2009. július 14. 14:25 - Gazz

Hogyan éltem meg a rendszerváltást?

Egy kollégám - aki akkor született, amikor érettségiztem - ebéd közben kérdezte, hogy hogyan éltem meg a rendszerváltást. Elég sok minden eszembe jutott, és úgy gondoltam, leírom ide is, menet közben talán még újabb emlékek is előjönnek.

1. Az első jele annak, hogy itt valami változás van a levegőben az volt, hogy a történelemtanár osztályfőnökünk az egyik órán a kezében egy Reformmal jelent meg. Ez egy színes politikai bulvárlap volt akkoriban, ebben a minőségben az egyetlen a piacon. Tőke Péter ( vajon ugyanaz, aki olyan jó sci-fi novellákat írt?) volt a főszerkesztője, és elég sok bennfentes információt lehetett benne olvasni. Azóta már tudható, hogy a lap mögött a III/III főosztály állt, és a célja a békés átmenet előkészítése, és a felelősségrevonás elkerülésére alkalmas közhangulat kialakítása volt. Akkoriban a politikai sztárpalettán Dávid szerepét Pozsgay Imre töltötte be, Góliát pedig maga az MSZMP volt. Különösen félelmetesnek tűnt Berecz János, Puja Frigyes, Biszku Béla. És persze maga Kádár. Ők voltak a keményvonalasok. Grósz Károlynak kifejezetten reformer imázsa volt a lapban. Bíztunk benne, és Pozsgayban, hogy majd győznek. Aztán persze kiderült, hogy Grósz nem igazán reformer, de legalább gyenge vezető, így elsodorták magukkal az események.

Szóval az ofő virította a lapot, amit attól kezdve én is gyakran megvettem, s nagy élvezettel olvastam. Az esti Híradó is egyre informatívabb lett, minden nap nézte a család. A Híradók vezetőit gyakran cserélték, s általában mindegyik pozitívan profitált a bukásából, hiszen ez azt jelentette, hogy bátrak voltak, s sikerült a pártot felmérgesíteniük, márpedig a párt akkoriban már közellenség volt.

A gimiben ez úgy csapódott le, hogy divat volt nem befizetni a KISZ tagsági díjat. KISZ titkárnak lenni ciki dolog volt, pedig a KISZ nyomott egy csomó pénzt a tagszervezeteknek, hogy programokkal vegyék meg a diákokat, de nagy ívben szart rá mindenki. Mindez egy-két évvel korábban még elképzelhetetlen volt. 85-86-ban még ki lettünk vezényelve május elsején, és valami békegyűlésre is emlékszem, ahol jelszavakat akartak skandáltatni velünk, de unalomba fulladt az egész.

Azért a rendőri reflexek erősek voltak. 89-ben tavasszal volt valamilyen emléknap a gimiben, ahol egyrészt megégettem a hajamat gyertyával, másrészt amikor a tömeg hazament, akkor csoportosan igazoltattak a zsernyákok, és fenyegetőztek, hogy megsértettük a gyülekezési törvényt, s ezért nem fogunk tudni továbbtanulni. Persze csak a szájukat járatták.

Aztán az ofő, aki amúgy nagy kommer volt, egyszer csak kifejtette, hogy pártirányítás alá helyezteti a sulit. Akkortájt már várható volt egy igazgatóváltás, s a főnök szerintem elkezdte pozícionálni magát. Rossz lóra tett, és a rendszerváltás után kegyvesztett is lett egy darabig.

2. 1989-ben érettségiztem, amikor az a nagy érettségi botrány volt, amiről a "Moszkva tér" című film is megemlékezik. Minket csak két tantárgyban érintett a dolog, úgymint a matek, és a magyar irodalom . Akkortájt is kétszintű volt az érettségi, csak nem mindegyik tárgyból. A felvételizők írták az úgynevezett központi érettségit, aki pedig az adott tárgyból nem felvételizett, vagy nem akart továbbtanulni, az a helyi érettségit írta meg, ami általában könnyebb volt. Matekból én helyi érettségit írtam, és nem sikerült valami fényesen. Egypáran a rosszabb tanulók közül jobbat írtak, mert nekik a Zsirai Robi a WC-n megoldotta. Nem mentek vele sokra, miután kiderült, hogy a tételeket a pártkáderek gyerekei előre tudták, mindenki az év végi osztályzatát kapta meg érettségi jegyként. Én ezzel jól jártam, az említett rossz tanulók meg nem.

