2022. december 22. 18:06 - Gazz

Misztikus történetek

- Mama, te láttál már szellemeket? - kérdeztem apai nagyanyámat. Kb. kilenc éves lehettem, s nagyon érdekelt a téma, mert a tévében a Rózsa Sándor című sorozat ment éppen, és abban egy öreg bácsi azt mesélte, hogy a sógora úgy halt meg, hogy felült melléje a bakra a "tüzes ember".

(Zárójelben jegyzem meg, hogy a Mama megszólítás a mi családunkban a nagyanyáknak dukál, nem az édesanyáknak.) Nos, a Mama most sem okozott csalódást. A mi családunknak is volt szellemtörténete. 

- Tudod Lacikám, hogy nagyapád meghalt, amikor apukád hároméves volt...

Nagyapát nem ismertem. De tudtam, hogy mi történt. Egy lakodalom után hasnyálmirigy gyulladást kapott (feltehetőleg a pálinkától, meg a zsíros ételektől), és ágynak dőlt. Aztán a sok fekvés miatt jött a tüdőgyulladás, és végül ebbe halt bele két hónap múlva,1939-ben, árván hagyva apukámat, viszont megúszva egy világháborút.

- Szóval az történt - folytatta a Mama - hogy miután nagyapád meghalt, pontosan egy évvel később éjfélkor hirtelen felébredtem. Valami neszezést hallottam a szobában. Azt hittem, hogy valami egér motoszkál, de megreccsent a padló, márpedig egy egértől biztosan nem recsegne. Nagyon megijedtem, ezért csöndben maradtam. A hold bevilágított az ablakon, úgyhogy lehetett látni, mert nem volt nagyon sötét. Nem volt ott senki.

- És csak ennyi történt? -kérdeztem csalódottan. Ez így nagyon gyenge történetnek hangzott.

- Dehogyis, csak nem hagyod, hogy végigmondjam! Szóval körbenéztem, és nem volt ott senki. Már éppen kezdtem volna visszaaludni, amikor megint megreccsent a padló, de nem csak egyszer, hanem pontosan úgy, mintha lépkedett volna rajta valaki. Apukád ágya felől jött a zaj. Világosan láttam, hogy apukád csendben aludt, nem forgolódott. Mégis, ott recsegett a padló az ágya körül.

- Rettenetesen megijedtem - folytatta. - A recsegés abbamaradt, mintha ott megállt volna, aztán megint léptek hallatszottak, és képzeld el Lacikám, most az én ágyam felé jött. Hangosan az kérdeztem, hogy "Van ott valaki?", mire a padló recsegése abbamaradt. Annyira féltem, hogy mozdulni sem mertem. Aztán hirtelen valaki mintha megsimogatta volna a hajamat. Erre máig tisztán emlékszem, ahogy a hajam nekinyomódik a fejbőrömnek, és még a homlokomon is éreztem azt a hűvös érintést. Aztán hirtelen megint léptek hallatszottak, eltávolodóban az ágytól, és aztán már nem történt semmi.

- És szerinted mit akart a szellem? - kérdeztem most már kíváncsian.

- Másnap éppen egy gyertyát gyújtottam este, mert akkor egy éve halt meg nagyapád, és véget ért a gyász.Akkor jutott eszembe, hogy talán a nagyapád lehetett az, visszajött megnézni, hogy mi van a családjával.

Ez a történet nagyon belém vésődött. Aztán amikor jó pár évvel később kiskamaszként valamiért szóba került, megegyeztünk a Mamával, hogy ha meghal, akkor majd ő is megpróbál üzenni a túlvilágról.

Teltek múltak az évek, elkerültem otthonról, Budapesten jártam egyetemre. A Budaörsi úti kollégiumban laktam, az A épületben, a 202-es szobában. A folyosón egyetlen telefon volt, azon lehetett hívni bennünket, ha a portás éppen hajlandó volt odakapcsolni azt, aki a központi számot hívta. Meg egymást is tudtuk hívni a kollégiumon belülről. Lényeg a lényeg, a telefon állandóan csörgött, és mi meg kifejlesztettünk erre egy immunitást. A francnak volt kedve állandóan odaslattyogni, felvenni, és beszólni abba a szobába, ahonnan éppen kerestek valakit. Inkább beleszartunk.

Már ekkoriban is hódoltam kedvenc hobbimnak, a délutáni alvásnak, amikor - immunitás ide, vagy oda - hirtelen felébredtem a telefonra. Nem szoktam egyből magamhoz térni, de valahogy ez most sikerült, és egy váratlan elhatározástól hajtva kimentem a folyosóra felvenni a telefont. Valahogy megéreztem, hogy ez most fontos.

Anyukám volt az, meghalt a Mama. 

Rá egészen pontosan egy évre éppen otthon voltam, és az éjjel azt álmodtam, hogy a Mamával beszélgetek. Azt mondta álmomban, hogy egész jól el van a föld alatt, és remekül elbeszélget a vakondokkal, meg a földtúró földikutyákkal. Ez utóbbi valami rágcsálóféle, kisebb az egérnél, és a Mama udvarán régen sokat garázdálkodott.

Reggel elmeséltem anyukámnak az álmomat, erre ő csak annyit mondott.

- Elég fura ez kisfiam, hogy éppen most álmodtál ilyet. Pont egy éve halt meg nagyanyád.

Egyből eszembe jutott az egyezségünk. Se azelőtt, se azóta nem álmodtam a Mamával.

Ennyi a történet, nincs több hozzáfűznivalóm.

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gazz.blog.hu/api/trackback/id/tr5418008530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása