Lezajlott az év legnagyobb horderejű eseménye, az amerikai elnökválasztás. Nyert ugyebár Trump, és nem akarok tizenötezredik lenni a sorban, aki ennek az okait elemzi, ellenben megpróbálkoznék néhány jóslattal az elnöki ciklusával kapcsolatban, amit majd igen szórakoztató lesz visszaolvasnom négy év múlva. Ha tévedtem, akkor azért, hogy mennyire rosszul mértem fel a dolgokat, ha meg bejön valami, akkor veregethetem a vállam.

1. Oroszország.

Nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy mennyire örültek Oroszországban Trump megválasztásának. Szó ami szó, az oroszokon nem is múlott a dolog, ők a maguk részéről mindent megtettek az ügy érdekében. És Trump győzelme után nem sokkal be is jelentették, hogy a kampány alatt végig kapcsolatban voltak Trump stábjával.

Ez a bejelentés valamiért nem kapott akkora figyelmet, mint amekkorát érdemelt volna. Maga az állítás nem erős, a kapcsolat minősége nem lett kibontva. Mindenki arra gondol amire akar. Az igazi kérdés az, hogy kinek szólt ez az üzenet. Miért kellett ezt bejelenteni? Célszerű azt megvizsgálni, hogy ki nyerhetett ezzel? Putyin mindenképp, honfitársai, az oroszok ugyanis nyugodtan belesejthetik ebbe az nyilatkozatba azt, ami az állandó önfényezési reflexüket kielégíti. Nevezetesen, hogy annyira ügyes titkosszolgálatuk van, hogy még az amerikai választásokat is befolyásolni tudják. Viszont a republikánus amerikai választóknak ez nem pozitív üzenet. A republikánus szavazók nem kedvelik az oroszokat. Náluk jobban csak muszlimokat és a demokratákat utálják, mindazonáltal kellemetlen volna beismerniük, hogy őket is megvezették az oroszok. Éppen ezért volt a nyilatkozat általános jellegű, hogy ne kelljen ezzel szembesülniük. Nem is ők voltak az igazi célpont, hanem Trump. Akinek Putyinék így finoman jelezték, hogy a zsebükben van, és nem haboznak fellebbenteni a fátlyat együttműködésük részleteiről, ha nem úgy ugrál, ahogy ők akarják. 

Ha igaz a teóriám, akkor annak lesz pár nyilvánvaló következménye. Az első, és legfontosabb: Ukrajna. Az oroszok nem fogják kihagyni a kínálkozó lehetőséget, és Trump elnöksége alatt pontot fognak tenni az ügy végére. Az eredmény látványos lesz, de a körítés el fogja fedni. Saját jól felfogott érdekükben hagyni fogják Trumpnak, hogy ne veszítse el az arcát. 

Az orosz csapatok el fogják foglalni Mariupolt, hogy meglegyen a szárazföldi összeköttetés a Krímmel. Ez nekik létfontosságú. Donbasz ki fog válni Ukrajnából, és csatlakozik Oroszországhoz, ugyanúgy, ahogy az a Krímmel is történt. Az USA tessék-lássék tiltakozni fog, lesz egy csomó konferencia, amin végül megzsarolják Ukrajnát, hogy fogadja el a helyzetet. Mivel az ország de facto csődben lesz addigra, ezt kénytelen-kelletlen el fogja fogadni.

2. EU.

Az Oroszországot sújtó szankciókat az USA fogja megszüntetni először, ami után az EU is hasonlóan cselekedik saját jól felfogott kereskedelmi érdekeiből kifolyólag. Cserébe Ukrajna valószínűleg különleges státuszt kap az eu-ban, ez lesz az ára a területekről történő lemondásnak.

Az EU és az USA viszonya mindazonáltal határozottan romlani fog. Trump patriotizmusa fájni fog az EU-nak, főleg a németeknek. Ja és persze a briteknek is, bár ők ugye hamarosan lelécelnek az EU-ból. Ha végigviszik a brexitet, két szék között fognak a földre esni, mert Trump amerikája egészen biztosan nem fog nekik különleges partneri kedvezményeket adni a kereskedelemhez. Bár a britek mindig is szeretik hangsúlyozni a különleges viszonyukat az USA-val, a valóság az, hogy az USA a II. Világháborúban is csak azon az áron segített nekik, hogy Nagy Britanniának le kellett mondania a gyarmatairól. Pénz beszél, kutya ugat. Nincs különleges kapcsolat, az elefán nem dübörög együtt az egérrel, csak ha az érdekei úgy kívánják.

Ez az amerikai patriotizmus német érdekeket is sért, ezért az EU barátságtalan lépésként fogja Trump intézkedéseit értelmezni, és hasonlókkal válaszol. Az új francia elnök valószínűleg felismeri, hogy itt a történelmi pillanat, és a közös EU hadsereg alapköveit le fogják tenni Trump regnálása alatt. Merkel nehezen fogja ehhez beadni a derekát, de amikor az EU szétesésével fogják megfenyegetni, engedni fog.

3. Kína

Trump izolacionizmusa azonban nem csak Európában fogja éreztetni a hatását. Kínát ugyan rosszul fogják érinteni az USA piacvédő intézkedései, azonban a kínaiak az egyik legpragmatikusabb nemzet a világon, ergó nagyon hamar rá fognak jönni arra, hogy hogyan kovácsoljanak ebből előnyt. Valójában Kína az egyetlen szereplő a porondon, aki be tudja tölteni az USA visszahúzódásával keletkezett űrt, és valószínűleg létre fog jönni az első, Kína által összegrundolt kereskedelmi szövetség Kelet-Ázsiában. Az első résztvevők a Fülöp szigetek, és Indonézia lesznek, majd Indokína következik, beleértve a legutoljára kénytelen-kelletlen csatlakozó - szövetségesek nélkül maradt Vietnámot is. Őket fogják követni az USA-ban csalódott többi térségbeli államok, Japán és Ausztrália is.