Magyarból egy lány tudta a tételeket. A felkészülés alatt állandó telefonkapcsolatban voltam az osztálytársakkal, és az egyik közölte, hogy tuti tippeket kapott attól a bizonyos, jó összeköttetésekkel rendelkező lánytól, akivel én nem voltam kapcsolatban, de ő igen. Na, szuper, erre abba is hagytam a magolást, és célzottan a megadott tételekre kezdtem koncentrálni. Másnap aztán nagy pofáraesés volt, hogy a tippek nem jöttek be, szerencsére IQ-ból sikerült egy négyest összehoznom. Az azonban kiderült számunkra, hogy a csaj jól átvert mindenkit, mert ő tényleg tudta a tételeket, tök hamar végzett, és csillagos ötösre írta meg. Magyarán jól megszopatott mindenkit azzal, hogy az egyszerű "Nem tudom" mondat helyett tutinak mondott tételeket mondott be. Addig nem tartottam a csajt semmilyennek, onnét kezdve viszont hátralépett a listán egészen a seggfej pozícióig.

3. Az ELTE-re bekerülvén egyben lakhelyet is váltottam, magyarán Kaposvárról Budapestre kerültem. Az első dolog, amit megfigyeltem, hogy a belváros is tele volt teherautókkal, és kamionokkal. Akkor ezt senki sem tiltotta, még csak polgármester sem volt, csak valami aktatologató tanácsi intézmény. És esténként megdöbbenve vettem észre, hogy tiszta fekete az orrlyukam a koromtól. Napközben az Astoria-nál sokszor alig lehetett levegőt kapni, annyira tele volt porral és korommal.  Most sem valami jó a levegő Pesten, de az akkori helyzethez képest szinte alpesinek számít.

4. A rendszerváltás egyik fontos mellékszála volt, hogy akkoriban jött ki Oliver Stone Doors című filmje, ami divatba hozta a hippiket Magyarországon. Kb. ekkor jelentek meg először a tarisznyás, batikolt ruhákban járó bölcsészlányok, akikből még ma is látni néha egypárat. A film egyébként mai fejjel nézve elég közepes, bár azt el kell ismerjem, hogy Val Kilmer jobb Jim Morrison volt benne, mint Jim Morrison maga. Két másik dolgot is előidézett ez a film. Az egyik az, hogy a lányok elkezdtek nem hordani melltartót, ami igencsak feldobta a tavaszi, nyári, őszi időszakot a számomra. Ez a szokás kb. öt évig tartotta magát, s nagyon bánom, hogy kihalt. Számomra akkor kezdődött a tavasz, amikor kirügyeztek a női pólók. És az egész városban, az egész országban így volt, bárhova nézett az ember. Iszonyú jó volt akkortájt hímnek lenni.

Másrészt a nyolcvanas évek rettenetesen elnyálasodott, elnőiesedett zenéi után ismét divatba jött a rockzene. Rengeteg jó rockzenekar alakult akkoriban, mégcsak a koleszból sem kellett sokszor kimenni, mert ott is felléptek ezek a bandák. Virágkorát élte az S-Modell, a PUF, Takács Tamás Dirty Blues Band, csakhogy a legemlékezetesebbeket említsem. S ez nemzetközi téren is így volt. A kilencvenes évek első felében volt szerencsém látni élőben Budapesten az AC/DC-t, a Metallica-t, a Mötley Crüe-t, a Scorpions-t, Alice Coopert, a Guns'n'Roses-t. Szerencsés évek voltak, mert én is koncertrejárós életszakaszban voltam, meg ők is eljöttek hozzánk. Valószínüleg ilyen nem lesz több az életemben.

5. Nagyon érezhető volt az infláció. Én ezt különösen az élelmiszer és BKV jegyárakon keresztül éreztem meg, ezek ára hónapról hónapra emelkedett. Ez rettentően nyomasztó érzés volt. Viszont ekkortájt még kétmillió forint körül lehetett egy kétszobás panellakást kapni... Valahogy az volt az általános benyomás, hogy az ország a csőd felé halad. Ez leginkább az infláció miatt volt így, de Antall József betegsége miatt is joggal érezhette mindenki, hogy az országnak nincs igazán gazdája.

6. Ekkor jöttek divatba először a kopasz kigyúrt arcok. Ennek két oka volt. Egyrészt megjelentek a biztonsági őrök, akik a szocializmus alatt nem voltak. Másrészt megjelentek a konditermek is. Ez nagyon hamar divatjelenséget kreált, és akkortájt a fiatalabb nemzedék döntő része kopaszra borotvált koponyával nyomta. Elengedhetetlen kellék volt ehhez a fülbevaló, jó öt évvel később a mobiltelefon, majd 1998 környékén a tetoválás.

