, ami ellen Kína csak veszíthet. A nukleáris opció nyilván nem játszik, mert egyrészt Kína nem rendelkezik túl sok robbanófejjel, az Egyesült Államok viszont igen. Hagyományos fegyverzetek terén az említett koalíció jóval felülmúlja a kínai hadsereget. Egy kérdés maradt csak. Vajon ezek az országok felismerték-e, hogy Taiwan után ők következnek? Ha igen, a koalíció kialakítása gyorsan megtörténhet.

Kanyarodjunk vissza most Ukrajnához.Itt a szituáció több szempontból is más. Az egyik lényegi különbség, hogy bár a támadó fél hadászati erőfölénye itt is óriási, (éppúgy mint a Kína-Taiwan viszonylatban) de az agresszor gazdasági háttere sokkal-sokkal gyengébb. Egy háború költséges dolog, még akkor is, ha az orosz csapatok kifosztják Ukrajnát. Ismerve a két ország történelmét, az oroszok könnyen kaphatnak egy újabb Afganisztánt a nyakukba. Az ukrán nacionalisták nem fogják könnyen feladni, és Oroszország nem fogja bírni gazdaságilag Ukrajna megszállását, hiszen már a mostani szakadár területek fenntartása is nehezére esik, dacára annak, hogy ezeken a területeken az életszínvonal drasztikusan visszaesett.

Egy ilyen háború esetén Oroszországnak további gazdasági szankciókkal kell számolnia, és van esély arra is, hogy az Északi Áramlat 2-be beleölt rengeteg pénz is veszendőbe megy. Az Európai Unió nem akar egy határaihoz közelebb kerülő Oroszországot, és ami azt illeti, mi magyarok még úgy sem (ezt kivételesen még Orbán Viktor is kinyilvánította egy beszédében). Úgyhogy háború esetén az Unió Lengyelország és Románia - no meg persze az USA követelésére komoly gazdasági és haditechnikai segítségben fogja részesíteni Ukrajnát. Az USA szintén. Azt erősen kétlem, hogy akár egyetlen NATO katona is részt venne ukrajnai hadműveletben, hacsak nem békefenntartásról van szó, de az több mint valószínű, hogy az orosz hadsereg egy ilyen konfliktus esetén fejlett nyugati fegyverekkel kerülhet szembe. Ez történt Afganisztánban is, ahol elég volt vállról indítható Stinger rakétákkal felszerelni a mudzsahedineket ahhoz, hogy a szovjet légierőt megbénítsák. Annó az afganisztáni kaland az egyik utolsó és egyben a legnagyobb szög volt a Szovjetunió koporsójába. Egy ukrajnai fiaskó minden bizonnyal a Putyin korszak végét jelentené, és óriási mértékben kihatna Oroszország stabilitására és nemzetközi súlyára. Putyin egy dörzsölt politikus, ezért valószínűnek tartom, hogy számol ezzel a lehetőséggel. De könnyen előfordulhat, hogy belső nyomás is éri, és itt nem Navalnijra gondolok. Oroszországban hirtelen szoktak kiemelkedni új vezetők, maga Putyin is szinte az ismeretlenségből került az ország élére. Lehet, hogy már kopogtat az új jelölt, csak mi nem tudunk róla. Tény, hogy az elnök népszerűsége kitartóan csökken, egyre inkább béna kacsaként viselkedik. Mao Ce Tung ebben a helyzetben indította el a kulturális forradalmat, hogy hatalmát meghosszabbíthassa. Putyin inkább külső ellenséget keres, és Ukrajna épp kapóra jön.

Jelenlegi állás szerint én háborúra tippelnék, de remélem nem lesz igazam.

2 komment
2021. március 24. 10:16 - Gazz

Oroszország válaszút előtt

Nyilván adná magát a dolog, hogy a Navalnij ügy kapcsán írjak arról, hogy Oroszország ismét válságba került. Mindazonáltal szerintem a Navalnij ügy csak egy tünet, és bár biztos vagyok benne, hogy lesznek következményei, ugyanakkor afelől sincsenek kétségeim, hogy az igazán fontos dolgok nem Navalnij körül történnek.

Oroszország válsága ugyanis már a szovjet korszakban elkezdődött, és bár azóta lezajlott egy rendszerváltás, újjáépült az államapparátus, a helyzet számukra inkább csak romlott, mint javult.

A világ kétségkívül jobb hely lett azzal, hogy a Szovjetunió felbomlott, de a megüresedett ökológiai cellát új ragadozók töltötték be. Ami Oroszország szempontjából kifejezetten sajnálatos körülmény, az az, hogy az egyikből aztán csúcsragadozó lett, és ez éppen a szomszédjában történt.

Innen, az EU-ból nézve hajlamosak vagyunk úgy látni, hogy Oroszország és Kína természetes szövetségesek a "szakadék felé tántorgó liberális Nyugat" elleni harcban. Ideológiai szempontból talán van ebben némi igazság, de hosszú távon az ideológia semmit sem jelent, a befolyásnövelés, és az erőforrások birtoklása annál inkább.

Az oroszoknál a hatalomtechnikának mindig is kiemelt szerepe volt, azonban a problémáik legfontosabb oka is ebben rejlik. Az orosz hatalomtechnika ugyanis csak otthon működik, a langymeleg orosz közéleti mocsárban. Az orosz külpolitika sokkal inkább kudarcok sorozata, és a mai Oroszország a nemzetközi színtéren sokkal inkább hasonlít egy sarokba visszaszorult magatartás zavaros agresszív óvodáshoz, akivel csak a hasonszőrűek barátkoznak, mint a világpolitika felelős szereplőjének.

Hosszú út vezetett idáig, és az is tény, hogy bukott szuperhatalomnak lenni nem könnyű dolog. Se lelkileg, se gazdaságilag, se demográfiailag. Viszont a helyzet most már odáig fajult, hogy érik a változás.

Hiba lenne ugyanis Oroszországot egy megmerevedett, változásra képtelen társadalomnak beállítani. A történelmük jellemzően nagyobb döccenőkkel haladt, és a sorvezető mindig is Európa volt. Amikor túl nagy lett a leszakadás Európa boldogabbik felétől, akkor rendre színre lépett valaki, és gyökeres változást hozott. Orosz jellegzetesség, hogy ezt többnyire tűzzel-vassal érte el, de elérte. A változás maga meg amolyan oroszos volt, mintha baltával akarnák kifaragni a Dávid szobrot. Sok forgács keletkezik, az eredmény meg csak nyomokban hasonlít a tervekre, de mégis előrelépés történik. Ez történt Rettegett Iván idején, Nagy Péter idején, az első világháború után, és legutóbb a Szovjetunió bukásakor.

Mindez egy működő modell volt mindaddig, amíg a történet leegyszerűsítve kétszereplős volt. Oroszország gazdasági és politikai súlypontja mindenképpen Európában van, és az elmúlt évszázadokban a világ gazdaságának is Európa volt a középpontja. Amikor ez áttevődött az Egyesült Államokba, a helyzet nem sokat változott, mivel az USA kultúrája nyugat-európai kultúra, és a gazdasági, katonai kötelékek a két kontinens között olyan erősek voltak, hogy orosz szempontból ez egységes blokknak tekinthető. A Szovjetunió regnálásának második felében csatlósálammá lett Kelet-Európa pedig lényegesen nem módosította a viszonyokat, mert olyan kis mozgásterük volt.

Szóval arra akarok kilyukadni, hogy Oroszország gyökerei európaiak, és Oroszország immunrendszere elsősorban Európán erősödött.

A helyzet mostanra viszont gyökeresen megváltozott. Oroszország olyan kihívást kapott, amit az eddigi módszerekkel nem fog tudni megoldani. A történelemben ugyan nem először fordult elő, hogy a birodalom keleti végeit is kóstolgatni kezdték, de ilyen erős szereplő még sosem került közvetlen szomszédságba az orosz medvével a mongol birodalom létrejötte óta.

Márpedig a medve nincs túl jó állapotban. Kívülről nézve Oroszország régen volt ilyen kicsi. A népességük folyamatosan csökken. A nemzeti össztermékük kb. Olaszországéval egyezik meg, dacára annak, hogy a világ legjelentősebb természeti erőforrásaival rendelkeznek. Ráadásul ennek nagyon jelentős részét a haderejükre kell költeniük, ami azért kerül olyan sokba, mert rengeteg olyan területet is védenie kell, amire az oroszoknak nincs is igazán szükségük. Technológiailag lemaradóban vannak szinte minden területen, ez alól talán a fegyvergyártás az egyedüli kivétel. Nem véletlenül nem vesz senki orosz autót, mosógépet, tévét, egyszóval bármilyen technikai cikket. Egyrészt mert eleve nem is nagyon gyártanak ilyeneket, másrészt meg amit igen, azt igen alacsony technikai színvonalon.

Ami a fegyveripart illeti, nagyon hangzatos bejelentések történtek új fegyverrendszerekről, és tényleg óriási hiba lenne leírni az orosz fegyveripart. Ugyanakkor a hadászat olyan irányba fejlődik, amiben az elektronika egyre nagyobb szerepet kap, és ebben az iparágban Oroszország hagyományosan alulfejlett.

Nem is igazán látszik, hogy ez változna. Hallott már valaki orosz fejlesztésű mikroprocesszorról?

Emellett Oroszország kénytelen kiárusítani a családi ezüstöt, ami alatt a fegyveripari technológiát értem. Teszi mindezt azért, mert rá van szorulva. Ugyanis a fegyverpiacon a tőkeerős vevők inkább a nyugati technikában bíznak, ami az eddigi háborús konfliktusok tapasztalatai alapján elég megalapozott döntésnek tűnik. Így Oroszország oda kénytelen exportálni, ahova tud, és nem oda, ahova akar. Így lett orosz fegyverexport piac Kína. Kínába ugyanis a nyugati államok nem adnak el fegyvereket és hadászati technológiát. (más kérdés, hogy azt Kína megszerzi kémkedéssel).

