A világ elhűlve nézi, hogy milyen gyorsan omlik össze az USA által összetákolt bábállam Afganisztánban. Hiába a kétszeres létszámfölény, a légierő, a fejlett nyugati fegyverek, a kormányerők folyamatosan meghátrálnak a tálibokkal szemben, a katonák dezertálnak, rosszabb esetben átállnak az ellenséghez.

Mit lehet ebből leszűrni? Azt, hogy a demokrácia, a liberális állam nem kell az afgánoknak, vagy legalábbis nem érdekli őket. Annyira biztosan nem, hogy valamit tegyenek is érte.

Az egészben pedig az a hatalmas álszentség, hogy az az afgán fiatal férfi, aki teljesen nyugodtan jelentkezhetett volna az afgán hadseregbe, hogy megvédje a demokráciájukat a középkori állapotokat visszaállítani akaró tálibokkal szemben, nos az a fiatal férfi az pár hónap múlva már ott toporog az EU határán, hogy akkor ő innentől kezdve itt szeretne élni közöttünk, mert őt otthon politikailag elnyomják.

Sajnálnunk kéne ezt az afgán férfit? Be kellene fogadnunk? Szerintem nem. A fiatal afgán férfi pontosan tudta, hogy milyen világ jön a tálibokkal, de ahelyett, hogy tett volna ellene, megvonta a vállát, és most itt akarja magát eladni menekültként.

Egyetlen afgán sem várhatja el, hogy az ő háborújukat mások vívják meg helyettük. Lehet szövetségeket kötni, lehet átmenni gerillába, ahogy a tálibok is csinálták, de ahogy a régi közmondás tartja: Magad uram, ha szolgád nincs. Emellett ha minden változást akarónak menekülési útvonalat biztosítunk, tessék már megmondani kérem, mégis ki a fene fogja akkor magát a változást kiharcolni?

Felmerülhet az a vélemény, hogy a demokráciának ott nincs társadalmi támogatottsága. Érdekes, Akkor honnan a jófenéből kerül elő az a többmillió afgán, akik a nyugati demokráciákban szeretnének letelepedni, arra hivatkozva, hogy Afganisztán nem demokratikus állam? Nem gyerekekről beszélünk, Afganisztánból fiatal férfiak jönnek ide, mondván hogy otthon nincs jövőjük. Ami tényleg nincs, de pont azért, mert semmit sem hajlandóak tenni érte. (és ahogy kinéz, itt nyugaton sem igazán törik magukat ezért).

Az, hogy élvezzük az előnyeit az amerikai csapatok által biztosított szabadabb életformának, majd amikor kivonulnak, akkor szarunk bele az egészbe, és szökünk utánuk, az nem más mint cherrypicking, illetve élősködés. Afganisztánnak rengeteg problémája van, de ezt az afgánoknak kell megoldani. Ha változtatni akarnak, ahhoz kapnak segítséget külföldről, ha kérnek. Illetve most pont az a helyzet, hogy pénz, paripa, fegyver az van, csak éppen elkötelezett ember nincs, aki használná. Ha viszont elfogadható a tálib rendszer annyira, hogy nem akarnak harcolni ellene, akkor lehet nyugodtan otthon maradni, és nem exportálni más népek közé az afgán kultúrát.

Az írásom nem azok ellen szól, akik együttműködtek az amerikai hadsereggel. Őket szerintem az amerikaiaknak becsületbeli ügy kimenteni. Tolmácsokra, ügyintézőkre gondolok. Ott létrejött egy deal a megszálló haderővel, ami nyilván életveszélyes következményekkel jár.

De az afgán társadalomnak ez csak kis része. A többség az szép csendben figyeli, hogy bevonulnak a tálibok, és megvonja a vállát. Ezek nem szírek, akik felkeltek a mészáros diktátoruk ellen. Ezek közömbös emberek, akiknek láthatóan nincs különösebb baja a talibánnal. Nekik jó ez is. Igazság szerint másnak sem probléma, tényleg nincs is ezzel semmi gond. Simán lehet, hogy csak mi szerintünk jó az, ha a nőknek nem kell zsákruhában járni, és iskolába is mehetnek, az igazi afgán meg utálja ezt. Oké, ők így képzelik el az életüket, legyen. Az USA se szállta volna meg őket, ha nem fogadják be Oszamát annó, máig élvezhetnék a talibán nyújtotta középkori állapotokat.

Ha ez nekik megfelel, akkor szívemből kívánom, hogy tényleg éljenek úgy, ahogy szeretnének. Otthon.