Az, hogy ezek a külsőségek többnyire alacsony képzettségű emberekhez társulnak, csak az új évezredben kezdett leesni a magyar társadalomnak, egészen addig ez menőnek számított minden körben. Még annyit tennék hozzá, hogy a kokszolás is divatba jött a konditermekben, minek következtében jó pár ismerősöm küzd ma vese és szívproblémákkal.

7. A rendszerváltás idejét joggal nevezhetjük az edzőcipők aranykorának. Akkortájt edzőcipőt hordtak mindenhez  az emberek. Zakóhoz, szoknyához, rövidnadrághoz, farmerhez, bőrnadrághoz, sokszor öltönyhöz is. Szegény Bocskor Gábor valószínűleg ekkor szocializálódhatott, mert ő még mindig sportcipőt hord a zakójához. És ha már zakó - ekkor volt a különböző rettentő ízléstelen padlizsán és karalábé színű öltönyök virágzása. Meg lehet nézni az akkori országgyűlési tudósításokban, hogy milyen elképesztő színkavalkád uralkodott a parlamentben a képviselők ruhatárának köszönhetően. Hála az égnek, ezek mára kimentek a divatból.

Szintén ekkor jöttek divatba - főleg a korábban már említett kopaszoknak köszönhetően - a suhogós joggingok. Ezek műselyemből készültek, nagyon hamar befülledtek, de a nem értelmiségi menőcsávók csak ilyenben jártak. Elsősorban a fehér szín volt a menő.

8. Megjelentek a csomagküldő szolgálatok, a trükkös ajánlataikkal, amelyek nagy része közönséges átverés volt, csak arra szolgált, hogy újabb és újabb bóvlikat sózzanak az emberre. Szenzációs nyereményakcióikban az első, második, ezredik fordulóba mindenki bejutott, de a nyeremény csak akkor járt, ha az ember megrendelt még egy rakás újabb kacatot. Végül a kacathegy tetején ülve az ember kapott egy levelet, hogy az utolsó fordulóban nem őt húzta a gép. Nekem is így lett annó gagyi műanyag bomberdzsekim, sok más limlommal együtt.

9. Kialakult a simlis vállalkozó archetípusa. Ez alatt azt kell érteni, hogy a vállalkozókat mindenki irigyelte a pénz miatt, de mindenki csalónak is tartotta őket. Ők lettek a menők, akik nem az államot fejik, hanem magukról gondoskodnak, de cserébe elvárták, hogy a módszereiket senki se firtassa. Az APEH akkoriban még igencsak gyerekcipőben bénakacsázott, könnyű volt átverni. Bár mint tudjuk, egy két technika máig virágzik, ma ugyanúgy adják el a százmilliós veszteségeket felhalmozó cégeiket strómanoknak, mint akkoriban.

10. Hirtelen mindenki nagyon elkezdett politizálni. Tömegtüntetések voltak a köztévében elkövetett tisztogatások miatt, Antallék népszerűsége hamarosan a béka segge alá süllyedt. Akkoriban az ország döntő része lélekben még baloldali volt. '94-ben az MSZP-nek és az SZDSZ-nek együtt simán megvolt a kétharmad a parlamentben. Az árokásás is akkor kezdődött, csak akkor a Fidesz az ároknak még a bal oldalán tartózkodott, az MDF meg a jobboldalon. Persze a deklarációkban mindegyik párt középre gondolta magát. Szerintem az ország lakóinak 95 százaléka azt sem tudta, hogy mit jelent jobboldalinak vagy baloldalinak lenni. Ennek ellenére korábban apolitikus arcok vérre menő vitákat tudtak folytatni egy-egy politikai párt mellett, vagy ellenében. Mondjuk ez ma is így van.

11. Én speciel élveztem a taxissztrájkot. Nem kellett suliba menni, a kollégista haverokkal jártunk sörözni a csodálatosan nyugodt szép, őszi színekben pompázó Budapesten. Kb. olyan volt, mint a 6:3 című filmben az 50-es évekbeli város. Nyugalom, béke, a kocsmák nyitva voltak, egyszóval nagyon jól éreztem magam. Aztán amikor Kaposváron apám behozott az útzárig, hogy onnan gyalog menjek az állomásra, az egyik női taxis beszólt, hogy ők a hősök, én meg hazaáruló vagyok, mert nem maradok otthon, akkor kicsit elborult az agyam, de hát mit lehet tenni, csordában mindig kinyílik a gyávák csipája is.

12. Multilevel marketing. Ha egyszer csak egy régen látott távoli ismerős sokat sejtető mézesmázos hangon baráti beszélgetésre hívta meg az embert az otthonába minden előzmény nélkül, akkor már lehetett sejteni, hogy itt hálózatépítés folyik. Persze mindenki mesés gazdagságot ígért, s IQ hányadostól függetlenül bárki potenciális áldozat lehetett. Fizikus szobatársam is váratlanul közölte, hogy ő egy év múlva már fehér mercédesszel jár be az egyetemre. Hipnotikus amway kazettákat hallgatott szabadidejében, és hamarosan semmi másról nem lehetett beszélni vele. Kb. két-három évbe is beletelt, mire rájöttek a magyarok, hogy az MLM káros, mert úgy rátelepedik a baráti kapcsolatokra, hogy tönkreteszi őket. Naná, hogy Bulcsú nem vett fehér mercédeszt. Adatbányász lett,  és egész jól megél belőle. Nem is tudom, létezik-e még az amway?

13. Megjelentek a szekták. Krisnások, scientológusok, mormonok. Egy csomó olyan társaság, akik mind-mind a fiatalokra vadásztak. A legaljasabb módszerei a scientologistáknak voltak, ők ugyanis ingyenes IQ felmérések mögé bújva próbálták becserkészni áldozataikat a kollégiumokban. Persze részletekben adagolták a hülyeséget, az elején még abszolút korrektnek nézett ki minden.

A mormonok is térítettek a koleszban. Egyszer megkérdeztem tőlük, hogy ha a vallásuk az állítólag amerikába átvarázsolt 13. zsidó törzsről szól, amely létezésére semmi kézzelfogható bizonyítékuk nincs csak néhány habókos farmer eskü alatt tett vallomása egy arany könyvről, amit egy angyal elvitt tőlük - nos, ha ez egy kifejezetten amerikára vonatkozó vallás, akkor mit akarnak tőlünk itt Európa közepén? Úgy tettek, mintha nem értenék, mi a probléma ezzel.

14. Végre egész évben lehetett banánt kapni. Én bizony sokszor megettem vacsorára akár egy kiló banánt is, annyira szerettem. A szocializmusban napi egy banánt ehettünk mert be kellett osztani, és azt is csak télen, amikor nagy ritkán hozzá lehetett jutni. Hihetetlen árubőséggel szembesült a hiánygazdasághoz szokott ország, és az emberek fogyasztottak ész nélkül. Akkortájt a Humanicban cipőt venni menő dolog volt. Megjelentek a kínai étkezdék. Amelyek eleinte nagyon exkluzív helynek számítottak a sok egzotikus étel miatt, de aztán szép lassan a helyükre kerültek.

Ekkortájt romlott el a magyar jégkrém, és sok más kaja. Gondolom az ipar megismerkedett a nyugati élelmiszer adalékokkal, és a valódi alapanyagokat kezdték kiváltani ezekkel. Így járt a parizer, a gépsonka, a kenyér, a fagyi.

15. Megjelentek a halottlátók, jövendőmondók, boszorkányok, távgyógyászok, s az újságok tele lettek a hirdetéseikkel. Ilyen se volt azelőtt. Amuletteket is árultak - jellemzően csomagküldő szolgálatok. Kedvencem a mosolygó Buddha szobor volt, amit ha megrendelt a hiszékeny polgártárs, akkor a pocakját naponta háromszor megsimogatva tuti szerencsés fordulat köszöntött be az életébe. Ez ráadásul még működött is, hiszen aki annyira hülye, hogy ezt beveszi, akkor az képes bármibe belemagyarázni a szerencsét.

A felsorolás nem teljes, a kommentekben lehet folytatni a sort, nekem egyenlőre ennyi jutott eszembe.

 

8 komment
· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://gazz.blog.hu/api/trackback/id/tr571245850

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A lehallgatott miniszterelnök 2009.07.16. 17:03:33

– Hát micsoda ország, miféle rendszer ez!? – kérdezte két tanácsadóját, akit fogadalma ellenére is beavatott a titokba. – Hogy itt végig lehet járni a hivatali ranglétrát a legmagasabb posztig abban a hitben, hogy igaz, amit a szovje...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2009.07.16. 17:02:45

A leírásod alapján alig néhány évvel lehetsz idősebb, mint én, eléggé azonosak az emlékeink :-)

Az Amway még megvan, csak épp már egy másik vezetőség csinálja, kissé máshogy. Nem az MLM-mel, mint módszerrel van gond, hanem azzal az erőszakossággal, ahogy akkoriban csinálták. Nem átverés, csak nagyon más üzleti filozófia, mint aihez szokva vagyunk. Ez a módszer túl amerikai, nehezen veszi be a k-európai gyomor. Én személyesen ismerek olyat, aki meggazdagodott belőle, csak persze ezzel is dolgozni kell, mint minden mással.

eloszto · http://eloszto.hu 2010.06.21. 10:35:01

Mivel pár évvel később érettségiztem, a kettes pont nincs meg, de egyébként minden :)

Tristee 2014.07.08. 14:48:59

"Hihetetlen árubőséggel szembesült a hiánygazdasághoz szokott ország"

Magyarországot például éppen azért dícsérte a hetvenes-nyolcvanas években a nyugati sajtó, mert nálunk volt áru a polcokon. Időről-időre akadtak ugyan hiánycikkek, de élelmiszerből, zöldségféléből, gyümölcsből - kivétel: déligyümölcsök - olyan kínálat volt, hogy azt látva egy nyugati ember is elismerésel bólinthatott. Ne feledjük: ha a nyugati ember a nyolcvanas években olcsón akart jót enni, akkor Magyarországra jött.

Tehát az a hiánygazdaság nem azt jelenti, hogy ne lett volna árucikk a boltokban - élelmiszerből pedig egy kommersz boltban jobb minőséget kaphatott a vásárló, mint manapság.

marko11 2014.07.08. 16:22:20

A rendszarváltás oldal nézetből. Tetszik!
Kivéve a "hiánygazdaság". Ez ugyanis igaz volt a szovjet blokk többi országára, de Magyarországra nem.
Emlékszem, amikor egy erdélyi magyar lány először eljutott a bp.-i Skálába, teljesen megrémült az árubőségtől. Csak szerencsétlenkedett a sok cucc közt. (Ő mesélte így.)
Én meg voltam náluk Kolozsváron, ahol az élelmiszerboltban mustárból és paradicsom-konzervből állt a választék.
Étolajat, kimérve, úgy kaptunk, ha vittünk üres üveget. De az olajat is csak azért kaptuk, mert nekem, mint külföldinek járt. (Az útlevél bemutatása után.)

Etniez 2021.10.26. 08:36:09

@Fedor: Én is ismerek Amwayen meggazdagodott embert, az mlm pedig azóta is virul.

Kimaradtak a Buffalo cipők, nyálas fiúbandák, kezdődő drog (eki, spuri). Én szerettem, kevésbé volt anyagias a világ, tele voltak a játszóterek.

Gazz 2021.10.26. 09:09:22

@Etniez: A Buffalo cipőkről ma sem tudom, hogy micsoda. Fel se tűnt, hogy van ilyen.
A nyálas fiúbandákban igazad van, de ez az írás inkább a kilencvenes évek első feléről szól, amikor rock revival volt, a boybandek meg a második felében szaporodtak el, mint a pestis.
A Rave műfaj is kimaradt, lehet majd beleírom.
A drogozás szintén az évtized második felében jött be. Az első felében én rengeteg buliban voltam, de elvétve jött szembe. Nem mondom, hogy nem találkoztam vele, de szerintem az ország akkor még túl naív volt ehhez. Aztán a rave berobbanásával ez is totálisan megváltozott, de én nem voltam diszkós, szóval ez kimaradt.

csw 2021.12.11. 17:51:23

Ahogy számolgatom én 1 évvel alattad jártam a TMG-be, utána szintén ELTE TTK-ra vitt az utam, így rengeteg emléket hívott elő az írásod! (Klujberre, Fajszi Bulcsúra rá is ismertem :-)

Az a gyertyás felvonulás mintha 87-ben lett volna a gimi fennálásának 175 évforulóján (akkor még 1812-től számolták, aztán pár év múlva már 1806-tól, mert az iskola krónikása, Miklós Endre valamilyen elődiskolára is kiterjesztette a pedigrét)

A KISZ-be közülünk már csak néhány ügybuzgó közösségi lélek iratkozott be. A KISZ építőtáborokat mondjuk szerettem a hajnali keléssel és más egyéb ótvarságaival együtt is, mert a délutánok és esték azért nagy bulik voltak.

Az érettségi botrányotok után 90-ben mi valami extra szigor mellett érettségiztünk. (A táncsicsos képzés erejét jelezte akkoriban, hogy a 90-es érettségi alapján a top10-be került a gimi, a vidéki gimnáziumok közül pedig csak a miskolci Földes előzte meg)

Egyetemen nekem is megdöbbentő volt, hogy egyrészt Somogy expresszen feldöcögve órákig vasíz volt a számban (kopó sínek -> szálló vaspor). Másrész mire a Móriczra beértem villamossal Kelenföldről, addigra könnyezett a szemem úgy csípte a szálló por meg a füst. Aztán a Himfy lépcsőn baktatva fel a Ménesi útra a kolinkba kb 10 méterenként tisztult egy kicsit a látásom (a barometrikus magasságformula így lett a barátom)

Nevezett bölcsészlányokat mi csak "böhöncéseknek" hívtuk, mert indokolatlan mennyiségű nyaklánc, sál, miegymás lógott a nyakukban (összefoglaló néven: böhönce)

Taxissztrájk ideján jöttünk rá, hogy tulajdonképpen gyalog csak pár perccel hosszabb a séta a Ménesi útról az Astoriára, mint az akkor még létező piros 1-es busszal. A szmog miatt is ezt a sétát utána azért egészségügyileg kerültem (ja nem, lustaságból) Taxis blokád első napjaiban kicsit ijesztő is volt talán, hogy ripsz-ropsz áruhiány alakult ki, (mint most COVID idején). Emlékszm, hogy nem volt kenyér a boltokban, szobatásamnak volt bringája, valahol talált egy kenyérgyárat Újpesten, oda tekert el kenyérért.

A bomberdzseki is telitalálat! Félre sem lehetett ugrani az ilyen hirdetések elől, annyi volt belőlük. Nekem mondjuk hamar lejött, hogy gagyik ezek a cuccok, de családtagokat még a 2000-es évek közepe vége fele is alig lehetett lebeszélni róla, hogy látatlanba rendeljenek cuccokat.

Az ilyen szektás, beszervezős dolgokról is van emlékem. A Közgáz auláját bérelte ki valami társaság (az egyetemek már akkor is csórók voltak, így kiadták mindenfélére a termeiket). Beetetésnek valami bűvészműsor volt meghirdetve, amiatt mentünk mi is (a szobatársam amatőr bűvészkedett). No ez a műsorblokk hamar véget is ért, és kezdődött az agymosás szekció.

Pestre kerülve nekem szokatlan volt az az embertípus, aki ült a BKV-n és hangosan, megállás nélkül beszélt maga elé, általában szidalmazva mindent és mindenkit. Rá kellett jöjjek, hogy pszichésen megterhelő lehet egy ekkora városban ennyi ingernek kitéve élni.

Akkoriban ismerkedtünk olyan piacgazdasági vívmányokkal, mint a postbank betétszámlakönyv (arra utalták az ösztöndíjat), kicsit árnyalta az örömöt, hogy nem lehetett csak úgy egy csekket kiállítani belőle és odaadni valakink, hanem félórákat kellett a postán sorba állni, hogy kivegye az ember a pénzét.

Infláció szempontjából 90-92 közt aranyélet volt egyetemistának lenni. TTK-n egy jó átlaggal 3000 Ft körüli ösztondíjjal kezdtem, ami 5.0-ás átlaggal felment 7ezerre majd Köztásasági ösztöndíjjal 13ezerre. Miközben a fix költségek kijöttek egy ezresből (kolesz: 600, BKV bérlet 250, Kaposvárra talán 75Ft volt a retúrjegy vonattal). Az egyetemi jegyzetek 8-10 Ft-ba kerültek. A legdrágább keményfedeles tankönyvek mondjuk 70 Ft-ba. Az egyetemi menzákon 100Ft-ból 3 fogásos kaját lehetett kapni. Aztán 93 összén fél évet voltam USA-ban és mire visszajöttem megdöbbentő volt látni, hogy elszabadult az infáció. A pizza ára tavaszhoz képest megduplázódott egy helyen. Jött is Bokros-csomag, meg a diáktüntetések, de az már egy következő történet...

Gazz 2021.12.15. 22:19:19

@csw: Adj isten földi!
És igen, Klujber, meg a Bulcsú. Eltaláltad!
Nagyon örültem a kommentednek. :-D
süti beállítások módosítása