Oroszország viszont nem tud lemondani a kínai piacról, mert ők a legjobban fizető vevőik. (Őket pedig India követi.) Kínával viszont van egy kis probléma. Méghozzá az, hogy ami Kínába kerül, azt el kezdik másolni, majd egy idő múlva tovább tökéletesítve azt kiváltják saját termékkel. Így járt Oroszország a legutóbb a Szu 27-es és Szu-35-ös vadászrepülőivel. Kína pont annyit vásárolt tőlük, amennyire már nem tudtak nemet mondani, de mihelyst Kínába kerültek a gépek, rögtön elkezdték fejleszteni az ezeken alapuló saját változatokat. A legtovább a hajtómű visszafejtése tartott nekik, ezért a kínai klónok egy ideig orosz hajtóműveket kaptak, de mostanra ezt az akadályt is sikerrel vették a kínai mérnökök, és a legújabb generációs vadászgépeik - amelyek lopakodó technikával vannak felszerelve - már saját fejlesztésű hajtóműveket használnak.

A Kínai Néphadsereg továbbra is használ orosz vadászrepülőket - bolondok lennének kidobni ezeket az amúgy remek gépeket - de ezek már kínai elektronikával vannak felszerelve, ami sokkal fejlettebb, mint az eredeti orosz rendszer. Úgyhogy egy fegyveres konfliktus esetén ha egy orosz és egy kínai Flanker szembekerül, jó eséllyel az utóbbi jön ki győztesen az összecsapásból.

Oroszország ezzel együtt nem lebecsülendő ellenfél, és ezzel Kína is tisztában van. Ezért nyílt katonai konfliktus még egy ideig nem lesz a két ország között. Az óriási orosz atomarzenál jelenleg megkerülhetetlen, ezért Kínának először gazdaságilag kell teljesen kiszolgáltatottá tenni az oroszokat. Ez viszont nem egyszerű, mert mindezt úgy kell megtenni, hogy az orosz gazdaság lehetőleg ne erősödjön közben. Ezért is van, hogy Kína sokkal szívesebben vesz gázt a közép-ázsiai országoktól, mint Oroszországtól. Az csöppet sincs ellenére, hogy ezek az országok erősödjenek, mert minél erősebbek, annál kevésbe függenek Moszkvától, és minél fejlettebbek a gazdasági kapcsolataik Pekinggel, annál könnyebb lesz irányítani őket. Így Oroszországot déli irányból  lehet szép lassan elszigetelni, és a piacoktól, szövetségesektől, technológiától elzárt Oroszország amúgy is csak nagy erőfeszítések árán fenntartott és etnikailag egyre inkább kínaivá váló távolkeleti része úgy fog Kína ölébe hullani, mint az érett gyümölcs. Ha máshogy nem, akkor úgy, hogy a kínaiak fogják kinevezni az ország új diktátorát.

Ebből a folyamatból amit fentebb vázoltam, egy dolog következik. Oroszországnak - ha túl akarja élni egy nála népességben és gazdaságban összemérhetetlenül nagyobb szomszédos állam felemelkedését - ki kell egyeznie a nyugattal. És ezt ők is tudják. El lehet játszani, hogy ők még mindig nagy hatalom, de egy olyan világban, ahol lassan már az USA vezető szerepe is megkérdőjeleződik, ott egy ilyen wannabe hozzáállás nem sokáig tartható.

Szóval ki kell egyezniük, de ennek van egy objektív akadálya. Ezt az akadályt Vlagyimir Putyinnak hívják, aki mára egyértelműen a fejlődés gátjává vált Oroszországban. Putyin ahogy öregszik, úgy veszi fel egyre jobban a keleti despoták jellemző vonásait. Mindent trükközéssel próbál megoldani, és mára a hatalom megtartásán kívül nem sok víziója maradt. Gátlásai sosem voltak, vagy ha mégis, a KGB-s idők azt maradéktalanul kiölték belőle. A KGB-s évek alapvetően határozzák meg Putyin gondolkodását, és ezért van az, hogy mindig nyugatra figyel, hiszen a KGB is a keleti-nyugati szembenállásra van berendezkedve, az az a terep, amit ismer.

Közben meg nem árt megjegyezni, hogy a Szovjet/Orosz területet utoljára pont hogy nem nyugatról, hanem éppen Kína felől érte támadás. Akkoriban itt mifelénk szocializmus volt, ezért az újságok nem írtak róla, de 1969. március 15-én egy határincidens nyomán robbanásig feszült a Szovjetunió és Kína viszonya: Moszkva `megsemmisítő válaszcsapással` fenyegette meg az akkori kínai vezetést, ha megismétlődnek a fegyveres betörések az egyébként vitatott hovatartozású közös ázsiai határszakaszon. 

Az atomháború elkerülhetetlennek látszott, és tudják ki mentette meg ettől a világot? Maga Trükkös Dick, avagy Richard Nixon, aki akkortájt éppen a Fehér Házban lakott, és az oroszok óvatos tapogatózására, miszerint az USA semleges maradna-e egy Kínát célzó orosz atomtámadás esetén egy határozott nemmel válaszolt. Ez egy történelmi pillanat volt, ha akkor Nixon igennel felel, a világ gyökeresen másképp nézne ki ma.

Így vagy úgy, ez az incidens mély nyomokat hagyott mindkét félben. Az orosz rakéták egyharmada azóta Kínára van becélozva, a kínai rakéták pedig Oroszországra. A történet tanulsága pedig az, hogy nem kell bedőlni a propagandának, akkor is mindenki azt hitte, hogy a Szovjetunió és Kína természetes szövetségesek, aztán mégis egy pillanat alatt borult a papírforma. 

Időnként persze látványos barátkozási gesztusok történnek Moszkva és Peking között. Most is egy ilyen periódust élünk. Ennek hajtóereje a közös ellenfél elleni összefogás szükségszerűsége. De mindez ne tévesszen meg senkit. A hangzatos bejelentéseket a közös üzletekről nem szokták nagy volumenű tényleges intézkedések követni. A Krím annexiója utáni gazdasági szankciók hatására Oroszország beígérte a gázexport Kína irányába történő átcsatornázását, Ennek már hat éve, de az oda irányuló gázkivitel volumene még mindig csak kis töredéke az EU felé irányulónak. Kína ugyanis olcsón akar gázhoz jutni, és erre remek forrásai vannak Közép-Ázsiában. Mára nem sok minden maradt, amit az oroszok Kínának el tudnának adni. Technológiában versenyképtelenek, a kínai nukleáris ipar mára utolérte az orosz színvonalat, a hadiipar szintén, sőt meg is előzte. Nyersanyagok jöhetnek szóba, elsősorban vasérc, amiből Kínában sosincs elég, továbbá fa, és élelmiszer, utóbbi akkor, amikor éppen feleslege van belőle Moszkvának. Ami még fontossá teheti az oroszokat a kínaiak szemében, az a transz-szibériai vasútvonal a teherszállítás szempontjából, de nyilván cseppet sem véletlen, hogy Kína inkább alternatív útvonalat akar kiépíteni az Új Selyemút projekt kereteiben.

Az erőviszonyok alakulását jól szemlélteti, hogy a legutóbbi orosz-kínai csúcstalálkozón rendezték az ötven éve vitatott határszakaszok ügyét. Oroszország minden ponton engedett a kínai álláspontnak. Ez jelzi igazán, hogy Putyin tényleg a sarokba szorult, és most ott remél segítséget kapni, ahol hosszútávon a vesztére törnek.

Kína egyébiránt most már ott tart, hogy fel van háborodva, ha Habarovszkot az oroszok Habarovszként emlegetik, és nem a kínai nevén. Korábban ugyanis volt ott egy kisebb kínai település. A máskor oly büszke oroszok pedig csak hallgatnak. Tény, hogy a kínai birodalom egykor a Bajkálig ért. És persze aki tanult történelmet, az azt is tudja, hogy Kína úgy tekint magára, mint Középső Birodalomra az alvilág és a mennyek között. Ez viszont azt is jelenti egyben, hogy a birodalom határai az egész földre kiterjednek.

Ilyen a nyugati viszonylatban nincs. Se az USA-nak, se Európa boldogabbik felének nincsenek területi követelései Oroszországgal szemben. Az utódállamokban történő befolyás szerzés pedig az orosz gazdasági és társadalmi modell versenyképtelensége miatt kialakuló természetes folyamat. Akárki akármit mond, Fehéroroszországban nem jó élni, és az orosz modell hazai híveinek sincs eszük ágában valamelyik orosz utódállamban élni, de még Oroszországban sem. Az oligarchikus áldemokrácia egyértelműen egy hanyatló modell. Hatékonytalansága miatt fenntartani csakis egy erősen militáns államszervezettel lehet. Az pedig előbb-utóbb forradalomhoz vezet.

Az írásom végkövetkeztetése az, hogy Oroszországban hamarosan nagyon komoly átrendeződések várhatóak, és Putyin napjai meg vannak számlálva.

 

982 komment
2021. január 15. 20:34 - Gazz

Mérgezésig túltolt médiaszereplők

Jóval öregebb vagyok, mint a magyar kereskedelmi televíziózás, így a húszas éveimben ért el először az a jelenség, amiről a mai bejegyzés szól.

A kétezres évek elejét írtuk akkoriban, és életem azon korszaka volt, amikor még néztem tévét. Minden reggel az Alkotás úton utaztam végig Őrmezőről a Déli pályaudvarig, ahonnét elmetróztam a Batthyány térig (ezen a néven mindig szörnyülködök egy sort, hogy mennyire nem alkalmazkodik a magyar nyelvhez és helyesíráshoz). Hazafelé ugyanez az út visszafelé. Nyár volt, nem siettem sehová. Mindenütt rengeteg plakát. Ez akkoriban nem zavart, de mire hazaértem, mégis volt valami fura érzésem, amit eleinte nem tudtam hova tenni. Pár napig eltartott, mire eljutott a tudatomig, hogy mi zavar.

