Hogy Ádámtól és Évától kezdjem, az esküvőnk után megígértem a feleségemnek, hogy öt év múlva nagyobb lakásba költözünk a jelenlegi másfélszobás panel helyett. Ennek alapja az esküvőn kapott pénz volt, amit egy baráti kölcsönnel alaposan megtoldva alapítottunk egy kft.-t, én meg szabadúszó lettem a szoftverpiacon. Ez leginkább akkor jövedelmező, ha az embernek van hozzá kapcsolati tőkéje. Én ezzel kb. közepes szinten álltam, de  elég volt ahhoz, hogy a kis cégünk jövedelmező legyen. Hamarosan evások lettünk, amely egyébként szerintem messze a legjobb, ami egy céggel történhet ma európában.

Hadd térjek ki az evára egy kicsit bővebben: Meggyőződésem, hogy ezt az adónemet a szocialisták arra találták ki, hogy evás cégeken keresztül vegyék ki a pénzt az állami költségvetésből.

A Fidesz első kormányzása idején, ha hinni lehetett a szóbeszédnek, az állami pályázatok elnyerésének szokásos tarifája 10% volt a zsebbe. Az MSZP-SZDSZ koalíció idején ezt a gyakorlatot felváltotta az a módszer, hogy az elnyert összeg harminc százalékáért egy kijelölt tanácsadócéggel is kellett még szerződni bármire.

Nos, az evát mintha kifejezetten ezekre a tanácsadócégekre faragták volna. Jellemzően ezeknek költségeik nem igazán vannak és mint tudjuk eva esetén nem számolhatóak el a költségek. Az eva mértéke eleinte 20 % volt, ami azt jelentette, hogy az ember 100 Ft után kiállított egy számlát 25% Áfával megfejelve, majd ennek a 125 Ft-nak a 20%-át befizette adóként, a többit meg simán zsebre tehette, még osztalékadót sem kellett fizetnie. Az én szerencsém az volt, hogy ezt a törvényt nyilván nem lehetett csak a tanácsadó cégekre alkalmazni, így a többi olyan vállalkozás is jól járt, ahol nem voltak jelentősek a költségek. Ilyenek pld. a jogi irodák, a könyvelők, a szoftverfejlesztők.

Egyszóval a vállalkozásunk szépen ment, a bürokráciával ugyan néha meg kellett küzdeni, és az eva mértéke is elég sokat nőtt, de még a mai szinten is megéri.

Így aztán úgy tűnt, hogy a nagyobb lakás megvételével nem lesz különösebb gond. Még a vállalkozás indulásának évében megtalált egy ismerős, hogy az egyik biztosítón keresztül lehet olyan életbiztosítást kötni, amivel a távolkeleti tőzsdék szuper papírjainak segítségével extra nyereségeket lehet kicsiholni. Sajnos beszálltam, és vállaltam, hogy évente egymillió forintot ebbe beleteszik. Előre elárulom, hogy ez meglehetősen rossz döntés volt, a történet végén azt is elárulom, hogy miért.

Szóval szépen gyülögetett a pénz, de aztán megszülettek a gyerekek, s azt vettem észre, hogy alig tudunk megtakarítani valamennyit. Másodállásra sajnos nem volt időm, végül kínomban arra jutottam, hogy megpróbálom a tőzsdén forgatni a pénzemet, mert a banki kamatok nagyon gyengén jövedelmeztek. Először MOL részvényt vettem, s nagy szerencsémre ez még azelőtt történt, hogy az ÖMV megindította a támadását ellene. Mikor az elkezdődött, a Mol papírok 20000 Ft-ról felmentek 27000 Ft-ra, és itt ki is szálltam belőlük. Ezzel nagy szerencsém volt, mert hamarosan meghozták a Lex Mol-t, aminek hatására a részvények értéke jóval 20000 Ft. alá süllyedt.

Mivel a MOL-ban már nem bíztam, az OTP-re kezdtem koncentrálni. Figyeltem a grafikonjait, s mikor egy átmeneti 11000-es csúcs után 7600 környékére süllyedt az OTP papírok árfolyama, úgy gondoltam hogy beszállok.

Rá két hétre Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy az ország csődközeli helyzetben van, és az IMF segítségét kérjük. Mondanom sem kell, az OTP papírok zuhanórepülésbe kezdtek. Mai fejjel már úgy döntenék, hogy ilyen esetben ki kell szállni belőlük, veszteség ide vagy oda. Megnéztem a grafikonokat, és megállapítottam, hogy a válság egy-két évig fog tartani, s utánna még talán nyerek is valamennyit a papírokon. Csakazértis nem adtam el. Ez hiba volt, s az is hamarosan kiderül, hogy miért. Kb. fél év múlva az OTP papírok értéke az elképesztő 1400 Ft-os mélységben tanyázott. Ez köszönhető volt Gyurcsánynak is, de a Morgan Stanley is besegített némi igen gyanús nyilatkozattal és tranzakcióval.

Közben meg elkezdtek jönni a kedvező hírek a világgazdaságból, hogy az állami tőkeinjekciók beindították a gazdaság motorját. Úgy éreztem, hogy eljött az idő, s ami pénzt csak össze tudtam kaparni, azt befektettem OTP részvényekbe. Ha korábban, a lejtmenet elején meghozom azt a mai fejjel logikusnak tűnő döntést, hogy veszteséggel de kiszállok az OTP-ből, akkor sokkal több pénzem lett volna beszállni az alján, és most lehet, hogy a Rózsadombon veszek lakást, de hát nem ez történt. Bejött a számításom, az OTP tényleg elkezdett erősödni. Ami közben még befolyt kis pénz, azt is folyamatosan OTP részvényekbe fektettem. Végül aztán 7000 Ft-os árfolyamnál kiszálltam, mert már annyira szűken voltunk a lakásban, hogy nem halogathattuk tovább a nagyobb lakásba költözést.

Ekkor elővettem azt a bizonyos - bejegyzés elején említett - életbiztosítást, hogy megnézzem mennyit hozott. Az eredmény kiábrándító volt. Miközben én a minimális tőzsdei tapasztalatommal igen tisztes nyereséget hoztam össze a magyar tőzsdén, az igen tisztelt Brókernet az életbiztosításomra befizetett elég vaskos összegnek kb. a negyedét elvesztette azokon az ázsiai tőzsdéken, amelyeket a válság nem is érintett annyira.. Itt döntöttem el, hogy engem tovább nem fognak átvágni, s megszüntettem az életbiztosítást, a veszteséget meg kénytelen kelletlen lenyeltem.

 A történetemből két fontos tanulságot lehet levonni:

1. Bánjunk óvatosan a külföldi tőzsdék hatalmas nyereségeivel csalogató brókercégekkel! Egyrészt óriási jutalékokkal dolgoznak, másrészt messziről jött ember azt mond amit akar. Ők jellemzően részvénycsomagokkal dolgoznak, amik arra jók, hogy igazából nem lehet tudni, hogy pontosan milyen papírok vannak bennük, ezért nem ellenőrízhető, hogy mi történik pontosan. Sok brókercég bukott már meg azzal, hogy a veszteségeket mindig az ügyfelekkel nyelették le, a nyereségek meg főleg a saját számláikon landoltak. Ehhez csak az kellett, hogy a portfoliókat ide-oda alakítgassák, ami még elvileg törvényes is, de teret ad a manipulációnak.

2. Igazán nagyot kaszálni a tőzsdén a válságok idején lehet. Akinek befolyása van a nemzetközi értékpapírpiac árfolyamainak alakulására, az óriási profitot tud kicsiholni egy válságból. Ezek a szereplők a bankok, a brókercégek és a hitelminősítők. Ha ezek összefognak, akkor gyakorlatilag bármit meg tudna csinálni. Kb. egy hónapja történt, hogy az amerikai bankok nyilvánosságra hozták a jelentéseiket a pénzügyi helyzetükről. Nagyon érdekes dolgok derültek ki belőle. Az történt, hogy pont azok a bankok, akiket csak hatalmas állami pénzinjekciókkal tudtak megmenekülni az összeomlástól, mind iszonyatosan megszedték magukat a tőzsdéken. Figyelem! Nem a szokásos banki tevékenységekkel hozták össze az óriási nyereségüket, hanem tőzsdézéssel! Rakjuk össze a kirakós darabkáit. A befolyásos bankok tele voltak olyan kihelyezett pénzekkel, amikről lehet tudni, hogy nem fognak megtérülni. A bankok kitalálták, hogy ezeket a hiteleket eladják más jó hitelekkel összecsomagolva a hitelminősítők asszisztálásával külföldi befektetőknek, akik igazából nem tudták, hogy mit vesznek. A rossz hitelek egy része így eltűnt, azon az áron, hogy a probléma szétterült az egész világban. A maradékkal is kellett kezdeni valamit. Mivel ezek a bankok vezérlik az amerikai jegybankot, nagyon nagy ráhatásuk van az amerikai részvénypiacra. A válság kirobbant, ezekbe a bankokba dőlt az állami pénz. A hitelminősítők hirtelen elkezdtek mindenkit leminősíteni, a részvényárak a mélybe estek. A hatalmas állami pénzekkel kitömött bankok aztán egy kis kivárás után a kapott pénzen jól bevásároltak a tőzsdén, ebből mindenki azt hitte, hogy most már érdemes befektetni. A tőzsdék elindultak felfelé, a bankok gennyesre keresték magukat, még az állami pénzeket is vissza tudták fizetni. Kb. ez történt a válságban. Az én szerencsém, hogy Magyarország kicsi fáziskésése miatt én is jókor szálltam be, s a nagy manipuláció egy kicsi haszonélvezője lehettem. Hát ebből lett az új lakásunk.

S a végére egy kis reklám: