Ez nem egy Kutyapárt propaganda poszt akar lenni, (habár szimpátiával követem ténykedésüket), csak valami olyan címet akartam adni a mai témának, ami ismerősen cseng az olvasók fülében.

Így hát nem lesz szó se örökéletről, se ingyensörről - az utóbbiról pláne nem - az élet meghosszabbításával kapcsolatos fejleményekről annál inkább.

A poszt aprpóját az adja, hogy ebben a témában igen komoly előrelépések történtek az utóbbi időben. Ahogy közeledünk a technológiai szingularitáshoz, a biotechnológia fejlődése is sebességet váltott. Már közöttünk járnak az első emberek, akik átestek valódi öregedésgátló kezeléseken. Teljesen véletlenül ezek az emberek pont öregedésgátlást kutató intézmények vezetői, ami speciel azt is előrevetíti, hogy a termékek lassan kilépnek a kísérleti fázisból.

A hosszú élet titkát az ókor óta igyekszik megfejteni az emberiség, de valódi áttörésre a moderni diagnosztikai eszközök megjelenéséig várni kellett. Az addig eltelt idő sem volt persze haszontalan, részeredményeket már egész korán sikerült felmutatni több területen is, illetve több korábban kipróbált eljárás hatékonyságát mára sikerült igazolni, és az eljárásokat továbbfejleszteni.

Mielőtt továbmennénk, fontosnak tartom leszögezni, hogy örökéletről senki sem beszél, a hivatalos titulusa a projektenek az öregedésgátlás, angolul antiaging. A legfontosabb fejlemény az, hogy ma már ismertek azok a  faktorok, amik az öregedés tüneteit okozzák, és némelyikre hatásos kezeléseket is találtak. A továbbiakban ezek kerülnek ismertetésre.

Bevezetőnek szabadjon megemlítenem, hogy már Ceaucescu és felesége is részesült öregedésgátló kezelésben.  Ennek kidolgozására külön kutatóintézetet tartottak fenn. Ez az intézet produkált is eredményeket, noha a román diktátor és neje ebből nem sokat profitált, mivel sorsukra egy jól irányzott sortűz tett pontot 1989-ben. Ők a nemrég klinikailag is igazolt vérátömlesztéses eljárással próbálták megőrízni fiatalságukat, amelynek az a lényege, hogy havi rendszerességgel fiatal gyermekek vérével cserélték le a sajátjuk egy részét. Micsoda iróniája a sorsnak, hogy erre pont abban az országban került sor, amelynek Drakula az egyik legfontosabb nemzeti hőse.

 Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán, és a világszerte elindított kutatások lassan el kezdték szállítani az eredményeket. A helyzet most érett meg arra, hogy a piacra lépjenek az új terápiák.

Nézzük akkor sorban, hogy mik ezek az eredmények és faktorok, hol tart ma az öregedésgátlás.

Elsőnek lássuk a kalóriamegvonás általi életmeghosszabbítást.Viszonylag régóta tudjuk ecetmuslica kísérletek alapján, hogy a drasztikus kalóriamegvonás jelentős élettartam hosszabbodást eredményez. Ez ugyanis a szervezetet takarék üzemmódra kényszeríti. Joggal vetődik fel az olvasóban, hogy akkor miért halnak korán az anorexiások? A lényegi különbség az anorexiás éhezés és az élettartam hosszabbító éhezés között, hogy az utóbbiban minden szükséges tápanyagot, vitamint megkap a szervezet, ami a működéséhez alapszinten szükséges, csak erősen csökkentett mennyiségben. Egy idő után a szervezet berendezkedik egy alacsony tápanyagbeviteli egyensúlyra, de ennek az lesz az eredménye, hogy a fizikai és szellemi kapacitásaink is leredukálódnak. Cserébe mindezzel sokáig élhetünk együtt. Nem túl vonzó perspektíva, ugye? Nos, van megoldás az ellentét áthidalására, ami a tudományos világtól elég messze levő helyről, a Húsvét szigetről jött. Ez a magányos háromszög alakú vulkanikus földdarab sok meglepetést tartalmaz, ezek egyik legfontosabbika az ottani talajban található gombafajta által termelt vegyület, a rapamycin. Az elnevezését a sziget polinéz neve adta. A Húsvét szigetet őslakói Rapa Nui, magyarul Új Rapa néven emlegették. ( a Régi Rapa egy másik sziget a polinéz szigetvilágban - ezer kilométerrel nyugatabbra). Ami számunkra ebből fontos, az az, hogy a rapamycin a kalóriamegvonás hatásait tudja az emberi szervezetben emulálni anélkül, hogy ehhez valóban éheznünk kellene. Eredetileg immun szupresszor jelöltként gondoltak erre a speciális molekulára a szervátültetettek kilökődési reakciójának kezelésére. Az egérkísérletek során azonban hamar felfigyeltek arra, hogy a rapamycinnel kezelt egerek tovább élnek. Alaposan kivizsgálva a biológia hatásmechanizmust arra jutottak, hogy sejtszinten akadályozza a tápanyagfelvételt, így megfelelő dózisban adagolva kiváltja a kalóriamegvonás öregedésgátló hatását. Mindezt úgy, hogy közben teli van a gyomrunk.

A faktorok ismertetését tovább folytatva a zombisejtek problémáját, illetve annak megoldását vesszük górcső alá. Ők felelősek ugyan az öregedés kézzelfogható tüneteinek legtöbbjéért. Először is tisztázzuk, hogy mit ért a tudomány zombisejt alatt. Alapvetően olyan normális sejtekről beszélünk, amelyek elérkeztek fejlődésük végállomására, tovább már nem osztódnak, nem csinálnak semmit, elvannak, mint a befőtt. Sok funkciójuk már nem működik, az eredeti feladataikat nem látják el. Alapesetben ezekben a ciklusuk végén aktivizálódnia kellene a programozott sejthalálért felelős génnek, ami rövidre zárná a történetüket, de valamilyen oknál fogva ez nem minden esetben történik meg, és az így megmaradt sejtekből lesznek a zombi sejtek. A probléma velük az, hogy a szervezet erőforrásait továbbra is használják, és a salakanyagaikat is ugyanúgy ürítik, mint a tevékeny sejtek. Amíg kevés van belőlük, addig nincs gond, de egy idő után már túl sokan lesznek, és a szervezet folyamatainak hatékonyságát nagyban legyengítik. Ők a felelősek az izületi gyulladások okozta fájdalmakért, a gyengülő immunrendszerekért, a lassabb gyógyulásért, valójában potyautasok a rendszerben. Emellett gyakran kiindulópontjai rákos elváltozásoknak. Könnyű belátni, hogy jobb lenne megszabadulni tőlük. Ami azt illeti, ezzel kapcsolatban végül is be tudok számolni egy jó hírről, de attól tartok, a hír végén az olvasók többsége nem lesz különösebben felvillanyozva. Szóval a SZER, amivel meg lehet szabadulni a zombi sejtektől, létezik. A rákgyógyításban fejlesztették ki, és szerencsés módon ennek eredményeiről az öregedésgátló kutatásokat végzők is értesültek. Valakinek ugyanis feltűnt a szernek az a mellékhatása, hogy nem csak a rákos sejteket, de a zombisejteket is pusztítja. Valójában egy koktélról beszélünk, a Dasatinib és a Quercitin szerek keverékét kell alkalmazni, két alkalommal, mint a kemoterápiában. Azaz pontosítanék, ez maga egy kemoterápia. Eddig tartott a hír jó része. A rossz rész az, hogy rettentő drága készítményről beszélünk, egy adagja több millió forint. Persze az életért semmi sem drága, nemde?

 Ugorjunk most tovább a következő területre, ami a telomerekről szól. Kezdjük itt is egy rövid ismertetővel. Szóval, ami a telomereket illeti, ezek minden sejtünkben ott vannak, és nincs szükség különösebb képzelőerőre a vizualizálásukhoz. Nem kell semmi különlegesre gondolni, egyszerűen a DNS láncaink végét lezáró - szintén DNS-ből álló - szakaszról van szó. Ez semmilyen hasznos dolgot nem csinál azt leszámítva, hogy védi a szál végeit, amelyek a DNS-ünk legsérülékenyebb része. Pont mint a cipőfűző végén az a kemény rész. A telomerjeink magzatkorunkban a leghosszabbak, és az idő előrehaladtával folyamatosan rövidülnek. Amikor elfogynak, akkor jó esetben a sejt elpusztul, rosszabb esetben olyan károsodásokat szenved el, amitől rákos állapotba kerül.

Egyetlen hely van, ahol a telomerek fordítva viselkednek (mármint a rákos szöveteket nem számítva). A herékben képződő ondósejtekben a telomerek annál hosszabbak, minél idősebb a férfi. Ennek gyakorlati következménye is van. Ugyan jelentősen megnő bizonyos rendellenességek valószínűsége a férfiak idős korban fogant gyerekeinél, egy dologban azonban jót dob nekik a gép. Tovább élnek. És ez közvetlen összefüggésben van azzal, hogy születésükkor nekik hosszabb telomerjeik vannak, mint a korán fogant babáknak. Tehát a deal az, hogy ha az apukád idősen nemzett, akkor jó eséllyel hülye leszel, de legalább sokáig.

 Annyit mindenképpen leszűrhetünk ebből a tapasztalatból, hogy létezik olyan folyamat, amivel a telomerek meghosszabbíthatóak, csak el kell lesni a trükköt a heréktől. Vagy a rákos sejtektől. Ez sikerült, így ma már - természetesen méregdrágán - elérhetőek telomer meghosszabbító kezelések. Az első ilyen kezelést - a korábban leírtakkal összhangban - persze pont egy öregedésgátló termékeket fejlesztő vállalat vezetője kapta.

Ezek a fő irányok az öregedésgátlásban, de természetesen további faktorok is léteznek. Ezek egyike a sejtek közötti melléktermékek felhalmozódása. Főleg elpusztult sejtek törmelékeiről beszélünk, de a sejtek működése során képződő bomlástermékek egy része is ide sorolható. Sajnos ezek is hajlamosak idővel felhalmozódni. Eltávolításukra az immunrendszer felerősítése révén mutatkozik lehetőség, a fehérvérsejtek ugyanis elvileg fel kéne falják ezeket a sejttörmelékeket.

Hasonlóképpen fontos faktor a szöveti károsodás, ami nem az egyes sejtek, hanem a sejtek közötti kapcsolatok károsodását jelenti. Ez szerkezeti probléma, és alapvetően a szervezet próbálkozik is kivédeni őssejtek segítségével, sajnos nem elég hatékonyan. Mivel az őssejt terápia rohamléptékben fejlődik, hamarosan ez a probléma is megoldódik, de azt se felejtsük el, hogy a kozmetikai ipar őssejtek nélkül is egészen figyelemreméltó eredményeket ér el ezen a téren.

Végül ejtsünk szót mitokondriumok mutációjáról. A mitokondriumok amolyan sejtek a sejtjeinkben. Az evolúció kezdetén eredetileg afféle parazitaként épültek be a nagyobb sejtekbe, de ez a parazitaszerep gyorsan szimbiotizmussá alakult, magyarán a mitokondriumok hasznos funkciót töltenek be a sejten belül. Konkrétan energiát termelnek cserébe a vendéglátásért. Ahogy írtam, a mitokondriumok is sejtek, ami azt jelenti, hogy saját DNS-ük van, amelyik ugyanúgy mutációknak van kitéve az idők során, mint minden más sejt DNS-e. Ezek a mutációk rontják a mitokondrium működését, adott esetben teljesen el is lehetetlenítik. Ez azért gond, mert a gazdasejt és a mitokondrium szoros együttműködése miatt egyik sem képes meglenni a másik nélkül, magyarán ha a mitokondrium nem működik, akkor az őt befogadó sejt sem működik. Mégsincs minden veszve. Ugyanis a mitokondriumok DNS-ének szakaszai a gazdasejt DNS-ében is megvannak, csak metilációval el vannak nyomva. Ha sikerülne ezeket aktívvá tenni, az energiatermelő funkciókat helyre lehetne állítani. Komoly kutatások folynak ebben a tárgykörben, reményeim szerint előbb-utóbb sikerülni fog megoldást találni erre a problémára.

Egy jó blogbejegyzés nem lehet túl hosszú. Magamról tudom, hogy egyre kevésbé vagyok hajlandó többoldalas bejegyzéseket elolvasni. Ezért én sem húzom most tovább. Zárszóként annyit szeretnék mondani, hogy a fent részletezett terápiás eljárások pont azokban az országokban lesznek először általánosan elérhetőek, ahol a legmagasabb a nyugdíjasok aránya. Mivel előreláthatóan több évtizeddel meg tudják nyújtani az emberi átlagéletkort, óriási lesz a társadalomra gyakorolt hatásuk. Csak gondoljunk bele, ha az átlagéletkor 100 évre emelkedik egy társadalomban, egészen biztosan nem tartható, hogy az emberek 65 évesen nyugdíjba menjenek.  De ezt inkább egy későbbi blogbejegyzésemben fogom kitárgyalni.