Tegnapelőtt megnéztük a Yesterday című filmet. Mindenkinek nagyon ajánlom, különösen szerelmespároknak. Rendkívül aranyos mozi, tele zenével, romantikával, hús-vér karakterekkel, és Ed Sheeran-el. Bár az utóbbi nekem nem igazán pozitívum úgy általánosságban, de a filmben jó volt.

A történet röviden annyi, hogy a főhős Jack egy meglehetősen sikertelen utcazenész, akinek sehogy sem sikerül áttörést elérnie. A fellépések leszervezésében gyerekkori barátja, a bájos Ellie segíti, aki a menedzsere. Ellie titokban totál bele van zúgva Jackbe, aki viszont ezt nem képes észrevenni.

Nos, egy nap, amint Jack éjszaka hazafelé bicajozik, az egész földön elmegy az áram öt percre valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag. Jacket elüti egy jármű, kitörik két foga, oda a gitárja, kórházba kerül. A barátai meglátogatják, és amikor elmennek, Jack egy Beatles idézettel búcsúzik tőlük, de senki sem veszi a lapot. Később kap tőlük egy új gitárt, amin eljátsza a Yesterday-t. Mindenki gratulál, hogy milyen szép szám, és azt hiszik, hogy Jack írta. A sötétedés utáni világban senki sem tud a Beatles-ről, se a Coca Coláról, se a cigarettáról.

Tovább nem is írom le, nem akarom az egész sztorit elspoilerezni. Inkább tessék megnézni a filmet, nagyon jó.

De igazából nem a filmet akartam ismertetni, egészen más céllal írtam meg ezt a bejegyzést. Egy fura egybeesésre szeretném felhívni a figyelmet.

Idén márciusban írtam egy rövid novellát ide a blogba, ami arról szól dióhéjban, hogy időutazók ellopják a Queen  és a Beatles teljes életművét. Így John Lennonból és Freddie Mercury-ból sosem lesz befutott előadó, helyettük a jövőből jött tagokból álló Silver Four és Majesty ( Silver Four a Silver Beatlesből és a Fab Four-ból jön, a Majesty pedig a Királynő megszólításából - Her Majesty) zenekarok aratják le a sikereket azokkal a számokkal, amiket eredetileg a Beatles és a Queen szerzett. Lennon és Mercury ugyanabba a fülkébe ülnek be egy Liverpoolba tartó vonaton, és kölcsönösen rájönnek, hogy valami nagyon nem stimmel az életükkel. 

A Yesterday-ben az időutazás nincs benne explicit módon, viszont az, hogy világunk a sötétedés alatt átkerül egy alternatív univerzumba, az egyértelműen erre utal. Aki csak egy kicsit is képben van az időutazásos filmekkel kapcsolatban, az pontosan tudja, hogy ha a múltban valami megváltozik, az a jövő megváltozását vonja magával, és a hatás időben előre terjed. Ez volt az elsötétedés.

Ami a zenét illeti, ugyan rengeteg időutazós film van, de egyedül a "Vissza a jövőbe" első részében volt egy halvány utalás az ilyen számlopásra. Ott Marty McFly az ötvenes években eljátssza Chuck Berry unokatestvérének Chuck Berry szerzeményét, a Johnny B. Good-ot, aki ezt telefonon közvetíti magának Chuck Berry-nek, aki innen kap ihletet a szám megírására. De itt szó nem volt arról, hogy valaki elvette volna Chuck Berrytől a saját szerzeményeit.

Hmmm... Akad a lemez a Mátrixban? Morpheus szerint a dezsavü annak a jele, hogy az ügynökök közelednek.