2023. február 12. 11:23 - Gazz

Miki

Írnom kell Mikiről, mert ha nem írok, semmilyen nyoma sem marad, azt meg nem szeretném. Miki nyolc éven át velünk együtt sétált az élet országútján, ezért megérdemli, hogy ne hagyjam szó nélkül elmenni. 

Negyedikes voltam, amikor Mikiék a faluba költöztek. Az anyukája az óvodában lett vezető, az apukája meg a főiskolán kapott állást. Vettek egy házat is, és úgy nézett ki, hogy sikeresen gyökeret eresztenek. Mindkét szülője nagyon kedves, jóindulatú ember volt, és Mikin is meglátszott, hogy egy szerető családban nőtt fel.

Miki egy afféle alfa hím volt, korához képest kifejezetten magas és erős, de mindehhez egy barátságos, és határozottan vidám, optimista természet társult, szóval nem egy afféle tahó bully volt, hanem egy szerethető figura. Ez persze nem akadályozta meg abban, hogy a legsötétebb bunkókkal is barátkozzon, mivel ez általános iskolában még a menőség egyfajta fokmérője volt. Ez alól meg ő sem akarta kivonni magát, pedig részben ez volt az, ami aztán megpecsételte a sorsát is. De ezzel együtt messze kilógott közülük azzal, hogy nem volt agresszív, és valamennyivel jobban is tanult mint ezek.

Miki a bátyám osztálytársa volt, ami egyben azt is jelentette, hogy tagja volt az úgynevezett "elveszett generációnak". Ezt a kifejezést először anyukámtól hallottam, aki egyrészt az iskola orvosa volt, de mellette körzeti orvosi praxist is vitt, így volt némi rálátása a gyerekek sorsára az iskola elhagyása után is. Nem tudom, hogy ő volt-e az első, aki észrevette, hogy azok közül, akik 1984-ben ballagtak az általános iskolából, milyen sokan elkallódtak, de ezt később mástól is visszahallottam. Én egy évvel fiatalabb vagyok, és mivel volt osztálytalálkozónk - meg remélem lesz is még - ezért a saját osztálytársaim sorsával nagyjából képben vagyok. A bátyám évfolyamáról amit tudok, azt részben tőle, részben anyukámtól, részben meg a falubeli ismerőseimtől hallottam, és összehasonlítva a két évfolyam sorsát, így utólag is tisztán látszik, hogy anyukám jól mérte fel a helyzetet. De most inkább visszatérek Mikire.

Miki nagy haverságban volt a bátyámmal, ami jórészt abból fakadt, hogy mindketten szenvedélyes horgászok voltak. A Deseda tó ugyebár ott volt a falu mellett, úgyhogy a nyári szünetekben rengetegszer előfordult, hogy Miki már hajnalban kopogtatott az ablakunkon, s a bratyóm ment vele pecázni. Nekem az egyik legemlékezetesebb élményem vele kapcsolatban zenei jellegű. Akkoriban - a nyolcvanas évekről beszélünk - még magnót hallgattunk, bár ez a mi családunkban nem volt különösebben jellemző. Aztán Miki egyszer elhozta a Normande márkájú - menőnek számító - magnóját, hogy megmutassa "mi a fasza zene". A számok nagy része az akkori diszkó vonulatból került ki - Saragosa Band és társai - de bekeveredett közéjük egy AC/DC szám is, a "Dirty deeds done dirt cheep" ami aztán annyira beütött a bátyámnál is, meg nálam is, hogy azonnal át kellett másolni nekünk is. Így lettünk mindketten AC/DC rajongók. 

A Deseda persze nemcsak a horgászást jelentette, hanem a nyári strandolást is. Ekkortájt építettek egy evezős vizibázist a tónál, a szőlőhegy mellett, ahol gyorsan mélyült a víz. Itt volt egy úszóstég a vizen, amíről nagyon jól lehetett ugrálni a vízbe. Korábban a hivatalos strandon is volt erre alkalmas "műtárgy" a mélyebb vízben, de azt sose vették ki télen, így nagyon gyorsan leamortizálódott, pedig számunkra ez volt a vizi élet központja. Én például pont azért tanultam meg úszni, mert az ugrálós stéghez csak így lehetett eljutni.

Szóval nagy művészei voltunk a vízbe ugrálásnak, és Miki ebben kiemelkedően jó volt. Eleinte csak a "fejes", a "bomba", meg a "suszterpicsa" képezte a repertoárunkat, a Miki azonban kifejlesztette szép sorban a hátrafejes, a hátraszaltó, majd az előre szaltó technikáját, és ezt páran sikeresen le is utánoztuk. Ezzel aztán nagyot lehetett villantani máshol, emlékszem engem is mennyien megbámultak, amikor a hajdúszoboszlói strand úszómedencéjénél előadtam a tudományomat.

