Ma reggel munkába menet szokás szerint a Városligeten bicajoztam keresztül, és a tóhoz érve orrfacsaró mocsárbűz fogadott. Valami elképesztően penetráns, átható odor. A tó le van engedve, a betonteknőben összegyűlt iszap rohad, ez bocsátja ki a fertelmes illatot.

Zrínyi Miklós jutott eszembe, aki ugyanezt érezte szinte pontosan 445 éve egy szeptember eleji reggelen Szigetváron, mikor is a törökök átvágták az Almás patakot felduzzasztó gátat, s így lecsapolták a várat körülvevő mocsarat.

Egyébiránt igazán telepíthetnének amúrt és egyéb algazabáló halat a tóba arra a pár nyári hónapra, a víz tisztulna, a halak híznának. Látványnak sem utolsó, s milyen jópofa lenne nyár végén a lehalászásokat végignézni.