Apámnál szeptember elején gyomorrákot diagnosztizáltak, sajnos elég előrehaladott állapotban. Volt CT vizsgálaton is. Kaposváron van egy onkológiai központ, úgyhogy akkor még azt gondoltuk, jó kezekbe fog kerülni. Nagyon naívak voltunk.

Rögtön azzal kezdeném, hogy kezelést máig nem kapott. Mikor meglett a szövettan, amihez a kaposváriaknak több mint két hét kellett, holott más kórházakban ez egy napon belül megvan, sőt nyugaton műtét közben azonnal is meg tudják csinálni, szóval mikor meglett a szövettan, az onkológián ismertették a lehetőségeket. Nem túl jók a kilátások, a daganat elhelyezkedése folytán nem operálható, mert a gyomorszájra is ráhúzódott, emellet meglehetősen nagy. A szokásos kemoterápia az orvosok szerint nem nagyon hat erre a daganatra. Ennek utánnanéztem az interneten is, sajnos tényleg így van, csak a túlélést nyújtja meg egy kicsit.

Aztán közölték, hogy van egy kísérleti program egy új kemoterápiás koktél kipróbálására, és abba be lehetne csatlakozni. Aztán ha hat, és a daganat kisebbedik, akkor esetleg meg lehet majd operálni. Természetesen apám beleegyezett. Tíz napot ígértek, hogy elkezdődik a kezelés. Szeptember közepén anyám már nagyon ideges volt, hogy mi van, ezért felhívta őket. Ekkor megkaptuk az első pofont a magyar egészségügytől.

Anyámat ugyanis jól kiosztották a telefonban, hogy mit türelmetlenkedik, ez nem úgy megy, hogy csak így betelefonálgat. Különben sem küldték még meg a gyógyszert svájcból, szóval hagyja békén őket. Az fel sem merült bennük, hogy amikor lejárt az ő általuk megadott tíz nap, esetleg ők értesítsék a beteget.

Anyám tiszta lelkibeteg lett. Ami nem is csoda. Orvoskén dolgozott egész életében, s nem számított arra, hogy így fognak bánni vele. Elkezdtek mindenféle alternatív gyógymódot, és én is elküldtem a leleteket egy budapesti sebésznek, hogy mondjon véleményt. Sajnos megerősítette a kaposváriak véleményét, a daganat valóban nem operálható. Márcsak azért sem, mert a környező nyirokcsomók duzzadtak voltak, s ezek közül az egyiket nem lehetett kivenni, mert mélyen a gerinc mellett volt, veszélyes területen. Ha meg nem lehet mindet kivenni, akkor felesleges a műtét, mert áttétet képez.

Naszóval szüleim megszeppentek, s nem keresték az onkológiát. Azonban október elején anyám kitalálta, hogy felhívja őket azzal az indokkal, hogy apám kaphat-e influenza elleni védőoltást. Ekkor közölték vele, hogy sikerült felvenni a kapcsolatot a svájciakkal, és apám jó eséllyel megkaphatja a kezelést. Érthető ugye? Eredetileg arról volt szó, hogy tíz napon belül kezelés, aztán egy hónap múlva kiderül, hogy még csak akkor vették fel a kapcsolatot a svájciakkal.

Közben apámék kapcsolatba kerültek egy pszihológussal, aki rákbetegekkel foglalkozik, és feljöttek pestre, hogy találkozzanak vele. Ekkor találkoztam velük. Szegény apám teljesen összement, rettenetesen lefogyott, a hangja is teljesen megváltozott. De még volt tartás benne. Nagyon aranyosak voltak anyámmal együtt, ahogyan mentek el. Csendesen, öregen, egymást támogatva, nagyon megható volt nézni.

Október elején apám újabb kivizsgálásokon esett át, CT, tükrözés, vérvizsgálat. Aláírattak vele egy rakás papírt. A kezelés nem veszélytelen, egy rakás mellékhatása van a szernek. Persze ilyenkor az ember ezeket vállalja. Aztán megint elkezdődött az idegtépő várakozás, hogy most akkor mikor kezdik meg a terápiát. A beígért dátum ennek a hétnek az eleje volt, persze semmi nem történt. Végül is egy ilyen betegségnél, aminek az átlagos túlélési ideje, fél év és kilenc hónap között változik, nyugodtan lehet várni, ugye?

Közben az eddig nagyjából tünetmentes állapotnak vége lett, s elkezdődtek a gyomorgörcsök. A fájdalomcsillapítók csak ideig óráig hatnak. Még a rettentően álszent USA-ban is engedélyezik a kannabisz használatát rákbetegeknél, hogy Kanadáról és egy sor európai országról ne is beszéljünk, de nálunk természetesen tilos. Szarnak bele, hogy a betegek szenvednek, hogy esetleg sokkal súlyosabb mellékhatásokkal járó szerek engedélyezve vannak, s kénytelenek ahhoz nyúlni. Nem, ez itt nálunk politikai ügy. A rákos beteg ne panaszkodjon, hanem viselje méltósággal a fájdalmát. Kapjátok be rohadt szemét politikusok!