De jó, holnap nem kell korán kelni, ergó pötyöghetek még egy kicsit részeen, nyilván tele helyesírási hibával amúgy Schmitt Pál modjára. Egyszer ilyn is kell, szóval hajrá.

Naszóval adtunk egy akusztikus koncertet a Tarajos Gőtében. Tök jó volt, relatíve sokan voltak, Bandi barátjának Boginak volt a születésnapja. Túlnyomórészt saját számokat játszottunk, és ezzel együtt a közönség nagyon jól vette őket.

Én a magam részéről két okból is szeretem az akusztik koncerteket.

1. Jól lehet hallani a szövegeket.  A számok túnyomó részének a szövegeit én íropm, és nekem számít, hogy meghallgatják-e őket, vagy sem.

2. Nem kell nagy cuccot pakolni, vagyis koncert után nem kell autót vezetni, hanem közlekedhetek bicajjal, vagyis ihatok sört együtt a zenekar tagjaival. Most Gergővel és Norbival söröztem, és mivel ilyenkor őszinte hangulatom van, elég sok dolgot az értelmezés primer síkján beszéltünk meg, vagyis a szavak konkrétan azt jelentték, ami az értelmeező szótárban van, nem volt a beszélgetésnek másodlagos és harmadlagos síkja. Én ezt nevezem primer beszélgetésnek, néha szükség van erre az embert életében.Gergő elkisért a Városligetig, onnan bicajjal jöttem haza, s ahogy ott a nátrium lámpák fényében a platánok alatt tekertem a zörgő sárhányóval megáldott bicajon, gitárral a hátamon, egész különleges hangulat lett úrrá rajtam, mintha cukorpótlót innák töményen. Néha a színek összekeverednek hangokkal, ez a színesztézia, nekem most az ízek keveredtek össze a környezet érzékelésével. Nyilván ebbe belejátszott a sör okozta zsibbasztó bamba részegség, de ez egyike volt azoknak a pillanatoknak, amiket egész életemben nem fogok elfelejteni, mert az agyamban az axonok kapcsolódásának egy olyan kombinációja volt, ami még sohasem történt meg. Szerintem Kosztolányi volt hasonló hangulatban, amikor megírta a hajnali részegség címú versét.