2017. december 30. 22:40 - Gazz

Ez a vége, ha bölcsészek irányítják az oktatást.

A gyerekeim általános iskolások, mind a kettő felsős. Ádám ötödikes, Máté hatodikas. Nem nagyon vagyok elégedett a tanulmányi eredményeikkel, a feleségem és én is sokkal jobb tanulók voltunk, de mentségükre legyen mondva, hogy angol kéttannyelvű iskolába járnak, és bár mára elég jól beszélik a nyelvet, de azért az, hogy sok mindent idegen nyelven tanulnak, azért némileg hátráltatja őket.

Namost az egyik mumus tantárgy nekik a természettudomány. És akkor itt most el is érkeztünk a lényeghez.

Természettudomány....heti két óra. Gyakorlatilag környezetismeret. Nézem a tankönyvüket, van benne egy kis biológia és földrajz. Tulajdonképpen nem is rossz alapvetés, leszámítva, hogy természettudomány tanárokat nem képeznek. Képeznek földrajz, biológia, kémia, fizika szakos tanárt, de természettudomány tanárt nem. Környezetismeretet a tanítónők tanítanak alsóban és most ezt a természetismeretet is ők oktatják, dacára annak, hogy ez felső.

Namost amikor én gyerek voltam, akkor ötödikben heti két óra földrajzzal és heti két óra biológiával kezdtünk. Amihez hatodikban hozzájött még heti két óra fizika. Tehát ötödikben kétszer annyi idő jutott természettudományokra, hatodikban háromszor annyi. 

Namost szeretném arra kérni a tisztelt olvasókat, gondolkodjanak el egy pillanatra azon, ha két ember beszélgetni kezd, mi fog lényegesen nagyobb valószínűséggel szóba kerülni? Az hogy mondjuk mennyi az időeltérés Amerika keleti partja és Magyarország között, vagy Berzsenyi költészete? Melyik tudományág készít fel jobban az életre, az irodalom, vagy a földrajz? Egyáltalán, hányszor beszélgetett valaki magánjellegű beszélgetésben valaha költészetről, mármint arról a fajtáról, amit az irodalomoktatás belénk sulykol.

A földrajz, a biológia, a fizika és a kémia szinte nap mint nap előkerül még a bulvárhírekben is. Hol egy vulkánkitörés történik, hol felfedeznek egy új akkumulátort, vagy éppen fiatalító terápiákat fejlesztenek, ezermillió példát tudnék mondani. Ha akarjuk, sem tudjuk kikerülni ezeket a tudományágakat. A technológiai szingularitás korában ez nem is csoda, hisz magát a technológiai szingularitást is pont ezek a tudományok hozták el közénk. Az életünket formáló hatásuk óriási. Ehhez képest az irodalomból meg pont azt nem tanítják, ami a legnagyobb hatást gyakorolja a már ötven éve a tévé előtt ülő generációra. Igen, a filmekre gondolok. Ehelyett kapunk disztichont, görög drámákat, Tinódi Lantos Sebestyén valáit, és egy rakás olyan ismeretet, amit a mai fiatalok be se tudnak fogadni, mert semmiylen kapcsolódási pontjuk sincs hozzá. De ez kell, ez a fontos. És amikor arról van szó, hogy melyik tantárgy óraszámát kell csökkenteni a nemzeti alaptantervben, akkor az irodalom és nyelvtan aztán biztosan szóba se jöhet, meg minek is jönne szóba, amikor ott vannak a döntéshozók számára amúgy is felfoghatatlan természettudományok. Szereljük le a kémia labort, minek az!

Aztán csodálkozunk, ha az egymillió bölcsész a hajára kenheti a diplomáját, mert a tanításon, vagyis a maga újratermelésén kívül semmit se tud kezdeni vele. Csodálkozunk a PISA felmérések eredményein, csodálkozunk azon, hogy az ipar nem talál mérnököket, informatikusokat, biológusokat, vegyészeket. Amitől persze mindenkinek egy kicsit szarabb, de már ahhoz is kellene egy kis ész, hogy ezt felfogjuk.

