Eddigi életem során megfigyelt dolgokból levont következtetések:

- A mennyiség MINDIG átcsap minőségbe, ugyanis a mennyiség felerősít küszöbalatti hatásokat.

- Alapvető különbség van a szaporodó és nem szaporodó teremtmények között. A nem szaporodó dolgok - tárgyak bírjanak bár akármilyen kiváló tulajdonsággal, feladatmegoldással jöttek létre. Míg a szaporodó dolgoknál az a fontos, hogy csináljanak amit akarnak, a külső körülmények majd kiválogatják azt a viselkedésmintát, ami az adott célnak megfelel. Ergó a szaporodó dolgoknak is van céljuk, de szabadok. Csinálni egy célgépet, vagy csinálni egy variálódó szaporodó, evolucionálódó halmazt ugyanannak a problémának két különböző megoldása. Az első tudást igényel, a másik időt és rengeteg fizikai erőforrást. Magyarán mindegyiknek meg van a maga előnye és hátránya.Ez szerintem egy alapvető természeti törvényszerűség. A kettő kombinációja eredményezi a legjobb megoldásokat.

- Teljesen felesleges a kommunikációban mindig győzni.Mindig győzni legalább annyira stresszes mint pofonokat kapni, ugyanis - akárcsak a boxolóknál - minden egyes összecsapás után egyre nagyobb tét megőrizni a veretlenséget. A mindig nyerés torzítja az énképet, sokkal jobban járunk, ha csak a tétmérkőzéseket nyerjük meg.

- Van ez a közkeletű mondás, hogy a pénz nem boldogít. Nos ezt nem tudtam igazán próbára tenni, mert sosem volt annyi pénzem, hogy ne szerettem volna még többet, azt viszont egészen biztosan tudom, hogy a mennyiség nem tesz boldoggá. Még akkor sem, ha minőségben kicsit variálódik. Ez édesanyám kutyáinak esetében vettem először észre. Hat kutyája van, illetve ezek egy része a vele egy háztartásban élő bátyámé. Mindig volt kutyánk, általában egy, néha kettő. Sok macera van velük, de azért alapjában véve igencsak szeretni való jószágok. Ha nagy telkem lenne, lehet nekem is lenne. Szóval én szeretem a blökiket, viszont amikor anyukáméknál hirtelen felszaporodott a számuk, valahogy azt vettem észre, hogy inkább kerülöm őket. Amikor egyszerre jöttek simogatásáért, meg hogy játszanak, akkor ennyi kutyával ezt nem lehet csinálni. Féltékenyek egymásra, annyira harcolnak a figyelemért, hogy ezt már fizikailag nem lehet bírni. Ha az emberre csak két kutya ugrik nyálazva egyszerre, már esélyes, hogy feldöntik. Anyukám aztán kiválasztott egy kedvencet, aki az első udvarban lakhatott, a többi meg maradt a hátsó udvarban. Ez meg azért nem tetszett, mert a többit is szerettem, és nagyon igazságtalannak éreztem ezt. Ráadásul a többi ettől valahogy olyan feleslegesnek tűnt. Hasonlóképpen voltam a gitárjaimmal. Volt időszak, amikor három-négy is lógott a falon. Mindig nagyon jó érzés volt megvenni az újabbat és újabbat, bár egy idő után már ez se volt akkora élmény, de a lényeg az, hogy amikor egy új érkezett a lakásba, akkor a régiek automatikusan hanyagolva lettek, csak a port fogták, néha egy év is elmúlt anélkül, hogy kézbe vettem volna őket. A megint előjött az az érzés, hogy feleslegesek. Most két gitárom van, amelyek elég radikálisan eltérnek egymástól felépítésben, és nem is igazán ugyanarra jók, de éppen ez az elég radikális különbözőség vezet oda, hogy egyik sem kedvenc. Több viszont már nem kéne. Tanultam a korábbiakból. Még két példa. Valószínűleg sokan borzadtunk már olyan embereken, akik tele vannak tetoválva, vagy tele vannak pirszingelve. Egy orrpirszing még tud jól kinézni, de ahogy szaporodik az illetőn az idegen anyag, a változás úgy lesz egyre jelentéktelenebb. És pont az elején érzett nagy változás felett érzett öröm az, ami függővé teszi az ilyen embereket, de kevés kivétellel a vége mindig kiábrándultság lesz.

A pénz ezektől az az említett esetektől lényegesen különbözik, mert likvid, magyarán ugye bármire beváltható, ezért minőségileg különbözik az a pénz, amit egy dologra költök attól, amit egy másikra. Ergó a mennyiségi szabály nem vonatkozik rá, szóval a pénznek szerintem minden esélye meg van rá, hogy boldoggá tegyen. 

- Egyáltalán nem értek egyet az idióta Hoffmann Rózsával, aki szerint nem jó az angolt első nyelvnek tanulni, mert túl könnyű. Egyrészt nem könnyű, mert a kiejtése és az írása sokkal nehezebb, mint a németé vagy akár a franciáé. És ha már kiejtés, minél előbb találkozik a gyerek az angol kiejtéssel, annál több esélye van elsajátítani az egyedi hangzását. Másrészt, miért is lenne baj az, hogy könnyű? Az angol indogermán nyelv,  a nyelvi szabályai, a szókincse sokszor visszaköszön a németben is, a franciában is, a spanyolban is. Tökéletesen alkalmas arra, hogy rávezesse a gyerekeket, hogy hogyan működik egy nyugati nyelv. Azt azért hozzá tenném, hogy látva azt, hogy mennyire nem sikeres a magyar nyelvoktatás és mennyien nem beszélnek nyelveket, azzal érvelni, hogy a második nyelv tanulását befolyásolja az első nyelv... nos ez tökéletesen kifejezi mennyire vannak képben az oktatási minisztériumban a helyzettel, meg a szakmájukkal.

Egyenlőre ekkora a listám, egyáltalán nem fejeztem be az írását, csak szeretném, ha élesbe menne.