Konkrétan Jakupcsek Gabrielláról van szó, akit akkoriban iszonyatos elánnal tolt a TV2.  Először fogalmam se volt róla, hogy ki ő, de adtam egy esélyt neki, megnéztem egy műsorát. Illetve csak kb. tíz percet, mert annyi idő alatt is lejött, hogy egy jellegtelen, modoros unalmas médiaszereplő, akiből pont tizenkettő egy tucat. Tipikus Cosmopolitan fej, szemüveg, okoskodás. Nem vált ki semmit belőlem, olyan mint a plázakonform zenék. Így aztán kapcsolatunknak vége is lett volna, a Csigatévé ugyanis akkor járt a Dáridós évei kellős közepén, és ez pont elég volt ahhoz, hogy csak elvétve kapcsoljak oda. Ekkoriban még új volt az, hogy a tévék a saját műsoraikat reklámozák,  és gyorsan levettem, hogy nincs olyan reklámblokk, amiben Jakupcsek feje ne tűnne volna fel. Számomra ebben az volt irritáló, hogy úgy adták elő, mintha valami nonplusultra részese lennék, és minimum hasra kéne esnem az áhitattól, hogy egy ilyen okos és intelligens nő műsorát láthatom. Közben meg... De - mint említettem - csak ritkán néztem a TV2-őt, úgyhogy ez nem zavart különösebben.

jakupcsekgabriellafotothalertamas.JPG

De térjünk vissza a reggeli munkába menéshez. Szóval azon a nyáron szép lassan eljutott a tudatomig, hogy Jakupcsekről mégsem olyan könnyű elkapcsolni. A TV2 ugyanis teleplakátolta a várost az arcával, ő nézett rám a szemüvegén keresztül a busz oldaláról, a tűzfalakról, az autópálya mellől, a házak tetejéről, a buszmegállókról, a reklámoszlopokról, a metró mozgólépcsője mellől, a toronyház oldaláról, az építkezések takaróhálójáról...stb.

Ez így már tényleg hatott. Sikerült áttörniük a falat. Innét kezdve Jakupcsek látványa spontán utálkozási ösztönt váltott ki belőlem, ahányszor csak megpillantottam, márpedig állandóan megpillantottam. Persze erről nem csak ő tehetett, hanem a marketingesek is, de ezt nekem nem kell figyelembe vennem. A hatás maradandó, azóta is ökölbe szorul a kezem, ahányszor csak meglátom, pedig nem is ismerem. A marketing egyébiránt nem érte el a célját, mivel a neve számomra egy antihívószó lett. Semmit sem akarok látni, amihez köze van.

Arra már nem emlékszem pontosan, hogy a következő csapás a Stohl volt-e, vagy a Liptai Klaudia . De kétségkívül az volt az ember érzése, hogy ezek basszus mindenhez értenek. Nem volt olyan műsor, amiben ne bukkantak volna fel, ha nem műsorvezetőként, akkor zsűritagként, vagy szereplőként. És hát igen. Most is hasra kellett volna esni, hogy ezek mekkora sztárok, csak közben a hozzáadott különleges értéket nem bírtam felfedezni sehogy sem. És természetesen nemcsak a tévében tolták őket, hanem minden fronton agyvérzésig, ahogy a csövön kifért. Plakátok, internet, újsághirdetések. Ez az egész végül odavezetett, hogy teljesen leszoktam a tévézésről. Így lett egy kis előnyöm, ugyanis amíg nem tudtam az éppen felkapott üdvöskékről, hogy kicsodák, addig sokkal kevésbé fogta be őket a radarom. Persze előbb-utóbb így is elérték az ingerküszöbömet, de a kényszerű allergiaszezon azért ezzel a módszerrel jelentősen lerövidült.

Zárszónak összeírnék egy listát azokról a médiaszereplőkről, akik nem okvetlenül irritálók - de annyira túltolták őket, vagy ők magukat, hogy a látványuk allergiás reakciót vált ki belőlem. És ezzel szerintem nem vagyok egyedül. A listát ki-ki tetszés szerint kiegészítheti a kommentszekcióban.

Jakupcsek Gabriella

Szulák Andrea

Ábel Anita

Ördög Nóra

Marsi Anikó

Stohl András

Pa dö dő tagjai

Lakatos Márk

Mára annyira elszigeteltem magam ezektől, hogy kb. tíz éve nem csömörlöttem meg senkitől, de aki néz tévét, az biztosan tudná folytatni a listát.

 

 

 

1 komment
2020. december 11. 18:22 - Gazz

Még egy utolsó megjegyzés a Szájer ügyhöz

Az alábbi idézet Greg cimborámtól származik, aki amúgy a hazai gitáros körökben méltán népszerű Gregorius erősítőket csinálta annó. Olyan jól összefoglalta, hogy nincs mit hozzátenni.

Én soha nem tudom, hogy a jó oldalon állok-e.
Azt sem, hogy a nézeteim helyesek-e, vagy csak az egóm helyesli.
Emiatt állandóan kételkedek. Ez a normális hozzáállás a világ dolgaihoz.
Néhány navigációs berendezés azért van persze, amire bízhatod életed hajóját a sors fodros fostengerén. Az egyik ilyen a humor.
A humor olyan mint egy állat a vadonban. Ösztönösen tudja merre kell mennie.
A rossz oldalhoz soha nem csapódik a humor. A rossz oldal persze erőszakkal levadászhatja de eleve birtokolni nem tudja.
Az a cinizmus meg arrogáns kioktató nagyképűség. amivel találkozol naponta, az nem más, mint a legyilkolt majd megnyúzott humor kifordított, szegre akasztott rothadó bundája.

Szólj hozzá!
2020. december 01. 20:06 - Gazz

Itt a fal

Ha jól sejtem, a FIDESZ-ben most nagyon komoly brainstorming folyik, hogy kerüljenek ki abból a slamasztikából, amibe Orbán Viktor belekormányozta a pártot.

Biztosra veszem ugyanis, hogy ami Szájer Józseffel a napokban történt, az nem a véletlen műve. Azt, hogy Szájer melegbárokba jár, már régóta rebesgetik. A bilit ráadásul pont a Fidesz borította ki, amikor Vona Gábort akarta besározni. Orbán sosem sajnált feláldozni senkit a céljai elérése érdekében, és amikor 2014-ben pár ócska buzizós poén érdekében előrángatták Terry Blacket, akkor bizony nemcsak Vona Gábor nevét említette meg amikor arról kérdezték, hogy mely politikusokkal találkozott a hazai meleg világban, hanem - bár ezt a fideszes sajtó igyekezett agyonhallgatni - Semjén Zsolt, és Szájer József neve is felmerült.

Ez a bejegyzés viszont nem arról szól, hogy Szájer József meleg-e vajon. Ez a kérdés csakis egyetlen aspektusban érdekes. Melegként a FIDESZ-ben asszisztálni a melegek jogait csorbító törvényjavaslatokhoz, és aztán lebukni egy homoszexuális orgián - nos mondhatjuk, hogy Isten nem ver bottal.

szajer.jpg

De lépjünk is ezen túl, mivel Szájer csak egy mellékszereplő ebben az egész ügyben. Ami a lényeges momentum, az az időzítés. Ami nem lehet véletlen. Úgy gondolom, hogy Szájer valószínűleg nem először vesz részt ilyen orgiákon. A táskájába sem először "csempészhettek" be extasy tablettát. Rendezvényszervezési tilalom is már régóta érvényben van Belgiumban. Ami viszont nem régóta van, az az a szituáció, hogy Orbán vétóval fenyeget egy nála nagyságrendekkel erősebb szervezetet, és az a sokat emlegetett pohár most úgy néz ki, hogy betelt.

Biztosra veszem, hogy ez egy üzenet volt Brüsszel részéről. Amit valószínűleg megértettek. Ez alapján az a feltételezésem, hogy Orbán el fog állni a vétótól. Mert ha nem teszi, akkor első körben felkészül Deutsch Tamás és Semjén Zsolt,  aztán sorra dőlni fog a többi bástya is ( ajánlom a titkosszolgálatok figyelmébe Kövér Lászlót - egész hetyke pornóbajusza van), egészen addig, amíg el nem jutnak hozzá, és az annyira féltett családjához. Addigra pedig FIDESZ sem marad, az életmű összeomlik. Ne legyenek illúzióink, rengeteg ügy van, ami ha napvilágra kerül, akkor Orbánék örülhetnek, ha időben eljutnak a szerb határig. Másfelé nem nagyon mehetnek.

Nézzük az előzményeket. Még a 2010-es FIDESZ győzelem előtt Orbán részt vett egy konferencián Szentpéterváron, ahol nem mellékesen Putyin is találkozott vele. Akkor Orbán még nem volt miniszterelnök, csak lehetett tudni róla, hogy az lesz. Putyinnak ez speciel nem jelentett problémát. Aztán az történt, hogy arról a találkozóról egy gyökeresen más Orbán Viktor jött ki. Az addig harcosan oroszellenes pártelnök onnét kezdve egyértelműen Putyin érdekkörébe került. Fura lehetett neki ugyan, amikor az utcán ellene tüntetők a "Ruszkik haza" rigmust skandálták, de meglepő semmi esetre sem. Ennek a rövid kitérőnek a lényege az, hogy a körülmények azt sejtetik, Orbán Viktor zsarolható, és Putyin kijátszotta ezt a kártyát. A beszervezés ott, és akkor történhetett Szentpéterváron.

Szóval Orbán zsarolható, és balszerencséjére ezt tudják Brüsszelben, tudják a nyugati országokban is. Márpedig ezeknek az országoknak titkosszolgálata is van, ami esetünkben konkrétan azt jelenti, hogy lényegesen nagyobb erőforrásokkal rendelkeznek az Orbán köreihez kapcsolódó piszkos ügyek felderítésére, mint a hazai ellenzék.

Most csak egy jelentéktelen figurát lepleztek le, de azt a FIDESZ-ben is pontosan tudják, ahonnan ez a pofon jött, ott komolyabb fegyverek is vannak a tarsolyban. A FIDESZ elkötelezett hívei viszont egy komoly gyomrosként élhetik meg ezt a jelzésértékű maflást, és ez azért van, mert Brüsszel pontosan tudta, hogy hova kell ütni. Orbánék saját maguk fújták hatalmasra a keresztény erkölcs védelmezéseként eladott LMBT jogok elleni lufit, így tálcán kínálták célpontnak a szerencsétlen Szájert.

Orbán Viktor csak itthon világhírű. Lassan legendás lesz, mennyire rosszul méri fel a külpolitikai viszonyokat, elég itt a Gripen beszerzésekre, az angolai pofáraesésre, az EU választásokra, a néppárti csetlés-botlásokra, a rendesen elszúrt atlanti politikára gondolni, vagy a közismert Orbán átokra, aminek Donald Trump volt a legutóbbi áldozata.

Nyilvánvaló, hogy az EU költségvetési politikáját nem fogja egy olyan állam meghatározni, amelyiknek a nemzeti jövedelme kerekítési különbözetnek számít az egész EU GDP-jéhez viszonyítva. Orbán ezúttal is rosszul mérte fel az erőviszonyokat, és újból rossz lóra tett. Úgy gondolom, a legnagyobb hibát azonban azzal követte el, hogy a németeket is kritizálni kezdte. Az a bizonyos fal - ameddig szeret elmenni - az most szembejött.

Ha van esze, bedobja a törölközőt. Ez azt jelenti, hogy nem fog vétózni. Én erre fogadnék. És így ez az elméletem helyességének fokmérője is lesz. Ha Orbán kitart a vétó mellett, akkor nagyon vicces időknek nézünk elébe. Borkain annó elment az önkormányzati választás. Ez egy remek indikátora volt annak, hogy a magyar nép receptorai nagyon is fogékonyak a szexbotrányokra. És ez Orbán gyenge pontja. Hogy miért? Emlékszünk Wittinghoff Tamás szexbotrányára? Hát nem nagyon, pedig a Rogán média nagyon próbálta felfújni. Ellenben Borkai Zsolt nevének hallatán még évek múlva is röhög mindenki. A FIDESZ látványosan nem értette, hogy miért nem működött Wittinghoffnál az, ami Borkainál az egész ország érdeklődését kiváltotta. Nem értik, hogy nem lehet úgy folyamatosan keresztény erkölcsről meg családmodellről papolni, hogy közben sorra buknak le az ezekre nagy ívben szaró párttársak. Senkit sem érdekelt, hogy annó az SZDSZ-ben Ungár Klára coming outolt. A fideszes Szájer kényszerű coming outján viszont az egész ország pörög (és röhög).

szajerborkai.jpg

Szóval én Orbán helyében elgondolkodnék ezen, és abbahagynám ezt a teljesen felesleges álkeresztény illiberális hadjáratot, mert már elérte azt a méretet, amire az EU legnagyobb és legerősebb játékosainak is reagálni kell. Ha nem teszi, könnyen a saját családját is tönkre teheti.

Ezt meg azért érdemes megfontolni. 

u.i. Úgy látom sokan mások is hasonló következtetésre jutottak, mint én.

u.u.i. Figyeljük meg, milyen szépen adagolja Brüsszel a híreket. Ma már azt is tudhatjuk, hogy kilenc másik Fidesz képviselő ( magyar és EU parlamentiek egyaránt) látogatták a szervező orgiáit. Illetve lengyel PIS politikusok. Minő véletlen... A cél az, hogy Orbánékat bizonytalanságban tartsák, mert úgy könnyen hibáznak.

Három dologban vagyok biztos:

1. Biztos hogy vannak videófelvételek a résztvevőkről.

2. Orbánnál és a lengyel miniszterelnöknél egymásnak adják a kilincset az érintettek, és könyörögnek, hogy felejtsék el a vétót.

3. Orbán nem fog vétózni.

u.u.u.i csütörtök este van. A lengyelek már megtörtek. 

u.u.u.u.i. 2009.12.09 este. Úgy történt, ahogy megjósoltam. Orbán nem vétóz. Semmilyen változás nem történt a korábbi - lengyelek által már egy hete elfogadott - verzióhoz képest. Lesz majd egy függelék, hogy mi a jogállamiság.

 

 

 

155 komment
2020. november 07. 20:04 - Gazz

Patthelyzet a Republikánusoknál - avagy Trump hosszú árnyéka

Szokásom időnként becsléseket tenni a blogon a jövővel kapcsolatban. Nem mintha nagyon bejönnének, de jó játék. Így tettem Trump megválasztásakor, s mivel az amerikai elnökválasztás mostanra gyakorlatilag lefutottnak tekinthető, így teszek most is.

Induljunk ki abból, hogy Trump vesztett.

És ez tényleg a jó megfogalmazás, mert szinte biztos vagyok benne, ha a jelenlegi republikánus elnök nem Donald Trump lenne, hanem nagyjából akárki más, kézenfekvően pld. Mike Pence jelenlegi alelnök, akkor nem így történt volna.

Amit el kell ismerni, Trump nagyon sikeresen adta el magát 2016-ban. Az akkori helyzetben a karót nyert Hillary Clinton ellenében a laza showman szerep ideális választásnak bizonyult. Jól mérte fel a szituációt, és legfőbb fegyverének, az internetes trollkodásnak sem volt akkor olyan negatív megítélése, mint most. (megjegyzem, ez jórészt pont neki köszönhető)

Elnöknek viszont rendkívül rossz választás volt. Kezdve azzal, hogy nagyon komoly személyiségzavara van, és ezt már akkor is tudni lehetett róla. Trump kórosan nárcisztikus. Ami dicséretet a környezete nem ad meg neki  - azt saját maga adja meg magának. Folyamatosan. Ez végtelenül szánalmas emberi tulajdonság. Természetesen az embernek kell legyen önbecsülése, de amikor valaki folyamatosan magát dicséri, arról ordít, hogy kompenzál. Márpedig az nagyon nem jó jel.

Emellett Trump semmilyen szabályt nem tart tiszteletben. Egyáltalán nem lehet adni a szavára, és ordító a különbség a viselkedése, meg az elvileg általa képviselt eszmék között. Kicsinyes és bosszúálló. Személyeskedő. Ez hosszútávon ahhoz vezetett, hogy aktivizálta azokat maga ellen, akik addig közömbösen figyelték a ténykedését. Ennek az eredményét látjuk most. A konzervatívoknak azt kellene végre megérteniük, hogy ha magukat a normalitás talaján állóknak képzelik ellenfeleikhez képest, akkor nem képviselheti őket egy láthatóan nem normális ember.

Ennek a viselkedésnek a legsúlyosabb következménye, hogy Trump teljesen lejáratta az elnöki intézményt. Oké, hogy  nincs tekintélye, de az elnöki pozíciónak eddig volt. Trumpot a háta mögött mindenki egy futóbolondnak tartja, aki valaha is kapcsolatba került vele (családját beleértve), de regnálása vége felé már a szemébe is mondták a Twitteren, úgy, hogy ezt mindenki láthatta. Pld. Sacha Baron Cohen. A mestertrollt visszatrollkodták.

 Trump hatalmának két forrása van. Egyrészt mindenki tudja, hogy teljesen gátlástalan, és semmitől sem riad vissza. Ezért kapitulált a republikánus pártban az összes ellenfele, egyszerűen a prosztóságnak arra a szintjére nem akartak lemenni, ahogy Trump harcolt. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy nagyszerű showman, márpedig a republikánus pártnak nem sok karizmatikus embere van, aki magával tudná ragadni a tömegeket. Persze ez is Trump gátlástalanságából fakad, mert ő egy percig sem gondolkodik azon, hogy lehetetlen dolgokat ígérjen bárkinek is. A Mexikóval kifizettetni kívánt határkerítés egy eklatáns példa erre. Az az igazság, hogy szerintem nagyon hülyének kellett lenni ahhoz, hogy valaki megegye azt a hazugságot, miszerint Mexikó majd fizetni fog valami olyanért, amit az Egyesült Államok épít ellene, de mivel az emberiség legalább 70%-a vágyvezérelt gondolkodású, ezért fel sem tűnt nekik, hogy mekkora baromság, amivel etetik őket. És azt se tagadjuk, hogy szavazói jelentős részének nagyon bejött az, hogy Trump egy tahó.

Ezzel együtt Trump a folyamatos trollkodásával ugyan teljesen ellehetetlenítette ellenfeleit minden érdemi vita nélkül, de ezzel egy időben magát is teljesen lejáratta. A hívei ezt nem vették észre, ők annyira fanatizálódtak, hogy az elnök gyakorlatilag bármilyen nyilvánvaló hülyeségét (pld. fertőtlenítőszer ivás a COVID ellen) hajlandóak voltak elnézni (megfogadni azért persze nem), és nem értették, hogy másoknak mi ezzel a baja.  A trollkodás, mint eszköz rövid távon kétségkívül működött, azonban teljesen biztos vagyok benne, hogy nagyon hosszú árnyékot vet majd a republikánus pártra, és a jobboldalra úgy általában.

