Mivel nincs fényképezőgépem, erősen ki vagyok szolgáltatva a feleségemnek. Neki van egy igen jó kis darab, amit én is használhatok, de a képek számítógépre töltéséhez szükséges kábel mindig eltűnik. Március közepén (a két nagy havazás közötti szép időben)  készítettem egy rakás képet a kertemről, de mostanáig ezekhez nem tudtam hozzáférni. Most viszont végre itt vannak a pendrájvon, ideje, hogy blogbejegyzést írjak hozzájuk.

Nézzük rögtön az első képet:

Itt rózsa oltást láthatunk.  Mindhárom oltás megeredt mára. Anyukám kertjéből hoztam nagyvirágú futórózsát, ezt oltottam rá a saját kisvirágú futórózsámra. Angolnyelves párosítást alkalmaztam, amelynek az a lényege, hogy az alany és a nemes szárait is ferdére vágjuk, kb. a ferde síkok alsó egyharmadánál egy bemetszést alkalmazunk, és egymásba toljuk az alanyt meg a nemest. Gyönyörűen összeforradtak, hajtanak.

A rózsáknál maradva, ezen a képen egy őszi T szemzés látható. A feleségemnek vettem rózsát a születésnapjára, és erről két szemet ráültettem a rózsaszín futórózsámra. Most májusra ebből a szemből egy szép nagy hajtás növekedett, amin bimbó is van. Ugyanerre a szárra ültettem a másik szemet is:

ez azonban - bár láthatóan megeredt - nem akar hajtani. Sebaj, én türelmes ember vagyok.

A kertemnek sajnos több mint a fele egész nap árnyékos. Szerencsére vannak olyan növények, amelyek bírják ezt, ilyen például a málna is, amiből két fajtám is van. Az egyik egy hosszantermő - valójában június végén és szeptemberben terem, ez a Polka fajta. A másiknak sárga termése van, ez sajnos csak egyszer terem.

A képen a Polka egy sarja látható. A málnával kapcsolatban fontos az, hogy a letermett vesszőket ki kell vágni. Ezt ősszel szokták, de még tavasz elején sem késő. Mivel szerettem volna a málnám terjedési ütemét növelni, ezért a levágott öreg málnavesszőnek egy erős bottal fúrtam egy lyukat a földbe, és beledugtam, hogy legyökerezzen. Így is történt.

Ugyanígy jártam el egy lemetszett rózsaággal, ami mára már hajt. Arra az óriási kopár és ronda házfalra szeretném felfuttatni, ami leárnyékolja a kertem felét.

Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy sajnos ma budapesten nagyon kevés közterületen lehet rózsát találni, mert tolvaj mentalitással rendelkező polgártársaink előszeretettel lopkodják a töveket. Ennek az áldozata lett a Margitszigeti rózsakert is. Tövestül ássák ki a virágot a tolvajok. Közben annyit nem tudnak a rózsákról, hogy a világ egyik legkönnyebben gyökereztethető növénye, tényleg elég lenne egy vesszőt ledugniuk a földbe, és megered. Ha egy vesszőt levágnak a parki rózsákról, attól még nem dől össze a világ, de egész töveket ellopni ritka bunkó dolog.

Idén megpróbálkoztam az áfonya oltásával. Van három áfonyabokrom, mindegyik kékáfonya. Ezek közül az egyiket egy barkácsáruházban vettem. Bejött a papírforma, ez a leggyengébb minőségű. Erre szándékoztam vörös áfonyát oltani. Nem egyszerű a dolog, mert a vörösáfonya hajtásai elég vékonyak, végül egy oltást csináltam, sajnos az eredése még mindig bizonytalan, nem hajt, de el se száradt.

A képen látható, ahogy a mulcsot áttörik a menta fiatal hajtásai. Vigyázni kell vele, rendkívül agresszíven terjeszkedik, kiirtani sem könnyű, ezért azt javaslom, tanuljon a kedves olvasó a hibámból, és termessze a mentát edényben.

A ház elé ültettem egy kis szilvafát két éve. Remekül megeredt, de aztán a szél vagy a szomszéd gyerek letörte a főágát, majd az építkezés miatt a kőművesek kiásták a helyéről, hogy a konténert legyen hova lerakni. Szegény hányattatott sorsú kis fát februárban átültettem a hátsó kertbe. A képen még nem sok látszik belőle, de most, két hónap múlva tele van hajtásokkal. Beástam egy levágott tetejű PET palackot a gyökereihez, hogy locsoláskor közvetlenül kapja a vizet. Nagyon hálás érte, tele van levelekkel.

