2010-es politikai szerepvállalása óta figyelem némi érdeklődéssel Schiffer András életútját, és megvallom őszintén, igen kemény dió eldönteni, hogy mely skatulyába helyezzem.

Schiffer ugyanis sok színt mutat, és ezeket nagyon messziről kell nézni ahhoz, hogy felfedezzünk valami koherenciát közöttük.

Azért az idő múltával a nyilatkozatai kezdenek statisztikailag is értelmezhető masszát képezni. Emberünk ugyanis imád nyilatkozni, ha mikrofont lát, nem lehet bírni vele, egyből csorogni kezd a nyála. Ráadásul az az ember, akinek mindenről van kiforrott véleménye. Szóval van anyag bőven a megítéléséhez, és így egyre inkább szűkül a szóba jöhető skatulyák száma. Eljutottunk oda, hogy már csak azt kell eldöntenünk, a fidesz kedvenc "ellenzéki politikusa" vajon

- Orbán hasznos hülyéje

- Tamás Gáspár Miklóshoz hasonló független gondolkodó, akinek a realitásérzéke is pont ugyanannyi, mint TGM-nek.

- Egy mások által gründolt bajkeverő.

Az az opció, hogy önálló jogon komolyan vehető politikai tényező lenne, az 2016-ban került le a listáról. Ő ekkor távozott a politikából, és ekkor derült ki az is, hogy teljesen alkalmatlan politikusnak. A saját pártjában és az ellenzéki térfélen is elfogyott körülötte a levegő, ezt érzékelve aztán a saját szavaival, "visszavonult a politikától". 

Schiffer mindig is igyekezett magát független és egyenes embernek pozicionálni, de hogy ez inkább csak egy póz, az mára számomra elég egyértelműen kiderült. Ehhez ugyanis kizárólag a folyamatos relativizálást választotta eszközül, és eközben olyan látványosan ugrott át erkölcsi dilemmákon, mintha azok nem is léteznének. Önmagában sosem alkot valamiről ítéletet, azt mindig belehelyezi a "Nagy Képbe", amivel csak annyi a probléma, hogy az egy manipulatív leegyszerűsítése a világnak, valójában tényként eladott kijelentésekből összetákolt alternatív álvalóság, tele lyukakkal, és primitív feltételezésekkel. Így aztán amikor azt halljuk, hogy Schiffer megint kiosztott mindenkit, akkor az valójában csak annyit jelent, hogy megint felpróbálja oldani a kamuuniverzuma, és a valóság közötti ellentéteket. Egyszóval ő egy ideológus, pont úgy mint Dugin, csak ő nem a szláv fensőbbrendűségben hisz, hanem van egy saját, különbejáratú összeesküvéselmélete, és mindent ezen az optikán keresztül szemlél.

Ez nem számít különösebben, hiszen mint a fidesz kedvenc díszellenzékije, valójában egyik politikai térfélre sem gyakorol befolyást. Az viszont érzékelhető, hogy ez, a politikát látszólag elengedő nyilatkozata nem volt őszinte. Én valahogy azt érzem vele kapcsolatban, hogy mindig is szeretett volna tényezővé válni, de ehhez nem volt meg a tehetsége. És ez a sikertelenség frusztrálja, ezért időnként jól megmondja a tutit. Sajnos az is igaz, hogy az utóbbi időben egyre nagyobb ostobaságokkal igyekszik felhívni magára a figyelmet, ha már a hitelessége megkérdőjeleződött, de hát kinek mire futja ugyebár.. A saját öndefiníciója alapján ő valamiféle ökobalos irányvonalat visz, de a valóságban ebből nem sok látszik. A nyilatkozatai -ahogy fentebb írtam- inkább arról szólnak, hogy mindenki megkapja a magáét, de legfőképpen az Egyesült Államok, és ezzel nyilván azt az imidzset igyekezik erősíteni, hogy ő azoknak az oldalán áll, akik senkinek az oldalán sem állnak (de az USA-t tartják minden bajok okozójának, és Orbánra húzzák az ikszet ha választani kell). Eközben viszont néha sikerül morálisan és etikailag teljesen vállalhatatlanná válnia. A lepel néha felfeslik, és ami kilátszik a résen, az kifejezetten taszító. 

Nos, egy ilyen megnyilvánulása volt nemrég, amikor a NATO tagságért folyamodó finn miniszterelnöknőt háborús uszítónak nevezte.

Ahogy említettem, Schiffernek hatalmas gyakorlata van a relativizálásban. (Kész szerencse, hogy nem bíró lett, mert akkor egy megerőszakolt nőnek nem sok esélye lenne nála. Ilyen kérdések merülnének fel, hogy minek ment oda, minek festi magát, miért öltözött csinosan, csak nem az USA áll az eset mögött? És azért a végén az erőszakoló is kapna egy ejnye-bejnyét az egyenlőség kedvéért, mert csúnya dolog nőket erőszakolni, de más teendője az ügyben a bíróságnak nincs.)  Ugyanakkor azt is adom, hogy a relativizáláshoz felhasznált érvei önmagukban sokszor megállnak. Hogy mégis mi az óriási gond Schiffer fejében? Hogy ez az érvrendszer egyoldalúan szelektált. Nem körbejár velük valamit, hanem be akar bizonyítani velük valamit. Nézzük meg az ukrajnai háborúval kapcsolatos interjújának a példáján, idézeteken keresztül.

- épeszű ember ma nem gondolhatja komolyan, hogy egy magyar miniszterelnöknek az első sorban kellene menetelnie a nyolcadik-kilencedik-tizedik szankciós csomagért, illetve le kellene vágnia Magyarországot az orosz vezetékekről és a nem létező fegyveres kapacitásokat áttolnia a háború területére. 

Mivel emberünk esetében a morális megfontolásoknak nincs különösebb szerepe, maradjunk a közös nevezőnél, a jól bevált önérdeknél. Én a magam részéről nagyon remélem, hogy Schiffer legalább abban egyetért velem, hogy ha csakis szigorúan a magyar érdekeket nézzük, akkor az ország számára a lehető legrosszabb forgatókönyv az, ha átsorolódunk az orosz érdekszférába. Ne tessék most eljátszani a bohócot, és legyinteni. Volt már erre példa, és vannak olyan orosz nyilatkozatok, melyek szerint nem kellene megállni az ukrán határnál, a NATO csatlakozásunk törvénytelen (amit egyébként is nem a mi szuverén jogunk eldönteni, hanem ez Moszkvára tartozik), satöbbi. Aki mást mond, az egész egyszerűen hazudik.

Mindenesetre kicsit furcsának tartom, hogy Schiffer - aki nálam idősebb - nem érzi a zsigereiben ennek a hosszútávon bekövetkező veszélyét, de nem ez az egyetlen dolog, amit nem értek vele kapcsolatban. Azt viszont még csak a szimplán a józan eszét használva is beláthatná, hogy Európa boldogabbik felének elemi érdeke, hogy ebben a háborúban ne az orosz birodalmi logika arasson győzelmet. Az ugyanis konkrétan azt jelenti, hogy csak azért, mert egy ország erősebb, joga van megtenni azt egy gyengébbel szemben, amit jónak lát. És aki a megtámadott gyengének segít, az háborús uszító. Különös, hogy ezt a szuverenitáspárti Schiffernek magyarázni kell. Természetesen egy fenét van itt szó biztonsági garanciákról, tessék már kinyitni azokat a schifferi füleket. Putyin, és a többi döntési pozícióban levő orosz potentát világosan, nem félreérthetően megmondta, hogy Ukrajna - ami elvileg egy szuverén állam, ugye kedves ügyvéd úr - orosz érdekszféra, mi több, önálló nemzetként nem is létezik, csak megtévedt oroszok, akiket vissza kell téríteni Oroszország anyácskához. Hasonló érvet nagyon könnyen ki lehet találni a finnugor népekre is, mert hát a Nagy Oroszország számos finnugor népnek is a (nem önként választott) hazája, így akár nekünk is van hely a suba alatt.

De innét kezdve váltsunk tegeződésre, hátha olvasod... (nyilván nem, ha meg mégis, akkor pár sor után abbahagyod, mert az önreflexió képessége sajnos nincs meg benned)

Kedves András, tényleg nem gondolkoztál el egy pillanatra sem azon, hogy ha az orosz határ Kárpátaljánál húzódik, akkor miért is nem válunk onnan kezdve "közelkülföldként" mi is megrendszabályozásra szoruló orosz érdekszférává? Oké, hogy láthatóan a történelmi tapasztalatokat nem tudod, vagy nem akarod levonni - lehet rossz volt a történelem tanárod, de hát benne éltél basszus! Hogy a fenébe felejthetted el? Hogy a szavajárásodat átvegyem, épeszű ember komolyan gondolhatja azt, hogy egy győztes Oroszország be fogja érni Ukrajnával? 

Ha a válaszod igen, akkor a bejegyzés elején felvetett dilemmára már választ is adtál. 

Nézzük akkor az interjúdat. Egyetértek veled abban, hogy nem az első sorban kell menetelnünk a szankciós csomagokért. (Persze ilyet nem is kért számon senki Orbánon - mármint hogy az első sorban meneteljen -, szóval a jó öreg csúsztatás megint befigyelt.) Azt viszont neked kellene észrevenned, hogy ki-ki azzal tud hozzájárulni ahhoz, hogy Oroszország ne tudjon elfoglalni egy másik országot, amije van. A fegyverek kérdésére még visszatérek, de mégis, szerinted Magyarországnak mi mása van a szankciókon kívül? Remélem nem az elítélő nyilatkozatokra gondolsz, ne nézzük már egymást hülyének. Egy ilyen kis országnak, mint mi, csak másokkal összefogva van lehetősége, hogy érdekeit érvényesítse. Hoppá, észrevetted? Máris fel kell adnunk valamit a szuverenitásunkból, mert az összefogás azt is jelenti, hogy a többi szereplő érdekeit is figyelembe kell vennünk. Szóval a dolog summázata az, hogy jobb ma egy szankciós felár az olaj és gáz fogyasztáson a mi csapatunkban, mint holnap egy orosz kiskatona a lányodon az otthonodban.

Számodra mégis láthatóan az is egy opció, hogy elmondjuk Putyinnak, milyen csúnya dolgot csinált, aztán jól nem teszünk semmit, semlegesek maradunk. És reménykedünk, hogy az orosz medvét vagy elintézik mások a mi segítségünk nélkül, vagy, ha a medve győz, akkor majd jófejségből minket nem fog bántani. Nagyjából ez a Schifferi álláspont. Talán még azt is el tudod képzelni, hogy Putyin jó fej.

Ez csak egy olyan embertől fogadható el, aki nem tanult történelmet. Jogász vagy, tehát ez a lehetőség ki van zárva, még felvételiztél is belőle. Mindenesetre megkérlek kedves András, nézz már légyszíves utána, a két világháború között mire mentek a lengyelek, a finnek a nagy semlegességükkel annó a Szovjetunió ellen? Ami meg a világháború után történteket illeti, Csehország mikor támadta meg a Szovjetuniót, amiért az bosszúból csatlósállammá tette?

És most akkor térjünk rá a fegyverekre. Azt mondod, hogy "és a nem létező fegyveres kapacitásokat áttolnia a háború területére".

Kedves András, örömmel tudatom veled, hogy az országban, ahol élsz, éppen zajlik egy haderőreform. Ezt az ellenzéki és a kormánypárti lapok is megírták, egyszer majd érdemes lenne belenézned az újságokba. Gyakorlatilag lecseréljük a teljes szovjet időkből itt maradt haditechnikát. Mennek a levesbe a tankok, a géppisztolyok, a repülőgépek, a helikopterek. A MIG 29-esek speciel 12 éve rohadnak, nem tudunk tőlük megszabadulni. Közben az ukránok meg örülnének ezeknek. A repülőknek például alkatrészként is, így még azt sem mondhatod, hogy de bezzeg a lengyelek sem adtak repülőket. Szóval megkérdezném, milyen nem létező kapacitásokról beszélsz?

Zárószóként annyit mondanék, hogy ezek után tényleg elhiszem rólad, nyugodt szívvel végignéznéd, hogy Ukrajnát bekebelezi Oroszország, viszont azt is gondolom, hogy szuverenistaként te lennél az egyik első, aki fejhangon sipítozna nyugati segítség után, ha netán Putyin kijelentené, hogy márpedig mostantól kezdve mi is orosz érdekszféra vagyunk, mint "közelkülföld". Abban nem kételkedek, hogy demokrata vagy. Ami a morális megítélésedet illeti... no, itt azért álljunk meg egy kicsit.

Amit a finn miniszterelnöknőről mondtál, az tényleg teljesen vállalhatatlan. Ugyan milyen jogon kérdőjelezed meg te, Schiffer András, a finnek döntését az oroszokkal szembeni politikájukról, a NATO-ba való belépésükről a kényelmes budapesti ügyvédi irodád puha bőrfoteljéből, amikor a finneknek van közös határa az oroszokkal, és a finnek (ahogy a lengyelek is) első kézből tapasztalták meg, hogy milyen az élet az orosz birodalomban? Ez a kijelentésed messze túllépett a szokásos relativizálgatásodon, inkább azt mondanám, hogy az eddigi közszereplésed morális mélypontja volt. És nem utolsósorban, ez volt az, amiért ez a bejegyzés megszületett.  

A helyzetfelismerésedet illetően pedig - különös tekintettel arra, hogy milyen valódi választási lehetőségek állnak Magyarország előtt hosszú távon- szerintem teljesen tévúton jársz. Okos ember más kárán tanul, te még a sajátodén sem. 

Kommentelni ebből a nézetből lehet, ha letekersz [katt].

u.i. 2023.01.22. Ma az esti sétám közben meghallgattam a Puzsér-Schiffer vitát. És milyen jól tettem. Bár a vita eredetileg az ukrán háborúról szólt, a végén sokkal inkább Schiffer közéleti tevékenysége  került szóba. És a hangnem kifejezetten eldurvult. Viszont tökéletesen elérte a célját abban a tekintetben, hogy kibújjon a szög a zsákból. Így aztán -  bár eddig vacilláltam az egyes és kettes opció között - végre pontot tehetünk a bejegyzés elején felvetett dilemma végére. A beszélgetésből egyértelműen kiviláglott, hogy Schiffer András

Orbán hasznos hülyéje (és a NER integráns része)

(taps, fanfárok, konfettiszórás és lábemelgető táncoslányok bevonulása)

Másrészt amit itt fentebb leírtam Schifferről, az szinte kivétel nélkül pontos analízisnek bizonyult. Ha valami nem illeszkedik a "Nagy Globális Elméletbe", akkor azt Schiffer egész egyszerűen negligálja - például történelmi párhuzamok, tapasztalatok.

Ami még szintén meglepő volt a vitában, hogy mekkora egy primadonna ez a Schiffer, de ezt inkább most nem fejtem ki.

Az én javaslatom pedig az, hogy inkább Schiffer Andrást tegyük zárójelbe.