Beköszönt, mint kalapos tót az ablakon, és most mindenki pánikol. Joggal. Ma, így október közepe tájt nagyon izgalmas napokat élünk, a tőzsde a padlón, politikusok folyamatosan nyugtatják a népet, a bankok folyamatosan cáfolják a rosszhíreket.

A probléma gyökere ugye abban rejlik, hogy elkezdtek nyomulni a bankok arra, hogy hiteleket vegyenek fel az emberek. A banki üzletkötők prémiuma jelentősen függött attól, hogy mennyi hitelszerződést tudnak kötni. Elvileg van hitelképesség vizsgálat, de Amerikában ezt nem vették túl komolyan, hiszen a vezetés folyamatosan nyomta a dolgozókat abba az irányba, hogy újabb hitelt leadni, újabb hitelt eladni. Mérőszám lett az, hogy ki hány hitelterméket tudott értékesíteni, s mivel erős a verseny, egy idő után a bankok elkezdtek szarni arra, hogy ki is az, aki a hitelt felveszi.

Amerikai unokatesómmal kb. 7 éve beszélgettünk arról, hogy miért van az, hogy magyarországon a debitkártyák elterjedtek, míg az USA-ban a creditkártyák. Azt mondta, hogy amerikában a bankok teljesen megbíznak az emberekben. Neki jó, hogy túlköltekezhet, még a visszafizetés se nagyon érdekli, mert büntetőkamat alig van, ugyanis ha túl sok lenne, akkor viszi a pénzét egy másik bankhoz.

Az igazi probléma akkor kezdődött azonban, amikor a bankok hitelt vettek fel ahhoz, hogy hitelt nyújthassanak a lakosságnak. A bankközi hitelek nem drágák, és a lakossági kamatok elég nagyok voltak ahhoz, hogy jót lehetett keresni az ügyön. Igenám, de a lakossági magasabb kamatok csak akkor fedezik ezen ügyletek költségeit, ha a lakosság tud fizetni.

Azonban a lakosság egy része lassan hozzászokott, hogy nem kell megtermelni a hitel részleteit, hanem fel kell venni egy újabb hitelt, s abból fizetni. Nem várható el egy átlagamerikaitól, de még egy átlagmagyartól sem, hogy ne bízzon a jövőben, hiszen épp ez a hitelfelvétel alapja. Csakhogy a lakosság jövőbe vetett bizalma ingatag alapokon nyugodott, és egyre másra kezdték az ügyfelek nem fizetni a részleteket. Nem kell felhördülni, ilyen nálunk is gyakran előfordul. A probléma, hogy a bankok busásan megfizetett kockázatelemzői ezt nem jelezték előre, vagy ha igen, akkor nem figyelt senki sem rájuk. És most itt a csőd.

Az én bajom az, hogy a felelősök egyértelműen megtalálhatóak, és közben mégsem vonják őket felelősségre.

Erre azt írják, hogy büntetőjogi szempontból senki nem vonható felelősségre, mert törvényes módon csinálták, amit csináltak.

Tényleg? Amerikában nem létezik bankfelügyelet? Nyilván létezik. Akkor nekik hogy-hogy nem tünt fel, hogy a bankoknak alig van likviditásuk, s hogy hitelből hiteleznek? Két lehetőség van:

1. A bankok meghamisították a mérlegadatokat, és pénzügyi jelentéseket. Ebben az esetben a jelentéskészítő osztálytól kezdve a vezérigazgatóig mindenki felel. Börtönbütetés simán ki kellene nézzen.

2. A felügyelet nem vette komolyan a jelentéseket. Ebben az esetben ők a hunyók, és mivel különösen nagy kárt okozó mulasztás történt, vezérigazgatóig bezáróan nyomás a bíróságra.

Na, kipuffogtam magam, megyek dolgozni, különben is tuti, hogy az illuminátusok állnak az egész mögött! :-)