2018. augusztus 08. 10:54 - Gazz

A kert augusztusban

Egy sorházban lakom, ami egyúttal azt is jelenti, hogy két kertem van, egy a ház előtt, egy pedig a ház mögött. Egészen mások a körülmények a két helyen, az előkert egy meleg, napos hely, míg a hátsókert nagy része árnyékos. Mivel a hátsókertről már többször is írtam, ideje, hogy az előkertről is szóljon egy bejegyzés.

Miután beköltöztünk, sokáig a ház felújításával voltunk elfoglalva, mert komoly szerkezeti problémák derültek ki, amiket sürgősen meg kellett oldani. Ennek folyományaként az első kert, ami a sorházunk előtt van, sokáig felvonulási területként funkcionált, tele sittel, téglarakásokkal, gazzal, meg ami ezzel jár.

kupi.jpg

Látható a kiégett fű, és a csenevész kis cseresznyefa csemete. Ez a kis fa eredetileg a hátsó kertben volt, de aztán helyet cserélt egy ide a ház elé ültetett szilvafával. Nem volt egy jó csere ez szegénynek, gyakorlatilag folyamatosan a kipusztulás szélén egyensúlyozott az átültetés után három évig. Ekkor aztán befejeződött az építkezés, és füvesítettem mind az előkertet, mind a járda melletti részt. Ez magával vonta a rendszeres locsolást is, amitől aztán a kis fa annyira erőre kapott, hogy  két év alatt megháromszorozta a méretét. Ha hosszabb ideig nem locsolom, akkor sajnos még mindig lekókadnak a levelei, ami azt jelenti, hogy a gyökerei még mindig nem érték el a talajvízszintet. Ami három és fél méteren van, tehát nem elérhetetlen mélység. Elvileg minél magasabb a fa, annál mélyebbre hatolnak a gyökerei, szóval a magam részéről bizakodó vagyok. Az átültetéskor sajnos több hibát is elkövettem. A talaj itt homokos, némi sittel keverve, a kapott esővizet nem tárolja, hanem egyenesen vezeti le a mélybe. Ezért a sekélyen gyökerező fák nem bírnak itt megmaradni. Namost, ha elég nagy ültetőgödröt ástam volna, és abba rendes virágföldet, tőzeget meg ilyesmit teszek, akkor azzal azért sokat segítettem volna a vízmegtartásban. Ezzel szemben csak akkorát ástam, hogy a gyökerei kényelmesen beleférjenek, és a gödör aljára az épp akkor letermett paradicsom zöld szárát vagdaltam bele, hogy abból majd úgyis komposzt lesz a föld alatt. Újabb hiba! A paradicsomszár zölden kifejezetten ártalmas, tele van olyan le nem bomlott vegyületekkel, amelyek pont hogy akadályozzák a növény fejlődését. A föld alatt tényleg lebomlik, de eközben egyrészt hőt termel, másrészt oxigén hiányában rohad, ami egy sereg mérgező vegyület keletkezéséhez vezet. Nem csoda, hogy a kis fa ezek után folyton meg akart halni, a gyökerei természetesen nem tudtak belenőni a rohadó paradicsomszárakba.

Hogy segítsek neki, ferdén lyukat fúrtam  a gyökerei alá, és egy pvc csövet fixen bevezettem oda, aminek segítségével közvetlenül a gyökereihez tudtam eljuttatni a vizet, ami sokkal hatékonyabb módszer, mintha felülről locsolnám. Ez volt az a mozzanat, ami aztán igazán segített a fán, mivel így tápoldatot is tudtam a gyökerekhez juttatni. Ettől a fa szinte megtáltosodott.

Egy baj van még vele, nagyon keveset terem. Ez elsősorban azért van, mert a közelben sehol sincs másik cseresznyefa, ami megporozná. Idén tavasszal sikerült ráoltanom egy másik fajtát az egyik ágára, de tartok tőle, ez a kis hajtás nem lesz elég az átporzáshoz. Ezért most augusztusban szemezni fogok még rá újabb fajtákat, ha valahol be tudok szerezni valami érdekeset.

20180802_191636.jpg

A gépkocsi beálló másik oldalán egy fügefa cseperedik. Tavalyi ültetés, és ahhoz képest, hogy mennyire kicsi hajtás volt, elképesztő ütemben nő, sőt, mint az látható, idén már teremni is fog.

figues.jpg

Ennek az ültetési helynek is megvan a maga története. Itt eredetileg egy akácfa állt, amely kiszáradt. Ezt kivágtam, de a tuskó alja a földben maradt, nem akartam vesződni a kiszedésével. Mivel igen alacsonyan vágtam el a törzsét, ezért a tuskó nem látszik ki a földből, még fű is nő a ráhordott vékony földrétegen. Semmi jele annak, hogy itt valaha egy fa volt. Miután kivágtam, ástam mellette egy kisebb gödröt, amibe tőzeggel kevert földet raktam, és ültettem bele egy neten rendelt gesztenyefát. Tőzeg ide, tőzeg oda, a talaj nem volt elég savanyú neki, egy év alatt kiszáradt. Rendeltem egy másik fajtát, a gödröt teljesen tőzeggel és komposzttal töltöttem meg, és ebbe ültettem. Ecetes vízzel, megmaradt kólával, Fantával locsoltam, hogy savanyú maradjon a talaj. Ez is kiszáradt. 20180802_191546.jpg

Na jó, akkor ezekszerint itt a gesztenye nem képes megélni. Akkor ültessünk fügét! Ekkoriban sokat jártam a Dagályba, ahol van egy fantasztikus fügefa. Vágtam róla egy ágat, és egy befőttes üvegnyi vízbe raktam, de előtte bemártottam gyökereztető hormonba. Szépen le is gyökeresedett, egy év múlva ősszel kiültettem a fentebbi helyre. Télen elfagyott. Na ezután rendeltem Babits fügét a Vateráról, ami elvileg a legtélállóbb fajta az országban, és évente háromszor terem. Ezúttal ravasz voltam,  tavasszal ültettem ki, és tényleg kibírta a rákövetkező telet. Ennél is levezettem egy PVC csövet a gyökerekhez, így közvetlenül tudok vizet juttatni a növényhez, de a füvet körülötte kétnaponta locsolom amúgy is. Az is igaz, hogy a füge jól bírja a szárazságot, de ezt nem szívesen tesztelném. A tápoldatozást láthatóan gyors növekedéssel hálálja meg.

Nézzünk akkor most be a kerítés mögé. Az első ami szembetűnik egy fácska a kert közepén.

20180802_191453.jpg

Fajtáját nézve vegyes. A törzse egy eldobott nektarinmagból nőtt ki, aminek az egyik ágára sárgabarackot, a másikra mandulát oltottam. Idén már termett is három barackot és tizenkét mandulát.

20180624_161228.jpg A mandularész sokkal erőteljesebb növekedésű, mint a sárgabarack, ezért ennek a tetejére visszaoltottam az eredeti nektarinból, de terveim szerint még szilva és egy másik fajta sárgabarack is kerül majd rá. Kerítés tövében egy jókora fehérribizlibokor van,  ami bőségesen ellát minket májusban a termésével. Mellette egy ramaty állapotú mézbogyó bokrocska található, ami csak pár szemet terem, ronda, semmi haszna sincs, de nincs szívem kidobni. Még fontolgatom, hogy mi legyen vele, nagy jövőt nem jósolok neki.A kerítés mellett végi szőlő van, két tőkén négy fajta. A Floranet.hu-ról rendeltem még 2012-ben Hamburgi muskotályt, Terézt, Palatinát, Nérót, Esztert. A Teréz kivételével egyik sem az lett, amit kértem, így tele lett a kertem ismeretlen szőlőfajtákkal, amelyek közül kettő ízlett, három pedig nem. A három rosszízűból kettő ráadásul elképesztően fogékony volt mindenféle szőlőbetegségre is, ezért hamarosan azon kezdtem gondolkodni, hogy átoltom őket olyan fajtákra, amik jóízűek, és ellenállóak a betegségekre.20180802_191525.jpg

Hamburgi muskotályt mindenképpen szerettem volna, vitán felül ez a legfinomabb csemegeszőlő. Ilyet sikerült vennem a New Garden-ben, ezért ezt nem oltottam, hanem ültettem.

20180802_191437.jpg

Egy internetes fórumról valaki küldött nekem Kosmonaut zöld vesszőt, ami egy kékszőlő, muskotályos ízzel. Hát ez sem az lett, aminek szánták. 2017 februárjában töben levágtam a Terézt, és a kisarjadt új hajtásokba oltottam zöldoltással júniusban a kapott oltóvesszőket. Elmondom hogy csinálom. A sarjhatást visszavágom az első levél felett 2 cm-el. A megmaradt részt behasítom a levélszár elágazásáig, ezt a részt hívjuk nódusnak. A levélszárat letöröm. A behasítás síkja merőleges a levélszárra, tehát nem a levélszár vonalában hasítok, hanem arra merőlegesen. Ha ez kész, a nemes zöld hajtásból levágok egy darabot a levélelágazás alatt5 centivel, és felette 2 centivel. Az alsó végét ékalakúra vágom, majd betolom az alany vágatába. Folpackcsíkkal kötözöm jó szorosra, és az egész darabott beborítom vele, csak ott hagyom szabadon, ahol majd a rügy fog kibújni. Ez majdnem mindig megered.20180619_093556.jpg

