Én tényleg azt hittem, hogy Gerendai profiknak adta el a Szigetet.
De most már elég egyértelmű, hogy itt is bekövetkezett az, amit rengeteg eladott vállalatnál látni... vagyis olyan befektetők vettek meg egy céget, akiknek pénzük van, de hozzáértés és meg tehetség helyett csak a középszer, és a kreativitás teljes hiánya jellemzi őket.
Tavaly már nagyon lehetett látni, hogy itt valami rohadtul nincs rendben. Látványosan kevesebb ember volt a rendezvényen, mint akár egy évvel korábban, és az egész valahogy rendkívül fáradtnak tűnt. Az a pezsgés, és sokszínűség, ami korábban mindig is jellemezte a Szigetet, már csak nyomokban volt megtalálható.
Született kritika a jelenségről bőven, és joggal számíthattunk arra, hogy a menedzsment észbe kap, és változtat az irányon. Most azonban, hogy már szinte teljes a lineup, mélységes sajnálattal szembesültem azzal, hogy semmilyen következtetést nem vontak le a tavalyi fiaskóból.
Nyilván az én benyomásaim sok szubjektív elemet tartalmaznak. És sok mindent nem tudok a háttérről. De a józan paraszti érvelés logikája az én oldalamon áll. Szerintem érdemes figyelembe venniük az én véleményem is, elvégre mint rendszeres látogató én egy fesztivált veszíthetek, ők viszont a munkájukat és a befektetésüket.
Nézzük akkor, hogy nekem, mint a Szigetre évtizedek óta kijáró embernek mik a hanyatlás jelei a Sziget esetében.
Először is ami leginkább szembetűnő, az a sokszínűség hiánya. Az egészből totálisan eltűnt az az akár amatőrnek is nevezhető, de mégis mélyen emberi báj, ami korábban megkülönböztette a Szigetet a nyugati fesztiváloktól. A civil szervezetek jelenléte, az amatőr performanszok, a Krisna sátor , sorolhatnám még, de leginkább a megjelenő zenei stílusok beszűkülése a legfájóbb. Tavaly amerikai unokatestvéremmel látogattunk ki, és ő volt az, aki megállapította, hogy egyszerűen mindent eluralt a techno és a rap. Még van ugyan világzenei sátor, de ha a trend így folytatódik, akkor hamarosan ettől is megszabadulnak.
És akkor nézzük a mostani lineup-ot. Együttesekből már csak mutatóba találunk párat, ellenben a noname egyéni előadók gyakorlatilag letarolják a kínálatot. Ezek túlnyomó többsége DJ. Az első Szigetekre még farmeros tarisznyás fiatalok jöttek megnézni a kedvenc zenekaraikat, diszkó nem is volt. Most viszont teljesen megfordult a helyzet. Egy-két rockzenekar még maradt mutatóba, de nincs ska, regggae, country, rockabilly, punk - de indie előadókat is nagyítóval kell keresni. Rap az van, de azért ezt ne nevezzük már választéknak. Közben én pontosan emlékszem, micsoda hatalmas bulikat produkáltak ezeknek a kihagyott stílusoknak az előadói Biztos vagyok benne, hogy a noname szóló előadóknak a többsége nagyon olcsó, és gazdaságos, de ennek az egésznek előbb-utóbb bizalomvesztés lesz a következménye, abból meg nagyon nehéz lesz kijönni.
Most pedig kedves szervezők, kezdjetek el figyelni, mert most jön a lényeg, már ami a ti megélhetéseteket érinti.
1. észrevétel. Elképesztő dilettantizmus azt feltételezni, hogy a Szigetre csak a fiatalok szeretnének kilátogatni. Persze most már lassan sikerült ezt a gazdasági csődhöz vezető vágyott célt elérnetek, mert addig rontottátok a kínálatot, hogy harminc felett az emberek alig találnak olyan előadókat, akikért hajlandóak lennének kicsengetni az amúgy elég borsos jegyárat. Én találtam öt együttest (IATP, Bohemian Betyars...) a hat napra, amiket megnézésre érdemesnek tartok, ezen kívül csak a barátok kedvéért megyek ki, és tudom, hogy a legtöbb itőd fröccsözéssel meg beszélgetéssel fogom tölteni). De amit mondani akarok, az az, hogy ha a hrminc feletti korosztálynak napi egy élvezhető koncert jut, akkor azt jóval olcsóbban meg tudja oldani a Szigeten kívül. És amitől különösen ostobának tűnik a lineup középkorúakat negligáló összeállítása, az az, hogy pont azokról a korosztályokról mondtok le ezzel, amelyek a legtőkeerősebbek. Ez a korosztály már dolgozik, van pénze, és szeretné még egy kicsit úgy fiatalnak érezni magát, hogy már nem kell számolgatnia, hogy még egy sör belefér-e. Segítek. Gerendaiék ezt felismerték. Ezért volt ott a nulladik napon annak idején az Iron Maiden, a Tankcsapda, stb. akik akkoriban már messze nem az aktuálisan legfrissebb trend voltak, de rengeteg embert behúztak. A kassza meg szépen csilingelt. Most ezzel szemben az van, hogy meghívtok trendi, de jó esetben is csak másodvonalbelinek számító előadókat, akik végigturnézzák az összes többi fesztivált is, tehát semmi nóvumot nem jelentenek az általatok annyira preferált fiatal külföldi közönségnek, a harminc felettieket viszont hidegen hagyják. Aztán lehet csodálkozni, hogy milyen szellősen ácsorognak az emberek a színpadok előtt. Eszembe jutott, hogy talán az kering a fejetekben, hogy régebbi előadók meghívása esetleg elriasztja a fiatalokat... Ez egyáltalán nem vág egybe a tapasztalattal. Gerendaiék idejében sem volt ebből sosem probléma, mindenféle korosztály jött, és jómagam is óriásit pogóztam tinédzserek között a küzdőtéren annó a Manu Chao-n. Akit ma már ez a szervezőgárda biztos nem hívna meg, pedig teltházas bulit csináltak. Mivel látom lelki szemeim előtt a sértett arcokat, és felhúzott orrokat, szeretném tisztázni, hogy nem azt mondom, hogy a fiatalok ízlését nem kell kiszolgálni. Dehogynem kell. Jöjjenek olyan előadók, akiket ők szeretnek. Hiszen majd annó ezekből a fiatalokból is lesznek harmincasok. Csak azt vegyétek végre észre, hogy csak belőlük megélni már nem tudtok a piacon. A demográfiai folyamatok ismeretében meg egyértelműen magatok alatt vágjátok a fát.
2. észrevétel. Szintén elképesztő dilettantizmus a külföldi látogatókra felhúzni a fesztivált. Az megvan ugye, hogy Budapest egy nagyváros, és a közvetlen vonzáskörzetében kb. 3 millió ember él? Ezeknek is van ám pénze, ugyanúgy költenek, mint a külföldi fiatalok. Tehát érdemes lenne megfontolnotok kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni a magyar előadókra, nem csak olyan megtűrt kötelező elemként szerepeltetni őket. Akkor talán nem lenne olyan érzése a magyar látogatóknak, hogy csak lenézett csóró vendégek valaki másnak a buliján. Az igazi növekedési potenciál látogatószám tekintetében itthon van. Ami a Szigetet kiemeli a többi hazai fesztivál közül, az az, hogy itt az ember külföldiekkel találkozhat, megismerhet más kultúrákat, előadókat, gyakorolhatja a nyelvet. Ennek van vonzereje, de ha közben az ember másodrendűnek érzi magát, mert a saját nyelvén csak egy-egy előadót talál, egy napra, a többi nagyrészéről meg halvány dunsztja sincs, hogy kicsoda, az bizony gazdaságilag nem éri meg. Akkor inkább elmennek Orfűre, meg EFOTT-ra, és akkor bizony a Szigetre nem marad pénz. Ami a külföldi vendégeket illeti, ők elsősorban fiatalok, akik nyitottabbak az idősebbeknél. A Sziget nemcsak multikulti, de ugyanakkor egzotikum is, és ez mindig is a legfőbb vonzereje volt. Ezért indultak meg a fiatalok Hollandiából a kétezres évek elején, pedig akkor nem igazán voltak tele a sátrak holland DJ-kkel. Azt otthon is meg tudták nézni. A Sziget divat lett, mert más volt, mint a többi. Egyrészt azon kevés helyek egyike, ahol egy nagyváros közepén van a buli, másrészt Budapest egy nagyon jó hely, harmadrészt a zenei kínálata megkülönböztette a többi fesztiváltól. Most viszont azt látjuk, hogy a Sziget szépen besorolt a gombamódra szaporodó tucatfesztiválok mögé, és kvázi pont ugyanazt kínálja, mint azok. Ebből pedig már rövidtávon is lefele tartó trend lesz, mert ide sokat kell vonatozni.