Egyik alkalommal az történt, hogy Mikivel ketten mentünk az "ugrálós" stéghez, mert az volt a cél, hogy valahogy a duplaszaltót elsajátítsuk. A stég mellett horgászott egy fiatal szőke fazon, aki viszont nagyon nem értékelte a próbálkozásainkat, mert dühösen elkezdett németül ordibálni felénk. Mi persze leszartuk, úgyhogy oda is jött, és lökdösődni kezdett. Miki - mint írtam - egy jókötésű gyerek volt, kb. tizenöt éves lehetett, nem fosott be az ürgétől, ennek pedig egy ütésváltás lett a következménye, minek következtében Miki kiterült, mint a gyalogbéka. Ez végül az osztrák fazonra is kijózanítóan hatott - gondolom nem akart egy idegen országban rendőrségi ügybe keveredni - úgyhogy elkezdte a Mikit élesztgetni, s közben nekem magyarázgatta, hogy pénzért vett napijegyet, és ő csak azt akarta, hogy ne zavarjuk el a halakat. Az esetet valószínűleg láthatta valaki a vízibázisról is, mert a stéget ezt követően lezárták, ezzel az ugróversenyeknek vége lett.

Ahogy arra számítani lehetett, a kamaszodó Miki egészen hamar becsajozott. Egy nála idősebb lány lett a barátnője. Onnan kezdve egyre inkább elmaradozott mellőlünk, horgászni is sokkal kevesebbet járt le a tóra. Illetve - hogy pontosabban fejezzem ki magam - a tóra továbbra is lejárt, de nem elsősorban horgászni, hanem a pásztorórákat szervezte oda, mert a lány szülei nem igazán szimpatizáltak vele.

Ekkor már mindannyian középiskolások voltunk. Miki egy élelmiszeripari szakközépbe járt, ahol a magasságának köszönhetően a helyi kosárcsapat oszlopos tagjává vált. Nagyjából ez volt szerintem az utolsó jó éve.

Innét kezdve már csak mások elmondása alapján követtem a sorsát.

A barátnője teherbe esett, és hát az akkori becsületkódex szerint ez azt jelentette, hogy el kell vennie feleségül, mi több, el kell tartania. Ezért aztán Miki abbahagyta a középiskolát, befejezte a kosárlabda karriert, és elszegődött halsütőnek az igali termálfürdőbe. Ez eleinte még jól is ment, de egy év múlva, amikor arra jártam, már nem ő volt ott ebben a pozícióban. Az okokat nem tudom, de azt sejtem, hogy Miki egyáltalán nem tudott a pénzzel bánni. Mivel egyke volt, a szülei mindent megvettek neki, ami tőlük tellett. Ez nem volt nagyon sok, de a kor színvonalán Mikiék nem voltak csórók. Mindig divatos ruhákban járt, és jó cuccai voltak. Saját szobája volt, amin senkivel sem kellett osztoznia, márpedig ez azért akkoriban nagy szó volt. Szóval a pénzt nem kellett nagyon az élére raknia, és gondolom ez is benne volt, hogy a vállalkozások, amibe belekezdett, nem igazán jöttek be. Szerintem kicsit naív is volt az emberekkel kapcsolatban, és hagyta magát kihasználni. Mindeközben az anyósánál laktak, akik nem szerették. Szóval se a munkában nem volt sikeres, se az otthoni légkör nem volt jó.

A következő csapás akkor érte, amikor a szülei gyors egymásutánban meghaltak. Először az anyukája, még az ötvenes éveiben, és mivel ő volt a családot összetartó erő,  a halála után az apukája belecsúszott az alkoholizmusba, ami pár éven belül vele is végzett. Miki ekkor megörökölte a családi házukat, és ha jól emlékszem, kocsmát akart ott nyitni, de a vége az lett a dolognak, hogy eladta, és az árát egy-két év alatt felélték. Az állandó frusztrációja , amit a felesége, annak családja, és a saját kudarcai okoztak, végül őt is az alkoholizmusba vezette, ahol a hasonló sorsra jutott egykori osztálytársai lettek az ivócimborái, közülük is elsősorban azok a bully-k, akikről korábban említést tettem. Ezek közül néhány még él, és látom is őket, ahányszor csak elmegyek a helyi presszó mellett, amikor hazalátogatok. Emberi roncs mind, húsz évvel idősebbnek néznek ki a koruknál. De ők még a szerencsésebbek, mások közülük ugyanis hajléktalanok lettek, és meghaltak.

