2009. augusztus 24. 14:37 - Gazz

Get your kicks on Route 66

A múlt hetet a szüleimnél töltöttük Kaposváron. A Fater - aki ugyebár súlyos rákbeteg, szerette volna, ha elviszem az Andocsi búcsúra a kocsiján. Elő is bányásztuk az öreg Citroen-t a garázsból, de sajnos nem indult, lemerült az akksi. Így az a döntés született, hogy Andocsra menjünk az én kocsimmal, az akksit töltsük fel egy töltővel, aztán mozgassuk át egy kicsit a verdát egy hosszabb túrával.

Ha valaki kifejezetten az élvezet kedvéért autózik, akkor ha van rá lehetősége, próbálja ki egyszer a 66-os utat, ami Kaposvár és Pécs között húzódik. Rögtön hozzá szeretném tenni, hogy mindezt nagyon óvatosan tegye, mert a baleseti statisztikák egyik éllovasáról van szó. Itt történt nemrég az az ominózus motoros baleset is, ahol a szabálytalanul előző motorra szerelt kamera felvette a szabályosan szembeközlekedő motorossal történt ütközést. Az út mellett rengeteg fekete emberalak található, rajt a felirattal:

"Őt is hazavárták"

Ez az út három dolog miatt veszélyes:

1. Eszméletlenül kanyargós. Ennyire kanyargós utak csak a Mátrában vannak még kishazánkban. A kanyarok ráadásul jellemzően kisívűek illetve hajtűkanyarok, ráadásul közben még lejtenek is, ami elősegíti a gyorshajtást. A hegyes terepnek köszönhetően a kanyar egyik oldala szinte mindig szakadék, a másik pedig gyakran sziklafal.

2. Rendkívül élvezetesek, de ugyanakkor a szabálytalanul előzők miatt ugyancsak veszélyesek a buckák. Ez főleg a Zselici részen jellemző, ahol az út kicsi de sűrűn egymást követő dombokon megy keresztbe. Nagyon szeretem ezt a szakaszt, mindig különleges élmény itt autózni. Ezek a dombok pont akkorák, hogy megfelelő sebesség mellett a dombtetőn egy kicsit megdobja az autót a centripetális erő, s tiszta hullámvasút érzésünk van közben. A gond ott van, hogyha egy seggfej szarik a záróvonalakra, és előzni kezd ezen a szakaszon, ami gyakorlatilag teljesen beláthatatlan, akkor a dombtetején elég gáz szembesülni azzal, hogy a sávunkban öt méterre tőlünk szembejön egy idióta teljes gázzal. Mivel a hullámvasút hatást mindenki élvezni akarja, ezért itt jellemzően gyorsan hajtanak, ergó előzni (szabálytalanul) még gyorsabban kell, aminek rendszerint halál a vége, ha valaki szabálytalankodik. 

3. Bár ez nem igazán főközlekedési út, sőt, szerintem mégcsak nem is főút, de tele van kamionnal. Nyugat felől Pécsre vagy ezen megy az ember, vagy a 67-esen. Az utóbbi is gyönyörű tájon megy keresztül, ráadásul érinti Szigetvárt, ami egy kis ékszerdoboz, de az a szakasz, ami Szigetvárról Pécsre tart az ország legforgalmasabb útjainak egyike. Az is tele van kamionnal, előzni lehetetlen, az út minősége borzalmas, és gyakorlatilag egy egybefüggő kocsisor van a két város között. Így aztán sok kamionos inkább a lassabb, és veszélyesebb, de kevésbé zsúfolt 66-ost választja.

Az út a Zselicen és a Mecseken visz keresztül. A Somogyi rész viszonylag rövid, de igen szép falvak szegélyezik. A megyehatárt egy igen magas emelkedő tetején lépjük át, majd innen kezdődik egy hosszú kelet-nyugat irányú völgy, amelynek az északi oldalán vezet végig az út. A baranyai falvak nem annyira szépek, mint a somogyiak, látszik, hogy távolabb esnek a megyeszékhelytől, de elhelyezkedésük igen festői. Rengeteg az erdő, s a dombok nagyon emberi léptékűek. Egy dombság számomra szebb, mint egy hegység, mert a kisebb méretek miatt tagoltabb, és változatosabb. Mindazonáltal a hegykedvelők megnyugtatására közlöm, hogy a Mecsek hegyei is idelátszanak.

Hamarosan elértük Sásdot, ami a térség központja. Ez egy kisebb városka, falusias megjelenéssel, de igen szemrevaló. 

Mi hamarosan lekanyarodtunk a 66-osról Abaliget irányába, mert a gyerekek egy "Bogyó és Babóca" kötetnek köszönhetően szerettek volna barlangot látni. A kis mellékút még kanyargósabb, mint a 66-os, és Orfűre vezet. Simán túlmentünk az Abaligeti leágazáson, mert oda olyan meredek szögben kell kanyarodni, hogy észre sem vettük. Aztán egy sikeres megfordulás után végre elértük a falut, és éppen lemaradtunk a barlangi turnusról, ami óránként indul.

Ezért aztán megnéztük a Denevérmúzeumot, ahol a gyerekek egy félórán keresztül nyomkodták a denevérhang bemutató készülék gombjait. Idelátogatóknak ajánlanám a patkósorrú denevérek hangjait, egészen érdekesen bugyborékolnak.

Egy óra múlva bejutottunk a barlangba. Julcsi nagyon félt, hogy megfázunk, mert benn 13 fok volt a hőmérséklet, viszont akkora volt a páratartalom, hogy mégsem fáztunk.

Maga a barlang jól ki van építve, de nem annyira látványos, mint az Aggteleki. Ez főleg annak köszönhető, hogy sokáig nem volt igazi gazdája, és mindenki kedvére bemehetett. Aminek az lett a vége, hogy rengeteg cseppkövet letörtek, és inkább csak az elérhetetlenebb helyeken maradtak meg a szép példányok. Valamilyen furcsa oknál fogva itt tiltják a fényképezést, ami nem tűnik túl logikusnak, lévén hogy a világítás mellet a vakuk fénye elenyésző. Kb. egy óra hosszat tart a túra, nem fárasztó, és a gyerekek is nagyon élvezték. Bár barlangi pókkal nem találkoztunk, de azért nem voltak csalódottak.

Ezután beautóztunk Pécsre. Abaligetről a Misinatetőn keresztül lehet eljutni a városig, ami ugyebár magába foglalja azt a hihetetlen szerpentint is, ami a TV toronytól ereszkedik lefelé. Itt nagyon kell figyelni, mert az út keskeny, és a szembejövő buszok gyakran átlógnak a sávunkba.

Pécs - köszönhetően a kultúrális főváros programnak - eszméletlenül szét van túrva, úgyhogy nem is nagyon sétálgattunk, csak beültünk a Fő utcai Áféumba, megenni az egyedülállóan finom kalapos bablevest. Ez úgy készül, hogy a hozzávalókat berakják egy csuporba, azt lefedik kenyértésztával, és berakják a forró kemencébe. Ott a kenyértészta rásül a csupor tetejére, mint egy fedő, a csuporban meg megfő a bableves.Nagyon finom étel, mindenkinek ajánlom megkóstolni.

Evés után visszaültünk az autóba, és ezúttal teljesen végig a 66-oson vezettem vissza Kaposvárra. Mivel így a Pécshez közeli hegyi szakaszt is abszolváltuk, volt módunk megfigyelni, hogy a halálos balesetek nagy része itt történik. Nem tudom, ki találta ki ezeket a fekete emberfigura táblákat, de elég jó ötlet volt. Megdöbbentő, hogy milyen sok van belőlük.

Végezetül legyen itt egy link a dalról is:

http://www.youtube.com/watch?v=S68kPzCySQI

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gazz.blog.hu/api/trackback/id/tr361334915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.