2018. szeptember 14. 12:56 - Gazz

Oroszország már megint elvesztette a hadászati versenyt

A most szeptemberi orosz giga hadgyakorlat előtt három olyan hír látott napvilágot, amely helyreteszi a dolgokat Oroszország haderejével kapcsolatban. Ezek annak bizonyítékai, hogy az állandó központosítási lázban élő, mindent felügyelni kívánó ország ezúttal sem tudta átlépni a saját árnyékát, és szép csendben elvesztette a hadászati versenyt. Propagandában persze továbbra is rendkívül erősek, de régóta köztudott tény, hogy  kettővel kell osztani azt, amit ők mondanak.

A hangulat nemcsak a nyolcvanas évek végéhez hasonlít, amikor a Szovjetúnió konkrétan belerokkant a hadászati versengésbe, de megidézi a németek második világháború vége felé eluralkodott csodavárását is. Erről maga Putyin gondoskodott, aki lenyűgöző új fegyverek kifejlesztéséről számolt be, és ez a nyugati közvéleményt is alaposan felbolygatta. Ma már elég egyértelműnek tűnik, hogy a bejelentések - orosz szokás szerint -alaposan eltúlozták a valóságot. Mivel Putyin választások előtt volt, érthető a időzítés, és a füllentések úgyszintén, de a mai ismereteink alapján már az is valószínűsíthető, hogy volt itt némi szándék a megsavanyodott bor felcukrozására is.

Az hogy a propaganda és a valóság mennyire elválik, már abból is kiderült, hogy a 2015-os dísszemlén felvonuló, akkor éppen a minden tankok legjobbikaként bejelentett Armata páncélosok azóta sem lettek rendszeresítve műszaki okok miatt. Nyugati körökben somolyogva nyugtázták, hogy a papírforma ezúttal is bejött. A legújabb hírek szerint az orosz páncélozott erők megújítása a következő évtizedre csúszik át.

Hasonló, de gyászosabb véget ért az új orosz ötödik generációs harci repülőgép program. A PAK FA fedőnéven futó gép fejlesztése az ezredforduló után kezdődött, jórészt a Szerbiában lelőtt lopakodó maradványainak elemzésével ( a kínaiak vitték el a roncsokat egyébként,, de az oroszok is kaptak belőle), láthatóan erősen építve a Szu-27 konstrukciós megoldásaira. 2009-re három tesztpéldány készült el, és hát fel is pörgött a propaganda, hogy a Mig-29 és a Szu-27 leváltására készült repülő megeszi reggelire az amerikai vetélytársait. A gép aerodinamikai tulajdonságai kétségkívül impozánsak voltak, de ez igaz volt az elődjeire is. Ebben az orosz gépek vitán felül a legjobbak, ezt nem nagyon vitatják sehol sem. A probléma a lopakodással van. Az orosz gépnek meglehetősen nagy a radarkeresztmetszete, igazából vitatható, hogy lopakodónak lehet-e egyáltalán tekinteni. Ami a kínaiaknak sikerült, az oroszoknak nem. Nem tudták reprodukálni az amerikai technológiát azonos minőségben. Ez aztán oda vezetett, hogy egy hónapja be is jelentették, hogy a program törölve lett.

A lopakodó repülőgépek kifejlesztése nem filléres mulatság. Még az amerikai költségvetés is megérezte az 5. generációs vadászgép programot, most ez alapján képzeljük el, hogy a nagyjából az olasz GDP szintjén álló Oroszországnak mennyi esélye volt finanszírozni egy hasonló erőfeszítést. A papírforma bejött, választhattak, hogy vagy nyugdíjakat fizetnek, vagy lopakodót fejlesztenek, még akár újabb tíz éven keresztül. Szép csendben az első mellett döntöttek.

Ha van még iparág, amiben az oroszok vitán felül vezető pozícióban vannak, az az űripar. A kezdeti tragédiák után az oroszok csinálták meg az első igazán biztonságos rakéta típust. A rakétamotorok tekintetében még az amerikai cégek is sokszor orosz termékeket használtak/használnak, nyilvánvalóan közben azért jól át is vizsgálták ezeket, a technológiát lenyúlták, hozzárakták a sajátjukhoz. A nem igazán sikeres, és rettenetes biztonsági statisztikát felmutatni tudó amerikai űrrepülőgép program után mindmáig az orosz Proton rakéták jelentik az egyetlen megbízható módszert az űrállomás legénységének cseréjére.

Az iparág kommercializálása - vagyis magáncégek beengedése, mi több, pénzügyi és technológiai támogatása azonban alapjaiban forgatta fel a piacot. Magától értetődően ezek a cégek, miután eljutottak odáig, hogy elsajátították a technológia alapjait és elérték a világűrt, elindultak a költséghatékonyság útján, ami a korábbi, NASA és katonai misszióknál nem volt igazán szempont. Így merült fel a többször újrahasználható rakétafokozatok ötlete, amit Elon Musk cégének, a SpaceX-nek sikerült elsőként megvalósítania. Ez olyan mértékben csökkenti a fellövések költségeit, hogy a piacon game changernek számít. Azóta mindenki őket utánozza, még a kínai állami rakétagyár is. Ez utóbbiak szintén értek el sikereket ezen a téren. Egyvalaki viszont nem. Nyilván az olvasók is kitalálják, hogy kikre gondolok, igen, az oroszok. Most nyáron jelezték, hogy kiszállnak a kereskedelmi célú űrhajózásból, mert nem bírják az árversenyt a kínaiakkal és az amerikai magáncégekkel, így a Proton M rakéták fejlesztését befejezik.

Készül náluk egy új rakétatípus, az Angara, ami kétlépcsős lesz, és a fejlesztés iránya a környezetbarát hajtóanyagok használatára összpontosul, de ez sem újrafelhasználható lesz. Lehetne azt mondani, hogy rendben, de ennek mi köze a hadászati versenyhez, hiszen kereskedelmi célú űrhajózás feladásáról van szó. Annyi köze van, hogy az oroszoknál a kereskedelmi űrprogram bevételei a hadi program finanszírozását is segítették, tehát annak leállítása kihat a másikra, másrészt az újrafelhasználható rakéták egyértelműen egy sokkal fejlettebb technológiát képviselnek, amelynek a stratégiai előnyei a hadászatban is gyorsan meg fognak mutatkozni. Nagyon nem mindegy, hogy adott idő alatt a hadseregnek csak fel kel töltenie üzemanyaggal egy rakétát, vagy építenie kell egyet. Ráadásul azzal, hogy kiszállnak a versengésből, egy igen jövedelmező üzlettől esnek el, ami nyilván a fejlesztésekre is rányomja a bélyegét. A kör ezzel bezárul, és ismét csak a pénz miatt. Ezúttal is kiderült, hogy fábol nem lehet vaskarikát csinálni, egy olasz GDP-vel rendelkező ország nem tud egyszerre minden területen technológiai éllovas lenni. Hiába a nosztalgia, a birodalmi idők elmúltak, nincs ingyenes rabszolga munkaerő a gulágokon, nincsenek ellopott tudósok a legyőzött államokból, az orosz egyetemek nem vonzóak a kutatók számára. Oroszország hajlamos a vállát vonogatni erre, mondván, hogy saját kiváló tudósaikkal majd megoldják. A helyzet azonban az, hogy a saját kiváló tudósaik is döntő részben az USA-ban dolgoznak.

Lehet fanyalogni, a kommentszekcióban az orosz hírekre szakosodott pétervári trollok nyilván meg is teszik majd, de a jelek egyértelműek. Putyin megpróbálta, de az a válasz, amit ő a régi reflexek alapján adott a gazdaság problémájára, nem hozott tartós sikert.

Mindezt úgy, hogy az olajkorszak még mindig tart. Ha egyszer végetér, az a jelenlegi trendek alapján bedönti Oroszországot.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gazz.blog.hu/api/trackback/id/tr7514168851

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.