2008. július 24. 12:51 - Gazz

Félre ne vezessen

Ez lenne az első bejegyzés, s mindjárt egy kis magyarázkodással kell kezdenem. Blogom főcíme, a "Tekerés közben" nem akart összecsengeni sem a spanglival kapcsolatos művelettel - megjegyzem a vizipipa szerintem amúgy is hatékonyabb - sem bármiféle szexuális tevékenységgel. Rossz az, aki rosszra gondol, beleértve engem is.

Egyenlőre nem kívánok messze elkanyarodni az eredetileg kitűzött céloktól, nézzük tehát a mai tekerést.

Mikor felpattantam a nyeregbe 8.45-kor, pár pillanat alatt kiderült, hogy a mai nap nem lesz túl kreatív, köszönhetően a nyomasztó időjárásnak. A helyzetet ellensúlyozandó beüzemeltem névnapomra kapott mp3 lejátszóm FM rádióját, s a Rock FM-re hangolva átadtam magam tekerés+hallgatás egész kellemes elegyének.

Paradise City ment éppen, ami előkelő helyet foglal el a kedvencek között. A leginkább az eleje meg a vége jó, Axl Rose éneklési tudományától nem vagyok teljesen elragadtatva (őszintén szólva nem vagyok biztos abban, hogy az éneklés lenne), ellenben Slash gitározásától meg teljesen. Naszóval várom a szám végét, amikor is az a hihetetlen jó gitártéma van a befejezésnél, erre lekeverik ezek a szerencsétlenek.

Mindezt azért, hogy a műsorvezető egy kicsit jópofizhasson. Mint kiderült, éppen egy tízes listát állítottak össze, a zenekarok már megvoltak, csak a számaikra kellett még szavazni, hogy interaktívnak tűnjön a műsor. Mert az ugyebár ma nagyon trendi, és így végig kellett hallgatnunk, ahogy kb. húsz ember betelefonál és kiböki egy számnak a nevét. Rendkívül szórakoztató. Tényleg, ez nekem tök fontos, hogy halljam, mert csak így hiszem el, hogy ez a rádió a közönségért van. Persze ez még mindig jobb ahhoz képest, ami a Bumerángban megy. Adott ugyebár két rendkívül cinikus műsorvezető, akik tény hogy néha elég jópofák tudnak lenni, de többnyire vérbunkók, és a reggeli műsorukba rendszerint félhülye exhibícionisták telefonálnak be, akik előadják a kínosan vérszegény, de poénosnak szánt történeteiket. Mivel a műsorvezetők nem akarják elijeszteni a hasonló barmokat, ezért kényszeredetten nevetnek. Erre a betelefonáló vérszemet kap, elkezdi vezetni a műsort, amit aztán a valódi műsorvezetők egy idő után persze abbahagyatnak vele. Az egész rendkívül kínos, a magam részéről az erőltetett jópofizást legalább olyan fárasztó dolognak érzem, mint a téglahordást. Sajnos ez már a Rock FM-en is jelen van. Ahelyett, hogy egy jó ízlésű szerkesztő nyomatná a rockot éjjel nappal, maximum a számok címét bemondva, egy szerencsétlen médiarabszolgát kell hallgatnunk aki lekeveri a számok végét, hogy két betelefonáló közötti tíz másodpercekben megvalósítsa önmagát.

Szóval betelefonálós műsort vezetni gáz. Emlékszem, '96-ban, amikor a Zalatnai féle M-SAT adó még vígan nyelte az összecsalt pénzt, a szerencsétlen Bródy János is megpróbálkozott ezzel. Adott egy ember, aki azért letett pár dolgot az asztalra, jó szövegeket írt, családos ember, anyagilag sem volt kétséges a helyzete, de feltehetőleg abban a buta tévhitben élt, hogy médiában dolgozni a világ legjobb dolga, mert azok ott a képernyőn fontos emberek. Elment tehát az M-SAT-ba ilyen kétklipközöttnézőkkelbeszélgető embernek.... És rettenetesen megbukott. Megalázóan... Egyrészt kiderült, hogy nem igazán tud beszélgetni. És csak részben azért, mert a betelefonálók nem érdekelték, mert ezen a legtöbb műsorvezető túl tud lépni, s rutinból megoldja. Hanem azért, mert egyszerűen nem értette őket, s meg sem próbálta megérteni őket. Attól még, hogy valaki jó dalszövegeket ír, egyáltalán nem biztos, hogy jól kommunikál. Másrészt ez a rendkívül felszínes buta, és egyszerű közeg rendkívül idegen volt neki, kb. úgy érezhette magát, mint egy indián a parlamentben. Bródy őszintén szarban volt, és látszott rajta, hogy tisztában van azzal, hogy olyan helyzetbe került, amit nem tud megoldani. Amúgy eleve anakronisztikus volt, hogy az akkori stílusok felpörgésének hajrájában ( ez volt az a rettenetes műanyag korszak, amikor minden barom hidrogénezte a haját, tudjátok - rave, techno, stb...) egy olyan embert ültettek be kapcsolatot tartani a fiatalokkal, akinek ezekről a stílusokról halvány lila dunsztja se volt. Ha meg lett volna, akkor messze elkerüli. Emellett olyan benyomást keltett mint egy megkeseredett öreg magyartanár, akinek fogalma sincs, hogy hova került, s hogy mit akarnak ezek a fiatalok.... Ezek a fiatalok... Teccik érteni ugye? Attól hogy valakit Tininek hívnak a barátai, nos, attól még kéremszépen öregszik. 

Mindenesetre azért legalább tanulsága volt a dolognak Bródy és a nézők számára. Kiderült, hogy ez a foglalkozás semmivel se jobb, mint varrónőnek lenni egy üzemben. Ami legalább nem megalázó.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gazz.blog.hu/api/trackback/id/tr97583363

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VeKa 2023.01.29. 14:03:21

Kedves Gazz!

Évekkel ezelőtt egy ismerősöm a Facebookon megosztotta a szülői értekezletről szóló bejegyzését. Azóta rendszeres (újra és újra)olvasója vagyok a blogjának. Csodálkozom, hogy egy-két témát leszámítva alig kommentálják, mikor annyi mindenről ír érdekesen. Még akkor is, ha azokban a témákban járatlan vagyok (pl. politika, amit messzire kerülök), mégis informatív, egyben szórakoztató olvasni. Örülök, hogy máig folytatja, stílszerűem első kommentemet az első bejegyzése alá írva szeretném ebben megerősíteni.

Tisztelettel:

V.K.
egy lelkes olvasója

VeKa 2023.01.29. 14:20:57

. . .és akkor ki nem esve a gondolatmenetből, hadd reagáljak a kereskedelmi rádiózásról szóló gondolataihoz.

Régen, a kazettás rögzítések idején is izgultunk, mennyire dumál bele a műsorvezető a zeneszámba. Ma már könnyen elérhetők, rögzíthetők ezek a slágerek, de a beledumálás megmaradt. (Csodálom, hogy tudnak pontosan a szám elindítása és lényegi kezdete között egész mondatokban beszélni.)

Apropó, Bumeráng. Autós munkát végezve többnyire "Bocsiékat" és rádiójukat hallgatjuk. A beszélgetősdivel nincs bajom, pláne, ahogy ők csinálják, de náluk is gyakran érzem az erőltetettséget. Érdekes téma, csak mintha olykor a műsorvezető számára nem lenne az. Profizmusukat dicséri, hogy így is kitöltik az adást, bár a betelefonálók által rájuk aggatott sztár státusz alapvetően távol áll tőlem. Annak idején sem értettem a "Pajzán hétvégét" minek kell olyan formában a músorvezetőre erőltetni (itt sem a témával volt problémám).

Ja, és tudom, hogy a hallgatottság, a reklámok és az így termelődő bevétel Bermuda-háromszögében szorul mindaz, amit rongyosra játszanak, ellentétben az esti blokkokkal. Azért szerintem velem együtt napközben hallgatják a legtöbben a slágereket, lehetne többször kevésbé ismerteket bemutatni.

Gazz 2023.01.30. 18:56:31

@VeKa: Köszönöm a kommentet. Érzésem szerint, amikor a blog egy-egy bejegyzése címlapra kerül, akkor ott olyan változatban jelenik meg, amit nem lehet kommentelni. Egyszerűen nem jelenik meg a kommentdoboz, hiába engedélyezem. :-( Más blogoknál is azt látom, hogy elvétve lehet csak kommentelni őket.
És azt se feledjük el, hogy van jópár troll, pld. Matyi, vagy Birka, akik gyakorlatilag ellehetetlenítették a kommentszekciót.
Pedig a kommentelhetőség nagyon jót tett az olvasottságnak. Én felvállaltam a trollok elleni küzdelmet, míg más ismert blogok inkább rövidre zárták ezt a kérdést, és ez sokakat idevonzott. Ennek mára vége.
Ami a rádiós zenéket illeti, maximálisan egyetértek. Az ember pár hét alatt "megtanulja" a kínálatot, és annyira kevés új dal kerül a rotációba, hogy egy év alatt a könyökén jön ki az egész kínálat - tetszőleges rádiót beleértve.
süti beállítások módosítása