Mindenki függ! -énekelte a Hiperkarmás Bérczesi Robi. Nyilván ő ezt nem a primer értelemben gondolta, ami konkrét anyagokhoz való nagyon erős fizikai vagy érzelmi kötődést jelent, habár tudomásom szerint Róbert életét igen erősen befolyásolták az ilyenfajta függések. Szóval így primer értelmezésben a kijelentés nem igaz - mert hát egyáltalán nem mindenki drogfüggő, gondoljunk csak az eszkimókra. De az, hogy egy kijelentés nem igaz - nos ez a Robi féle frazeológiában nem fordulhat elő. A Hiperkarma szövegek mindig igazak, csak a megfelelő kontextusban kell őket értelmezni.
Én itt most nem kívánom a megfelelő kontextust kitalálni, úgyhogy inkább áttérek egyik kedvenc témámra, nevezetesen önmagamra, pontosabban arra, hogy mitől függök én.
Érzelmi téren elsősorban a feleségemtől és gyerekeimtől, anyukámtól, közeli rokonoktól. Ez eddig sima, majd mindenki így van vele. Az érzelmi függés témakörhöz tartoznak még a barátok is, akiktől persze sokkal kevésbé függök, de magát a függés tényét kár lenne tagadni.
Anyagi függés csak a munkahelyemhez köt, remélem ez előbb-utóbb valamilyen egyéb vállalkozásra is ki fog terjedni.
Ha a klasszikus függőségeket tekintjük, kettő olyan van, amit említhetnék. Az egyik az internet. Totálisan függő vagyok, TV-t nem is nézek, esténként az internet jelenti a kikapcsolódást a családi tevékenységek mellett. Ez egyébként a legfurább. A mi családunk a gyerekkorunkban mindig együtt nézett tévét. Közben anyukám almát pucolt nekünk, néha társasoztunk vagy kártyáztunk a tv mellett, szóval egyfajta családi élmény volt a tévézés. Ehelyett most internetezés van. Kb. három éve néztem utoljára tévét, s lassan már a filmekről is leszokóban vagyok, pedig régebben filmfüggő voltam. Mindezek helyét betölti az internet.
A másik ilyen függőség a gyümölcsökhöz köt. Egy lakatlan szigetre kerülve azt hiszem gyakorlatilag bármilyen ételt, italt, egyéb élvezeti cikket nélkülözni tudnék, kivéve a gyümölcsöket. Gyümölcsök nélkül éhen halnék. Szerintem három-négy átlag magyar adagját megeszem gyümölcsből. Még a csokoládét is sokkal könnyebben tudnám nélkülözni, mint a gyümölcsöket.
Most hogy kertes házba költöztünk, egyből neki is fogtam a gyümölcstelepítésnek. Első körben ültettem hat tő szőlőt. Mindegyik különböző fajta, úgy lettek kiválogatva, hogy augusztus elejétől október végéig folyamatosan teremjenek. Ezek mellé vettem egy tő önporzó kiwit is, amiből majd lugast szándékozok csinálni, ha végre hajlandó lesz rájönni arra, hogy a nedvesség a talajban lefelé található, és méltóztat abba az irányba is gyökereket ereszteni. Jelen pillanatban ha elmegyünk nyaralni, mire visszajövünk, a kiwi a klinikai halál állapotába kerül, az összes levele elszárad, mert ugye ilyenkor nem tudom öntözni. Az újraélesztéshez viszont elég megöntözni s két héten belül új levelei nőnek. Érdekes egy növény, annyi szent.
Van aztán két tő málnám, amikből reményeim szerint egy hatalmas, folyton termő bokor fog kerekedni pár év múlva. Az biztos, hogy szépen nőnek. A kert sajnos töltésföld, tele van sittel, de a málna nem igényes, simán megeredt, és már most nyáron is volt termés.
Aztán van egy fügefám, ami úgy nő, mintha húznák. Ennek nem annyira örülök, mert tavasszal át akarom ültetni máshova, s nem szeretném, ha addigra túl nagy lenne. Van egy cseresznyefám is a kert sarkában. Vele az lesz a gond, hogy túl nagyra nő, a kertem meg egészen zsebkendőnyi. Nincs helye délceg óriásoknak, csak kis fáknak, abból se soknak. márpedig a kert napos oldalán nem sok fog elférni. Egyenlőre háromnál tartok, szerintem több nem is lesz. Így is túl közel vannak egymáshoz. A cseresznyefát szándékomban áll beoltani több fajtával, hogy a termésidejét megnöveljem. A másik két fa, az eperfa és a törökmogyoró szintén oltva lesz. Utóbbira szüleimtől szándékozom oltóvesszőt hozni, mert az ottani mogyoró rendkívül ízletes és nagyszemű. Az eperfára pedig - dacára az eddigi sikertelen próbálkozásoknak - megpróbálok fügét ráoltani. A füge ugyanis nagyon szeret bokrosodni, nekem meg nem kell bokor, mert túl nagy helyet foglal. Ha sikerülne ráoltani, akkor - mivel az eperfa nem képez bokrot, ez a probléma megszűnne, s helytakarékos megoldás volna ha ugyanazon a fán teremne a füge és az eper is. Ezenkívül a ház elé még ültettem egy szilvafát is. Ez egy ősi magyar apró szemű fajta, ami kitűnő lesz szilvásgombócba. Tervben van még egy khaki fa is, ami szerencsére megél a mi klímánkon, de ennek ültetésével meg kell várnom, míg rendeződnek a viszonyok az előkertben, ami jelenleg felvonulási terület a házunk alsó szintjének renoválásához.
A bogyósokat még nem említettem. Van egresem, jostám, fekete ribizlim, áfonyám, eprem és mézbogyóm. Mivel a kert nagy része egész nap árnyékos, ezért főleg csak ilyeneket lehet ültetni ide, de ezek kiváló gyümölcsöket adnak, s pár év múlva már rengeteget fognak teremni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
MecKenna 2011.08.01. 17:02:53
Gazz 2011.08.02. 09:39:17