Nemrég megjelent az indexen egy cikk a Zamárdiban található Patkó büféről, amit mi is nagyon szeretünk.

Ugyanis történetesen anyósomnak van egy apartmanja Zamárdiban, ahol minden nyáron eltöltünk egy hetet. Ilyenkor a kikapcsolódáson van a hangsúly, ezért a hétköznapi életre vonatkozó szabályokat átmenetileg félretesszük. Nincs főzőcskézés, maximum grillezés, for fun. És édesség is jöhet, majd legfeljebb egy kicsit többet úszok. És bár a Patkóban is egészen fantasztikus réteseket lehet kapni, de ha nyár, és Balaton, akkor természetesen a fagyié a főszerep, ha desszertről van szó.

Ha meg fagyi, akkor viszont számomra teljesen egyértelmű, hogy a Hirschmann kerül először szóba, ami egyébiránt pont a Patkó mellett van, kb. 20 méterre.

A fagyizó egy családi házban van kialakítva. Az utcán biciklitároló van, az utcafronton pedig egy retró hangulatú lugas fogad minket.

És hogy mitől a legjobb a Hirschmann? Elég egyszerű a megfejtés. Nem porból csinálják a fagyit, nem is fagyasztva hozzák valamelyik ipari termelőtől, hanem ők maguk készítik már lassan több mint hetven éve, generációkon át.

És bizony, nagyon nagyon jó fagyit főznek, a kínálat meg kifejezetten fantáziadús. Én itt már akkor ettem bodzafagyit, amikor az országban máshol még sehol sem volt. Szőlő fagyi is szokott lenni náluk, aminek az elkészítése márpedig nem olyan egyszerű a szőlőben található fagyásgátló vegyület miatt .(Ha hihetünk az idevágó fagyikészítéssel foglalkozó cikknek, amit szintén az indexen olvastam valamikor, ha jól emlékszem a "Ma is tanultam valamit" rovatban.) De sokszor egészen különleges fagyikat is árulnak. Ez a cikk most konkrétan azért született meg, mert a legutóbb belefutottam náluk az akácvirág fagyiba, ami jelenleg az "Életem legjobb fagyijai" lista élén van. Ilyet máshol még sohasem ettem, és bár lehet, hogy ennek a blogbejegyzésnek a hatására más is elkezdi csinálni, de az elsőbbség egyértelműen a Hirschmanné.

Az ízvilág és az állag egyértelműen a gyerekkoromra emlékeztet a 70-es, 80-as évekből, amikor Kaposváron a Lestyánnál lehetett kapni a legjobb fagyit, és amikor még nem ismerték azokat a nyugaton kifejlesztett trükköket, hogy hogyan lehet olcsó és ócska alapanyagokból fagyinak kinéző terméket előállítani. Szóval Hirschmannék még a régi iskola, a gyümölcsfagyit gyümölcsből főzik, valódi tejet és tejszínt használnak, és ettől aztán mindennek tényleg olyan íze van, amilyennek lennie kell. A rumosdióban ott vannak a diódarabkák, a málnánál az apró mag, a szőlőnél és a szilvánál a héj foszlányai, szóval itt valóban  abból készül a fagyi, ami az árlapon szerepel. 

A Patkóban elfogyasztott ebéd után keresve sem lehetne jobb helyet találni a desszertezéshez. Mindenkinek javaslom, próbálja ki, nem fog csalódni.