2012. február 06. 13:58 - Gazz

Hollywood gumicsontjai

Látom magam előtt a 20th Century Foy, vagy a Warner Bros, vagy mondjuk a Paramount vezetőit. Ülnek az ebédnél, vágják a steaket. Előttük ólomüveg kristálypohárban remek kaliforniai vörösbor, a kés megcsikordul a tányér porcelánján, de ők nem törődnek vele. Ködös tekintetük elmerül az álmodozás végtelen tengerében. A mellettük zajló beszégetés nem jut el tudatukig, az most egy másik világban jár. Valaki lever egy villát, az acélon megcsillan a kristálycsillár fénye és ebben a beugrik a szikra!

- Igen, megvan! Csináljunk egy Arthur királyos filmet! Már több mint egy éve nem dolgozta fel senki Lancelot és Guinevra szerelmét. Biztos óriási érdeklődés tapasztalható a piacon egy ilyen nagyszerű és izgalmas téma iránt.

Részben értem egyébként az újrafeldolgozásokat. A filmezés tudomány. Nem csak a technológia fejlődik, de maga a rendezés, a vágás, a kamerakezelés, a trükkök, a párbeszéd, a dramaturgia. Ha ma megnézzük mondjuk a Csillagok háborúját, vagy akármelyik 60-as, 70-es évekbeli filmet, és kellően idősek vagyunk, valamint kellően sok filmet láttunk, magunk is észrevehetjük a szereplők párbeszédeinek, a kameramozgásnak, a dramaturgiának a szegényesebb voltát. Nagyot változott a világ azóta, rendezőgenerációk nőttek fel, és bár kétségkívül jópár időtálló alkotás van ezekből az évtizedekből, de állítom, hogy a mai filmek jobbak. Elgondolkodtatóbbak, a karakterek összetettebbek, a jellemábrázolások szofisztikáltabbak, a történetek több csavart tartalmaznak, a helyszínek jobban kidolgozottak.

Ez nyilvánvalóan igazolhatja egy-egy film vagy történet újabb és újabb adaptációit. Igazolhatja, de nem indokolja. A filmek száma lényegesen alacsonyabb, mint a feldolgozásra váró jó történetek száma, ezért különösen bosszantó, ha egy stúdió a lényegesen könnyebb útnak számító feldolgozásokat választja, ahelyett, hogy olyan történeteket mesélne el nekünk a vásznon, amelyek nem a könyökünkön jönnek ki.

Nézzük akkor Hollywood leggyakoribb anális fixációit.

1. Az első helyen két téma osztozik, ami lehet, hogy az angolok és angol gyökerűek számára tizenötödszörre is élvezhető, de szerintem rajtuk kívül minden más nemzetnek a hócipője tele van

               a. Robin Hooddal

               b. Arthur királlyal, meg Sir Lancelottal.

Robin Hoodból nem tudok említésre méltó alkotást feleleveníteni, de Arthur királyból a Gyalog Galopp és az Excalibur után teljesen felesleges többet ezzel a témával foglalkozni. 

2. Jézus élete. Azért, mert Karácsony van, az nem jelenti azt, hogy akkor okvetlenül kell Jézusról egy filmet kibocsátani. Ezen a téren a Passio valóban emlékezetes alkotás, de pld. a Krisztus utolsó megkísértése közel sem akkora durranás, mint azt a film körül csapott hisztéria megelőlegez.

3. Három testőr. Ebből tíz évenként legalább egyszer filmet forgatnak. Nem rossz történet valóban, de pld. könyvben lényegesen jobb, mint bármely másfélórás filmfeldolgozásban.

4. Kelly hősei vonulat. Nem tudom, van-e még az amerikaiakon kívül olyan nemzet, melynek tagjai képesek elhinni, hogy az ilyen filmekben szereplő tökhülye ámde módfelett gonosz és hazug németek simán legyakták európát, de laza jóképű rágógumizó napszemüveges amerikaiak simán szétrúgják a seggüket. Annyira klisés az összes ilyen film, hogy ha egyet láttunk, az összeset láttuk. Mondjuk Tarantinó Becstelen Brigantik című filmje legalább paródisztikus, és van benn néhány többdimenziós karakter is remek színészi alakításokkal, de a többi jórészt egy kaptafára készült hulladék.

5. Superman filmek. Ááááá! Tudom, az amerikaiak kultúrájának ez része, de az össze feldolgozás hihetetlenül gagyi. És ez egyrészt magának a gagyi történetnek köszönhető. De persze nincs olyan amerikai, aki erre magától képes volna rájönni. És hogy ezt a vérgáz butaságot képesek tízévente elővenni... Komolyan nem értem.

6. Batman? A kérdőjel jogos. Ugyanis a legújabb Batman filmek már egész élvezhetőek, kár hogy egy hosszú, ripacsokkal teli gagyi íven keresztül kellett idáig eljutnunk. A kilencvenes években annyira hype-olt Batman széria mai szemmel nézve gyermekded, pedig a világméretű Batman őrület akkor kezdődött.

Na, dióhéjban ennyi, nyilván rengeteg ilyen gumicsont van még, de én már kidühöngtem magam.

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gazz.blog.hu/api/trackback/id/tr544071865

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.