És itt értem el a mai bejegyzés mondanivalójához. Amiben száz százalékig biztosak lehetünk a jövőt illetően, az az, hogy most - mint minden hasonló esetben - be fog indulni a bűnbakkeresés a republikánus párton belül. Ne felejtsük el, a szintén republikánus idősebb George Bush után minden megválasztott elnök képes volt újraválasztatni magát, ezt a trendet viszont Trump most megtörte. És azt is látni kell, hogy Trump ideális bűnbak. 

Az egy dolog, hogy Trump várhatóan nagyon komoly bírósági perekkel néz szembe azért, mert visszaélt hivatali hatalmával, és befolyásolni próbálta az ellene zajló nyomozást, továbbá mert többször hazudott elnökként - ami azt illeti, ez az ember folyamatosan hazudik, és nem, kedves jobboldali olvasók, ez nem afféle bohó csacskaság, amire csak legyinteni kell, mert ez az ember egy ország elnöke. Szóval ez egy dolog, és bizonyára sok pénze rá fog menni Trumpnak a perekre. De ami a lényeg, teljesen biztos, hogy Trumpnak azok a republikánus ellenfelei, akiket a trollkodásával korábban ellehetetlenített, most elő fognak lépni, és revansot vesznek a sérelmeikért. Aminek egy elhúzódó belháború lesz a végeredménye. Az egyik oldalon az a tény áll, hogy Trump tud hozni 70 millió szavazatot. A másikon meg az, hogy ugyanakkor meg mozgósít 74 milliót maga ellen. A matek nem téved. Trumppal nem lehet nyerni.

Ugyanakkor azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ez a 70 millió szavazó Trumpot akarja, és nem valaki mást a republikánusok közül. Idővel ez talán változik, de jelen pillanatban a republikánus párt a 2016-os döntésükkel oda jutott, hogy se Trumppal nem tudnak nyerni, se nélküle. Ezt a patthelyzetet pedig nem lesz könnyű feloldaniuk. Ha tippelnem kell, négy év erre nem lesz elég.

 

91 komment
2020. november 04. 18:12 - Gazz

Pro óraátállítás.

Nemrég estünk át az óraátállításon, és ilyenkor menetrendszerűen előkerül a kérdés, hogy ha eltörlik, melyik sávban maradjunk. Az ország nagy része a nyári időszámítást szeretné, a nagyokosok meg a télit erőltetik. Mindegyik mellett vannak érvek, és ellenérvek szép számmal, ráadásul a környező országok döntését is figyelembe kell venni. EU-s népszavazás is volt erről, elképesztően alacsony részvétellel, de a végeredmény az volt, hogy az óraátállítást el kell törölni.

Ebben a kérdésben én belga vagyok. Ugyanis azokhoz tartozom, akik nem hallatták ugyan a hangjukat, de igazából azt szeretnék, ha minden maradna a régiben. Az egész probléma iszonyatosan fel van fújva, és sikerült odáig eljutni, hogy pár napnyi kényelmetlenség miatt fél évig tartó előnyöket adunk fel.

Nekem sosem jelentett problémát az átállás, és a környezetemben sem tapasztaltam semmi ilyesmit. Egész addig arról sem tudtam, hogy probléma, amíg valamelyik bulvárlap fel nem kapta a témát.

Eredetileg a téli időszámítás illeszkedik jobban a nap járásához, és emlékszem arra, hogy gyerekkoromban volt egy időszak, amikor csak téli időszámítás volt egész évben. Ekkor nyáron már hajnali ötkor fenn kukorékoltunk a bátyámmal, mert a nagy világos miatt nem tudtunk aludni. Képzelem anyukámék mennyire örültek ennek, hiszen kisgyerekek voltunk, nem maradtunk csöndben. :-)

A téli időszámításban az a jó, hogy télen nem kell lámpafény mellett felkelni. Rám ez nagyon nyomasztólag hat, kifejezetten lehangolónak találom, hogy ugyanolyan körülmények között ébredünk, mint amilyenben elaludtunk. Sötétben elindulni a munkahelyre meg még rosszabb érzés, mintha valami nukleáris tél túlélői lennénk a metróban. A téli időszámítás esetén azonban én, aki hétkor kelek, ebből nem sokat tapasztalok. Télen szeretem a téli időszámítást, a nyári időszámítástól megbolondulnék decemberben és januárban.

Nézzük akkor a nyarat. Rövidek az éjszakák, ezért pont jó, hogy egy órával korábban kelünk. Így ugyanis korábban ér véget a munka, és világosban kint tölthetünk egy csomó időt a szabadban. Este nyolckor jut eszembe futni menni a patakpartra? Semmi gond, még kilenckor is világos van. Most komolyan, ki az aki kilenckor már lefekszik? Nálunk a gyerekek még akkor sem feküdtek le 10-kor, amikor kicsik voltak. Illetve nekünk, szülőknek voltak ilyen terveink, aztán ebből lettek a maratoni, másfél órás altatások, aminek a végére úgy néztünk ki a 12. mese után, mint a mosott sz.r. Nem, tíz órakor teljesen jó elaludni, az embernek ugyanis este van ideje a családra és magára, ne töltsük ezt alvással. Arra ott van az éjszaka, amikor sötét van. Ha nyáron téli időszámítás lenne, úgy érezném, mint akinek elloptak egy órát a szabadidejéből.

Szóval én azt mondom, maradjon minden úgy ahogy van. Hogy az öregek nehezen állnak át? Bocs, de a nyugdíjas akkor alszik, amikor akar. nyugodtan igazíthatja úgy a napját, mintha csak egyféle időszámítás lenne. Nekünk, akik dolgozunk, viszont igenis a mostani rendszer az előnyös, szinte minden szempontból.

Egyszer már megtörtént, hogy egy átmeneti eltörlés után visszaálltunk az óraátállításra. Remélem most is ez fog történni.

244 komment
2020. november 03. 21:39 - Gazz

Az én színesztéziám

A szinesztézia érdekes jelenség, nem könnyű dolog elmagyarázni olyannak, aki nem rendelkezik ezzel a tulajdonsággal. De azért megpróbálom.

Nekem ugyanis van, no nem mintha ez valami büszkélkedésre okot adó dolog lenne. Pláne hogy az enyém nem is túl fejlett, túlnyomórészt pasztell színeket látok. De legalább van benne rendszer. Másnak sokkal élénkebb színélménye van, a költők között kifejezetten sok a szinesztéziás.

Alapvetően nem arról van szó, hogy az adott hang kimondásakor valamilyen színt kezdünk látni. Inkább egy példával szeretném érzékeltetni. Itt van pld. a ló. Amikor kimondjuk, hogy ló, nem okvetlenül idéződik fel a képe, de teljesen tisztában vagyunk a ló fogalmával, hogy milyen az alakja, hány lába van, satöbbi. A színesztézia is ilyen, amikor egy adott hangot kimondunk, akkor  nemcsak azt tudjuk, hogy ahhoz milyen betű társul, hanem azt is, hogy annak a betűnek milyen a színe. De a szinesztézia nem áll itt meg. A betűk a színüket továbbörökítik a belőlük képzett szavakra, és adnak egy benyomást. Pld. okáért egy ilyen benyomás az, hogy az Imrék, Irének azok szőkék, kék szeműek. A Barbarák, Katalinok barnák, az Ottók feketék.

Nézzük akkor, hogy nálam ez hogy működik.

Csak a magánhangzóknál érzékelek színeket. A cseheknél az r hang magánhangzónak számít, nos nálam nem. Az r-nek nincs színe. Van neki más, ami egy hasonló dolog, mint a szinesztézia, de erről később. Térjünk vissza a magánhangzókhoz.

Magas hangrendű magánhangzóknak világosabb színei vannak, a mély hangrendűeknek sötétebb.

Bár elég sok magánhangzó van a magyar ABC-ben, de az én szinesztéziámban viszonylag kevés szín van lefedve. Elég nyomasztónak találom például kedvenc színem, a piros teljes hiányát. Ennek még csak árnyalatai sincsenek meg. Se rózsaszín, se vörös, se bordó...

Hosszú vagy rövid magánhangzó - ez nem számít. Ugyanaz a szín.

Nézzük akkor sorban, betűk szerint.

A - barna.

Á - egészen világos barna, mint a kávé, nagyon sok tejjel

E - zöld. Különbözik a zárt E és a nyílt E. A nyílt E-nek van egy kis sárgás beütése, és világosabb zöld. A zárt E-nek kicsit sötétebb az árnyalata, és egy nagyon pici kék is van benne. De ez is világos színárnyalat. Mint egy falevél fonákja, olyan homályos zöld.

É - ez sárga.

I - fehér. Nincs árnyalat, teljesen fehér.

O - Na ez a másik véglet, ezt teljesen fekete, mint a korom.

Ö - kék. Golyóstoll színéhez hasonló.

U - sötétlila, mint a véraláfutás.

Ü - Ciánkék, türkiz.

Amint említettem, a mássalhangzóknak nálam nincs színe, de van valami más. Tapintásérzet kapcsolódik hozzájuk. Ilyet mástól nem hallottam még, mindenesetre nekem ezt dobta a gép.

B - rugalmas

C - pici szőr, vagy tüske. Megszúr, és beletörik. Alig lehet kivakarni. (pld. málna szára ilyen)

D - vékony, horpadó fémlemez

F - száraz levél, nedvszívó hatás

G - tüskés

Gy - nedves, puha

H - légies

J -égető

K - szúrós erős tüske

L - folyós

LY - olajosan folyós

M - szövetszerű

N - finom szövet

NY - sáros

P - felfújt lufi érzet

DZS - vasreszelék

R - fogaskerék tapintású

S - homok

SZ - Finom por

T - Sima fémfelület

TY - jég. Kemény, de csúszós

V - egy fémlemez derékszögű pereme, de szaghatása is van. Köszörüléskor az égett fémszag az V.

Z - E6-os gitárhúr (recés, de finoman)

ZS - ikrás méz

Amikor ezek szavakban kombinálódnak, a magánhangzók dominálják az érzetet, a mássalhangzók többnyire csak kicsit módosítanak az összhatáson, de a zöngések erősebben jelen vannak. Egy szótagú szóban a szó színét a magánhangzó adja. Több szótag esetén a hangsúlyos szótag (ez magyarban ugyebár többnyire az első) kicsit dominánsabb a szó színében, de a többi szótag is hozzájárul, amolyan zászlókat lát az ember. A "Zoli" szó pld. alapvetően egy olyan zászló, amiben a fekete csík vastagabb.

Ennyi az én részem a szinesztézia történetéből, végezetül pedig jöjjön egy vers a leghíresebb magyar szinesztéziástól, Kosztolányi Dezsőtől:

Mostan színes tintákról álmodom.
 
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikító,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat
és akkor írnék, mindig-mindig írnék,
kékkel húgomnak, anyámnak arannyal.
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
 
Kiszínezném vele az életem.

 

Szólj hozzá!
2020. szeptember 08. 22:17 - Gazz

Csalódás Harkányban

Nyaranta mindig eltöltünk egy hetet édesanyámnál, és ilyenkor meglehetősen passzív családomat úgy mozgatom meg, hogy autóval a környéket járjuk, ahogy az évek telnek, egyre messzebb és messzebb kalandozva.

Két fix programpont mindig van. Felderítünk egy új termálfürdőt, és ha lehet, megnézünk egy várat, ha nincs, akkor valami szép kisvárost. Egyet a testnek, egyet a léleknek. Idén ebből Harkány és Siklós lett.

Harkány mindig is ott volt a bakancslistámon. Gyerekkoromban mi Hajdúszoboszlóra jártunk az anyai nagymamához, de ugyanakkor az apai nagymamám meg mindig Harkányról áradozott, ha a gyógyfürdők kerültek szóba. Szó se róla, van hasonlóság a két hely között. Mindkettő kisváros, aminek a fürdő a központja, és mindkét fürdő egy hatalmas parkban terül el, sok medencével. A bátyámat egyszer elvitte Katica mama Harkányba, de ő elég szűkszavúan nyilatkozott.

Aztán a Tenkes kapitányában is volt egy rész, ahol a parasztok egy melegvizű kis pocsolyában áztatják magukat. Ez nagy valószínűséggel Harkány lehetett akkori állapotában, mivel hogy ott található a Siklósi vártól kb. félóra gyaloglásnyira.

A lényeg a lényeg, egyértelművé vált számomra, hogy ide személyes tapasztalat kell, úgyhogy az idei célpont várból Siklós lett, termálfürdőből Harkány.

A 66-os úton indultunk Pécsnek, keresztül a Mecseken. Erről az útról már írtam korábban egy bejegyzést, úgyhogy most tovább is ugrunk oda, hogy Pécs után felülbírálva a GPS-t, nem az M6-oson közelítettük meg Siklóst, hanem átvágtunk keresztbe a Villányi hegységen, és annak túloldalán napsütötte szőlőlankák között megérkeztünk Siklósra, ahol is megnéztük a várat. Ami egyébiránt remek állapotban van, és a tömlöcrészleg különösen érdekes, meg úgy egyáltalán - az egész egy nagyon festői épület - de mivel ez a bejegyzés nem Siklósról szól, hát ennél több szót most erre nem is vesztegetnék.

siklosi-var-felujitott.jpg

Várnézés után a Tenkes csárdába mentünk, ahol derekasan megebédeltünk. Ez egy útmeni csárda Siklós közelében, és amellett, hogy remekül főznek, kifejezetten hangulatos hely. A kinti részen kacsák sertepertéltek az asztalok között, miközben a tányéromon egy elegáns kacsacomb nézett velem szembe. Lehet hogy egy nappal korábban, még ez a comb is egy sertepertélő kacsához tartozott...

1506426109-6227.jpg

Ebéd után aztán nem haboztunk, egyenesen Harkánynak vettük az irányt. Útközben Julcsi a jegyárakat nézegette, és meg kell mondjam, kicsit szívtam a fogam. Harkány baromira drága, Hajdúszoboszlóhoz képest meg még inkább, pedig hát az az ország legnagyobb fürdője. No mindegy, mivel ekkor már délutáni jegyet is tudtunk venni, hát megúsztuk annyiból, amennyiért Szoboszlón egész nap strandolhattunk volna.

Nagy nehezen találtunk parkolóhelyet, persze fizetős mindenhol. A bejáraton átjutva egy nagy parkba érünk, és fák szegélyezte út vezet a medencékhez. Amiből nem sok van. Annó a szocialista időkben a fürdő még egy nagy komplexum volt, de valami eszement úgy döntött, hogy kettévágja, és így lett egy gyógyfürdő, meg egy strandfürdő. Sajnos a gyógyfürdő részbe mi nem mehettünk be, mert a kisebbik gyerekem még nem múlt el 14 éves, és így orvosi beutaló kellett volna neki, hogy beengedjék. Ez mekkora baromság...

A strandfürdő rész meg amilyen drága, olyan szegényes. Összesen két medence működött, egy óriási kettéosztott nagynak a fele, meg egy úszómedence. A csúszdás medence be volt zárva. A medencékben sima csapvíz volt, ami a nagymedencében kb 30 fokos lehetett. Árnyék sehol, a medencében csak a szélén lehetett leülni. Élményelemek nincsenek. Baromira kiábrándító volt, mi nem ehhez voltunk szokva. Nemsokára eleredt az eső, úgyhogy bemenekültünk az öltöző épületbe, ahol zuhanyozáskor végre kapcsolatba kerültem a gyógyvízzel. Ami kénes típusú, és nagyon kellemes benyomást keltett ezen rövid idő alatt, de hát én ezzel inkább a medencékben szerettem volna találkozni.

Gyorsan fel is öltöztünk, és rohantunk az autóhoz, ahol realizáltam, hogy elfelejtettem parkolójegyet venni, de mivel az eső miatt nem cirkáltak az ellenőrök sem, ezért megúsztam.

Nézzük akkor, milyen bizonyítványt állítottam ki Harkánynak.

Ár/érték arány: elégtelen

Szolgáltatások: elégséges

Környezet: jeles

Gyógyvíz minősége: jó

Összegezve annyit állapítanék meg, hogy ennél kevesebb pénzért klasszisokkal jobb termálfürdő élményt kap az ember a kaposvári Virágfürdőben, vagy a Dombóvári Gunarasban. Hajdúszoboszlóval, vagy Gyulával pedig nem is lehet egy lapon említeni.

harkany.jpg

Szólj hozzá!
2020. augusztus 06. 21:34 - Gazz

Aki másnak vermet ás...

Direkt nem írtam eddig az Index ügyről, ki akartam várni, hogy a háttérben zajló folyamatok is megmutassák magukat. Mostanra nagyjából tudni lehet, mi volt a mesterterv, és lassan az is körvonalazódik, hogy a fidesz mekkora csapdába manőverezte magát. Számomra külön öröm, hogy Schmitt Mária is ott ugrabugrált a háttérben, mert az ő pofáraesései mindig megerősíti az ember hitét abban, hogy a sors - kinek rövid, másnak hosszútávon - azért oda-odafricskáz, amikor valakivel túlságosan elszalad a ló.

Úgy sejtem, hogy többféle forgatókönyvet is felvázolhattak a NER médiamanipulátorai, az időpontról viszont biztosan Orbán döntött. Az EU csúcson kialkudta a pénzt, ami számára az egyedül számít, és hogy így bebiztosítva érezte magát, úgy gondolta, hogy most már nyugodtan elindíthatja az Index beszántását.

Éppen az időzítés árulkodik róla, hogy a szükséges fegyverek már régen élesítve voltak. Simicska lelépése óta egyértelmű, hogy az Indexre rá fog kerülni a szájkosár, de azt Orbán is felismerte, hogy nem mindegy, hogy ez hogyan történik. A feladat ugyanis komplikált. A cél az, hogy az olvasóközönség megmaradjon, de jóval kevesebb információhoz férjen hozzá, mert a NER kontrollt akar a szerkesztőség felett. Azzal Orbán is tisztában van (ne legyenek illúzióink, maga  Simicska nyilatkozta, hogy az Index bedöntése elsősorban Orbán szívügye már régóta), hogy ha a szokásos lakájmédiává alakítja az újságot, akkor úgy jár majd, mint az origó, senki sem fogja olvasni.

Bodolai minden fogadkozása ellenére az ő személye nem volt komoly akadály. Eleve voltak kapcsolódási pontjai a NER-hez, Deutsch-ot is ő védte a bíróságon, amikor drogozási váddal illették. Erről mindenki azt gondol amit akar, én útmutatóul magát Bodolait idézném, aki az egyik mosakodásakor megemlítette, hogy  az anyagi jóléte függ az indextől. Számomra ez afféle Freudi elszólásnak tűnik,konkrétan arra gondolok, hogy szerintem nem megzsarolták, hanem megvették.

Kétségtelen tény, hogy az index körüli tulajdonosi szerkezetbe kódolva volt az, hogy előbb utóbb bedől. Most, hogy megtörtént, nézzük meg, hogy miért esett Orbán mégis a saját maga által ásott gödörbe.

1. Az időzítés csak látszólag jó. Orbán Brüsszelben bebiztosította ugyan a szajrét, de a választás 2022-ben lesz. Addig elég idő van ahhoz, hogy az Index felmondott szerkesztősége egy új lapot indítson. Ehhez persze pénz kell, de lehet, hogy ez most nem itthonról, könnyen zsarolható hazai üzletemberektől jöhet, hanem nyugatról. Ha Trump veszít (adja Isten), akkor például az Egyesült Államokból. Annak ugyanis vannak olyan alapítványai, amelyek pont az ilyen helyzetekre szakosodtak. Ugyanakkor feltehetőleg beindul az előfizetési rendszer is, mivel az ország jelentős ellenzéki szavazótáborral rendelkezik, ezek között pedig potenciálisan elég sok ember van - magamat is beleértve -, aki hajlandó lehet előfizetni egy új indexre.

