Őszintén meg vagyok döbbenve. Úgy néz ki ugyanis, hogy Szita Bence gyilkosa, Bogdán József az osztálytársam volt egy évig. Két megjegyzés kívánkozik ide.

- Egy kommentben felhívták a figyelmemet arra, hogy az életkor alapján a gyilkos Bogdán nem lehetett mégsem az osztálytársam, mert 53 éves, az osztálytársam max 49 lehet. Ezt alaposan benéztem, elnézést az ellenőrízetlen tényközlésért. A név stimmelt, a hely is, és az anyajegy a szeme alatt, ezért hittem azt, hogy ugyanarról a személyről van szó.

- A novemberben tartott általános iskolás osztálytalálkozón aztán kiderült, hogy a másik gyilkos volt osztálytársunk egy rövid ideig. Ő nem nevelőintézetis volt, hanem Orciban lakott a családjával. Akkor még Kalányos Józsefnek hívták. Sokat bukott, végül az utánunk jövő évfolyammal jutott el a nyolcadikig. 1986-ban. A ballagási képe is benne van a az iskola naplójában.

 A lenti történet viszont továbbra is áll.

Most lesz a harmincadik évfordulója az általános iskolai ballagásnak, és ennek kapcsán lesz egy osztálytalálkozó. El is kezdték páran szervezni a facebookon, és beraktak régi képeket. Szóba került, hogy ki az aki eljön, ki az aki nem, és hogy kivel mi történt. Így került szóba egyik átmeneti utitársunk Bogdán József is.

Bogdán akkor került az iskolába, amikor hatodikosok voltunk. Egyik reggel meglepve vettük észre, hogy a hátsó padokban néhány új gyerek ül, mindegyik jóval idősebb nálunk. Egy fiú, a többi lány. Amikor bejött a tanár, elmondta, hogy ezek a diákok a javító intézetből jöttek, mert az ottani igazgató, O. István, megállapodott az iskolaigazgatóval, B. Tibornéval, hogy kísérleti jelleggel ezek a gyerekek ide fognak járni ezután.

Az órai szünetben aztán kiderült, hogy a B-be még több intézetis gyerek került, és a felettünk levő osztályokat is rendesen megszórták velük. Mivel hozzánk főleg lányok kerültek, mi még egész szerencsésen megúsztuk a többiekhez képest.

Mi tizenegy évesek voltunk, az intézetis gyerekek 14-16 évesek. Sokkal magasabbak, erősebbek voltak. És rendkívül szemtelenek a tanárokkal. Az első héten még meghúzták magukat, de ezalatt az idő alatt kitapasztalták, melyik tanár kemény, melyik puha, és ez utóbbiakra rászálltak rendesen. Az igazgatónő ezt az egészet úgy fogta fel, mint egy Nagy Szocialista Kísérlet, aminek célja, hogy a jól működő osztályközösségek majd integrálják az intézetis gyerekeket, és azok is jólnevelt gyerekekké válnak ettől.

A fiút, aki hozzánk került, Kopasznak hívták az intézetis társai. Betöréses rablásért került intézetbe. Nem vegyült velünk szinte semennyire sem, mihelyst kicsengettek, egyből ment a cimboráihoz az udvarra, meg a vécébe cigizni. Ő volt Bogdán József. Hogy ugyanaz a személy, aki a gyilkosságot elkövette, abban teljesen bizonyos vagyok, jól emlékszem a két anyajegyre a jobb szeme alatt. És a frizurája se sokat változott a fényképek alapján.

Egy idő után hozzászoktunk az intézetis gyerekek jelenlétéhez. A tanárok igyekeztek nem foglalkozni velük, és mi is így voltunk ezzel. A szemükben mi kis pisisek voltunk, nem érdekeltük őket. Mi meg kerültük a konfliktust, úgyhogy inkább elszigetelődtünk tőlük.

Ez nem mindig sikerült. A tornaórák közösek voltak a B osztályosokkal, külön a fiúk, külön a lányok. Az öltözőben aztán Kopasz összekerült a haverjaival, és ettől egyből magabiztos lett. Volt közöttük egy hangadó gyerek, a legkisebb. Csonka Jánosnak hívták. Ez valamiért nagyon utált minket, és kedvenc szórakozása a mi alázásunk volt, talán hogy felvágjon a haverjai előtt. Úgyhogy tesióra után rendszerint elővett egy zsilettpengét, hogy akkor ő most szépen gyűjtést szervez az intézetis fiúk megsegítésére, és leszünk szívesek a zsebpénzünket átadni. Szépen körbejártak, átkutatták a zsebeinket, és elvették a pénzünket.

Persze kiszivárgott a dolog, de az igazgatónő úgy csinált, mintha mi sem történt volna. A folyamatos szülői panaszokra aztán azért a háttérben történhetett valami, mert a markecolások megritkultak, és a főkolompos a következő tanévben már nem jött az iskolába. 

A sport egyébként kihozta belőlük az állatot, állati agresszívek voltak a fociban, a hógolyózásban. Kopasz ebben nem emelkedett ki közülük, olyan volt, mint a többi, nem mertünk a közelébe menni.

Aztán két év után a tanári kar lázadása miatt végetért a nagy kísérlet. Az egyik tanárt megfenyegették, és ha minden igaz, a zsilettpenge ott is előkerült, úgyhogy a tanárok a hírek szerint szépen ultimátumot intéztek az igazgatónőhöz. Aki amúgy egy helyi mszmp fejes felesége volt, és ezért igen befolyásosnak számított, - de ezúttal meghátrált.

A szelídebb intézetisek - főleg lányok - maradhattak nyolcadikig, a többinek menni kellett. Így ért véget a Nagy Szocialista Pedagógiai Kísérlet az iskolában.

A fejekben azért máig ható nyomokat hagyott.

A történet tanulságos lehet azoknak, akik azt gondolják, hogy a szocializmusban annó mekkora nagy rend volt.