Ez a folyamat a rendszerváltás idején vette kezdetét, de igazán komoly ugrást a sötétbe kétszer tett. A károkozás politikailag teljesen kiegyensúlyozott, kivette belőle részét a politikai paletta mindkét oldala.

Na szóval akkor nézzük a díszpintyeket, akik felelősek a közoktatás lezüllesztéséért.

Antall kormány:

Andrásfalvy Bertalan - néprajzkutató

Mádl Ferenc - jogász

Boros kormány:

Mádl Ferenc - jogász

Horn kormány :

Fodor Gábor - jogász (ez egy vicc)

Magyar Bálint - történelem és szociológia szakos tanár - Az új nemzeti alaptanterv kidolgozása az ő nevéhez fűződik, az oktáspolitika itt kapta az első nagy pofont, és a lassú süllyedés nála váltott át zuhanásba.

Első Orbán kormány:

Pokorni Zoltán - magyar - történelem szakos tanár

Pálinkás József - atomfizikus. Na ő a kivétel. Kevesebb mint egy évig töltötte be a hivatalát. És szégyellje magát, mert ő megállíthatta volna a természettudományok visszaszorítását! A helyzetfelismerő képesség teljes hiánya jellemzi.

Medgyessy kormány:

Magyar Bálint folytatta négy évvel korábban megkezdett romboló munkáját.

Első Gyurcsány kormány:

Magyar Bálint folytatta romboló munkáját.

Második Gyurcsány kormány:

Hiller István - latin és történelem szakos tanár.

Bajnai kormány:

Hiller István - latin és történelem szakos tanár.

Második Orbán kormány - jellemző, hogy náluk az oktatásügyi miniszter pozíció megszűnt, illetve beolvadt az Emberi Erőforrások Minisztériumba. Innét kezdve államtitkári pozícióban lett képviselve az oktatásügy.

Hoffman Róza - francia-orosz szakos tanár. A magyar oktatás politika második mélypontja Magyar Bálint után. Neki köszönhetjük a hit és erkölcstan és a mindennapos testnevelés megjelenését, mely változásoknak ismét csak a természettudományi tárgyak voltak a vesztesei. Az ő ténykedése a pedagógus szakma maradék értékeinek a felszámolása jegyében telt.

Harmadik Orbán kormány 

Palkovics László - gépészmérnök. Miután a felsőoktatásban sikerült lefaragnia a hallgatók létszámát, alkalmasnak találtatott arra, hogy Hoffman Róza káros örökségét ő vigye tovább.

Ezzel a felsorolás végére értünk. Válogatott társaság, ugye? Ezek az apparatcsikok voltak a magyar tudászszint fejlődésének felelősei. Ahogy nézem ezt az igen tarka listát, a nagyrészét adminisztratív dilettánsok alkotják, és ezek legalább hagyták a dolgokat csorogni a maguk medrében, sok vizet nem zavartak. Az igazán nagy baj azonban az, hogy volt köztük két elhivatott - itt Magyar Bálintra és Hoffman Rózára gondolok - akik a rombolás nagy részét elvégezték, mert meg volt hozzá az erejük, az idejük és a hatalmuk. Ők az élő bizonyítékai annak, hogy ha a hülyeség szorgalommal párosul, és ráadásként még a hatalom is hozzájön, akkor a károkozási potenciál végtelenné válik.

 

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gazz.blog.hu/api/trackback/id/tr6413535279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vizu · http://www.freeweb.hu/szavaiistvan/ 2018.03.30. 14:42:47

