Ez a bejegyzés az előző őrangyalos utózöngéje. Kiderült, hogy Máté fiamnak is van őrangyala. Nem egy nagy történet, viszont ha egyszer is előfordul mással, már az is sok, úgyhogy a lelkiismeretemet is megnyugtatom vala, ha közzéteszem.

Az esemény körülbelül egy éve történt a debreceni állatkertben. Azóta nyitott szemmel járok, és szólok előre, hogy akár a budakeszi vadasparkban is megtörténhetett volna, a körülmények adottak hozzá.

Szép állatkert a debreceni, s mivel rokonok élnek Hajdúszoboszlón, illetve Debrecenben is, ezért rendszeresen látogatjuk a gyerekekkel. Akik persze imádják, s városi gyerekekként legalább ekkor közel kerülnek állatokhoz.

Az állatkertben a WC a gólyák kifutója mellett van. Magyar ember szereti a gólyát, szép és hasznos madár, az ember közelében él, viszonylag gyakori. Míg Julcsi Ádámot bevitte a mosdóba lemosni egy kisebb disznólkodás maradványait, Mátékám amúgy kisfiúsan legugolt a kerítés tövébe, s nagy vidáman bámulta a gólyákat. Az egyik közeli gólya félrefordította a fejét, és visszanézett rá, majd tett pár lépést a kerítés felé. Én a fenti nézőpontomból azt gondoltam, hogy valami élelmet szeretne, és bemenmtem én is kezet mosni. Ahogy léptem be az ajtón, a szemem sarkából láttam, hogy a gólya hátrahúzza a fejét. Hirtelen megéreztem, hogy baj lesz, s valóban, a gólya hirtelen kivágott a csőrével, egyenesen Máté szeme közé. A gyerek hátraesve bömbölt, és fogta a szemét. Azonnal felragadtam, és berohantam vele a mosdóba, ahol nagy nehezen lefejtettem a kezeit, és megkönnyebbülve láttam, hogy az orrnyergét kapta el oldalról a madár, s a szemének nem esett baja. Most hogy ezt írom, öntudatlanul is felsóhajtottam az akkor átélt megkönnyebüléstől. Kimostuk a sebet, egy anyukától kaptunk egy vigaszalmát, s gyorsan elvágtattunk a zsiráfokhoz, hogy megnyugodjon a gyerek.

A kijáratnál szóltam egy alkalmazottnak, hogy ugyanmár miért nem tesznek egy sűrű dróthálót a WC bejárat mellett a kerítésre, ha már egyszer ilyen szerencsétlenül tervezték meg a kifutót, annyi választ kaptam, hogy még soha semmilyen baj nem történt ott. Jellemző magyar hozzáállás...

Mikor hazaértünk Budapestre, a Sziklatemplomnak adtam egy akkora összeget, hogy fájjon.