Elnézést a trágár szóhasználatért, de ez most másképp nem megy.
Mai rövid bejegyzésem azzal a feladattal próbál megbirkózni, hogy utánajárjon ezen népszerű káromkodás eredetének.
Ennek oka pedig az, hogy eme trágár mondat egyáltalán nem arról szólt eredetileg, amire manapság gondolunk. Képzeletünk nyilván könnyedén vizualizálja a benne rejlő műveletet, a valóság azonban az, hogy a felszólításnak eredetileg semmi köze se volt a lovakhoz.
A lófasz itt ugyanis valójában a lofat módosult alakja. A lofat pedig egy török szó. Maga a káromkodás is a török korból való, a végvári vitézek gyakran mondogatták egymásnak. A törökök aztán eltűntek, az idegen szóval pedig a magyar köznyelv nem tudott mit kezdeni. Így lett a lofatból lófasz.
S hogy mit jelent magyarul a lofat?
Karót.
Kezditek kapisgálni?
A karóbahúzás ugyebár a törökök egyik kedvenc kivégzési módja volt, még ha nem is ők voltak az eljárás kifejlesztői.
A műfaj vitathatatlan bajnoka Havasalföldön látta meg a napvilágot. Egykori szomszédunk, Vlad Tepes, azaz Drakula fejlesztette az eljárást tökélyre - nagymértékben épp a török foglyokra támaszkodva. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy nevében a Tepes szó kifejezetten erre a kedvenc tevékenységére utal.
Ennek fényében a mai káromkodás mindössze egy szelíd eufémizmusnak tűnik az eredeti jelentéséhez képest.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.