A decemberi novella után most technikai poszt következik, vegyészkedni fogunk.

Írtam korábban egy posztot arról, hogy hogyan maratok NYÁK-ot. Most ismét a nyomtatott áramköri lap készítése lesz soron, ám ezúttal a maratási maszk elkészítésének egy egyszerű módszerét fogom megosztani a nagyérdemű olvasótáborral. A módszer túlmutat a nyákkészítésen, feliratozásra, ábrák fémfelületre vitelére, művészi kompozíciók fémbe maratására, és akár pecsétkészítésre is lehet használni.

Anyagszükséglete nem nagy, és nem drága. Szükségünk lesz egy számítógépre, egy lézernyomtatóra, műnyomó vagy fotópapírra, injekciós fecskendőre vagy mérőedényre, kis méretű üvegpalackra (kb. körömlakklemosó méret), ecsetre, konyhai papírtörlőre, és egy nehéz könyvre. És ami a legfontosabb, szükségünk lesz acetonra, és alkoholra. Ezeket én az Azúr vegyszerboltban vettem a József körúton, de aki nem pesti, annak azt tanácsolom, hogy vegyen akármelyik barkácsboltban denaturált szeszt, és akármelyik fodrászkellék boltban vagy ezzel foglalkozó webáruházban acetont. Hardcore otthoni kémikusok úgy is csinálhatnak acetont, hogy jégecetben feloldanak krétát, a keletkező oldatot bepárolják (kiszárítják), és a kivált szilárd kalcium-acetátot hevítve a keletkező acetongőzt lecsapják egy hideg csőbe vezetve.

Rossmann-ban, DM-ben vagy hipermarketben vehetünk acetonos körömlakklemosót . Én azért döntöttem az Azúr márkabolt mellett, mert tiszta vegyszereket akartam, de  az acetonos körömlakklemosóval is működik a dolog, csak akkor az itt megadott keverési arány nem lesz jó, mert azt eleve keverik alkohollal, és sajnos még mást is tesznek bele. Olyat nem fogunk találni, amiben körömápoló olaj ne lenne. Sokszor raknak bele még etil-acetátot,  is, ami a munkánk szempontjából az alkoholhoz hasonlóan működik, amennyiben nem oldja a nyomtatófestéket. Ez minket annyiban zavar, hogy elrontja a keverési arányokat, hiszen mi is alkohollal akarjuk keverni az acetont, és így nem fogjuk pontosan tudni, hogy mennyi acetonhoz mennyi denaturált szeszt töltsünk. Ezért tehát körömlakklemosó használata esetén mindenkinek magának kell kikísérleteznie a megfelelő keverési arányt. Bocs.

A teendőnk a következő.

Készítsük el a nyáktervet valamely erre alkalmas szoftverrel. Nyomtassuk ki a tükörképét a műnyomó papírra (műnyomó papírt fénymásoló üzletekben, papír-írószer boltokban vehetünk). Vágjuk körbe, tegyük félre.

Most jön a nyáklap előkészítése. Először is vágjuk ki a kívánt méretű nyáklapot, praktikusan egy lemezvágó olló segítségével. Régebben fűrészeltem, de egyrészt száll a por, másrészt sokáig tart. A lemezvágó ollóval egyszerűbb dolgozni. Ha a nyáklap nagyon régi, akkor törölgessük át egy sósavba mártott vattadarabbal, ami leoldja a barna oxidréteget, majd öblítsük le szappanos vagy mosószeres vízzel.. Ha a felület nem volt megbarnulva, akkor ezek a lépések kihagyhatóak. Ezután 100-as dörzspapírral alaposan csiszoljuk meg a nyáklapunkat. Ennek kettős célja van. Egyrészt eltávolítjuk vele a maradék felületi oxidréteget, másrészt a felület érdességét növeljük, amihez így jobban fog tapadni a toner festék. A csiszolást követően denaturált szeszes vattával még egyszer alaposan töröljük át a lapot, hogy a dörzsöléskor keletkezett réz és réz-oxid port eltávolítsuk. Innét kezdve csak gumikesztyűvel, esetleg nejlonzacskóba bújtatott kézzel fogjuk meg a nyákunkat. 

Ezzel eljutottunk a lényegi részhez, a kinyomtatott ábra átviteléhez a nyáklapra. Ehhez régebben a vasalós módszert használtam, de nagyon nem voltam elégedett az eljárással, mert túl sok faktor volt, amit figyelembe kellett venni. Ezek a vasaló hőfoka, a vasalás időtartama, hogy mennyire kell rányomni a vasalót a papírra, milyen vastag a műnyomópapír... ez így már olyan sok tényező, hogy a végeredményhez legalább annyi szerencse kellett, mint tudás. Ezért döntöttem úgy, hogy vasalás helyett valami mással próbálkozom.

Az aceton remekül oldja a toner festéket, tessék nyugodtan kipróbálni. A baj vele az, hogy túlságosan is jól oldja, ezért ha tiszta acetont használnánk a nyákrajz átviteléhez, akkor a rajz körvonalai elmosódnának, a finom részletek összeolvadnának. Ezért kell az acetont alkohollal keverni. Az alkohol (és a fent említett etil-acetát) egyáltalán nem oldja a toner anyagát, ezért remek anyag arra, hogy az aceton oldékonyságát tompítsuk vele. A youtube-on találunk videókat erről a technikáról, ott 3:8 aceton/alkohol arányt javasolnak. Ezt én is kipróbáltam, teljesen működésképtelen. Egy csomó acetont és alkoholt elpazaroltam vele.  Nekem 2:1 aceton/alkohol arány működött, azonban ha valakinél ez nem válik be, akkor javaslom a 3:2 arányt. Ellentétben a youtube-os videókkal, az acetonból kell több!

Ha megvan a bevált keverékünk, tároljuk üvegben. Enni nem kér, elvan mint a befőtt. Az aceton azonban megtámad sokféle műanyagot, ezért érdemes tényleg valódi üvegben tárolni. Egyszerre csak kevés kell belőle, szóval ha egy adagot bekeverünk, évekig elleszünk vele.

Akkor most következzék a festékátvitel leírása.

Helyezzük a kivágott műnyomópapíros nyáktervünket festékes oldallal lefelé a nyáklapunk megtisztított felületére. Ígazítsuk be a szélekhez. Ezután egy ecsettel kezdjük el a felfelé néző oldalát bekenni az aceton - alkohol keverékkel. Tocsognia kell, az a cél, hogy a papír átázzon. Amikor átázik, akkor a nyákrajz áttetszik a papíron. Ekkor kezdjük el az ujjbegyünkkel óvatosan nyomogatni. Fontos, hogy csak merőlegesen nyomogassuk, oldalirányban ne, mert ezzel elkenődhet a festék. Ha jól csináljuk, a papír odaragad a nyákhoz. Ekkor még egy kicsit kenjük át a papírt a keverékkel, hogy mindenhol egyenletesen áttetszővé váljon, majd az egészet nyomjuk le egy könyvel. Kb. egy percig tartsuk rajta, majd hagyjuk, hogy megszáradjon a papír a nyákon. Mivel a keverék igen illékony, ez hamar megtörténik.

A megszáradt papír oda van ragadva a nyákhoz. Töltsünk a mosogatóba, vagy egy edénybe langyos vizet, és dobjuk bele a nyákot. Hagyjuk benn három-négy percig. Ennyi idő alatt a papír teljesen átázik. Ekkor gyengéd kézmozdulatokkal a papírt le tudjuk dörzsölni a nyákról, de a festék ott marad. Ha jól dolgoztunk, akkor a festék mindenütt egyformán letapadt, a kontúrjai élesek, és hűen követik a nyomtatott rajzot. A nyák készen áll a maratófürdőre.

Mint azt a bevezetőben említettem, a módszer alkalmas egyéb ábrák, pecsétek készítésére is. Ez utóbbi esetben a pecsét inverzét kell kinyomtatnunk, és átvinnünk a fenti módszerrel egy vastagabb alumínium vagy réz lemezre, majd ezt kell kimaratnunk. Ilyenkor nem jó a réz-klorid fürdős maratás, eleve maratófürdőt sem használhatunk. Réz esetében vas-klorid meleg sósavas oldata, vagy hidrogén-peroxid és sósav keveréke lesz a jó maratóanyag, de ami a lényeg, hogy a maratandó felületre rá kell csepegtetni, hogy lokálisan marjon. Elég macerás, mert sokszor ellenőrizni kell, hogy hol tart a folyamat, elég mély-e a vájat, de az eredmény kárpótol a fáradtságért. Ha kész vagyunk, a savat le kell mosni, és a maradványokat közömbösíteni kell szappanos, vagy szódabikarbónás vagy trisós vízzel, majd egy használt fogkefe és némi fogkrém segítségével polírozzuk fel.

Ezután a kimaratott felületre kaucsukot vagy akrilt kell önteni, megvárni, míg megszárad, s a pecsét készen áll a használatra. Adná magát, de szilikon sajnos nem jó erre a célra, mert nem tapad hozzá a festék eléggé.

Én életem első pecsétjénél salétromsavat használtam maratószernek, rézhez. Ez sajnos ma már nem hozzáférhető (bár lehet otthon készíteni, ha valakinek van hozzá megfelelő felszerelése), így maradnak a korábban említett alternatívák. Illetve vannak továbbiak, csak senkit sem szeretnék arra biztatni, hogy akkumulátor savval dolgozzon. A maratóanyagot pipettával kell a maratandó felületre csepegtetni, időnként letörölni. A hidrogén-peroxid + sósav módszer lényegesen gyorsabb.

Ennyit mára a tudomány és a technika érdekességeiről.