3. észrevétel. Ne akarjatok már agyonszabályozni mindent. A Sziget nagyon jól megvolt mindig is kordonok nélkül. Most meg az egész körbe van kerítve mindenütt falakkal, és ahelyett, hogy egy parkban, fák között sétálhatna az ember, átélve a szabadság érzését, amiről az egésznek szólnia kellene, valamelyik kontrollfreak kitalálta, hogy akkor ami az utakon kívül esik, az legyen mind lezárva kordonokkal, nehogymár egy szerelmespár kullancsot kapjon, ha elvonul egy pásztorórára. Most komolyan attól féltek, hogy tömegek fognak beúszni a Duna felől? Megjegyzem, ha valaki ezt bevállalja, akkor azt nem a kordonok fogják megállítani.
4. észrevétel. Engem személy szerint rettenetesen irritál a VIP szektor. A Sziget jelmondata az volt, hogy Kell egy hét együttllét. Namost én értem, hogy a kőgazdagok között is menő dolog arról csivitelni eltartott kisujjal, hogy "Kinn bulikáztunk a Szigeten", de ez valahogy az egész dolognak a megcsúfolása. Pont annak a közösségi élménynek a megtagadása, amire ez az egész épül.
Összefoglalva tehát azt a tanácsot tudom adni a tisztelt menedzsmentnek, hogy ha azt szeretnétek, hogy még öt év múlva is legyen munkátok, akkor sűrgősen kezdjétek el komolyan venni azt a szót, ami mindig ott szerepel a slide-jaitokon, amikor hihetetlen magabiztossággal oltjátok egymást a hülyeségeitekkel az értekezleteken. Kiírom nagybetűvel, hátha így átmegy.
SOKSZÍNŰSÉG
Ti a látogatókból éltek. Ha van eszetek, felhagytok azzal a rendkívül káros gyakorlattal, hogy a kínálaton keresztül szelektáljátok őket, és inkább elmentek abba az irányba, hogy igyekeztek minél szélesebb rétegnek megfelelni. A pénz ugyanis abban van.
Mert a Szigeten nemcsak az aranyflitteres ruhába öltözött süldőlányokra van szükségetek, akik egy napra jönnek, aztán inkább a Dockyardban folytatják másnap, hanem a rockerekre, a punkokra, a metálosokra, retrósokra, a középkorúakra, az idős hippikre, az elnyűtt családanyákra és a pocakos családapákra is. Higgyétek el, nekik is kell az az egy hét együttlét, úgyhogy elkezdhetnétek odafigyelni rájuk. Az ő igényeik kiszolgálása nem okvetlenül kerül több pénzbe, nektek viszont a megélhetésetek múlik rajta. Persze lehet, hogy a line-up összeállítása nem egy menü felkínált pontjainak bekattintgatása lesz, hanem utána kell menni együttesek kapcsolattartóinak, telefonálgatni kell, meg még az is lehet, hogy némi közvéleménykutatást is meg kell rendelni, de a fenntarthatósághoz ez kell. Szóval ideje lenne egy kicsit összekapnotok magatokat... Remélem néhány szemet sikerült felnyitnom.