A szilva mellett található az egy éve vásárolt Thornless Evergreen fajtájú fekete szedrem. Már a kertészetben megkóstoltam a termését, mert szederrel könnyű melléfogni. Sokszor nem érik be, kicsik maradnak a szemek, és savanyúak, hiába gondolná az ember a színe alapján hogy jó. Nos, ez a fajta szeder eddig jól muzsikált, már az első évben termett, és valóban örökzöld, télen is megtartotta a leveleit. Szerintem ideális futónövény.

A szilvafa másik oldalára egy Hamburgi Muskotály szőlőt ültettem még az ősszel. Fel is lett csirkézve (magyarán teljesen betemettem földdel), hogy a fagy ne ártson neki. A képen nem látszik annyira, de az egyik rügyön fehér kis szőrök jelentek meg. Ez a biztos jele annak, hogy ki fog hajtani. A kert másik részébe egy Othelló került, na az tavasszal sehogy sem akarta elkezdeni a rügyezést, ezért leborítottam egy PET palackkal, hogy gondolja meg magát. Így is történt, egy hét alatt elkezdett hajtani a palack alá szorult párás levegőnek köszönhetően.

Visszatérve a rózsákhoz, mutatok még pár jól sikerült szemzést, amit a projektrózsának kinevezett rózsaszín futórózsámon követtem el. A rózsát oltani is nagyon könnyű, egy nagyon ellenálló növény, tele életerővel. 

Ez itt vörös futórózsa ráoltva a rózsaszínre.

 Ez szintén:

Alant fehérrózsa két megeredt rügye:

és

A következő  képen a mexikói diófenyőm látható. Ez olyan fenyő, amely a tobozában ehető magokat termel, ezek a boltokban is kapható - amúgy igencsak drága - fenyőmagok. Van többféle ilyen fenyőfa, a legismertebb a mandulafenyő. Ez azonban nem bírja a téli fagyokat, emellett óriásira nő, az én kis kertemben nincs elég hely neki. A mexikói diófenyő viszont kis növésű, és a klímánkat is remekül bírja. Eredetileg a sivatagos hegyvidéken terem Mexikóban, viszonylag nagy magasságon, így hozzá tudott szokni a hideghez és a napsütéshez is. Éppen tegnap ültettem ki, reméljük szeretni fogja a talajt, ahol élni fog.

A következő képen egy feketeribizlire zöldoltással rátelepített josta hajtás látható. Az volt a célom, hogy a fásra nevelt jostámból legyen egy biztonsági példányom is, mivel a fásra nevelt bogyósok hajlamosak egy idő után kipusztulni. Általában úgy készülnek, hogy vadribiszkére magasan oltanak köszmétét, nemesribizlit, jostát, stb... így ezek a sarjadzásra hajlamos nemesek nem kerülnek kapcsolatba a földdel, ergó sarjadzani sem tudnak. Viszont az oltás öt tíz év múlva valamiért fel szokta adni, s ilyenkor aztán veheti újra az ember. Két megoldás van, vagy eleve bokrosat veszünk, vagy pedig biztonsági oltásokat készítünk a nemesről. Én ez utóbbit választottam. Amúgyis akarok egy olyan ribizlibokrot, amelyen egyszerre van josta, köszméte, fekete és fehér ribizli. Az oltást omega oltóollóval végeztem.

Végezetül had mutassam be legfrissebb szerzeményemet, a hibrid Malharc fajtájú szelídgesztenyémet. Ez a gesztenye közepes méretű fává nő, a temései nagyszeműek, maga a fa pedig ellenáll a gesztenye kéregráknak, ami a gesztenyefák legnagyobb ellensége. A 19. században az amerikai gesztenyefákat gyakorlatilag teljesen kipusztította. Az európai szelídgesztenyének is árt, de azok azért jobban bírják, mint amerikai társaik, ellenben a japán és kínai fajták pedig teljesen ellenállóak. Ezek keresztezésével állítottak elő olyan fajtákat, amelyek megtartották a rezisztenciájukat a kéregrák ellen, ugyanakkor az európai fajták kedvező ízű és méretű termésével rendelkeznek. Mivel a fa meglehetősen nagyra nő, a ház elé szánom. Elvileg a szomszédom is szeretne gesztenyét a háza elé, így a beporzással nem lesz gond, de ha mégsem teszi, akkor oltani fogok a saját fámra egy másik fajtát, és majd onnan porzódik be.

Ennek a heyére lesz:

Elfogytak a képek, zárom a blogbejegyzést. 

u.i.

Egy évvel később a mogyorófán megeredtek az augusztusi alvószemzések:

A kert sorozat folytatása itt olvasható. 

És ha már Tavasz: