Szokásom időnként becsléseket tenni a blogon a jövővel kapcsolatban. Nem mintha nagyon bejönnének, de jó játék. Így tettem Trump megválasztásakor, s mivel az amerikai elnökválasztás mostanra gyakorlatilag lefutottnak tekinthető, így teszek most is.

Induljunk ki abból, hogy Trump vesztett.

És ez tényleg a jó megfogalmazás, mert szinte biztos vagyok benne, ha a jelenlegi republikánus elnök nem Donald Trump lenne, hanem nagyjából akárki más, kézenfekvően pld. Mike Pence jelenlegi alelnök, akkor nem így történt volna.

Amit el kell ismerni, Trump nagyon sikeresen adta el magát 2016-ban. Az akkori helyzetben a karót nyert Hillary Clinton ellenében a laza showman szerep ideális választásnak bizonyult. Jól mérte fel a szituációt, és legfőbb fegyverének, az internetes trollkodásnak sem volt akkor olyan negatív megítélése, mint most. (megjegyzem, ez jórészt pont neki köszönhető)

Elnöknek viszont rendkívül rossz választás volt. Kezdve azzal, hogy nagyon komoly személyiségzavara van, és ezt már akkor is tudni lehetett róla. Trump kórosan nárcisztikus. Ami dicséretet a környezete nem ad meg neki  - azt saját maga adja meg magának. Folyamatosan. Ez végtelenül szánalmas emberi tulajdonság. Természetesen az embernek kell legyen önbecsülése, de amikor valaki folyamatosan magát dicséri, arról ordít, hogy kompenzál. Márpedig az nagyon nem jó jel.

Emellett Trump semmilyen szabályt nem tart tiszteletben. Egyáltalán nem lehet adni a szavára, és ordító a különbség a viselkedése, meg az elvileg általa képviselt eszmék között. Kicsinyes és bosszúálló. Személyeskedő. Ez hosszútávon ahhoz vezetett, hogy aktivizálta azokat maga ellen, akik addig közömbösen figyelték a ténykedését. Ennek az eredményét látjuk most. A konzervatívoknak azt kellene végre megérteniük, hogy ha magukat a normalitás talaján állóknak képzelik ellenfeleikhez képest, akkor nem képviselheti őket egy láthatóan nem normális ember.

Ennek a viselkedésnek a legsúlyosabb következménye, hogy Trump teljesen lejáratta az elnöki intézményt. Oké, hogy  nincs tekintélye, de az elnöki pozíciónak eddig volt. Trumpot a háta mögött mindenki egy futóbolondnak tartja, aki valaha is kapcsolatba került vele (családját beleértve), de regnálása vége felé már a szemébe is mondták a Twitteren, úgy, hogy ezt mindenki láthatta. Pld. Sacha Baron Cohen. A mestertrollt visszatrollkodták.

 Trump hatalmának két forrása van. Egyrészt mindenki tudja, hogy teljesen gátlástalan, és semmitől sem riad vissza. Ezért kapitulált a republikánus pártban az összes ellenfele, egyszerűen a prosztóságnak arra a szintjére nem akartak lemenni, ahogy Trump harcolt. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy nagyszerű showman, márpedig a republikánus pártnak nem sok karizmatikus embere van, aki magával tudná ragadni a tömegeket. Persze ez is Trump gátlástalanságából fakad, mert ő egy percig sem gondolkodik azon, hogy lehetetlen dolgokat ígérjen bárkinek is. A Mexikóval kifizettetni kívánt határkerítés egy eklatáns példa erre. Az az igazság, hogy szerintem nagyon hülyének kellett lenni ahhoz, hogy valaki megegye azt a hazugságot, miszerint Mexikó majd fizetni fog valami olyanért, amit az Egyesült Államok épít ellene, de mivel az emberiség legalább 70%-a vágyvezérelt gondolkodású, ezért fel sem tűnt nekik, hogy mekkora baromság, amivel etetik őket. És azt se tagadjuk, hogy szavazói jelentős részének nagyon bejött az, hogy Trump egy tahó.

Ezzel együtt Trump a folyamatos trollkodásával ugyan teljesen ellehetetlenítette ellenfeleit minden érdemi vita nélkül, de ezzel egy időben magát is teljesen lejáratta. A hívei ezt nem vették észre, ők annyira fanatizálódtak, hogy az elnök gyakorlatilag bármilyen nyilvánvaló hülyeségét (pld. fertőtlenítőszer ivás a COVID ellen) hajlandóak voltak elnézni (megfogadni azért persze nem), és nem értették, hogy másoknak mi ezzel a baja.  A trollkodás, mint eszköz rövid távon kétségkívül működött, azonban teljesen biztos vagyok benne, hogy nagyon hosszú árnyékot vet majd a republikánus pártra, és a jobboldalra úgy általában.

És itt értem el a mai bejegyzés mondanivalójához. Amiben száz százalékig biztosak lehetünk a jövőt illetően, az az, hogy most - mint minden hasonló esetben - be fog indulni a bűnbakkeresés a republikánus párton belül. Ne felejtsük el, a szintén republikánus idősebb George Bush után minden megválasztott elnök képes volt újraválasztatni magát, ezt a trendet viszont Trump most megtörte. És azt is látni kell, hogy Trump ideális bűnbak. 

Az egy dolog, hogy Trump várhatóan nagyon komoly bírósági perekkel néz szembe azért, mert visszaélt hivatali hatalmával, és befolyásolni próbálta az ellene zajló nyomozást, továbbá mert többször hazudott elnökként - ami azt illeti, ez az ember folyamatosan hazudik, és nem, kedves jobboldali olvasók, ez nem afféle bohó csacskaság, amire csak legyinteni kell, mert ez az ember egy ország elnöke. Szóval ez egy dolog, és bizonyára sok pénze rá fog menni Trumpnak a perekre. De ami a lényeg, teljesen biztos, hogy Trumpnak azok a republikánus ellenfelei, akiket a trollkodásával korábban ellehetetlenített, most elő fognak lépni, és revansot vesznek a sérelmeikért. Aminek egy elhúzódó belháború lesz a végeredménye. Az egyik oldalon az a tény áll, hogy Trump tud hozni 70 millió szavazatot. A másikon meg az, hogy ugyanakkor meg mozgósít 74 milliót maga ellen. A matek nem téved. Trumppal nem lehet nyerni.

Ugyanakkor azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ez a 70 millió szavazó Trumpot akarja, és nem valaki mást a republikánusok közül. Idővel ez talán változik, de jelen pillanatban a republikánus párt a 2016-os döntésükkel oda jutott, hogy se Trumppal nem tudnak nyerni, se nélküle. Ezt a patthelyzetet pedig nem lesz könnyű feloldaniuk. Ha tippelnem kell, négy év erre nem lesz elég.