Miki is hajléktalan lett hamarosan. Otthon a szépen fejlődő alkoholizmusa miatt kitelt a becsülete, és a felesége elvált tőle. Mikinek meg nem volt hova mennie, mert a szülői házat ugyebár eladta, állandó jövedelme, amiből egy albérletet lehetett volna fizetni, nos az meg nem volt.

Úgyhogy ő is beköltözött szépen a Villa Negrába, ami egy fabódé volt a falu határában, ahol a többi hasonló sorsra jutott szerencsétlen alkesz lakott. Elképesztő higiéniai körülmények között, télen fagyoskodva, magukat alkalmi munkákból fenntartva éltek itt ezek az emberek, és Miki, az egykor büszke tartású, lányok között népszerű jóvágású gyerek, aki a szülei szeme fénye volt, hamar beilleszkedett közéjük. Ekkor kezdődtek a balhék is, zűrös ügyekbe keveredett, verekedés, kisebb lopások, csalások. Még a bátyámat - aki gyerekkori barátja volt - is megkárosította, a nevében hamis számlákat állított ki. Ennek persze meg is lett a következménye, harminc éves koráig gyakorlatilag a börtön és a Villa Negra között ingázott.

Ekkor történt, hogy a kisfia - akitől a volt felesége eltiltotta Mikit - meghalt egy balesetben. Az iskolában fociztak délután, tanítás után, amikor rádőlt a kosárlabda palánk. 

A Villa Negra pedig talán egy alkoholgőzös buli ,vagy valamelyik telekszomszéd haragjának következményeként leégett, és a hajléktalan csapat szétszéledt. Mikinek is új szállás után kellett néznie, és ezt - ha lehet hinni a híreknek - egy alföldi tanyán kialakított tömegszálláson találta meg, ahol kvázi rabszolgaként dolgoztatták jópár évet. Pont úgy, ahogy arról az újságokban lehet néha olvasni.

Szóval Miki jó ideig eltűnt a faluból, de kb. egy évtized múlva visszakeveredett valahogy, és valami stabilabb munkát is szerzett magának, mert az egyik ivócimborájánál ki tudott venni egy albérletet. Itt aztán valamennyire sikerült összeszednie magát, amikor néha láttam, teljesen rendesen fel volt öltözve, és higiéniailag sem volt elhanyagolva. Még élettársat is talált magának. Az életének korszakairól a facebook profiljai remekül árulkodnak. A 10 évvel ezelőtti képein még itallal a kezében fotóztatta magát, míg a frissebbeken már az élettársával, rendesen felöltözve, megborotválkozva, megnyírva. Az életvitele persze azért így is nyomott hagyott rajta, de nem volt annyira lerobbanva, mint az ominózus alkesz klub többi tagja.

Úgyhogy Miki a több évtizedes mélyrepülés után kezdett lassan egyenesbe jönni. Sajnos mindez nem tartott sokáig. Részleteket nem tudok, csak annyi hír jutott el hozzám, hogy tavaly júliusban agyonverték. Augusztus elején volt a temetése. 

Ezt a hírt január elején tudtam meg, és egyből feltolult bennem a sok régi emlék. Sokat gondolkozom a sorsán. Mikiben megvolt a potenciál, hogy szép élete legyen, családdal, mert nem volt rossz ember. Csak neki egy olyan társra lett volna szüksége, aki irányítja. Nincs ezzel semmi gond, rengeteg család van, ahol az asszony viseli a nadrágot, és működik a házasság.  Pontosan úgy, ahogy azt a saját szüleinél is lehetett látni. Náluk is az anyukája volt a tulajdonképpeni családfő, az integratív erő, a központ. Ha sikerült volna egy ilyen feleséget találnia, biztos vagyok benne, hogy rendben lenne az élete. De ha a szülei nem halnak meg ilyen korán, akkor is biztos, hogy jobban alakul a sorsa, mert az anyukája okos asszony volt, aki tudta befolyásolni, és hát a hajléktalan alkoholisták közé sem került volna így, mert lett volna hol laknia. Szóval Miki sorsa egy intő példa arra, hogy pár felelőtlen döntés, meg a körülmények szerencsétlen összjátéka szinte egyik pillanatról a másikra mennyire tönkre tudja tenni egy ember életét.

Nyugodj békében Miki!

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gazz.blog.hu/api/trackback/id/tr1018047366

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása