A mai bejegyzésben a magyar illuminátusok didaktikai módszereit követem, és mondanivalómat kérdések és válaszok formájában fogalmazom meg, a következtetések levonását pedig a tisztelt olvasóra bízom.

A témát a könnyebb érthetőség kedvéért az ukrajnai választások elemzésével kezdem, mert az ott tapasztaltak közül nagyon sok érvényes Magyarországra is, és szemléletes példát szolgáltat a mai bejegyzés főbb kérdéseihez. Mielőtt azonban mérgezett tűket lőnének belém az ügyben érintett szereplők egy esernyőből, ki szeretném jelenteni, hogy az alábbiakban leírtak nincsenek forrásokkal alátámasztva, csak egy lehetséges forgatőkönyvet képviselnek. Nem áll mögöttük komoly kutatás, sokkal inkább a kirakós néhány darabjának összeillesztése.

Kérdés: Miről szóltak az ukrajnai választások?

Válasz: Az ukrajnai választások egy világhatalmi játszma részei voltak. Az ukrán állampolgárok - bár ebben a hitben mentek el szavazni -  nem arról döntöttek, hogy ki lenne a legalkalmasabb vezető az ukrán nép számára. Ukrajnában Oroszország mérkőzött meg az USA-val, valamint az EU-val és győzött. Az ukrán választások tétje nem az ukrán nép boldogulása volt, hanem az, hogy ki rendelkezik az ország gáz és kőolajvezeték hálózata felett, mi lesz a sorsa a Krími orosz flottatámaszpontnak, és hogy milyen lesz az ország külpolitikai orientációja. Belpolitikai kérdésekben egyik oldalnak sem voltak világos elképzelései, pedig Ukrajnának manapság elsősorban belpolitikai gondjai vannak, lévén hogy folyamatosan az államcsőd közelében lebeg. Az hogy a fenti kijelentés mennyire megalapozott, mi sem bizonyítja jobban, mint a győztes Janukovics első intézkedései. Mit gondol a kedves olvasó, egy álamcsőd fenyegette ország frissen megválasztott elnökének vajon mik lehetnek az első és legfontosabb intézkedései? Netán a  bankrendszer megerősítése? Tárgyalás a hitelezőkkel? Érdekegyeztetés a szakszervezetekkel a szükséges megszorítások előtt? Nem, kérem ezek mind bagatell dolgok, amik várhatnak. Janukovics első intézkedése az ukrán gáz és kőolajvezeték rendszer átadása volt az oroszoknak, valamint a krími flottabázis szerződés megerősítése.

Az USA és az EU a másik jelölt, a KGB által korábban megmérgezett Juscsenkó mögött állt, de ezúttal nem sikerült a narancsos forradalom sikerét megismételni. Juscsenkó rendkívüli módon népszerűtlen, valójában egy politikai hulla. Ahogy az lenni szokott, a politikai győzelemre a külföldieknek általában van receptje, mert azt titkosszolgálati és egyéb módszerekkel meg lehet oldani. De egy államot kihúzni a pöcegödörből - nos ehhez nagyon sok pénz kell - és ezt a cehhet sem az EU, sem az USA nem volt hajlandó állni. Lehet hogy az ukránok azt gondolják, hogy az oroszok fizetnek majd, de itt és most teszek egy 100%-os politikai jóslatot, Ukrajnát az oroszok sem fogják kihúzni a szarból. Ugyanis van már arra példánk, hogy ez hogy megy. Uyyanez a játszma zajlott tíz éve Szlovákiában, ahol Meciar egyértelműen az oroszok embere volt. Nos, Meciar országlása nem éppen a legvirágzóbb fejezete a rövidke szlovák történelemnek sem politikai, sem gazdasági értelemben. Az orosz pénzek nem ömlöttek az országba, a beígért orosz piac nem szívta fel a szlovák exportot. Az orosz orientáció elég jelentősen visszavetette Szlovákiát, amit csak a későbbi, nyugatbarát kormányok tudtak helyrehozni. Ukrajna most Szlovákiát fog játszani jópár évig, magyarán a vegetáció hosszú korszaka következik.

Kérdés: Milyen tanulságok vonatkoznak Magyarországra az Ukrajnai választások kapcsán?

Válasz: A válasz nagyon egyszerű. Világhatalmi játszmák nem állnak meg az országhatárokon. A magyar választásokat is át fogja hatni Washington és Moszkva vetélkedése. Nálunk azonban fejlettebb a politikai kultúra, mint Ukrajnában, így itt mindennek sokkal leplezettebben kell történnie. Mielőtt a most következő választásra térnénk rá, egy kicsit vissza kell tekintenünk a múltba. Magyarország ugyanis abban is különbözik Ukrajnától, hogy itt legalábbis négy hatalmi pólus van, és ezek közül kettő magyar. A nagyhatalmak próbálkozásai már a rendszerváltás idején elkezdődtek, az akkor alakult pártok közül az SZDSZ mögött jelentős amerikai kapcsolatok álltak. Az MDF-et a korábbi állampárt másodvonala illetve a Hazafias Népfront alakította. Az MSZP az MSZMP utódpártja, ezt nem kell nagyon ragozni. A Fidesz mögött is ott volt a nyugati támogatás, de őket ekkor még nem vették komolyan.

Az oroszok pontosan tudták, hogy az oszd meg és uralkodj elv legfontosabb ütőkártyája Kelet Európában a nacionalizmus. Meciar mögött egyértelműen ők álltak, a szerb nacionalizmus is mindig erős támogatást kapott tőlük. A román nacionalisták is kb. akkor szűntek meg tényező lenni, amikor a KGB ügynök Iliescu eltűnt a balfenéken...

Az orosz módszerek ideológiamentesek, hiszen Ukrajna esetében, ahol jelentős orosz kisebbség él, Oroszország éppen a nacionalista Juscsenkó ellenfelét támogatta.

Annó Magyarországon az első Csurka dolgozat idején meglepetést keltett az, hogy antiszemita, és szélsőjobbos nézeteket vall. Különösen annak fényében, hogy Csurka az állampárt idején a TTT politika (Támogatott, Türt, Tiltott) támogatási kategóriájába esett, ehhez képest egy évvel a rendszerváltás után hirtelen betölti a jobbszélen akkoriban tátongó űrt. Elkerül a húsosfazék közeléből, mégis pártot szervez, és nagy példányszámban lapot ad ki. Joggal merül fel a kérdés, honnan van a pénz? Nagyjából ez az az időszak, amikor a Vatra Romanesca, és Matica Slovenska szélsőséges román és szlovák szervezetek elkezdik ekézni a magyarokat a szomszédos államokban. Meciar is ekkor kezdi el az orosz orientációt Szlovákiában. Hirtelen bukkan fel a nacionalizmus, de egyből szervezett körülmények között. A lóláb eléggé kilóg, s ha feltesszük a kérdést, hogy kinek az érdeke, kézenfekvő, hogy ezek voltak az oroszok első próbálkozásai hogy az egykori érdekszférájukban gátolják a nyugati integrációt.

Kérdés: Mi a helyzet a jelenlegi magyar politikai helyzettel? Hol érhető tetten külföldi befolyás?

Válasz: Mint mindig, most is a pénz az, ami árulkodik. Egy párt alapítása, működtetése,  különösen kampány idején rengeteg pénzbe kerül. Ha a semmiből hirtelen feltűnik egy társaság, amely tagjainak anyagi lehetőségén messze túlmutató kampányt folytat, ott jó eséllyel érdemes gyanakodni. Az MSZP és a Fidesz esetén a pénz egyértelműen hazai forrásból származik, nagyrészt korrupció útján szerzik, kisebb részt költségvetési forrásokból.

Két olyan párt van, amelyik láthatóan igen hirtelen nőtt látható méretűvé. A lóláb a legjobban az LMP-nél lóg ki. Az európai parlamenti választások előtt egy évvel még azt sem tudtuk, hogy léteznek, kampány idején pedig hirtelen rengeteg, profi minőségű óriásplakátjuk jelent meg. Nem látszik mögöttük semmilyen lobbikör, amelynek esetleg érdeke volna pénzelni őket, és az, hogy mindenütt szeretnének jelölteket indítani, egy nagy szervezetet feltételez, amely fenntartása nyilván sokba kerül. Elsősorban a támogatói kör hiánya az, ami alapján külföldi finanszírozásra gyanakodhatunk. Ráadásul megjelenésük épp arra az időszakra esik, amikor az Egyesült Államok addigi legfontosabb hazai szövetségese az SZDSZ kinyírta magát. Nyilvánvaló hogy egy ilyen esetben már csak az orosz terjeszkedést ellensúlyozandó is, az USA-nak lépnie kell. Nézeteim szerint az USA új csapata lett az LMP.

Mielőtt rátérnénk a másik trójai faló pártra, pár szót kell szólnunk a két nagyobb magyar párt, és a két nagy erőközpont ( USA és Oroszország ) viszonyáról is. Mint azt fentebb említettem, a Fidesz erős amerikai hátszéllel indult, míg az MSZP-nek az állampárti időkből erős orosz kapcsolatai voltak, ezek a körülmények látszólag predesztinálták őket arra, hogy kinek a szekerét fogják tolni idehaza. Azonban mára mindkét párt függetlenítette magát. Látható volt, ahogy a Fidesz népszerűsége nőtt úgy lett Orbán egyre magabiztosabb. Aztán jött az ezredforduló, és a Gripen ügy, amikor is Orbán egyszemélyi döntéssel borította az amerikaiakkal előre levajazott vadászrepülőgép beszerzési tendert, és vélhetően az osztrák lobbista gróftól kapott gáláns korrupciós ajánlat hatására a Gripenek mellett döntött. Onnan kezdve nyugaton Orbánt megbízhatatlannak tartották, és a mérvadó nyugati lapok rendre elmarasztaló cikkeket közöltek róla.

Gyurcsányék győzelmével várható volt, hogy az orosz kapcsolatok újra lendületet vesznek, és valóban, Putyin kétszer is járt nálunk, mindkétszer gázügyben. Az MSZP egy érdekes időutazást lépett meg ekkor. Felélesztette Horthyék hintapolitikáját, és mindkét oldalt megpróbálta kielégíteni. Ez rövidtávú hitelvesztéshez vezetett mind a két oldalról. Gyurcsányt hamar elkönyvelték szélkakasnak. A Kék Áramlat, és a Nabuccó Gyurcsány minden erőfeszítése ellenére összebékíthetetlen. Az igazi szakítás az oroszokkal azonban a MOL felvásárlására történt osztrák-orosz erőfeszítések idején történt ( ebben a manőverben Ausztria a stróman szerepét játszotta). Ez az üzlet túlmutatott Gyurcsányon, ugyanis Moszkva az itthon rendkívül nagy befolyással rendelkező Csányi Sándor tyúkszemére lépett. Aki rögtön riadót fújt, és ahogy az már korábban is kiderült, az MSZP  tud táncolni úgy ahogy ő fütyül. A szemöldökráncolás eredménye egy rendkívül gyorsan elfogadott törvény lett, ami az ellenséges felvásárlásokat volt hivatott megakadályozni.

Ezekből a manőverekből világosan kitűnt, hogy az MSZP sem megbízható. Ugyan nem meggyőződésből hazafiak, hanem vélhetőleg Csányi nyomására, de tény, hogy itt ebben az ügyben magyar érdekeket képviseltek. Putyin azóta nem jár Budapestre.

Nos ezek a történések elgondolkoztattak pár embert a KGB-nél, hogy új szövetségest kellene találniuk Magyarországon. Mivel orosz kisebbség Magyarországon nincs, ezért nyugodtan nyúlhattak a régi, jól bevált nacionalista kártyához.

A Jobbik alapítói fiatalok, lelkesek, ideológiájuk van, a gazdasághoz látványosan nem értenek, ezért károkozási potenciáljuk igen nagy. Eszmerendszerük egyszerű, könnyen emészthető, bárki megérti. És nagyon jól ráéreztek néhány súlyos társadalmi problémára, amelyeket az eddigi kormányok teljesen félrekezeltek eddig.

A Jobbik igen látványos megerősödése és médiaelőretörése ismét felveti a kérdést: Ki fizeti a cehhet? Közadakozásból megy? Én még sohasem láttam a Jobbikot pénzt gyűjteni. Tagdíjakból? Regisztrált párttagjaik száma elég alacsony. Vállalkozók pénzelik? Gazdasági válság van, ez kizárt. Korrupció? A Jobbik egyenlőre nincs seholsem a húsosfazék közelében. Akkor honnan van a pénz? Hát nem sok választás maradt. Külföldről. A Jobbik valamelyik külföldi állam befektetése. Méghozzá nagy államé, mert sok pénzről van szó.

Kérdés: Kinek az érdeke befektetni a Jobbikba?

Válasz: Kezdjük ott, hogy kinek nem? Tőlünk nyugatra nem igazán találunk olyat, akinek érdeke lenne. Románia és Szlovákia - különösen az utóbbi - áttételesen, Magyarország renoméjának csorbítása érdekében érdekelt egy magyar szélsőjobboldali antiszemita párt gründolásában, gazdasági erejük viszont nem elégséges ehhez. Rajtuk kívül az egyetlen szóbajöhető forrás Moszkva. Akinek megvannak az anyagi eszközei, érdeke is fűződik hozzá, gyakorlata is van a dologban, és az apparátusa is adott. Occam borotvája elvét figyelembe véve ők azok, akik a Jobbikot patronálják. Ennek egyébiránt más jelei is vannak. Vona feltűnő elismeréssel szokott Oroszországról nyilatkozni - elnéző annak emberi jogi gyakorlatával szemben - holott itthon ez az egyik fő vesszőparipája neki és Morvainak is. A külpolitikai elképzelései élesen nyugatellenesek, és keleti orientációjúak. Vona az oroszokkal, Iránnal, a kazahhokkal szertne szorosabb kapcsolatokat a nyugat helyett. Az nem világos, hogy milyen gazdasági perspektívát lát ezekben a nyugattól azért finoman szólva is elmaradott térségekben, de mostanában állandóan az orosz piacokat emlegeti. Ez korábban az MSZP dumája volt, és aki az orosz piacról beszél annak - ismerve az ottani üzleti morált - erős politikai kapcsolatokkal is rendelkeznie kell. Mindazonáltal az orosz piac korlátlan felvevőképessége csak egy blöff, fölöslegben levő gabonánk mindig volt, és az oroszok sosem akarták felvásárolni, inkább megvették azt, ami a legolcsóbb volt. Annó Szlovákia is bedőlt ennek a hülyeségnek, de nem sokra mentek vele. Mostanában a magas olajár miatt az oroszoknak van pénzük - bár a grúz háború, és a válság igencsak lecsökkentette a valutatartalékaikat - de vegyük észre, hogy nincsenek a világ nyolc legnagyobb gazdasága között. Sosem voltak. Meghívottként részt vehetnek a G8-on, de a jegyük csak a kakasülőre szól.

Ellenben a hadipotenciáljuk csak az Egyesült Államokához mérhető. Birodalmi célkitűzéseikről néha elszórnak egy-két információmorzsát. Innen tudható, hogy kelet-közép európát még mindig az érdekszférájuknak tekintik. És ebbe a tervbe remekül illeszkedik egy kis szarkavarás Magyarországon.

Az Európai Únió jelen állapotában erősen emlékeztet a görög városállamok ókori szövetségére Róma ellen. Együtt ugyan jelentős erőt tudtak felmutatni, de mindenki csak a saját piti érdekeit kereste, különalkukat kötöttek, és Róma - szövetség ide vagy oda - szép sorban felfalta valamennyit. A kép annyiban más hogy most több Róma is van - ez azonban nem ment fel senkit a különalkuk, paktumok, és idegen pénzek elfogadásának politikai felelőssége alól.