Egyszer volt, hol nem volt, az Óvilág kellős közepén a kies Abszurdisztánban, volt egyszer egy Miniszterasszony. Nem volt ez mindig így ám, voltak idők, amikor ez a derék asszonyság még a női princípiumot valósította meg, lett is belőle három szép gyerkőc, egy csomó vasalt tiszta ruha, meg jól sikerült vasárnapi ebédek. Ám egy napon nem kisebb személyiségnek, mint magának az Elnök úrnak jutott a fülébe, hogy milyen csípős nyelvű teremtés keveri a rántást a Borzadályi nyárikonyhában. Hősünk ugyanis a női princípium mellett a perlekedést is igen nagy elánnal művelte, és hát bizony nem sok olyan legény volt a vidéken, aki vitába mert volna szállni vele. 

Szóval úgy esett, hogy az Elnök úr is felfigyelt a talpraesett vászoncselédre, és felrendelte magához a Várba, hogy aszondi

- Akarol-é miniszter lenni drága galambom? -

Igen, így történt. Még maga az Elnök úr is csak így, szőrmentén mert beszélni a felvágott nyelvű fehérnéppel, mert rögtön látta, hogy ez a nőszemély egyből fene egy némberré változik, ha meg találják sérteni.

- Hát hogyne akarnék édes gazdám! - felelt hősünk, úgyhogy egyből egymás kezébe is csaptak, s ezzel az alku megköttetett.

Mikor otthon a Gazduram meghallotta a nagy hírt, hát pödörintett volna egyet a bajszán, ha lett vóna neki. De mivel nem vót, hát tőtött ekkis bort a poharába kétannyi szódával a palackból, oszt egy hajtásra mind megitta, és csak annyit mondott, hogy "na majd meglássuk!"

No, föl is kőtöztek a székesfővárosba, kaptak egy szép házat, és még a kutyájuk is gubaszivart pöfékelt a reggeli csontleves után, olyan uriasan éltek.

A Miniszterasszony ettől kezdve nem a férjével, a gyerkőcökkel, a bejárónővel, meg a szomszédokkal pörlekedett, hanem azzal, akire az Elnök úr rámutatott, és bizony nem sajnálta a levegőt, amikor ki kellett osztani ezeket a mihasznákat, köztük is elsősorban Franket, aki valójában nem halt meg a Volt egyszer egy vadnyugat című film végén, hanem megbeszélte Harmónikával, hogy csak eljátsszák hogy az lelövi, és Frank utána szép csendben visszahajózik Abszurdisztánba, ahol megpróbálkozik a miniszterelnökséggel. Azzal persze nem számolt, hogy Jockey Ewing is aspirált erre a posztra, így végül kiderült, hogy ő csak Cliff Barnes lehet a történetben, de úgy látszik, neki ez a szerep is megfelelt.

Szóval a Miniszterasszony igazán elemében volt, úgy érezte magát, mint hal a vízben. Perlekedett, intézkedett, sürgött-forgott, törvényt hozott, és kiskosztümben főzte a krumplifőzeléket a konyhában, ha egy fotós épp arra járt véletlenül.

Viszont a női princípium meg közben elveszett valahol. Kicsorgott lent, a balfenéken.

Érezte a derék asszonyság, hogy valami nem stimmel, el is ment hát megkeresni az elveszett princípiumot. Kereste égen, kereste földön, sehol se találta. Az jutott hát eszébe, hogy megkérdezi az Elnök úr okos barátait.

Először a Szerelőhöz ment. Az azt mondta neki, hogy tudja miről van szó. Ő úgy próbálta megszerelni a por...izé problémát, hogy keresett egy másik asszonyt. Igaz ugyan, hogy abban se vót sokkal több női pirinci...izé..princípia vagy mi a rosseb, mint a régibe, sőt... de annyiba került az esküvő, meg maga az asszony is, hogy már csak nem mondhassa ország-világ szégyenére, hogy vissza az egész!

Hősünk továbbment hát az Akrobatához, hátha az tud neki segíteni, mivel okos ember hírében állt, aki bármikor kiráz a kisujjából akár egy alkotmányt is. De az meg elhajtotta azzal, hogy őt egyáltalán nem érdekli a női princípium.

Lehajtott fejjel ballagott a Miniszterasszony a Feltalálóhoz, erősen bízva benne, hogy az talán feltalált valami elixirt, ami segíthet. Sajnos itt is felsült.  A Feltaláló azzal rázta le, hogy aki szerencsés a kártyában, az szerencsétlen a szerelemben, és hát ő mindig is jól keverte a kártyákat a karrierje során. Innét pedig kitalálhatja, hogy a női princípiumot illetően nem ő az, aki hasznos tanáccsal tudna szolgálni, merthogy ő olyat sajnos még sosem látott, más típusú nők jutottak neki.

Nem maradt más, a megtört asszonyság szomorúan felhívta a Házitanítót, aki egyébként volt már külügyér, biztos, és megbízott is a tanárkodás mellett. Ráadásul nagyon úgy tűnt, hogy az Elnök úr által preferált családmodellhez az ő famíliája áll a legközelebb. Sajnos a Házitanító viszont éppen nagy bánatban volt, mert a női princípium a minap rakta ki a szűrét a közös családi fészekből, úgyhogy egyáltalán nem akart társalogni a témáról.

Miniszterasszony nagyon elszomorodott. Nehéz volt nem észrevenni, hogy az Elnök úr hiába ágál a hagyományos értékek mellett, még a legközelebbi barátai sem képesek megtalálni az egyensúlyt a princípiumok között. Mintha átok ülne az udvartartáson, minden házasság tönkremegy.

Végső elkeseredettségében bekopogtatott az Udvari Bolondhoz. Az nem volt otthon, épp valamilyen örökségi ügyben intézkedett, így hát a felesége nyitott ajtót. Nem volt egyedül, ott volt a barátnője is. Végül így hárman együtt mentek el a színházba, ahol egy nagyon érdekes színdarabot mutattak be miről is? Hát éppen a női princípiumról!

Nem sokkal ezután felreppent a hír, hogy a Miniszterasszony a princípium keresése közben olyan helyzetekbe került, ami nehezen összeegyeztethető az általa képviselt értékekkel. És még azt is rebesgették, hogy ennek a rovott előéletű Frank-nek felvétele is van a dologról. Akárhogy is történt, a vége az lett, hogy Frank virágnyelven megüzente a facebook-on, hogy ő bizony annyira tisztességes emberré vált az utóbbi időben, hogy még akkor se használná fel a felvételt, - ami nincs is ott a páncélszekrényében, a régi titkosszolgálati anyagok tetején - ha ő maga lenne a miniszterelnök jelölt a választáson, nem pedig valami vidéki polgármester. 

Miniszterasszony jóhíréhez természetesen kétség sem férhet. Pusztán azért változott a leghangosabb perlekedőből békés galambbá az ártalmas pletyka terjedése óta, hogy a szeretet erejével próbálja azt megállítani, és ez így is van rendjén. Még azt is hihetnők, hogy végre megtalálta az utat elveszett princípiumához.

A jelek szerint Gazduram viszont másképp gondolkodott erről. Meg nem erősített források szerint a férfi princípium vezérelte, amikor is megmondta oldalbordájának, hogy fel is csút, le is csút, elválnak ágytól, asztaltól.

Magának az Elnök úrnak kellett közbelépnie, hogy lehiggadjanak kicsit a kedélyek, így aztán Gazduram kijelentette, hogy "Ebúgatta teremtette, még várok ekkicsit, hogy a gyerökök cseperedjenek kicsinyég, meg túllegyünk a választásokon, de aztán úgy otthagylak, mint Szent Pál az oláhokat!"

Így is lett. Miniszterasszonynak pedig jól meg lett mondva, hogy vigyázzon ezzel a Frankkel, mert sose lehet tudni, és azt a női princípiumot meg hagyja a picsába, mert nem kell minden baromságot készpénznek venni, amit az a félhülye udvari kobzos énekel! És különben sem ő a hibás, mert inkább Gazduramnak kellett volna rájönni az ősi  igazságra, miszerint "pénz számolva, asszony verve jó!"

A történet teljes mértékben a fantázia szüleménye, bármilyen egyezőség a valósággal szigorúan a véletlen műve!