Nehéz nem észrevenni, micsoda tülekedés alakult ki az Ország Legvallásosabb Énekesnője verseny fődíjának elnyeréséért. Lassan ideje lenne egy autópályát építenünk Budapest és Damaszkusz között, mert akkora igény jelentkezett a trash celebek között a zarándoklatra, hogy a terhelést a nem erre méretezett magyar úthálózat lassan már el sem bírja.

Különös jelenség ez, ahogy az ellenkultúra részeként kialakult rock műfaj levitézlett, küszködő, és befutott tagjai most sorban fedezik fel mélykeresztény gyökereiket, s lesznek bőrdzsekis farkasokból jámbor, pihe-puha fehér bundájú bárányok, akik boldogan bégetnének a főpásztor színe előtt, ha lehetőséget kapnának rá. 

Namost az egészről nekem gyerekkori barátom, Rácz Zoli története jut eszembe. Zoli ugyanúgy rocker volt, mint én,  úgyhogy jóban voltunk. Az öccsével ráadásul együtt is zenéltem pár hónapig egy garázszenekarban. Általános iskola után elváltak útjaink, ő szakácsnak tanult, én meg gimiben koptattam tovább az iskolapadot, de összefutottunk néha a Desedára jövet-menet, és jókat dumáltunk. Az egyik ilyen beszélgetés során mesélte el az alábbi sztorit.

Férjhez ment a helyi cigányközösség leggazdagabb családjából a nagyobbik lány, és hát nagyon meg kellett adni a módját, úgyhogy kibérelték a Kapos szálló éttermét, ami akkortájt a város legnívósabb helyének számított. (Új Péterék gasztrokalauza szerint nem érdemel különösebb említést, ezzel szemben én még életemben nem ettem olyan finom vargányalevest és pisztrángot, mint nemrégen itt - szóval csak ajánlani tudom).

A lagzinak olyan nagy feneket kerítettek, hogy még Molnár Csilla, a tragikus módon elhunyt szépségkirálynő koronáját is megszerezték, a boldog ara azzal a fején ropta a Nostra zenekar által játszott talpalávalóra. Ott volt persze az egész rokonság. A két család apraja-nagyja együtt olyan sok tagot számlált, hogy az étterem személyzete nem is bírta a terhelést, ezért aztán az élelmiszeripari suli szakácsnövendékeit is munkára fogták. Így került Zoli is az esküvőre. 

Elképesztő mennyiségű étel fogyott, de ugyanolyan elképesztő mennyiségű étel meg is maradt, és hát a családfő úgy döntött, hogy ez nem mehet veszendőbe, úgyhogy a lagzi végén személyesen állt neki szétosztani a maradékot dobozokba, a távozó násznépnek. Nagy gyakorlata nem volt ebben, illetve izé.... lehet, hogy volt, már amennyiben náluk mindig is az volt a szokás, hogy az esküvői torta darabjai mellé odaöntjük a birkapörkölt maradékát, majd ráborítunk egy kis savanyúságot, és az egészet megkoronázzuk egy szép szelet rántott hússal. A kedves olvasó képzelheti, milyen lehetett a végeredmény, Zoliék is csak tátott szemmel bámulták, hogy mi történik. 

Mikor a násznép eloszlott, és elérkezett a takarítás ideje, Zoli - már csak úgy a hecc kedvéért is - elhatározta, hogy kiprobálja ezt a speciális Örömapa menüt.

- Lacikám, hidd el nekem, a pörköltes torta nagyon nem jó! - mondta nekem a felidézett élménytől láthatóan sokkos állapotban, miközben a régi temető mellett ballagtunk a domboldalban hazafelé a tóról.

 Na szóval nekem mindig ez a történet ugrik be, amikor meghallom a keresztény rock szókapcsolatot. Önmagában semmi bajom egyikkel sem, de attól minden jóérzésű embernek feláll a szőr a hátán, amikor egy ízléstelen előadó a kettőt megpróbálja vegyíteni, általában úgy, hogy az egyik fellépésén még ő a széttetovált, az utca másik oldalán is a tömeggel szembemenő, színpadfelszántó, vérhányó lázadó, aztán máskor meg a pápa előtt akarja az Ave Mariát áriázni az ájtatos tömegnek. Nekem ez pont olyan, mint a pörköltes torta. Rántott hússal. Ez az "egy kicsit ez is vagyok, meg egy kicsit az is vagyok, mindenkinek tetszeni akarok" attitűd a kétszeres zsákolás helyett inkább hiteltelenít, de persze kéne némi ész, meg jóízlés ennek felfogásához, ebből a kettőből Tóth Gabinak viszont pont nem sok jutott.

Így utólag megállapítható, hogy a magyar könnyűzenére a kétezres évek elején indult tehetségkutatók komoly csapást mértek. Eleve a koncepció volt rossz. Bárki jöhetett, bármilyen zenével, a formátum viszont csupán egyetlen zenei műfaj, a komolyan vehetetlen, kizárólag a hangadottságot és esetleg a színpadi megjelenést figyelembe vevő plázakompatibilis rágógumi pop eldobható - de többször újra hasznosítható - celebjeinek kiválasztására volt alkalmas. Nem véletlen az, hogy itt mindig feldolgozások előadásával nyernek, önálló gondolatokra egyáltalán nincs szükség. Ami nem csoda, mert maga a kereskedelmi televíziózás is erről szól. Aztán cseppet sem meglepő módon, ahogy a kereskedelmi televíziózás válságba került, az általa kitermelt celebek is lassan ugyanide jutottak.

Persze nem tagadom, ennek a plázazenének azért megvan a helye a nap alatt. Tóth Vera például sosem akart több lenni annál ami. Ő kezdettől fogva a hangjára tett fel minden lapot, és így tökéletesen belesimult abba a közegbe, ami őt kiemelte. Így lett az ország egyik megbecsült énekesnője, akitől mindig azt kapjuk, amit várunk. Tökéletesen elénekelt háttérzenét, ami szimplán csak szórakoztatni akar, nem közvetít semmilyen üzenetet, maximum hangulatot. Ettől Tóth Vera hiteles előadó, mert nem végez árukapcsolást. Szépen énekel, és aki hallgatja, az ezért hallgatja. Ő meg ezt nyújtja. Az életének többi aspektusában is.

Ezzel ellentétben Tóth Gabi és Rúzsa Magdi szereplése bennem kezdettől fogva rendkívül ambivalens érzéseket váltott ki. Amikor valaki felmegy egy bőrdzsekiben egy színpadra, és előadja, hogy ő egy Igaz Metál Arc, akkor az utána ne bólogasson a zsűrinek. Ne játsszuk már el, hogy kemény rockerek vagyunk, amikor meghunyászkodva hallgatjuk, hogy vadidegen emberek - akiknek köze nincs a műfajhoz - kiosztanak bennünket. Gondoljunk csak bele, milyen tanácsot tud vajon adni mondjuk egy Friderikusz Sándor egy rockzenei előadónak? Nyilván semmilyet, és ezt a megszeppenten bólogató kamurocker előadó is pontosan ugyanolyan jól tudja, mint én, mégis repesve köszöni meg a totál inkompetens zsűri "tanácsait" arról, hogy hogyan legyen jó rockénekes. Szóval ez ugynaz a szitu , mint amikor Putyin eljátssza az Éjjeli Farkasok között, hogy ő is kőkemény motoros gengszter, vagy amikor a pocakos magyar miniszterelnök közli Chuck Norris-sal, hogy ő valójában ám egy utcai harcos. Mind a három történet ugyanaz. Rendkívül hiteltelenül és bénán megpróbálnak előadni egy olyan szerepet is, amihez semmi közük, de titokban vágynak rá, hogy őket ilyennek is lássák, hogy lám-lám milyen sok oldalúak is ők!

A hiteltelenségnek persze megvannak a maga következményei. A kereskedelmi tévéknél ez elsősorban a nézőszám megtizedelődésében jelentkezett. Először az ország értelmiségi rétegét vesztették el, aztán jöttek a fiatalok, a formátum pedig lassan beállt erre a pár százezres nézettségre, aminek a döntő hányada épp a kereskedelmi reklámok szempontjából irreleváns nyugdíjas réteg. Pontosan ugyanez történt a tehetségkutatós győztesekkel is. Az a felvizezett konfliktusmentes "érdekeket nem sértve lázadó" híg lötty már nagyon kevés embert érdekel. Tóth Gabi a folyamatos műbalhékkal igyekezett ezt a tendenciát megfordítani, de ezzel csak még irritálóbbá vált. Nem ismerek egyetlen Tóth Gabi rajongót, és egyetlen Tóth Gabi slágert sem, de lehet hogy ez csak azért van, mert én élek buborékban. 

Az i.-re a pont azonban ma került fel, amikor is kárörvendő röhögéssel olvasom, hogy a megtért fekete bárány, Zalatnay Cini is bejelentkezett a Ferenc pápa show-ba előzenekarnak. A Mária Magdolna hasonlat is róla jutott eszembe, mert míg Tóth Gabinak csak műbalhéi voltak, Rúzsa Magdinak meg még azok sem, Cini valóban egy fekete öves antiestablishment misszionárius volt, aki még a kótert is belülről ismeri. Ha valaki, akkor ő igazán alkalmas a megtért szolgálólány szerep eljátszására. Kétségkívül túl van már a fénykorán minden tekintetben, de Cini tényleg abban az állapotban van, amikor már minden mindegy, csak valaki segítsen kifizetni a számlákat.

Szóval én rá tenném a voksomat! A zsigereimben érzem, hogy igazi szürreális élmény lenne ahogy az ájtatos híveknek előadná a nem vagyok én apácát!. 

Viszont ha esetleg mégis Rúzsa Magdi lenne a befutó, akkor tőle meg azt szeretném kérni, hogy ne az Ave Mariát énekelje a szentatya előtt, hanem azt a számot, amivel annó a tehetségkutatón befutott. Igen, a Highway to hell-re gondolok az AC/DC-től.

QuizMaker

QuizMaker