Az állapotrajzban igazad van. Az oktatást oktatási szakembereknek kellene irányítani. A részletekben viszont, már megbocsáss, kb. annyit kérsz, hogy az elöltöltős puska helyett tessék rendszeresíteni a hátultöltőset, miközben jobb helyeken már lézervezérelt rendszereket használnak. Nálunk még azon vitatkoznak, mennyi Balassit, meg mennyi Jókait tanítsunk, jobb helyeken semennyit sem tanítanak, hanem az élő média ( Irodalom, film, zene, ismeretterjesztő irodalom stb.) produkcióiiból választják ki azokat az elemeket, amik alkalmas eszközei lehetnek a gondolkodás, érzelmi intelligencia fejlesztésének. Nem új lelemény, nagyjából ez történt az oktatás elmúlt évezredeiben, a művészet, a kultúra mindig a jelen művészetét, kultúráját jelentette, a művészettörténet, történelem csak néhány tudós magánszórakozása volt. Persze a jelenben való tájékozódáskor előkerülhet a múlt, ha a globalizációról van szó, mondjuk egy kis részlet Spiró György Fogságából, nyilván olvasnak egy kis korabeli szöveget is. Migránsok? Kultúrák harca? Hogy is volt az, amikor a Bizáncban nevelkedett gót királyfi ( Theodorik) megpróbálta összefésülni a gót és a latin kultúrát, társadalmat? Az a néhány gyerek, aki irodalmár, történész művészettörténész, vagy képzőművész lesz, persze ennél sokkal mélyebb bevezetéseket fog majd kapni, de nem a nagyobb közösségben. Amikor a reneszánsz felfedezte az elmúlt idők kultúráját, az csak annyit jelentett, hogy onnan szerették volna folytatni, ahol a görög-rómaiak abbahagyták, az igazi múzeumi kultúra a 17-18 sz. találmánya, ekkor kezdi eluralni a művészeti oktatást is. A tudományos oktatás igazából bele sem esett ebbe a csapdába, túl nagy lett volna az a történeti anyag, amin át kellett volna rágnia magát a növendéknek. Az orvos, mérnök, stb. alapképzés a kor ismeretrendszereihez igyekezett lépcsőt építeni, Nem Newtont vagy Euklideszt tanítottak, hanem a munkásságukból lepárolt mechanikát, geometriát. Abban viszont teljesen igazad van, hogy az esztétika, művészettörténet, történelem, etika erősen felül - a tudományos gondolkodás pedig erősen alulreprezentált. ( A logika, kémia, fizika, biológia, stb. mellett én a Csányi Vilmos által képviselt humánetológiai gondolkodás megismertetését is hiányolom.) Saját tantárgyamból a rajz és vizuális kultúrából én kíméletlenül kigyomláltam minden felesleges ismeretet, ami viszont maradt, azzal olyan szinten foglalkoztunk, amit a gyerekek életkora lehetővé tett, és ez néhány területen bizony messze meghaladta mondjuk a régi érettségi szintet. ( Három iránypontos perspektív szerkesztés, négydúcos magasnyomó technika, újabban a 3D-s tárgytervezés.) Érdemes megnézni a Facebookon Kádár-Csomor Gábor jelenléteit. Én nem tanítanék tantárgyakat idegen nyelven, egyrészt, mert jobb iskolákban már nem tantárgyak vannak, hanem epochák, meg műveltségterületek, másrészt mert szerencsésebb lenne ha az idegen nyelvet oktató tanár vezetné be a gyerekeket az egyes szakterületek szaknyelvébe. Ehhez persze nyilván magasabb szinten kellene ismernie az oktatott nyelvet. Az oktatásügy eddigi irányítóinak természetesen voltak szakmai súgóik, akik eleinte még megpróbálták normális mederbe terelni a folyamatokat, de a kormányzat erre mindig sajnálta a pénzt, márpedig a jó minőségű fizika-kémia-biológia oktatás bizony eszközöket igényel. (A képzőművészet oktatás is, de ha egy iskola nem kiosztja a beszerzendő eszközök listáját, hanem összeszedi a szülő által erre fordítandó pénz felét, akkor máris az eszközök dupláját, tripláját vásárolhatja meg, hisz csak a maximális osztálylétszámnak megfelelő készleteket kell beszerezni. Az említett K. CS. G. pl. több milliós állóeszközkészlettel rendelkezik, most épp egy lézerkivágót fog venni. ) A közoktatás persze elég nagy és elég lomha rendszer, azonban egy kormányváltás után talán sikerül valamit mozdítani rajta, valami normális útra terelni, a szélsőségesen szabados a gyereket voltaképp magára hagyó, gyerekségében konzerválni igyekvő, illetve a frontális katedrapedagógia Szkhüllája és Kharübdisze között. Persze speciális területeken - Ejtőernyős, sziklamászó képzés egyfelől, sérült gyerekek fejlesztése másfelől - mindkettőnek van létjogosultsága.