Ma tekerés közben a magyar borászatról gondolkodtam. Nem vagyok egy nagy borivó, de hetente egy palackkal elfogy. Meglehetősen ínyencnek tartom magam, ezért kezdettől fogva nagy hangsúlyt fordítottam arra, hogy minél többféle bort megkóstoljak, hogy tisztában legyek az ízekkel. Éppen ebből a megfontolásból a küvék teljesen kívül esnek az érdeklődési körömön, elsősorban a különféle szőlőfajták ízére vagyok kíváncsi. Ez alapján aztán nem teljes körű, de relatíve alapos feltérképezést végeztem a különböző borvidékek termései körében, és az alábbi megállapításokat tettem ezzel kapcsolatban.

• Valamilyen oknál fogva az országban a vulkanikus talajokon (Balaton felvidék, Tokaj, Somló) szinte kizárólag fehérborokat termelnek. Egy félig-meddig kivétel van, az egri borvidék, amely éppen egy vulkanikus és egy mészköves övezet határán van (Mátra és Bükk). Itt kiváló vörös és fehér borokat készítenek, mellesleg ez a kedvenc borvidékem, nem utolsósorban az igen széles fajtaválaszték okán.
• Vörösbor szempontjából Villány, Szekszárd, Sopron, és Eger a meghatározóak.
• Édes fehérborban Tokaj elsőbbsége megkérdőjelezhetetlen. Dacára annak, hogy ez az ország legészakibb borvidéke, itt teremnek a legédesebb borok.
• Míg fehérborból üdítően sok helyi fajta van, addig vörösborból alig egy-kettő. Utóbbiból a kadarkát, a kékfrankost és a kékmedoc-ot (manapság menoire) tudnám említeni, amelyek nem világfajták, igaz nem is magyarok, de legalább közép-európaiak. A kékmedoc úgy vált magyarrá, hogy Franciaországból hozta be Mathiász János az 1800-as évek második felében, de az eredeti helyén már kipusztult, így ez tényleg egy igazi hungarikummá vált. Ráadásul vörös borszőlő létére muskotályos, ami rendkívül ritka, így nagyjából olyat nyújt, amit máshol nem találni. Nekem ez a kedvenc vörösborom.. A kadarka délszláv közvetítéssel jutott el hozzánk két-háromszáz éve, albán, vagy kisázsiai eredetű. Máshol nem nagyon termesztik, egy rendkívül igénytelen szőlőről van szó. Szekszárdon és a kiskunsági homokon foglalkoznak vele. Szélsőséges tapasztalataim vannak vele, ittam már nagyon rosszat és nagyon jó kadarka bort, mindkettőt ugyanattól a termelőtől, ergó erősen évjáratfüggő. A kékfrankos osztrák nemesítés, de a monarchiának köszönhetően hazánkban is széleskörűen elterjedt. Alapja a bikavérnek, tehát úgy Egerben, mint Szekszárdon termesztik, és a Soproni borvidéknek ez a legfontosabb szőlőfajtája. Villányban elsősorban a világszerte elterjedt fajtákat termesztik, Pinot Noir, Cabernet Sauvignon és Franc, Merlot, Shiraz. Nekem ez nem tetszik különösebben, jobban szeretem, ha a helyi dolgokból sikerül valami nagyszerűt kihozni, ahelyett, hogy a világ pincészeteinek 90%-ához hasonlóan ugyanazokat a borfajtákat termelik. Ha nincs helyi specialitás, akkor az egésznek olyan franchise látszata van, mcdonalds bor. Mindemellett Villány a déli fekvésével az egyik legjobb adottságú hely a vörösbort adó szőlők termesztésére, csak éppen én nem találok semmi különöset az ottani borokban. Ezekből a fajtákból az ausztrálok, chileiek, argentínok, kaliforniaiak, dél afrikaiak is tudnak nagyon jókat készíteni, míg mondjuk kadarkából, vagy menoire-ból meg nem, mert az ott nincs. 
• A fehér borok tekintetében örvendetes tény, hogy rengeteg hazai fajtával büszkélkedhetünk. A tokaji borok szinte egy külön történet, nagyon jellegzetes az ízviláguk, akár furmintról, akár sárga muskotályról, vagy hárslevelűről van szó, a többi kitűnő fajtát nem is említve. Látható, hogy itt a borkultúra töretlenül virágzik az olasz telepesek 800 évvel ezelőtti betelepítése óta. A középkorban Tokaj csak a harmadik legfontosabb bortermelő hely volt, akkoriban a somogyi és a szerémségi borokat tartották a legjobbnak. Érdekesség, hogy a Szerémségben található Fruska Gora hegységet magyarúl Tarcal hegységnek hívták, s ezen keresztül kapcsolatba lehet hozni a Tokaji borvidék egy részével, aminek hasonló a neve. Lehet, hogy annak idején a Szerémségből kerültek át az első szőlővesszők Tokajba? Esetleg áttelepültek onnan szőlőművesek? Mindenesetre Tokaj ma híresebb borvidék, mint a Szerémség. A somogyi borvidékből nem sok maradt, a török háborúk idején ütközőzóna volt a megye, így kipusztult szinte minden. Ma a Balatonboglári borvidéken próbálják életben tartani a szőlőtermesztési hagyományokat. Remek borokat készítenek egyébiránt, vöröseket és fehéreket egyaránt. A vörösborok a szekszárdiakhoz hasonló karakterűek. 
• Már-már a tokajihoz hasonlóan karakteres borok ( úgy értve, hogy jellegzetes ízűek ) a balaton felvidéki boraink. Ezek közül is a Tapolcai medence borai, amely ugyebár fehérboros vidék, s van valami jellegzetesség az itteni borok ízében, amitől egyediek. Az itt elterjedt őshonos magyar fajták, a juhfark, a kéknyelű számomra nem igazán igazolták a körülöttük kialakult hype-ot, ellenben a francia eredetű szürkebarát, és a származását a nevében hordozó olaszrizling ezen a vidéken teljesedik ki igazán.

Ismét hangsúlyoznám, hogy laikus fogyasztó vagyok, nem termelek bort, nem vagyok érdekelt semelyik borászati cégben. Ez hátrány abból a szempontból, hogy ismereteim felületesek, előny viszont annyiban, hogy csakis és kizárólag az ízérzékelésemre támaszkodtam, marketingtől és egyéb befolyásoktól mentesen alkottam meg az ítéletemet.