Amikor 6 éve csatlakoztunk az Unióhoz, még tévénéző ember voltam, mostanra viszont teljesen leszoktam róla, számítógépen olvasok híreket, nézek nagy ritkán filmeket. De mondom, akkor még néztem tévét, így volt szerencsétlenségem egy Eurovíziós dalfesztivált is megnézni. És itt most álljunk meg egy pillanatra! Mielőtt a kedves olvasó felállítaná a prekoncepcióját, hogy itt most Wolf Kati 22. helye miatt akarom a sebeket nyalogatni, előrebocsátom, hogy erről szó sincs.

Azt persze a felvezető után lehet sejteni, hogy finoman szólva nem vagyok a műsor rajongója. Egyáltalán nem így alakult volna persze a véleményem, ha ez a műsor a zenéről szólna, de itt speciel ez az, ami a legkevésbé fontos. Valami oknál fogva ez a műsor odamanőverezte magát, hogy a dalok versenye helyett mindenki azt akarja megmutatni, hogy mennyire kúl. Három fő típust lehet itt megfigyelni:

1. A nemzeti szósszal leöntött melldöngető csiricsáré produkciók

2. A "Ki tudja legszánalmasabban utánozni az amerikai sztárokat?" verseny országonkénti győztesei

3. Az úgynevezet "vicces" produkciók.

Az építőelemeket tekintve az alábbi szabályok érvényesülnek:

1. A dal legyen teljesen lapos, unalmas, semmitmondó. Lehessen csillogtatni benne énekesi kunsztokat mutogatni.

2. Az előadott show minél izzadságszagúbb, annál értékesebb.

3. Ha az előadónak esetleg volna normális száma is, akkor véletlenül sem szabad azzal nevezni.

Ezen a fesztiválon utoljára 2006-ban hangzott el jó szám, a finn Lorditól, akik végre kitaláltak valami formabontót, és a sok bájgúnár közé beneveztek egy heavy metál/ hard rock dallal. Nyertek is vele. Ami elég furcsa, mert alapjában véve nem az ilyen zenék rajongói nem szoktak ilyen geil műsorokat nézni, mégis rekordszavazat érkezett a dalukra.

Aztán azóta semmi. Pedig még ha csak a magyar kiküldötteket nézzük, akkor is lehetett volna erős dalokat letenni az asztalra. Nem értem, hogy miért mindig gyenge szentimentális, semmitmondó, butuska dalokkal nevezünk? Illetve nem csak mi, hanem minden ország? Ha normális dalok lennének, akkor nem az számítana, hogy ki honnan jött, hanem hogy milyen zenét hozott. Wolf Kati egy nulla, őtőle semmi komolyra nem lehetett számítani, de pld. a Noxnak és Ruzsa Magdinak vannak olyan számai, amik simán kiemelkedtek volna az Eurovíziós dalok iszonyatosan alacsony színvonalú mezőnyéből. A Noxnak miért nem jutott eszébe a Szzszor ölelj-el indulni? Vagy a Táncolj-al? Ruzsa Magdinak a Hip Hop-al? Keresztbe kasul végigverték volna ezek a dalok a sok szart. Mondom ezt úgy, hogy egyik előadót se kedvelem túlzottan, a számaikat nem hallgatom. Csak egyszerűen idegesít a forgatókönyv, hogy ha már eljutunk oda, hogy kiküldjünk valakit, akkor miért nem egy normális dallal küldjük ki? Ez valami előírás, hogy ide csak szarral lehet jönni? Mert ez esetben a Lordi jól átverte a palánkon a szervezőket annó.

Két dolgot szeretnék még megjegyezni.

1. Aki Wolf Kati 22. helyét megalázónak érzi, az gondolkodjon el azon, hogy az összes dal ugyanolyan szar volt, ergó totálisan mindegy, hogy ki hányadik lett. A befutó azeriek az ótvar szar zenéjükkel semmivel sem fognak többre jutni, mint Wolf Kati a sajátjával.

2. Könyörgöm, felejtsük már végre el azt, hogy minden produkciónk mögé odarakjuk a Parlament látképét! Kurvára senki sem kíváncsi ilyen árukapcsolásra, az emberek itt a dalokra lennének kíváncsiak, és senki sem szereti, ha normális dal híján a különböző nemzetek a saját szimbólumaikkal próbálják befolyásolni. A Parlament sokat jelent nekünk, de a többi ojrópiai nemzetnek kb semmit. És itt őket kell meggyőzni, hogy szavazzanak ránk, nem a magyarokat, akik (már az a kevés aki nézi) úgyis hazaszavaznak. Tessék már kérem elhinni, egy ilyen versenyen egy jó dal százszor többet ér, mint akármennyi nemzeti szimbólum.