Nemrégiben egy fórumos vitában elhangzott a panelproli kifejezés, amin mindig felhúzom magamat. Ez a szó - amellett, hogy totálisan félrevezető és sértő - tökéletesen kifejezi a hazai jobboldal otromba, pökhendi, lekezelő attitűdjét. Én speciel Surján László KDNP-s politikustól hallottam először, s úgy hangzott ennek a művelt halkszavú embernek a szájából, mintha elfingotta volna magát. Aztán jött a többi bornírtság a konzumidiótázástól dr. Mikola agyszüleményéig a "szinglihordákig". A jobboldali újságírás hamar megtalálta ezekben a kategóriákban a jobboldali kormányzás vesztét okozó kártékony ellenséget, így mentve fel magukat az alól, hogy kritikus szemmel kielemezték volna a 2002-es bukás okait. Négy évig ilyen szavakkal viseltek hadat verbálisan a baloldali szavazók ellen, mikor is rájöttek, hogy nekik az MSZP-t kell legyőzni, nem az ország lakosait. Azért sosem fogom elfelejteni ennek az időszaknak a diszkrét báját, amikor a konzumidióta pranelproli kifejezést a játszótéren olyan jobboldalitól hallottam, aki maga is lakótelepen él, és hipermarketben vásárol.

A panelproli kifejezés gyorsan gyökeret eresztett, s egy büfé szakon végzett nímand hungarológus, Krebsz János gyorsan ki is dolgozta a definíciót miszerint "A panelproli első vagy második generációs városlakó, gyökértelen, kiszolgáltatott élőlény. Azon a néhány négyzetméteren, amit a magáénak tudhat, nem tud készleteket felhalmozni, nem képes igazán megvédeni territóriuma határait, nem bír közösséggé szerveződni, és nem ismeri fel saját érdekeit. Mint ketrecbe zárt vadállat, elvesztette nemes tulajdonságait, ösztönei szabadulásra ingerelnék, de falakba ütközik, és beletörődött a változatlanba.

Választások idején a panelproli ugyanolyan szavazattal rendelkezik, mint a felelős, történelembe ágyazott, gondolkodó állampolgár. De az ő iksze vagy keresztje nagyon egyszerű módon tömegesen megvehető, meg kell ígérni, hogy csökkenni fog a gázár, lesz fűtéstámogatás, szociális segély".

Mivel én valóban éltem lakótelepen tíz évig, gondoltam nem árt, ha egy kicsit helyre teszem magamban ezeket a pökhendi nemzettumorokat, lássuk tehát, hogy mit mond a tapasztalat, kik is élnek a lakótelepeken. Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy én Őrmezőn húztam le tíz évet, s az egy egész jó lakótelep. Amolyan igazi alvóváros, bűnözéssel nem szembesültem, a közbiztonság jó volt, rablások, betörések nem sújtották a környéket. Anyósom a Belvárosban lakik, így volt módom összehasonlításra a két élettér viszonylatában. Nálam a mérleg erősen a panel javára billent a gangos házak rovására. Ez a vélemény az alábbiakból állt össze:

- Őrmezei lakásunk világos volt, anyósomék gangos háza jóval sötétebb, annak ellenére, hogy utcára nézett, de hát a szemben levő ház ott volt egy köpésre ugye.

- Ebből következően az autók ott mentek el anyósomék ablaka alatt, ami elég sok zajjal járt. Miután az utcájuk sétálóutca lett, már csak a hajnali részegek ordítozása volt zavaró.

- Őrmezőn sosem loptak meg, anyósoméknál viszont elvitték a bringámat a zárt udvarról.

- Őrmező tele volt fákkal, gyakorlatilag egy parkban épültek meg a panelházak. A Belvárosban elég kevés fa van, annál több kutyaszar.

- A belvárosi lakások írtózatos belmagasságúak, ami galériaépítés szempontjából jó, de kifűteni elég drága. A panelok belmagassága szerintem pont jó.

- Ha anyósoméknál elromlott valami, akkor ki kellett hívniuk egy szerelőt, és mélyen a zsebükbe kellett nyúlniuk. Őrmezőn a lakásszövetkezet ingyen megcsinálta a javítást hétvégén is.

- Parkolni a lakótelepeken talán egy kicsit egyszerűbb, bár nem sokkal.

A távfűtés viszont tényleg drága, mégha kényelmes is. Hátrány még, hogy viszonylag sokat kellett utaznunk a munkába, bár a környező településekről bejárók utazási idejéhez képest ez gyakorlatilag nudli. Én bicajjal jártam munkába, az még drága se volt, és a napi testmozgást is biztosította.

Végül nekem is persze elegem lett, de nem magából a panelból, hanem a társasházakból és az alkalmazkodásból, ezért költöztünk egy sorházba.

Most pedig következzen annak ismertetése, hogy a lakótelepen eltöltött tíz év alatt milyen kategóriákat tudtam felállítani a lakótelepen lakók besorolására:

1. Létszámukban talán már nem a legnépesebb, de igen jelentős csoport a nyugdíjasoké. Kijárnak a parkba kvaterkázni, vagy a ház előtt ülnek a padon a nap nagy részében. Sok közülük szívesen kertészkedik, a ház előtti virágágyások miattuk szépek. Eljárnak lakógyűlésekre. Jóval több nő van közöttük, mint férfi, a néhány férfi nagyrésze alkoholista. Az egyedül élő férfiak igen elhanyagolt állapotban vannak, a nők jobban tartják magukat. Többségük MSZP szavazó, főleg a megszokás, és az arrogáns jobboldali stílus okán érzett felháborodás miatt. De simán cigányoznak és zsidóznak, ez számukra nem probléma, mert nem ideológia mentén szavaznak, hanem a fent említettek alapján. Általában nagyon szeretnek beszélni, nyilván azért mert egyedül vannak. Udvariasak, legtöbbjük nagyon kulturáltan viselkedik. Szívesen járnak termékbemutatókra mert azzal is telik az idő. Aki közülük nem MSZP szavazó, az vagy Thürmer párti, vagy MIÉP-es, vagy Jobbikos. A Fideszt nem szeretik, de az SZDSZ-t is utálják, mert "zsarolja szegény MSZP-t és különben is zsidók". Nem járnak hipermarketbe, mert messze van, ehelyett a legközelebbi boltban vásárolnak. Általában kedvesek a gyerekekkel, némelyikük inkább a játszótéren üldögél a park helyett, ha jó az idő. Mivel szeretik a meleget, telente 26 fokra fűtik miattuk a házat, amit erősen megérzünk a fűtés számlán.

2. Fiatal értelmiségi családok. Elsősorban tanárok, újságírók, de jogászt, programozót, fizikust is ismerek ebből a körből. A játszótéren gyakran találkozni velük. Szeretek velük beszélgetni, mert van normális témájuk, és nem akarják mindenáron rám erőltetni a véleményüket. Pragmatikusan és szabadon gondolkodnak. Nem túl rózsás az anyagi helyzetük, sokat járnak hipermarketekbe vásárolni, mert ezt engedhetik meg maguknak. Nekik számít az a száz forint, amivel az Auchanban kevesebbe kerül a banán, mint a CBA-ban. Szeretnének elköltözni a panelből, sokuk előbb utóbb valamelyik város környéki kisebb településre költözik jópár év panelozás után. Sajnos sok közülük elvált. Politikai preferenciájuk változatos. Sokan szavaztak legalább egyszer a Fideszre, de az SZDSZ-t szintén ez a réteg tartotta többször is az 5% felett. Számos MSZP szavazó van közöttük, a Jobbik és Thürmerék támogatottsága viszont elenyésző a körükben. Őrájuk nézve különösen sértő a panelproli kifejezés, hiszen egy jelentős értelmiségi rétegről van szó, akik többnyire állami alkalmazottak, és igenis van öntudatuk. Több is, mint amennyit a jobboldali politikusok tolerálnak. Szükségesnek tartom megjegyezni egy nagyon lényeges mondatot. Magyarországon eddig egyetlen választást nyertek meg, a 2006-ost. Az összes többi választást a kormánypártok vesztették el. Ez pedig azt jelenti, hogy a magyar szavazóknak igenis határozott véleményük van az aktuális kormányok teljesítményéről. Ezt jobb tudomásul venni, mintsem harcolni ellene.
3. Suttyóék. Szintén a játszótérről ismerem őket. Ők jártak fiatalon suhogós melegítőben, róluk szól a Béla című számunk. A feljebb említett panelproli definíció valószínűleg rájuk illik a legjobban, viszont ez a réteg nem csak panelekben él. A külsőségekre nagy hangsúlyt fektetnek. Ékszerek, tetoválások, tinédzserruhák meglett anyukákon, izompóló pocakos apukákon. Anyuka általában nem dolgozik, szoliba jár, műkörmöshöz, festeti a haját, és egész nap kinn pletyózik a játszin. Természetesen van néhány trendi tetoválása, esetleg piercingje. Sokat kiabál a gyerekkel. Az ilyenek gyerekei bántják a tiedet az oviban. Anyuka és apuka is cigizik a játszótéren, ha rájuk szólsz, pofákat vágnak, de eloltják.. Apuka volt már minden, csak akasztott ember nem, most is valamilyen nehezen körülírható munkája van, sokszor "vállalkozó". Szeret merdzsót, BMW-t, Audit tartani a panellakás mellett.

Előfordul, hogy hazavisznek egy-egy játékot a játszótérről, ami nem az övék. Akár egy rollert is, utánna persze simán letagadják. Nem jó velük dumálni, mert kérdéseik nincsenek, ellenben magukról imádnak beszélni. Kifejezetten fárasztóak. A gyerekeiket szívesen öltöztetik idióta ruhákba. Az alábbi képen a gyerek birodalmi rohamosztagos ruhában jött le a játszótérre bohóckodni. Érdekes módon senki sem barátkozott vele.

A gyerekeiket a sok ordítozás ellenére sem nevelik, csak elviselik. Apolitikusak, de négyszemközt szívesen egyetértenek abban, hogy a zsidók meg a cigányok tehetnek arról, hogy ők itt tartanak. A simlisség ebben a körben menő dolog. A férfiak egyik kedvenc szavajárása, hogy "kajakra". Tanítottam a gyerekeiket, a fiúk mentalitásban semmiben sem különböznek a szamurájkarddal pózoló szánalmas iwiwes romáknál. A tinédzser gyerekeik hamar érnek, elég általános, hogy iskoláskorú gyerekeik szombat este tizenegykor indulnak bulizni. A gyerekek hamar kapcsolatba lépnek a drogokkal, még dealerek is vannak köztük.

Első nekifutásra ennyi. Falun is éltem, arról is írhatnék, őket ugyanis parasztozzák, ami legalább akkora ordenáró taplóság a cizellált finomkodó dekadens városi elit részéről, mint a panelprolizás a jobboldalról. De ez egy másik blogbejegyzés témája lesz.