Az oroszok részvétele is biztosra vehető, azonban ők kettős játékot fognak játszani. Nem lehet nem észrevenni, hogy Kína lassan a nyakukra hág. Nem annyira közismert tény, de az orosz atomrakéták legalább harmada kínai célpontokra vannak irányozva, ami annak fényében nem is meglepő, hogy a kínai nukleáris csapásmérő fegyverek döntő mértékben viszont nem az USA-ra, hanem Oroszországra irányulnak. A két ország között már történt pár fegyveres összecsapás, míg az USA-nak eddig nem volt közvetlen katonai konfliktusa az oroszokkal. 

Azt sem érdemes elfelejteni, hogy az oroszok sosem tudtak igazán jó üzleteket kötni a kínaiakkal, akik nagyon vigyáznak arra, hogy Oroszország ne az ő pénzükön hízlalja a hadseregét.

Namost ami katonai vonatkozását illeti a dolognak, Kína szerintem behúzza Tajvant. Erre most történelmi lehetőség kívánkozik, és a kínaiak ezzel tisztában vannak. Még azt is el tudom képzelni, hogy az egészet leboltolják Trumppal, mert Trump hosszú ideje az első elnök, akivel ilyen ügyeket le lehet boltolni. Márpedig boltolni a kínaiak nagyon tudnak. 

4. Közel-kelet

Ami a közel-keletet illeti, Szíriában Asszad győzni fog, Trump átengedi az oroszoknak Szíriát. Az oroszok ezt nagy politikai sikerként könyvelhetik majd el. Ami viszont nem jelenti azt, hogy akár Szíria, akár Oroszország problémái meg fognak oldódni. Oroszországnak elég sok pénzbe kerül a szíriai akció, és az ukrán háború még többe lesz. Eközben pedig az olajár nem fog emelkedni hosszútávon lényegesen, erre akár fogadni is hajlandó vagyok, mivel az alacsony olajárak oka az OPEC-en és aOroszországon kívül keresendő. Egyrész az olajtermelő államok nem rendelkeznek azzal a politikai kultúrával, ami lehetővé tenné, hogy tartósan megegyezzenek. Irán nem fogja sokáig visszafogni a termelését, miután visszatérhetett a világpiacra. Oroszország elképesztő módon növelte a kitermelést, hogy szinten tartsa a bevételeit. Ennek maximum a befagyasztására hajlandó, csökkentésre nem. Szaúd-Arábia története során először hitelfelvételre szorult, nem foghatják vissza a termelésüket, ahogy a de facto államcsődbe jutott Venezuela sem. Átmeneti emelkedés az árakban lehet, de ez a társaság képtelen hosszútávon összetartani, suttyomban valaki közülük növeli az eladásait a többiek rovására, mert szükségük van a pénzre.

5. USA

Az USA határain belül is új idők köszöntenek be. Ezt a békát a demokraták nem fogják lenyelni, ebben biztos vagyok. A kultúrharc kiéleződésére számítok, szerintem a fő törésvonalak pont most szilárdultak meg a városok és a vidéki lakosság között. Hosszú távon a társadalmi mozgások miatt a demokratáknak áll a zászló, de a republikánusok rendkívül jók abban, hogy ráleljenek a piaci résekre. Bushnak annó Finkelstein találta meg a vallásosokat, Trump pedig kitűnően érzett rá a vidéki kékgalléros fehérek igényeire. Tényleg kíváncsi vagyok, hány nyuszi van még a kalapban náluk, mert mind a két előbb említett réteg erősen fogyóban van, míg a demokraták szavazóbázisát adó rétegek létszáma nő. 

Erősen kérdéses, hogy Trumpnak sikerül-e visszavinni az összeszerelő ipart az Egyesült Államokba. Illetve pontosítanék. Ez rövid távon természetesen megvalósítható, azonban mihelyst összejön, egy meglehetősen gyorsan ketyegő óra elkezdi a visszaszámlálást, s méri az időt, hogy mikor áll bele a földbe az egész, úgy ahogy van.

Ugyanis az ipar hazaköltöztetése nem jelentené azt, hogy Kínában a leszerelt gépsorok helyére nem kerülnének újabbak. Rengeteg tőkeerős kínai, de akár EU-s, japán, koreai hightech vállalat van, akik azonnal rámozdulhatnak a felszabaduló kapacitásokra. És van egy alapigazság, amit Trump akkor sem tud átírni, ha az életét teszi fel rá.   Kínában olcsó gyártatni, az USA-ban meg drága. Ezért ha rákényszeríti az amerikai vállalatokat, hogy otthon gyártsanak Kína helyett, ezzel annyira megemeli a termékek árát, hogy azok a világpiacon teljesen versenyképtelenekké válnak, és Kína boldogan benyomul a helyükre. Gondoljunk csak arra, hogy a személyautózás szülőhazája ugyan az USA, de az autómárkáik a Ford kivételével mégsem rúgnak labdába a határaikon kívül. Arról nem is beszélve, hogy Kína természetesen azonnal gazdasági ellenintézkedésekkel fog válaszolni. Ezért a cégek igyekezni fognak automatizálni, annak meg az lesz az eredménye, hogy a munkában reménykedő Trump szavazók megintcsak hoppon maradnak.

Ennyit a jóslatokból, most pedig elteszem a varázsgömböt, és élesítem a bejegyzést.