2. Vélhetőleg tanultak az esetből, és az új lap körül nem alakul ki olyan katasztrofális cégháló, mint az Index körül. Így a lap tényleg független lehet, és feltehetőleg égni fog bennük a bosszúvágy, akár bevallják, akár nem. Az új lap tehát még keményebb lesz a kormánnyal szemben. Ami a tartalmat illeti, ez egy jó csapat, nem véletlenül olvassa rengeteg kormánypárti szavazó is. Nos, Velvet rovat talán nem lesz - fogalmazzunk úgy, hogy ezért nem fogok könnyeket hullatni. A Totalcar-ért viszont kár.

3. Már most látszik, hogy nagyon nem megy az új index szerkesztőség összeverbuválása. Ha a jobboldalról hoznak a lakájmédiában szocializálódott újságírókat, a  színvonal gyorsan a béka segge alá kerül, és a lapot elhagyják az olvasói. Független újságírókat meg nem könnyű úgy megnyerni, hogy nyilvánvalóvá vált, a NER kontrollálni akarja, hogy mit írhatnak. Ha tippelni kéne, azt mondanám, hogy eleinte ömleni fog a pénz az újságba, hogy nagyon sok pénzért meg tudjanak venni pár független arcot, de hamar le fog az egész járatódni, mert hogy

4. innen kezdve verseny van. Az olvasók árgus szemmel figyelik majd a régi és az új indexet, és ha a Bodolai féle csapat nem írja meg azt, amit a Dull féle csapat, akkor az újság villámgyorsan a lakájmédia kategóriába lesz sorolva, még ha nem is nyalja annyira a fideszes seggeket.

5. Tudom, hogy a NER korlátlan állami pénz felett diszponál, de mindez akkor is egy rakás pénzbe kerülhetett, és a valószínű végkifejlet pedig az lesz, hogy ezen a rengeteg pénzen csak egy lyukas cipőt vettek. A NER média működtetése már így is óriási anyagi forrásokat igényel, és ebből a rengeteg pénzből kb. olyan színvonalat sikerült csak létrehozni, mint amilyen a Bagi-Nacsa duó a humorban.

Szóval egyenlőre úgy néz ki, Orbánék a saját csapdájukba estek, persze nem érdemes lebecsülni őket. Egyrészt nem hülyék, másrészt az eszközeik kvázi korlátlanok, gátlásaik, erkölcsi megfontolásaik meg már 2002 óta nincsenek.

 

 

 

 

1 komment
2020. augusztus 02. 13:51 - Gazz

Kritikai észrevétel a 2020-as Balaton átúszáshoz.

Számomra sportszempontból vitathatatlanul az év legfontosabb napja a Balaton átúszás. Először 1996-ban úsztam, azóta már 15 alkalommal teljesítettem a távot.

Voltak jó évek és kevésbé jók. Volt hogy hideg volt a víz, volt hogy hullámzott. Volt hogy bénázott a leolvasó srác, és nem lett rögzített eredményem, volt hogy kvázi önhipnózisba estem ( a sport közbeni hipnotikus állapotról dr. Bányi Éva sokat tudna mesélni), és azt vettem észre, hogy visszafelé úszok Révfülöpre. Szóval mindig voltak érdekes mozzanatok.

Egy dolog viszont mindig fix volt. Az elképesztő méretű sorok a Révfülöpi rajtnál. Évről évre rekordot dönt a résztvevők száma, s az utóbbi tíz évben rendszeresen hallok külföldi szavakat is, tehát nemzetközileg is jegyzett tömegsport rendezvénnyé vált az átúszás. Idén tízezer embernél húzták meg a határt a járvány miatt. Ebből 1200-an neveztek be a féltávra, és 8800-an a teljes hosszra.

Én mindig Boglárnál teszem le az autót, és onnan átvisznek bennünket komppal Révfülöpre. Így történt ez most is. A hangosbemondókból egyfolytában szólt az intelem, hogy tartsunk másfél méter távolságot, és viseljünk maszkot.

Aztán megérkeztünk Révfülöpre, ahol kilenc beléptető kapu fogadott egy fél focipályányi elkerített területen. A mai bejegyzés apropóját a rendezők sajátságos logikája adta. Úgy gondolták, hogy remek ötlet a beléptetőkapuk számát úgy megosztani, hogy a több ezer regisztrálónak fenntartanak 6 kaput, míg a pár száz csókosnak hármat.

Elképesztően dühítő volt látni, hogy a VIP bejáratoknál néha egykét ember lézeng, míg mi százméteres tömött sorokban araszolgatva várunk a bejutásra. Én nyolckor szálltam ki a hajóból Révfülöpön, és fél tízkor jutottam el a vízig. Hogy tovább bosszantsanak, valami kretén barom a csókosok egyik beléptetőkapuja fölé kiírta, hogy VIP/ELIT. Most komolyan ez mi? Ki az elit? Aki szponzorpénzt hoz, akkor az elit? A legjobbak közé tartozik, mert pénzt ad?

Elismerem a szervezők jogát arra, hogy speciális kategóriát állapítson meg a résztvevők között. Ha a kilencből egy kaput fenntartanak ezek számára, oké, nem háborgok. De az nagyon nem kasa, hogy miközben folyton arról megy a vinnyogás a hangszórókban, hogy a járvány miatt tartsunk távolságot, akkor a népet bezsúfolják egy szűk helyre, miközben pár elitnek kikiáltott félkegyelmű unatkozva lézeng a túlméretezett VIP beléptető szektorban.

 

 

1 komment
2020. június 21. 09:35 - Gazz

Nóci, Dorci, Bogi meg a Bocsi.

Az első kényelmetlen élményem a Nóci volt. Adott egy fiatal, harsánysága miatt nem különösebben szimpatikus fiatal műsorvezetőnő, aki egyszer csak feltűnt az ismeretlenség ködéből valamelyik kereskedelmi tévénél, és megtudtuk, hogy ő Nóci. Így egyszerűen, Nóci. Szóval ő volt az érzékenyítő ágens, aki az allergiát kiváltotta, s azóta kifejezetten agresszíven reagálok a hasonló próbálkozásokra.

Amiből persze nincs hiány. A valóságshow-k ontották az ilyen becenév celebeket, mint ahogy a könnyűzene is. Előbbiről mondjuk köztudott, hogy válogatott hülyéket mutogatnak benne, a zeneipar meg.... na ezt most inkább hagyjuk. De egy tévénél elvileg PR és Marketing szakemberek dolgoznak. Ezek pedig tanulnak pszichológiát.

Joggal kérdezheti a kedves Olvasó, hogy mi a bajom ezekkel a nevekkel? A válasz az, hogy ugyanaz, ami neki, csak ő valószínűleg kevésbé érzékeny erre.

Amikor egy vadidegen belenyomja az arcunkba, hogy ő Nóci, Dorci, Bogi, Tilla, Gomez, Majka vagy Lara, pláne ha még azt is akarja, hogy a figyelmemből áldozzak az ő számomra teljesen jelentéktelen életére, akkor ne így kezdje. Ne így kezdje, mert erőszakkal behatol az intim szférámba. Rám akar erőltetni egy olyan relációt, ami a barátoknak, illetve a közeli ismerősöknek van fenntartva. Közben meg nem vagyunk sem barátok, sem közeli ismerősök.

Ha egy új munkahelyre kerülünk, ott sem azzal kezdjük, hogy mindenkit egyből a becenevén szólítsunk. Az ugyanis feltételez valamiféle bizalmas viszonyt, aminek kialakulásához kell egy kis idő. Ez szükséges ahhoz, hogy megismerjük egymást, ráadásul az egész kölcsönös. Ha én a beceneveden szólítalak, akkor te is szólíthatsz az enyémen. Ez pedig bizalmi kérdés.

Na most milyen bizalmi viszonyban vagyok én pld. a képernyőn látható Nócival? Semmilyenben, még az igazi nevét sem tudom. És pont ez a bajom ezzel az egésszel. Azok a hírességek, akiket egy egész ország szólít a becenevükön, azok egy folyamat eredményeként lettek azok akik, nem pedig azért, mert valaki kitalálta, hogy ő most mindenkinek a barátja lesz.

Bár kifejezetten nem szimpatizálok a kártékonyságig túltolt cinizmus hazai nagykövetével, Bocskor Gáborral, de ő egy jó példa arra, hogy hogyan válik el az ocsú a búzától. Bocskor Gábor Bocskor Gáborként kezdte a pályáját, és úgy vált belőle Bocsi, hogy a barátai a rádióműsorokban sokszor így szólították. Ami egy természetes szituáció, könnyen befogadható, hiszen természetes, hogy a barátaival, műsorvezető társával ilyen nexusban van. Közben meg a nézők/hallgatók felé ő maradt a Bocskor Gábor, mindaddig, amíg a betelefonálós műsorokban az emberek el nem kezdték szintén Bocsiként megszólítani. Tehát végig ott volt a választás lehetősége, hogy Bocskor Gáborhoz hogyan viszonyuljunk. Maradhattunk a távolságtartó Bocskornál, vagy a bizalmaskodó Bocsinál. Bocskor persze a saját jól felfogott érdekében hagyta, hogy vadidegenek is lebocsizzák, de ez meg az ő döntése volt. És pont ez a lényeg, hogy mindenki eldönthette, hogy hogyan viszonyul a másikhoz.

Nócival ez nem ment. Ő kapásból Nóci lett - ami egyébként valószínűleg nem az ő döntése lehetett, hanem valami pszichopata marketingesé - de mivel ő adta az arcát ehhez a baromsághoz, ezért ezt a terhet neki kell viselnie. Ez a Nócizás azért természetellenes, mert a nézőnek nem ad időt arra, hogy a karaktert megszeresse (már ha egyáltalán szerethető), és egy érzelmi viszonyulást kialakítson az irányába. Itt a terméket készen kapjuk. Itt van Nóci, aki a barátod, tessék szeretni, mert milyen kis cuki hogy ennyire megbízik benned, hogy egyből megengedi azt, hogy a becenevén szólítsd.

Közben én meg ezt nem akarom. Köszi, barátom pont van annyi, amennyi nekem kell, és én akarok dönteni arról, hogy kit szólítok a becenevén.

Nem ragozom tovább. Szerintem érthető, hogy mire gondolok.

Ha van valami hozzáfűznivalód, oszd meg velünk (kulturált formai követelményeknek megfelelően) a kommentszekcióban.

Szólj hozzá!
2020. március 09. 22:47 - Gazz

Az evolúció legkockázatosabb projektje

Kevesebb mint egy hónapja írtam egy bejegyzést (kattints ide). Egy allegória szerepelt benne. Ennek visszafejtését az olvasókra bíztam, de nem váltott ki nagy érdeklődést. (Egyvalaki mégis kíváncsi volt a megfejtésre - megvallom, ez jólesett.)

A bejegyzés végén feltettem pár kérdést, s mivel nem érkeztek megfejtések, ezekre a konkrét válasz ennek a posztnak a végén fog szerepelni.

Kezdjük akkor az elején.

Az intelligenciának sok definíciója van, abban viszont nagy az egyetértés, hogy az intelligencia egyik alapvető jellemzője a reagálás. Persze ez messze nem elégséges feltétel, mivel számos olyan rendszer van, ami nem intelligens, de reagál, elég csak a Lenz törvényre gondolni, vagy a földhöz vágott gumilabda visszapattanására.

Az evolúció kicsit más elbírálás alá esik. Ez is mindig reagál a környezeti változásokra, azonban legfőbb ismérve az, hogy nem mindig ugyanúgy, és nem kiszámíthatóan. Ha végigtekintünk a földi evolúción, és absztrakt szinten vizsgáljuk az akció-reakció párokat, elég könnyen beleeshetünk abba a meggyőződésbe, hogy itt tényleg az egyszerű fizikai törvényeken túlmutató - kvázi intelligens folyamat zajlik. Az evolúció működése alapvetően a "trial and error" metóduson alapszik, magyarán a földi bioszféra rengeteg módosítást elkövet, és ezek közül a megváltozott körülmények kiválasztják azt, amelyik a túlélést a legjobban elősegíti. Nem kell ezt a módszert lenézni, az emberiség is pontosan ugyanezzel a módszerrel szedte össze a tudása döntő hányadát. A különbség csak annyi, hogy mi talán kevesebb vakvágányt termelünk, mert van némi rálátásunk arra, hogy mely irányok lehetnek sikeresek, és nem csak vakon dobálunk sokat a dobókockával.

Szóval ha a földi bioszférát tekintjük, az állításom az, hogy működésében határozottan egyfajta nem tudatos intelligencia figyelhető meg. Itt érdemes megemlíteni, hogy  ezt az emberiség ösztönösen felismerte, és így született meg a mitológia. Akárhogy is, azt mindenképpen le kell szögeznünk, hogy az evolúciós "intelligenciának" beláthatóan jóval nagyobb a válaszideje, és az akciórádiusza is az emberi léptéknél, de ettől még felismerhető.

A jelenlegi kutatások szerint az élet a földön kicsivel több mint 3 és fél milliárd évvel ezelőtt jelent meg. Ez az időszak a bombázások kora volt, rengeteg üstökös és aszteroida becsapódással. Ez az evolúciót arra sarkallta, hogy a bioszféra minél ellenállóbb legyen. Amire akkoriban a legjobb megoldás az egyszerű felépítés, a gyors szaporodási képesség, és a föld alá húzódás volt. Így is történt, a földben több kilométer mélyre lejutottak primitív életformák, elsősorban cianobaktériumok. Ezek máig fennmaradtak, a Dél-Afrikai aranybányák négy kilométer mélyről felszínre kerülő meddője tele van ilyen egysejtű élőlényekkel.

Ez aztán több milliárd évig így is maradt, majd amikor a körülmények megváltoztak, jelesül az az utolsó évmilliárdban nem kellett száz évente kihalástól rettegni, az élőlények evolúciója hirtelen drámai mértékben felgyorsult és új irányt vett. A mintegy 600 millió évvel ezelőtti, teljes földre kiterjedő eljegesedési periódus után megjelentek a többsejtű élőlények, és a bioszféra szintet lépett. A korábbiakhoz képest óriási léptékű fejlődés egészen a Perm végi kihalásig tartott, amikor is a szibériai bazaltár kitörések az élővilág 90%-át hazavágták. A felszabaduló gázok beindították az óceánok elsavasodását, és a globális felmelegedést, amihez ilyen rövid idő alatt az élőlények nem bírtak alkalmazkodni, s a tápláléklánc összeomlása megpecsételte a sorsukat.

Bazaltláva ár, globális felmelegedés.... meg van az allegóriának ez a része?

Folytatom.

A kataklizmára válaszul az evolúció új képességekkel ruházta fel a túlélőket. Megjelentek a melegvérű emlősök, dinoszauruszok, madarak. A növények körében kialakultak a zárvatermők, és a virágok. A fák vázát lignin szilárdította meg, amire a gombák és baktériumok százmillió éven keresztül keresték a választ, hogy hogyan is lehet lebontani. Ekkor keletkezett a kőszéntelepek jelentős része. A fajgazdagság lassan visszaállt a kataklizma előtti szintre.

Aztán 65 millió évvel ezelőtt becsapódott egy üstökös a Yucatán félsziget csücskén, és egy újabb óriási - bár a korábbihoz nem mérhető - kihalás vette kezdetét.

Becsapódás... megvan az újabb igazodási pont az allegóriához?

Folytatom.

Az evolúcióban ekkorra már elég kvázi tapasztalat halmozódhatott fel arra nézve, hogy milyen sérülékenyek a többsejtű életformák. A rövid ismertetőmben csak a két legfontosabbra koncentráltam, de nem csak ezek a tömeges kihalások történtek az elmúlt ötszáz-millió évben. Volt példa eljegesedésre, szupernóva robbanásra, és a perm végin kívül más bazaltár kitörések is többször lerombolták az elért eredményeket. Az evolúció így elérkezett ahhoz a ponthoz, ahol a korábbi módszerek már nem hozhattak előrelépést, mert ugyanaz a történet ismétlődött újra és újra. Valami alapvetően más irányba kellett próbálkozni.

Így jelent meg az első intelligens élőlény a földön, az ember.

Az ma már egyértelműen belátható, hogy az evolúció ezzel óriási kockázatot is vállalt. Ez az intelligens élőlény ugyanis pár évmillió alatt eljutott odáig, hogy maga is kihalási tényezővé vált. Nagyon úgy tűnik, hogy az evolúció rossz lóra tett, és önnön terve áldozata lesz. Az ember rekord gyorsasággal gyéríti, pusztítja magát a teremtőjét, a bioszférát.

Namost az én kis allegóriámnak azért nem lett ilyen szomorú vége. Hogy jön ez össze a föld sorsával?

Az emberiség kétségkívül a legnagyobb veszélyt jelenti ma a bioszférára, de emellett az óriási kockázat mellett mást is magában hordoz. Ez pedig a megoldás az ismétlődő kihalási eseményekre. Továbbmegyek. Tagadjuk, vagy sem, de a földi bioszférát csakis az emberiség tudja megmenteni.Igen, közben a maga képére formálja, de nincs nyereség áldozatok nélkül. Ezt a bioszféra kváziintelligenciája is felismerte, a hosszú távú túlélésre ugyanis egyetlen módja van.

El kell hagynia a bolygót. El kell terjednie a világűrben. Ebben pedig egyedül az emberek képesek segíteni, világosan fogalmazva ez űrhajók nélkül nem fog menni.

A Földnek már kevesebb ideje van hátra életre alkalmas közegként, mint amennyi ideje élet van rajta. A Nap lassan, de folyamatosan egyre melegebb lesz, és legkésőbb egymilliárd év múlva rendes fősorozatbeli csillagként annyira forró lesz, hogy a földi tengerek elpárolognak. Ha bejön az evolúció terve, akkor ezt már messziről fogja végignézni.

Az emberiség meg - ahogy az allegóriában az anyjával kegyetlenül bánó fiú - remélhetőleg túllép a bölcsője összepiszkításán, felnő a feladathoz, és tényleg elindul a csillagok felé. Márpedig ha elindul, akkor viszi magával a bioszféra maradékát, mivel nem különleges csápos életformák között érzi magát otthon, hanem tehenek, kutyák, termeszek, pálmafák, halak, rovarok, madarak, füvek és bokrok között. És akkor az összes rettenetes bűn, amit a szülőbolygója ellen elkövetett, megbocsáttatik.

u.i. a válaszok:

1, a kislány, aki felnő, a bioszféra.

2. Az agyhártyagyulladás a perm végi bazaltár kitörés.

3. A szobájára dőlő fa a 65 millió évvel ezelőtti üstökösbecsapódás.

4. A meghalt barátnő a kihalt fajok szimbóluma

5. Az egyedül megöregedő barátnő a bioszféra sorsát jelképezi, ha az nem kockáztatja meg az intelligens élőlény projektet.

6. A felnőtt nő gyereke maga az emberiség.

7. Az allegória végén két fontos nyomot hagytam. Az ablak előtt sodródó nejlonzacskó az emberiség természetkárosító mivoltára utalt. Elon Musk rakétája pedig az irányt mutatta meg, hogy merre kell tovább  lépnünk.

marscolony.png

2 komment
süti beállítások módosítása