Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy petesejt. Ez a petesejt aztán megérett, és egy anyaméhben találkozott egy ondósejttel, aminek az eredménye egy gyönyörű kislány lett. 

Egy alkalommal, amikor a kislány három éves volt, a szülei vásárolni vitték, és beültették a bevásárló kocsi gyerekülésébe. A kislány unatkozott, és nekidugta az arcocskáját a kocsi fogantyújának. Kellemes puha műanyagszerű tapintása volt, mint a játékainak, ezért rá is harapott. Az anyukája, amikor meglátta, nagyon megharagudott, és rákiabált. De ekkor már késő volt. A kocsit előtte egy olyan ember tolta, aki meningitisben szenvedett.

A kislány testét egy nap múlva kiütések lepték el, és magas láza lett. Rettenetes nagy bajba került, szerencsére időben bevitték a kórházba. Ott három hétig küzdöttek az életéért, és végül a szervezete sikeresen legyőzte a kórokozókat.

Amikor a kislány tizennégy éves lett, újabb tragédia érte. Egy nagy vihar során a balatoni nyaralójukra rádőlt egy fenyőfa, ami épp a kislány szobáját zúzta porrá. Az őrangyala szerencsére vigyázott rá, és csak a keze tört el, de mindössze pár centin múlt az élete.

Amikor a kislány nagylány lett, felvették egy egyetemre. Míg oda járt, a lány nagymamája hozzájuk költözött, mert már nem tudta ellátni magát. A lány is sokat segített az ápolásban, aztán a nagymama a diplomaosztó előtt két héttel meghalt. A lány beszélt vele utoljára. A nagymama nem félt a haláltól, azt mondta, boldogan hal meg, mert érzi, hogy a családja biztonságban van.

A lány lediplomázott, és dolgozni kezdett. A barátnőivel gyakran eljárt szórakozni, mígnem az egyik megbetegedett. Méhnyakrák. Még egy évig élt. A lány sokat látogatta a kórházban, végignézte, ahogy felemészti a halálos kór. Ő volt az utolsó, aki beszélt vele. A barátnője szomorúan, és kétségbeesetten halt meg.

A temetésén a lánynak a nagymamája jutott eszébe, aki boldogan kelt át a másvilágra. Egy különös érzés kerítette hatalmába. Ettől kezdve ha meglátott egy kisbabát, mindig a nagymama szavai idéződtek fel az emlékezetében. Rövidesen összeismerkedett egy fiúval, akivel össze is házasodott, és házasságuk második évében örömmel vette észre, hogy terhes.

A terhesség rendkívül megviselte. Több foga is tönkrement, cukorbeteg lett, és a felborult hormonrendszere miatt nagyon elhízott. A szülés után aztán ketten maradtak a kisfiával, mert a férje elhagyta őket. Az apa nélkül felnőtt gyerek nehezen kezelhető volt, rengeteg fájdalmat, bánatot okozott az édesanyjának.

Ám amikor a fiú értelme kivirágzott, és megértette mi történt velük, nyomasztani kezdte, hogy az anyja mennyi mindent feláldozott azért, hogy ő felnőhessen. Amikor tizennyolc évesen leérettségizett, - bár tudta hogy hülyén fog hangzani - megkérdezte az anyját, hogy megérte-e ez a sok áldozat, a betegségek, a rossz fogak azért, hogy ő felnőhessen. Az anyjának erre a nagymama jutott az eszébe, és azt mondta, hogy igen.

Azt kérdezheted - és joggal - hogy miért fontos ez a teljesen sablonos történet? A válasz erre a címben rejlik, a sztori érdekességét az adja, hogy egy allegória.

Február elseje van, és 15 fokot mutat a hőmérő. Odakinn egy műanyag zacskót kerget a szél, Elon Musk  rakétája pedig nemrég esett át egy sikeres teszten.

Miért írom ezt most? A történetben kit vagy mit jelképez a lány? És a fiú? Mit jelentett a betegség, mit a nyaralóra zuhant fenyőfa? A barátnő halála mit jelképezett? Ha megfejted, tudni fogod miről is szól igazából ez a bejegyzés.

Szóval ha lesz egy komment, ami rákérdez, akkor leírom a történetet újra, de már az igazi szereplőkkel, és kifejtem rendesen. Természetesen az is ki fog derülni, hogy miért van ennek most mindennél fontosabb aktualitása.

u.i. A félművelt fitneszedző szerencsétlen nyilatkozatához semmi köze.

u.u.i.A szinglikhez sincs köze.

u.u.u.i A megfejtéshez kattints ide!