A Kosmonaut, mint írtam, nem az lett, amit ígértek, de nem bántam meg, mert egy rózsaszín, nagyszemű, eperízű szőlő lett belőle. Megtartom, bár az igazi fajtáját nem tudom. Ugyanennek a tőnek egy másik hajtásába Palatinát oltottam, ami a hátsókertben nőtt, de árnyékba került, és kezdte feladni, így az utolsó pillanatban átmentettem egy hajtását.

Idén pedig a másik tő egyik felébe Vénusz szőlő került, amiről nagyon jókat mondanak, ezért mindenképp ki szerettem volna próbálni.20180619_093604.jpg

A utcafronti kerítés mellett egy zöldséges sávot alakítottunk ki, ahol a feleségem paradicsomot növeszt. Mindig akkorára megnőnek, hogy ki kell kötözni őket, és erre a kerítés remekül megfelel. Nagyon finom paradicsomok teremnek, egy probléma van, a poloskák. Ezek kb. négy éve jelentek meg, azóta minden nyáron ellepik a kertet. A gyümölcsök levét szívogatják, és amelyik gyümölcsöt megszúrnak a szájszervükkel, az elkezd rohadni. Így jár a paradicsom, a mogyoró, a mandula - ez utóbbi kettőt még zöld korukban kezdik el szívogatni. A barack hála az égnek korábban érik, mintsem megjelennének, de idén rákaptak a szőlőre is. A fürtök szárát szívogatják, amitől az egész fürt elfonnyad. Amikor megjelennek, akkor permetezni már nem lehet. Jobb híján én lettem a csúcsragadozó, és mosószeres vízzel félig megtöltött befőttesüvegbe kotrom bele őket egy fogkefével, ha meglátom valahol. Sokat nem ér, mert a szomszédból folyton jön az utánpótlás.

Az oroszoknál a Kaukázusban a mogyoróültetvényeket tették tönkre ezek az undorító bogarak. Persze ők rögtön kitalálták, hogy az amerikaiak direkt fertőzték meg velük a vidéket. Hiába no, a régi komcsi reflexeken nehéz úrrá lenni. Na szóval ők nem szeroznak, be akarnak telepíteni a poloskák származási helyén elterjedt darázsfajtát, ami a poloskákba petézik, és így tartja féken a szaporodásukat. Mit mondjak, tudom, hogy ez veszélyes dolog, de annyira elegem van, hogy örülnék, ha ide is jutna belőlük.

Még egy különlegesség van a kertben, a sarokba ültetett articsóka. Pizzafeltétként találkozhat vele az átlagmagyar, esetleg konzervben. Pedig megterem a kertben is, igaz, a termesztése nem tűnik túl gazdaságosnak. Ez a növény a bogáncs rokona, amit Füles a Micimackóból annyira szeret. Kétnyári, a termését a második nyár elején hozza. Az első évben eléri a teljes méretét, nagyon fontos, hogy télire a tövét be kell földel burkolni, hogy ki ne fagyjon. A második nyár elején megjelennek buzogányalakú virágai, általában először csak egy, majd ha az leérett, akkor jön a többi is. Az első a legnagyobb. Simán meg kell főzni, és a virág közepét ki lehet kanalazni. Nagyon finom, de kiadósnak egyáltalán nem mondanám. Két év kínlódás két kanál ennivalóért nem hiszem hogy megéri, de az is hozzátartozik, hogy igen mutatós növény, a kert díszeként is funkcionál.20180802_191536.jpg

A kertnek van még egy virágokkal teli része is, ez jövőre helyet fog cserélni a veteményessel, mert látható, hogy ha egy növény sokáig ugyanazon a helyen van, akkor  egyre kevésbé lesz egészséges az évek során. Ez feltehetőleg talajúntság, és a növényre specifikus fonalférgek elszaporodása miatt van. Minden évben kap egy jó adag komposztot a föld, mégis tapasztalható a jelenség, szóval ideje a vetésforgó bevezetésének.

No ennyit mára, augusztusban lesz még egy poszt, pár téma mocorog a tudatom mélyén.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gazz.blog.hu/api/trackback/id/tr1014152857

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.