2009. november 18. 14:11 - Gazz

Egy kis kozmológia

Hétfő este mozdulni sem volt erőnk, csak hevertünk Julcsival a kanapén, és kapcsolgattuk a tévét. Végül a Discovery-n kötöttünk ki, ahol egy kozmológiai ismeretterjesztő film ment, s nagy örömömre Julcsi is élvezhetőnek találta.

Ebben volt szó  a sötét anyagról, és a sötét energiáról, melyek ma a reggeli tekerés közben erős ötletelést indítottak el bennem.

Hogy kicsit könnyebben emészthetővé tegyem a témát, kezdjük egy kis közérthető ismertetővel.

Amikor a múlt században kezdtek egyre jobb és jobb távcsöveket építeni, a kutatók örömmel látták, hogy az univerzumunk telis-tele van galaxisokkal. Alapvetően két fajtájuk van, az elliptikus galaxisok, amelyek úgy néznek ki, mint egy felhő, valójában csillagok milliárdjai alkotják, másrészt  pedig a spirálgalaxisok, amelyek olyanok mint egy örvény. Azóta kiderült, hogy ezek közepén egy egy óriási fekete lyuk van, s ebbe örvénylenek bele a körülötte levő csillagok. Mivel az anyagáramlás a lyukba a galaxis tömegéhez képest elhanyagolható, ezért kívülről inkább csak annyi látszik, hogy a spirálgalaxis szépen forog.

De nem csak forog. Ugyanis, mint azt fentebb említettem, az univerzum tele van galaxissal, és ezek egymást is vonzzák. Ha közel vannak egymáshoz, akkor össze is ütközhetnek. Példának okáért az Androméda galaxis is bele fog ütközni a Tejút rendszerbe.

A galaxis tömegét viszonylag jól meg lehet becsülni a méretéből. Egy átlagos csillagsűrűséggel számolva, a galaxis távolságának ismeretében meghatározott kiterjedését alapul véve könnyen kikalkulálható, hogy kb. mennyi anyag található benne, ebből meg elég jól kiszámolható, hogy milyen gyorsan illenék közeledni két egymás közelében tartózkodó galaxisnak egymáshoz.

Na itt a bibi. Ugyanis a galaxisok nagy ívben tojnak a számokra, rendre más sebességet mutatnak, mint azt a tudósok kiszámolják. Akik hamarosan felismerték, hogy a galaxisok úgy mozognak, mintha a tömegük jóval nagyobb lenne, mint ami a látható részük alapján várható lenne. Ezért aztán kitalálták, hogy a galaxisok jelentős részét az úgynevezett sötét anyag alkotja, amiről csak két dolgot tudunk biztosan, mégpedig azt, hogy:

  • van tömege
  • totál láthatatlan

Ilyen sötét anyagért nem kell persze messzi galaxisokig utazni, a tejútrendszer is jól ki van vele tömve, csak éppen nem látjuk.

Érdekes, hogy a Newtoni - később Einsteini - törvényekkel leírt bolygómozgást ez a sötét anyag nem tűnik befolyásolni. A föld, meg a többi bolygó pont úgy mozog a nap körül, mint ahogy a tömegük alapján az várható. Viszont vannak apró jelek, hogy azért még sincs minden rendben. A távoli bolygók kutatására küldött űrszondák nem pontosan úgy mennek, ahogy azt kiszámolták. Kicsit lassabbak. Ugyanakkor egy Föld mellett elsuhanó másik űrszondánál pedig a vártnál nagyobb gyorsulást tapasztaltak, ha az az egyenlítő síkjában, forgásirányban haladt el bolygónk mellett, és lassulást, ha ellentétes irányban haladt.

Tehát van itt valami, ami valamilyen szinten kapcsolatos a forgással. Nem ártana megnézni, hogy az amúgy nem forgó elliptikus galaxisok körül ugyanúgy tanyázik-e sötét anyag, vagy az inkább a forgó spirálgalaxisokat preferálja.

Léteznek persze egyszerű magyarázatok a sötét anyag mibenlétére. Lehet a sötét anyag pld. neutrínó, ami elég rendesen áramlik ki a napunkból is, csak annyira tojik minden más anyagra, hogy igen nehéz eggyel is kapcsolatba kerülni. Inkább átmegy mindenen, mintsem leereszkedjen és kölcsönhatásba lépjen holmi alantas egyéb anyagokkal.

A nap működése alapján kb. lehet tudni, hogy a csillagok mennyi neutrínót bocsátanak ki, és hát az a büdös nagy igazság, hogy elég keveset. Hacsak az ősrobbanáskor nem keletkezett valami óriás mennyiségű neutrínó, akkor nincs belőlük elég, ahhoz, hogy komolyan szóba jöhetőek legyenek mint sötét anyag.

Aztán vannak még a fekete lyukak. Normál fekete lyuk úgy keletkezik, hogy egy szupernova felrobban, s amikor kiadta magából az ereje nagy részét fény, röntgen, stb sugárzások formájában, akkor nem marad elég ahhoz, hogy a hatalmas tömeg gravitációjával megbírkózzon. Ebből aztán az lesz, hogy a hatalmas forró gázlufi mikroszkópikus méretűvé zsugorodik. Pontosan nem tudjuk, hogy mekkorává, mert lesz körülötte egy olyan tartomány, ahol a gravitáció még elég erős ahhoz, hogy a fényt is rabul ejtse. Mivel a fénynek van tömege, a fekete lyuk belsejében levő anyag gravitációs vonzása szépen fogja, és magához húzza a fény részecskéit, így aztán marad a sötétség. Ezt a határt, amitől beljebb már a fény is csapdába esik, hívják eseményhorizontnak. Hogy ezen a sötéten belül mi van, arról nincs fogalmunk. Hipotéziseink viszont igen.

  1.  Mivel a fekete lyuk anyaga összehúzódás közben felmelegszik, könnyen lehet, hogy egy bizonyos méretnél annyira meleg lesz, hogy a részecskék hőmozgása miatt már nem tud jobban összehúzódni. Gondoljuk el, mit tudunk jobban összeszorítani, egy zsák nyüzsgő darazsat, vagy egy zsák lefagyasztott méhet? Ez a végső méret szükségszerűen az eseményhorizonton belül van, és nyilván nem nulla. Nem tudjuk. De ha az elemi részecskéknek van oszthatatlan minimális építőköve, akkor az a bizonyos gömb ezekből az alaprészecskékből áll. És forró, mint a veszedelem. Csak ez a forróság a nagy gravitáció miatt nem tud kisugározni.
  2.  Mióta Einstein a gravitációs vonzást a tér görbületével helyettesítette, a fizikusok azóta feltételezik, hogy a tér lehet annyira görbült is, hogy "átszakadhat". Mint amikor egy kifeszített gumihártyát alul összecsípünk, és lefelé húzzuk, míg átszakad az alja. Na ez lenne a másik elmélet, miszerint a fekete lyuk egy ilyen pontszerű szakadás. Matematikailag megközelítve gondoljunk az y=1/x függvényre. Ez olyan, hogy x=1 -nél egy az értéke, aztán ahogy közeledünk a nullához a függvény szédítő ütemben emelkedik. Nullánál tetszőlegesen nagyob szám esetén van értéke, viszont a nullában nem meghatározható, ergó nincs értéke. Ez a nincs ez most itt nem nullát jelent, hanem hogy nem meghatározható. Ha mindenképpen mondanunk kell valamit, akkor azt mondhatjuk hogy végtelen az értéke. Namost az elmélet szerint a fekete lyuk is ilyen valami, a közepén egy nulla sugarú térrészben ott van a belehullott anyag, amit egy rendkívül erősen megnyújtott tér vesz körül. Mintha azt a bizonyos gumilepedőt a végtelenségig kihúztuk volna lefelé. Hogy ott mi lesz az anyaggal, arról ezúttal sincs információ, csak feltételezések. Az én ma reggeli ötletelésem az, hogyha így van, akkor könnyen lehet, hogy az anyag egy másik, új univerzumba lyukad ki. Mivel ez az univerzum a fekete lyukon keresztül fel van fűződve a mi univerzumunkra, ezért azon keresztül a tömege továbbra is hatást gyakorol a mienkre, de akik abban az univerzumban vannak, a fekete lyukat mint a saját ősrobbanásukat élik meg. Ez a hipotézisem viszont feltételezi azt is, hogy a mi ősrobbanásunk is egy másik univerzumba vezető fekete lyuk. Az nem ellentmondás, hogy a fekete lyuk egy stabil hosszan fennmaradó valami, az ősrobbanás pedig pillanatszerű, mivel a fekete lyuk közepén, pont ott ahol a tér görbülete végtelenné válik, ott az idő is elveszíti az értelmét, és semmi akadálya annak, hogy amit a fekete lyuk oldalon hosszú időperiódusnak élünk meg, az a másik oldalon csak egy pillanatnak hat. 

Na most hogy a fekete lyuk szerencsére nevével ellentétben egyáltalán nem láthatatlan. A piszok nagy vonzásával egy rakás anyagot húz maga köré, és ahogy ez az anyag szépen belehullik a lyukba, előbb szépen összesúrlódik. Az ősemberek óta tudjuk, hogy a súrlódás hőt termel, nos ezúttal olyan nagy a súrlódás, hogy nemcsak hő, de fény, sőt kozmikus sugárzás is termelődik. Így a feketelyuk környéke látható. Mindezek ellenére  egy szomszédos galaxis fekete lyuk tartalmát nem egyszerű feladat meghatározni. Itt a tejútrendszerben is van néhány amelyek tömege a környékén levő csillagok mozgásából meghatározható, de egy másik galaxisról nem tudunk ilyen részletes felbontású képet kapni.

Mégsem valószínű, hogy a sötét anyagot fekete lyukak alkotnák. Leginkább azért nem, mert ha így lenne, akkor a rengeteg fekete lyuk eszméletlen sok röntgen, gamma, és egyéb sugárzást bocsátana ki az előbb említett folyamat eredményeképpen, amit könnyen felismernénk.

Úgy néz ki, hogy a sötét anyag nem bocsát ki semmiféle sugárzást.

Legalább ilyen rejtélyes a sötét energia mibenléte is. Az hogy létezik, az abból következik, hogy a világegyetem tágul. Hogy ez így van, azt viszonylag egyszerű bizonyítani. Gondoljunk arra, hogy ülünk az út szélén, és jön egy autó. Ahogy elmegy mellettünk kb. egy zsííííívúúúúúúm hangot ad ki. A zsíííííí szakasz során magas hangot hallunk, ekkor az autó közeledik. Amikor épp mellettünk van, akkor egy pillanatra meghallhatjuk az autó igazi hangját, amit a motor ad ki, ezután rögtön átvált a vúúúúúúm szakaszba, amelyet mélynek érzékelünk. Ez a Doppler effektus. Röviden annyi, hogy minden közeledő hangos tárgy hangját magasabbnak érezzük, minden távolódóét meg mélyebbnek.

Namost a csillagoknak, galaxisoknak nincs hangjuk, van viszont fényük. És a doppler effektus ugyanúgy működik fényre is, csak jóval gyorsabban kell a tárgynak mozognia ahhoz, hogy a hatás szembetűnő legyen. Na most a fény esetén a mély hangoknak a vörös szín felel meg, a magasaknak a kék. Furcsamód az 1900-as évek elején azt tapasztalták, hogy a távoli galaxisok fénye nem fehér, hanem vöröses színű. Sőt, minél távolabbi, annál vörösebb. Nagyon jó, a vörös színt szeretjük, de miért van ez? Nem valószínű, hogy azokban a galaxisokban ne a hidrogén alkotná a csillagok tüzelőanyagát. Akkor viszont csak egy magyarázat marad, hogy ezek távolodnak tőlünk, méghozzá bazi gyorsan.

Na de ez hogy lehet? Hiszen a galaxisoknak tömegük van, ami viszont a gravitáció révén vonzerőt eredményez a galaxisok között, ez pedig azt jelenti, hogy a galaxisoknak inkább össze kéne rántódni. Jó, tegyük fel, hogy a galaxisok az ősrobbanáskor akkora lendületet nyertek, hogy a gravitáció nem tudta még lefékezni őket, de ami késik, nem múlik. szépen lelassulnak majd, aztán mindenki szépen visszafordul.

Van egy kis gond azonban. Ezek a genyó galaxisok nemcsak simán szétmásznak,  de mindezt egyre gyorsabban teszik. Magyarán gyorsulnak. Ahhoz hogy valami gyorsuljon, ezt minden autós tudja, ahhoz bizony energia kell. Ezt viszont nem látjuk, hogy honnan jön. Pedig óriási energia, ha az egész univerzum gravitációját is le tudja győzni. Más megnyilvánulása egyébként nincs. Azon kívül, hogy szívatja a gravitációt, mást nem csinál.

Viszont egyre erősebbé válik. Ezzel az a baj, hogy ez nemre és fajra való tekintet nélkül taszít. Ez a mániája. Hogy szétválaszt. S mivel erősödik, egyszer, nagyon nagyon nagyon sok idő múlva el fog jutni odáig, hogy már nemcsak a gravitációt semlegesíti, hanem az elektromosságot is. Akkor pedig szét fognak hullani az atomok. Aztán tovább erősödik, és az atommagok is hasonló sorsra jutnak, és a világegyetem visszatér az elemi részecskék világába.Kíváncsi vagyok, hogy mire fog menni a fekete lyukakkal...

 A sötét energia megléte egyébiránt messzemenően sérti az energiamegmaradás elvét. Egyenlőre még alig észrevehetően ugyan, de akkor is sérti. Vagyis a törvények, amin a világképünk alapul, csak bizonyos elhanyagolásokkal érvényesek.

Az új világegyenlet megalkotása - ami ezeket az anomáliákat megmagyarázza - feltehetőleg sokkal nagyobb durranás lesz, mint amit Einstein művelt a múlt század elején. De Zweisteinre - úgy néz ki - egy ideig még várnunk kell.

 

17 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gazz.blog.hu/api/trackback/id/tr451534281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scientia 2009.11.28. 11:52:17

A sötét anyag nem egyetlen anyag, két csoportja van: "forró sötét anyag" (Hdm), és a "hideg sötét anyag" (cdm).

A Hdm nehez észlehető hideg gázködök, barna törpék, fekete lyukak, hidrogénfelhők stb. Összefoglalva barionikus anyagnak nevezik. Ezek a távcső, és észlelési technológia fejlődésével idővel látható anyaggá válnak.

A Cdm jóval türkösebb mivel részecskéi (wimpek, axiono, neutrínók) csak gyengén vagy egyáltalán nincsenek kölcsönhatásba a normál (barionikus) anyaggal. A probléma az, hogy csak az úgynevezett wimpek, axionok, és neutrínók adják a Cdm-et, vagy több száz eddig ismeretlen részecskefajta?

Sötét Energia

Létére az úgynevezett Ia tipusú szupernóvák fényességértékéből kiszámított és elméleti érték különbségéből mért adatokból, plusz azóta sikerült kimutatni a mikrohullámú hátérsugárzás fluktuációiban is.
Egyáltalán nem mond ellen (ezt honnan veted???) az energiamegmaradás törvényének. Hatását negatív nyomásként szokás említeni, ami a gravitációt - nagy távolságokon - gyengíti.

"Kíváncsi vagyok, hogy mire fog menni a fekete lyukakkal..."

A fekete lyukak kb. 10 a 180 év eltettével, elpárolognak, és egy robbanásban elpusztulnak. A világegyetemben lévő elektronok, kvarkok (és egyéb részecskék) közti távolság átlagosan 1 fényév lenne. Továbbszámítva ezt a gondolatmenetet újabb nagyléptékű kölcsönhatásokat fedeznénk fel, persze jóval lassúbb, és gyengébb lenne ez a hipotetikus univerzumban ahol újfajta törvények közt, újfajta állapotok lépnének fel az "anyagban"...

Gazz 2009.11.30. 16:45:20

@scientia: Korrekt hozzászólás!
Egy dolgot fűznék hozzá. Ha a sötét energia ( mely lényegesen érdekesebb és messzebbre vezető problémakör, mint a sötét anyag - és emellett nem sok közük van egymáshoz ) nagy távolságokban hat csak, úgy viszont erősebb mint a gravitáció, akkor ez nagyon erősen feltételezi azt, hogy nem a szokásos távolság négyzetével fordítottan arányos összefüggés érvényes a sötét energiát reprezentáló "sötét" tér leírására. Magyarán a sötét energia nem úgy forrásos, mint az elektromos vagy a gravitációs tér. Márpedig ezek pont azért így forrásosak, mert a tér, amiben léteznek háromdimenziós. A gyenge kölcsönhatásról nincs információm, viszont a magerők sem a négyzetes törvénynek megfelelően működnek, ott az ellentmondás feloldására bevezették a gluonokat.
Két dolog jut rögtön eszembe.
1. Mágneses tér sem forrásos. Maxwell óta ismert, hogy a mágneses tér és az elektromos tér között csupán annyi a különbség, hogy a megfigyelő hogy mozog a tér forrásához képest. Gravitációra nem találtunk ilyen összefüggést, a gravitációnak nem tudunk "mágneses" vetületéről. LEhet ez a sötét energia tere?
2. Az elektromos és gravitációs erőtér a három térdimenzió és a tér forrásossága miatt (Együttható x forrás)*(távolság az x. hatványon) összefüggéssel írható le, ahol a forrás az vagy töltés, vagy tömeg, az x pedig -2. A sötét energia rövidtávon nem hat, ebből az következik, hogy az együttható esetében rendkívül kicsi szám. Viszont nagy távolságban erősebb mint a gravitáció, ergó x hatványkitevő esetében nem -2, hanem egy ennél nagyobb szám. Ami azt jelenti, hogy div(sötét energia tere) nem egyezik a vizsgált térrészben levő forrással - amiről ugyan nem tudjuk, hogy micsoda ( valszleg nem tömeg, vagy töltés).
Ez a képlet viszont azt jelenti, hogy az energiamegmaradás bizony sérül.

scientia 2009.12.01. 15:07:53

"A sötét energia rövidtávon nem hat"

A sötét energia kimutatására egy igen nagy gravitációs hullámot keltő folyamatra van szükség: szupernóvarobbanásra. A műszerek ennél gyengébb erejű kölcsönhatás ma még nem tudnak mérni.

gyenge kölcsönhatás:
hu.wikipedia.org/wiki/Gyenge_k%C3%B6lcs%C3%B6nhat%C3%A1s

"Gravitációra nem találtunk ilyen összefüggést, a gravitációnak nem tudunk "mágneses" vetületéről. LEhet ez a sötét energia tere?"

Kulcsszó: kvantumgravitáció. Amire nem tudunk még válaszolni nem azt jelenti hogy fogalmunk sincs, hogy mit kell keresnünk, vagy hogyan. Üdv a tudomány világában.

Egyébként nem.

Sötét energia:
hirek.csillagaszat.hu/index.php?option=com_archivum&Itemid=302&evhonap=all&keyword=s%F6t%E9t%20energia

mp3:
www.mcse.hu/index.php?option=com_mediatar&task=show&archID=0137&Itemid=390

+ Google.

scientia 2009.12.02. 13:13:24

Egy dolgot kihagytam...

"Ha a sötét energia ( mely lényegesen érdekesebb és messzebbre vezető problémakör, mint a sötét anyag"

A WIMPek a forró sötét anyag egyik lényeges alkotóeleme, lassú és nehéz részecske. A normál (barionikus) anyag ezen részecskék-felhők mentén kondenzálódtak ki, közvetlenül az Ősrobbanás után százezer évvel. A WIMPek a forró kezdeti időszak után buborékszerűen fagytak ki a metrikában, és ezek tartják meg - mint egy csontvázként - világegyetem mai szerkezetét. WIMPek nélkül a hidrogénfelhők felhígultak volna a térben, és nem alakultak volna ki a galaxisok, csillagok, stb. De az sem elhanyagolható hogy a WIMPek buborékstruktúrája egyben a kezdeti idők konzervált struktúrája is, ami képet adhat a közvetlenül az Ősrobbanás utáni Univerzum felépítéséről, szerkezetéről. De még számtalan izgalmas és nyitott kérdés maradt így is a WIMPekel kapcsolatban. (WIMP detektorok: CDMS, AMANDA, PICCASSO, CLEAN)

Üdv: Remélem nem untatlak.

Gazz 2009.12.02. 13:22:32

@scientia: Nem, egyáltalán nem untatsz, sőt! Mi az oka annak, hogy a wimpek buborékstruktúrát vettek fel?
Úgy értem, hogy van nekik valami különös tulajdonságuk, ami miatt buborékszerkezetet vettek fel?
Ha analogikusan gondolkodok, akkor azt kell mondanom, hogy a wimpek kölcsönhatnak egymással, és ez a kölcsönhatás valószínűleg vanDerWaals szerű, tehát csak relatíve rövidtávon hat, semmiképpensem a 3 térdimenzióból következő 1/r2 -es törvény szerint.
Ha így van, akkor értelmezhető egy felületi feszültség a wimpekre nézve is, ami szükséges ( de nem elégséges) feltétele a buborékszerkezet kialakulásának. Azt is feltételezem, hogy a buborékokat más részecskék fújták fel.
Namost már csak az a kérdés, hogy mi az a kölcsönhatás, ami a wimpek között hat?

Gazz 2009.12.02. 13:24:14

@scientia: A fekete lyukakról és a Hawking sugárzásról kérdezhetek egyet? Nekem valami rettenetesen bűzlik az utóbbi körül, szerintem elvi hiba van benne.

scientia 2009.12.02. 14:11:46

"Namost már csak az a kérdés, hogy mi az a kölcsönhatás, ami a wimpek között hat?"

Elsősorban gravitáció. A többit még nem tudjuk, mivel a WIMPek kimutatása nagyon nehéz, a részecskék vizsgálatának eredményeit leghamarabb 1-2 év múlva teszik közzé. Hogy milyen kölcsönhatás van még közözzük? Nem tudom.

"Mi az oka annak, hogy a wimpek buborékstruktúrát vettek fel?
Úgy értem, hogy van nekik valami különös tulajdonságuk, ami miatt buborékszerkezetet vettek fel?"

A korai univerzumot egyenletesen és izotróp módon töltötte ki egy hihetetlenül nagy energiasűrűség és a vele járó óriási hőmérséklet és nyomás. Ez tágult és hűlt, valamint a gőzlecsapódáshoz és a víz fagyásához hasonló, de elemi részecskékhez kapcsolódó fázisátmeneteken ment át. Természetesen ez crossover típusú átmenet, és nem szingularitással jellemezhető fázisátmenet.

Kerestem valami közérthetőt erről:
www.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz0602/fodor0602.html

www.termeszetvilaga.hu/szamok/kulonszamok/k0003/fodor.html

Megpróbálom legközelebbre lefordítani a legújabb eredményeket a WIMPekkel kapcsolatban.

Addig is: Üdv.

scientia 2009.12.02. 14:14:16

@Gazz: "A fekete lyukakról és a Hawking sugárzásról kérdezhetek egyet? Nekem valami rettenetesen bűzlik az utóbbi körül, szerintem elvi hiba van benne."

Igen. Mi a kérdés?

Gazz 2009.12.02. 14:59:05

@scientia: Naszóval Hawking azt mondja, hogy a fekete lyuk úgy párolog, hogy az eseményhorizonton (pontosabban annak közvetlen közelében) a Heisenberg féle határozatlansági reláció értelmében ugye virtuális részecskepárok képződnek, és ha a pár pont úgy képződik, hogy az egyik fele bekerül az eseményhorizonton belülre, a másik meg kívülre, akkor a kívüllevő megszökik.
Hawking elmélete szerint a virtuális részecskepár egyik tagja negatív energiájú, a másik tagja pozitív energiájú. A negatív energiájú tömege az E=mc2 összefüggés értelmében negatív, tehát ha beesik a lyukba, akkor annak csökkenti a tömegét.
Két dolog böki nagyon a csőrömet.
1. A negatív tömegű részecske számára a fekete lyuk az nem fekete lyuk, hanem fekete oszlop. Ugyanis negatív tömeget a fekete lyuk taszít, ergó úgy fog kilőni a fekete lyukból, mint a puskagolyó. Nem fogja csökkenteni a tömegét.
2. Tfh. hogy valami miatt mégis beeshet a negatív tömegű részecske a lyukba. Igenám, de ennek csak 50% az esélye, a pozitív tömegű is beleeshet ugyanakkora eséllyel ( sőt az 1. pont alapján szerintem jóval nagyobb eséllyel), ergó a lyuk tömege hosszútávon nem változik.
Amúgy ha a lyukba a virtuális pár pozitív tömegű tagja eseik bele, akkor a negatív tömegű ugyebár valódi részecskévé kell hogy váljon. Negatív tömegű részecskét még sem fedeztek fel a kozmikus sugárzásban.
No akkor hogy is van ez? Mit nem veszek számításba?

Gazz 2009.12.02. 15:04:54

@scientia: nem lehet, hogy ezeknek a buborékoknak a magját a Heisenberg féle határozatlansági elvből következő fluktuációk adták?
Mert így érthető az anizotrópia kialakulása.
Egyébiránt a galaxisok távolodásának irányából meg lehet határozni az ősrobbanás középpontjának térbeli helyzetét?
Olvastam, hogy találtak egy hatalmas üres térséget az univerzumban, kézenfekvőnek tűnik, hogy az ősrobbanás szingularitásának helye most elég üres lehet, már ami az anyagot illeti. Még akkor is, ha a tér is akkor alakult ki.

scientia 2009.12.03. 14:26:24

@Gazz: "Mert így érthető az anizotrópia kialakulása. Egyébiránt a galaxisok távolodásának irányából meg lehet határozni az ősrobbanás középpontjának térbeli helyzetét?"

Pontosítanék, a világegyetem izotropikus, az anyag eloszlása benne viszont aniztrópikus.

A világegyetemben nincs kitüntet pont, a metrika minden irányba tágul. Nincs közepe, nincs széle - erre szokták mondani a világegyetem egyszerre véges és végtelen.

Két dimenzióban könnyebb megérteni: képzeld el a világegyetemet egy gömb sík felületkén, a sík felületén bármilyen irányba haladhatsz, mert a sík maga végtelen, a gömb viszont véges kiterjedésű.

Természetesen ez nem igaz amit az előbb hasonlatként írtam, mert minden hasonlat önmagában véve rossz, ezért csak hasonlat. Viszont csak szavakkal, matematika nélkül megérteni nem lehet.

"Olvastam, hogy találtak egy hatalmas üres térséget az univerzumban, kézenfekvőnek tűnik, hogy az ősrobbanás szingularitásának helye most elég üres lehet, már ami az anyagot illeti. Még akkor is, ha a tér is akkor alakult ki."

Nem egyet sokat, bár pontosan nem tudom mire gondolsz. (1.)Vannak a Tejútrendszerben is üres térségek, amit szupernóvák, galaxis rezonanciája, vagy árapály ereje tisztított(ak) viszonylag üresre.

(2.)Vannak galaxisközi üres terek, és van a lokális csoportok között is üres tér, és a szuperhalmazok között is... stb.

(3.)És vannak az úgynevezett szuperűrök, amiben úgynevezett Higss-vakum van. Ezek a legüresebb területek a világegyetemben.

Űr: Olyan hogy vakum nem létezik, helyette egy híg langyos plazma tölt ki mindent, mintegy plazmaóceán amiben úszkál a Föld. (mérhető, tanulmányozható)

Higgs-vákum: barionikus anyag, tehát normál anyagtól mentes térség, fotonok, neutrínók, neutralinók, kvatumhab, stb., stb, stb. És még számtalan ismeretlen részecske, kvantumfizikai hatás tölti, töltheti ki a teret. Itt sincs teljes űr.

"nem lehet, hogy ezeknek a buborékoknak a magját a Heisenberg féle határozatlansági elvből következő fluktuációk adták?"

...gőzlecsapódáshoz és a víz fagyásához hasonló, de elemi részecskékhez kapcsolódó fázisátmeneteken ment át. Természetesen ez crossover típusú átmenet, és nem szingularitással jellemezhető fázisátmenet... Kvantumfizikai hatások is voltak szép számmal, amik formálták a korai univerzumot, de a fluktuációk oka a fázisátment.

scientia 2009.12.03. 14:48:47

@Gazz:

Hawking, néha árnyékra vetődik ez igaz, de most történetesen igaza van. A Hawking-sugárzás más néven Bekenstein-Hawking sugárzás, nem más mint Stefan-Boltzmann törvény szerinti feketetest által kibocsátott termikus sugárzás. Az elméleti várakozások szerint a fekete lyukak foton és más részecskék alakjában lassan elpárolognak, s végül egy hatalmas gammasugár-robbanásban megsemmisülnek.

A tér soha nem üres, részecske - antirészecskepárok keletkeznek és semmisülnek meg. Ezeknek az úgynevezett virtuális részecskéknek, összenergiája zérus. A negatív és pozitív részecskék kölcsönösen megsemisitik egymást, és nem marad energiájuk a kisugárzódásra. Abban az esetben, ha a kvantumfizikai vákumnak energiát adunk, ezzel egy csomó virtuális részecske energiakölcsönét fizetjük ki. Így ezek a virtuális részecskék tovább élhetnek, mozoghatnak, igazi (reális) részecskékké válnak, s már nem különböztethetôk meg az igazi elektronoktól, fotonoktól, neutronoktól. És bekövetkezik a csoda; a semmibôl valami lesz.

A fekete lyuk környékén a nagy gravitációs energia miatt nagyon nagy lesz a részecskék energiája, és így bekövetkezhet, hogy a pozitív energiájú részecske el tud távolodni a fekete lyuktól, miközben a negatív energiájú partnere beleesik annak eseményhorizotjába. A kilépő részek sugárzását nevezik Bekenstein-Hawking sugárzás. Most figyelj mert ez a lényeg: a lyukba beleesett részecske a sűrű rendszerben azonnal talál ugyanolyan kvantumszámokkal jellemezhető partnert, mint az eltávozott párja volt, és azzal szétsugárzik. (A sugárzáshoz Unruh effekt kell, hogy ekvivalencia elv érvényesüljön a feketelyuk eseményhorizontjára.)

A sugárzás egyik következménye, hogy a fekete lyuk energiája nagyon kicsit csökken. Egy egykilós, azaz 10-27 méter sugarú fekete lyuk anyaga 10-21 másodperc alatt teljesen eltűnik. A sugárzás nagyon nagy energiájú gammasugárzás lesz. A nagy lyukak sokkal lassúbb ütemben vesztik el az energiájukat, mint a kisebbek.

Gazz 2009.12.03. 14:53:01

Húh, köszi szépen a magyarázatokat! Hiánypótló volt, legalábbis az én szempontomból mindenképpen! És köszi a türelmet a kérdésekhez!

Gazz 2009.12.07. 10:43:57

Azt olvasom Hawkingnál, hogy világ már nem inflációsan tágul. Ez azt jelentené, hogy a tágulás üteme lassul?

scientia 2009.12.08. 14:02:46

A Hubble-űrtávcső legújabb megfigyelései is megerősítik az elgondolást, amely szerint gyorsuló ütemben tágul a Világegyetem. (2006)

astro.u-szeged.hu/ismeret/szuperno/szuperno.html

Mikor jelent meg az a könyv?

Gazz 2009.12.08. 14:38:34

@scientia: Köszi a linket, meg fogom nézni mikori a könyv.
Sajnos Hawking nincs abban az állapotban hogy egy újragondolt kiadást kiadjon.
Azt szeretném még megkérdezni, hogy mivel tudjuk, hogy az anyag mai állapota abszolút nulla fok környékén is pontosan úgy néz ki, ahogy az univerzum mostani hőmérsékletén, ezért kijelenthetjük, hogy az univerzum már nem fog több fázisátalakuláson átmenni?

scientia 2009.12.08. 15:12:19

"Azt szeretném még megkérdezni, hogy mivel tudjuk, hogy az anyag mai állapota abszolút nulla fok környékén is pontosan úgy néz ki, ahogy az univerzum mostani hőmérsékletén, ezért kijelenthetjük, hogy az univerzum már nem fog több fázisátalakuláson átmenni?"

Nem igazán értem amit mondasz... Az anyag abszolút nullfokhoz közeledve legalább 30(!) új halmazállapoton megy át... Az univerzum nincs O k fokon, a világegyetem hőmérséklete olyan 2,7 k fok körül van.
(nem csak három halmazállapot létezik)

Már írtam:
"A fekete lyukak kb. 10 a 180 év eltettével, elpárolognak, és egy robbanásban elpusztulnak. A világegyetemben lévő elektronok, kvarkok (és egyéb részecskék) közti távolság átlagosan 1 fényév lenne. Továbbszámítva ezt a gondolatmenetet újabb nagyléptékű kölcsönhatásokat fedeznénk fel, persze jóval lassúbb, és gyengébb lenne ez a hipotetikus univerzumban ahol újfajta törvények közt, újfajta állapotok lépnének fel az "anyagban"..."

Nem tudom erre gondoltál?
süti beállítások módosítása