Puskaporszag van a levegőben. Illetve, hogy Virág elvtárs örökérvényű bölcsességét idézzem, a nemzetközi helyzet fokozódik. Ami újdonság az eddigiekhez képest, hogy ezúttal két helyen is. Egyrészt Taiwan körül, másrészt az ukrán-orosz határon.

Úgy néz ki, hogy Oroszország és Kína taktikai együttműködésre lépett néhány régi problémájuk megoldása érdekében. Az együttműködés logikus célja a nyugati erők megosztása. Nagyon valószerűtlen, hogy akár a NATO, akár az Egyesült Államok felvállalna egy kétfrontos háborút, így az, hogy azonos időpontra időzítik Ukrajna és Taiwan megtámadását, az kész helyzet elé állítja az atlanti szövetségi rendszert. Nem biztos hogy ezzel összefüggésben, de az USA felismerve a helyzetet, Afganisztánban állomásozó csapatai kivonásáról döntött, ami jelentheti azt is, hogy nem akarja egy kevésbé fontos terepen lekötni az erőit.

A jelenlegi szituációban Oroszország és Kína stratégiai érdekei rövid távon egybeesnek, amennyiben a cél az Egyesült Államok hegemóniájának meggyengítése. Habár az USA a második világháború során már bizonyította, hogy sikeresen meg tud vívni egy kétfrontos háborút, ha ebben szövetségi rendszere is segíti, a mostani helyzetet nem hasonlítanám a világháborúhoz. Annak előzményei viszont némileg illenek a jelenlegi szituációra.

Kína és Oroszország célkitűzései sokkal kisebb volumenűek egyenlőre, mint annó a Harmadik Birodalomé. Putyin mindig is nosztalgiával emlegeti az egykori Szovjetuniót, és nem különösebben titkolt célja az egykori befolyási övezet visszaállítása. Ennek persze nem sok realitása van, és a közép-ázsiai térségben ráadásul érdekütközés van Kínával. Ukrajna viszont nem érdekli Kínát, úgyhogy semmi kifogása sincs az ellen, ha Oroszország elfoglalja azt, vagy annak egy tekintélyes részét. Úgy vélem, a Fekete tenger partvidéke, Mariopultól Odesszáig lehet a célpont, hogy biztosítsák az összeköttetést a Dnyeszter menti orosz bábállammal, illetve hogy a Krím vízellátását megoldják. De a hadjárat sikerétől függően akár jóval nagyobb területet is kihasíthatnak Ukrajnából.

Kína célja pedig Taiwan elfoglalása. A kínai néphadsereg mostanra elérte azt a szintet, amikor erre reálisan van esélye. De Taiwan csak úgy foglalható el, ha az USA le van foglalva máshol. Ezt pedig Oroszország fogja biztosítani Ukrajnában.

Az esélyek első közelítésben mindegyik esetben az agresszoroknak kedveznek. Tekintélyes hadászati fölénnyel rendelkeznek szinte minden téren, Nem kérdés, hogy egyik kiszemelt célpont sem tudna sokáig ellenállni egy támadásnak.

Van azonban néhány olyan tényező, amit nem árt figyelembe venni. Az egyik az, hogy egyik célország sincs egyedül. Taiwan esetében Japán egyértelműen jelezte, hogy beavatkozna a konfliktusba, és az Egyesült Államok is tett ilyen utalást.

Ha fogadnom kellene, hogy Amerika melyik frontot választja, akkor Taiwanra tennék. Ukrajna jelentősége sokkal kisebb az amerikai gazdaság szempontjából, mint Taiwané. A rendkívül fejlett taiwani félvezetőgyártás egyértelműen felértékeli a szigetország szerepét az USA szemében (nem mellesleg Kína szemében is), míg Ukrajna csak egy szegény kelet-európai ország, amely nem igazán van beágyazódva a globális árutermelésbe. Emellett Taiwan védelme sokkal egyszerűbb, ugyanis ott Kínának partra kell szállnia ahhoz, hogy elfoglalhassa. Arról nem is beszélve, hogy jelentős amerikai katonai erők állomásoznak a környéken, jelesül Okinawán, Dél-Koreában, és a Fülöp-szigeteken. Kína a hatalmi törekvései során a Dél-Kínai tenger körüli országok mindegyikének rálépett már a tyúkszemére, ezért nem tűnik lehetetlen feladatnak összekovácsolni egy szélesebb Kína ellenes koalíciót Vietnámmal, és a Fülöp szigetekkel. Amihez boldogan csatlakozna Japán és Ausztrália is. Ez már egy olyan haderő, ami ellen Kína csak veszíthet. A nukleáris opció nyilván nem játszik, mert egyrészt Kína nem rendelkezik túl sok robbanófejjel, az Egyesült Államok viszont igen. Hagyományos fegyverzetek terén az említett koalíció jóval felülmúlja a kínai hadsereget. Egy kérdés maradt csak. Vajon ezek az országok felismerték-e, hogy Taiwan után ők következnek? Ha igen, a koalíció kialakítása gyorsan megtörténhet.

Kanyarodjunk vissza most Ukrajnához.Itt a szituáció több szempontból is más. Az egyik lényegi különbség, hogy bár a támadó fél hadászati erőfölénye itt is óriási, (éppúgy mint a Kína-Taiwan viszonylatban) de az agresszor gazdasági háttere sokkal-sokkal gyengébb. Egy háború költséges dolog, még akkor is, ha az orosz csapatok kifosztják Ukrajnát. Ismerve a két ország történelmét, az oroszok könnyen kaphatnak egy újabb Afganisztánt a nyakukba. Az ukrán nacionalisták nem fogják könnyen feladni, és Oroszország nem fogja bírni gazdaságilag Ukrajna megszállását, hiszen már a mostani szakadár területek fenntartása is nehezére esik, dacára annak, hogy ezeken a területeken az életszínvonal drasztikusan visszaesett.

Egy ilyen háború esetén Oroszországnak további gazdasági szankciókkal kell számolnia, és van esély arra is, hogy az Északi Áramlat 2-be beleölt rengeteg pénz is veszendőbe megy. Az Európai Unió nem akar egy határaihoz közelebb kerülő Oroszországot, és ami azt illeti, mi magyarok még úgy sem (ezt kivételesen még Orbán Viktor is kinyilvánította egy beszédében). Úgyhogy háború esetén az Unió Lengyelország és Románia - no meg persze az USA követelésére komoly gazdasági és haditechnikai segítségben fogja részesíteni Ukrajnát. Az USA szintén. Azt erősen kétlem, hogy akár egyetlen NATO katona is részt venne ukrajnai hadműveletben, hacsak nem békefenntartásról van szó, de az több mint valószínű, hogy az orosz hadsereg egy ilyen konfliktus esetén fejlett nyugati fegyverekkel kerülhet szembe. Ez történt Afganisztánban is, ahol elég volt vállról indítható Stinger rakétákkal felszerelni a mudzsahedineket ahhoz, hogy a szovjet légierőt megbénítsák. Annó az afganisztáni kaland az egyik utolsó és egyben a legnagyobb szög volt a Szovjetunió koporsójába. Egy ukrajnai fiaskó minden bizonnyal a Putyin korszak végét jelentené, és óriási mértékben kihatna Oroszország stabilitására és nemzetközi súlyára. Putyin egy dörzsölt politikus, ezért valószínűnek tartom, hogy számol ezzel a lehetőséggel. De könnyen előfordulhat, hogy belső nyomás is éri, és itt nem Navalnijra gondolok. Oroszországban hirtelen szoktak kiemelkedni új vezetők, maga Putyin is szinte az ismeretlenségből került az ország élére. Lehet, hogy már kopogtat az új jelölt, csak mi nem tudunk róla. Tény, hogy az elnök népszerűsége kitartóan csökken, egyre inkább béna kacsaként viselkedik. Mao Ce Tung ebben a helyzetben indította el a kulturális forradalmat, hogy hatalmát meghosszabbíthassa. Putyin inkább külső ellenséget keres, és Ukrajna épp kapóra jön.

Jelenlegi állás szerint én háborúra tippelnék, de remélem nem lesz igazam.